Szeged, 1923. június (4. évfolyam, 122-145. szám)

1923-06-26 / 142. szám

Államok között, akkor az angol külpolitika nyilvánvalóan Amerikára fog támaszkodni. Hernei jelentés szerint egy francia őrszem péntekről szombatra virradó éjjel az állomás S2EQBD közelében levő vasúti átjárónál agyonlőtt egy francia századost és egy őrmestert, akik felszólítására nem válaszoltak. A tiszt rögtön meghalt, az őrmester tegnap halt bele sebébe. V Földbér és (A Szeged tudósítójától.) A mezőgazdasági bizottság elvi határozatn alapján a tanács el rendelte a nem buzavalutás árverésen hasznosított városi bérföldek bérének revízióját. A revizió előkészítését már meg is kezdte a könyv vivői hivatal, de nem valószínű, hogy a tanács idevágó javaslata a juniusi közgyűlés elé kerül, mivel a feldolgozásra váró anyag olyan nagy, hogy ilyen rövid idő alatt nem készülhettek el vele a szakhivatalok. Igazság szerint a revíziót le lehetett volna alaposan egyszerűsíteni, ha a t inács kevésbé komplikált megoldást választ, ha a békebeli bérek alapján hajtja végre a revíziót — buzaértékben. De hát nem igy történt, minden dűlőben külön mérlegelik az emelés mértékét és igy a revizió eltarthat a nyári szünet végéig. Nem késik ugyan még i^y sem el vele a város, mert hiszen a legközelebbi földbérfizelés ideje úgyis csak októberben kezdődik. Sokkal nagyobb baj az, hogy a tervbevett földbéremelés még mindig nem olyan, hogy azt véglegesnek lehetne tekinleni. Azok a bizonyos érzelmi motívumok még mintiig nem vesztették el hatásukat, a polgármester még mindig nem keres o'yan mellékvágányokat, melyeknek felhasználásával csökkentheti az imelés mértékét. Egyre-másra felemelteti a deferáló tanáccsal a városi illetékek, vámok és adók tarifáját, cskhogy a tanyavilág békességes szándékú népessége el ne veszítse a polgármesteri jóindulatba vetett hitét. A félmunkának pedig nincs sok értelme, mert előbb-utóbb bekövetkezik az az idő, ti mikor minden jövedelem kevés lesz a kiadások f edezésére. A fél munka érthetetlen tartózkodást jeleat, azt is mondhatjuk, hogy indokolatlan óvatosságot, mert hiszen a város) bérföldek békebeli bére buzaértékben, a mai búzaárak mellett még mindig jóval alacsonyabb, mint a Szeged határában levő magánbérletek bére. Véletlenül a kezünkbe kerültek most egy ilyen magánbérlet bérleti feltételei. Szinte hihetetlen, hogy akadjon bérlő, aki vállalja ezeket a feltételeket. Pedig akad, mert a földbérlet ma talán az egyetlen rentábilis vállalkozás, akármilyen súlyosak a feltételek. A kérdéses bérlet Szeged határában van, Alsótanyán, ölvenkét kis magyar hold, amely 35—25 katasztrális holdnak felel meg. Harmincnégy hold belőle száitó, tizennyolc hold kaszáló. A bér 1200 négyszögöles magyar holdanként évi két métermázsa buza természetben. Egyik fele október vé^én, a másik fele május elsején fizetendő. A bérlő fizeti a földadó felét. Ezenkívül a bérlő köteles minden hold után évenként egypár csirkét beszolgáltatni, az egész bérlet után évente tiz libát, tiz kacsát, két sertést (140-150 kilósat), hatszáz tojást. A belső hét hold kaszáló fütermésének a fele a tulajdonosé. Hozzávetőleges számítás szerint a mii értékviszonyok mellett ennek a bérnek hatmillió korona az értéke. Hatmillió koronáért 140 mázsa búzát lehet vásárolni, ami magyar holdanként 271 kiló, katasztrális holdankint pedig éppen négy métermázsa buzabérnek felel meg. Ugyanezen a részen városi bérföldek is vannak, de a város bérlői átlagban még egy fél métermázsát sem fizetnek a földért, pedig ők kaszálót sem bérelnek a várostól, amely búzát nem igen terem. Találhattunk volna még kirívóbb példát is a város határában, de ugy véljük, hogy ez a közepes példa is éppen eléggé demonstráija azt az aránytalanságot, amely a városi bérletek és a magánbérletek között fennáll. Kandidálások a torony alatt. (A Szeged tudósítójától.) Hélfőn délelőtt nagy izgalmak uralkodtak a torony alatt, különösen a főispáni hivatal ajtaja körül. A lezárt párnás ajtók mögött a kandidáló bizottság ülésezett, hogy ítéljen elevenek és holtak felett. Tizenegy órakor ült össze a bizottság a főispán elnökletével és a türelmetlen „kandidált-jelöltek" ettől kezdve szívszorongva lesték az eredményt. El-élszöktek néhány percre íróasztaluk mellől, hogy megkörnyékezzék Jánost, a főispáni hivatal termetes huszárját, aki ugyan nem sokat tudhat az ajtó mögött folyó dolgokról, de azért a szapora kérdéseket sokat sejtető, de keveset mondó, néma, diplomatikus mosolygással fogadja. Sürün hull a kérdés, majdnem olyan sürün, mint amilyen sürün a titkári szoba telefonjának a berregése. Félénk női hangok reszketnek a kagylóban, feleségek, menyasszonyok es menyasszony jelöltek érdeklődései az eredmény iránt, amelytől olyan sok minden függ, talán egy szép, nyári toalétt, talán a házasság, talán az eljegyzés, a parti. Pedig a kandidáló bizottság nem választ, csak kandidál, az eredmény tehát csak szerdán, a közgyűlésen dől el véglegesen, de azért a yégleges eredményre nagy hatással van a kandidálás mikéntje. Aki nem kerül a kandidáltak névsorába, annak a sorsa már elvégeztetett, neve a szerdai választáson említésre sem kerül. Azután a sorrend is valami. Aki első helyre kerül, annak van a legnagyobb esélye, és ez az esély geométriai haladványként csökken a helyezés számának növekedésével arányosan. Dá azért történhetnek meglepetések, utolsókból is lehetnek elsők. Az utolsókat kivétel nélkül ez a reményseg vigasztalja; mi vigasztalja azonban azokat, akik nem is kerülnek a kandidáltak közé ? Aztán olyan sokáig tart odabenn a tanácskozás. A delet már rég elkondította a torony öreg harangja, de az ajtó még mindig zárva és nem szivárog ki mögüle semmi hir. A kíváncsi izgalom fokozódik, János feszesen áll az ajtóban, de homlokát már kiverte a veríték a kérdések fokozódó záporában. A telefon is szünet nélkül csenget Szeged, 1923 junius 26 ...Még tart az ülés... még nincsen semmi... A toronyóra egyet üt. A mutatók olyan lassan mozognak rjj'a, mintha ólríiot tettek volna rájuk. Félkettő. Végre nyílik az ajtó és egyenkint jönnek elő a kandidáló bizottság tagjai: Végman Ferenc, Bokor Adolf, dr. Tóth Imre, dr. Dobay Gyu'a és Koós Elemér. Sietve búcsúznak, hogy elmenekülhessenek a folyosó kíváncsi csoportjának kérdészápora elől — de nem menekülhetnek. Szoros gyürü támad mindegyik kandidáló körül. — Kedves doktor ur, jelöl!ek-e engem? — Hanyadik helyre kerültem? — Mi van a fiammal? — Bekerül-e a Jóska? Csak ugy könyv nélkül természetesen senki sem tud biztos felvilágosítást adii. A kérdések válasz nélkül maradnak, a kérdezők pedig csalódva készülnek uj rohamra, a főispáni hivatal ellen, amelynek atai megnyíltak és így szabad rajta a bemenet. János egyszer csak kihozza a főispán szobájábó az aláirt névjegyzékeket. Száz tintás ujj nyul feéjük és a teleirt, vörös plajf básszal tarkitott papírlapok idegesen zizegnek a kíváncsi ujjak között. Mindig uj érdeklődők jönnek, a kis előszoba zsúfolásig megtelt. Örömös és csalódott arcok húzódnak félre később, a saját szemmel látott eredmény milyensége szerint. De azért mindenki ott marad, az örömös arcú, hogy közölje mással is a jó hirt, a csalódott pedig, mert nem hisz a saját szemének sem és valami csudának elkövetkezését várja öntudatlanul, vagy a végzetes tévedés korrigálását. Végre két óra után elcsendesül minden. A városháza nagy kapuján apró csoportok távoznak a szerdai reménységek megvitatása közben. A kandidáló bizottság egyébkén' a következő sorrendben ejtette meg a jelölést: A jogi képzettséghez kötött községi birói állásra: dr. Kamocsay Qyörgy, dr. Széli Béla, dr. Hammer Fidél, dr. Vicsay Emil. Az esetleg megüresedő közigazgatási fogal}" mazói állásra: dr. Széli Béla, dr. Hammer Fidél, dr. Vicsay Emil, dr. Gombos József, Szabó Giza, jobba Péter Fülöp. Egy I. osztályú adótiszti állásra: Gartner Ferenc, Horváth József, Bélády Árpád. Egy külterületi községi birói állásra: Lengyel István, Balassa József, Szűcs Qyula. Ecy segédvámfelügyelői állásra: Kiss István, Böngyik Árpád, Kovács Ferenc. Egy, esetleg keltő II. osztályú adóliszti állásra : Németh Ferenc, Klivinyi István, ifj. Androviczky Sándor, Bélády Árpád, Bogyó József. Kettő esetleg három vánkezelői állásra: Biliczky Andor, Szomor János, Horváth Ferenc, Kiss Antal, Olajos Mitiály. Egy javadilmi segéd könyvelői állásra: Dani József, Hamar József, Bondár Lajos. Egy számtiszti állásra: Vecsernyés István, Gulyás András György, Lapu Lijos. Irodasegédtiszti állásra: Kovács Ernő, Deim László, Oláh Qyula, Varga Gyula, Bodor Pál Irodatiszti állásra : Mészáros József, Kovács István, Mihálovics Géza. öf, esetleg hét írnoki állásra: Kovács Ernő, Fodot József, Vezér Ernő, Pleskő Andor, Pdvő János, Deim László, Magyar Mihály, Androviczky Sándor, Hamar József, Dani József, Nagy Erzsébet, Hlavanda Gizella, Csetneky Ilona, Szauer Sarolta. Belterületi szülésznői állásra: Za.ida Mária, Krenszki Mária, özv. Sándor Sándorné. Négy külterületi szülésznői állásra : Ö:v. Sándor Sándorné, juhász Antalné, Kardoss Júlia, Szabó Jánosné, Győri Jenőné. A kandidáló bizottság a város szolgálatában eltöltött időt vette elsősorban figyelembe a jelölések megejtésénél és csak ott tett kivételt, ahol a hivaialfőnöknek más volt a kívánsága, vagy a pályázó családi viszonyai különös méltánylást érdemeltek. Az írnoki állásokra pályázó nyolc nő közül négyet kandidáltak ugyan, de mind a négyet ulolsó helyen kandidálták, ami a2t árulja el, hogy a kandidáló bizottság még mindig konzervatív hajlandóságú. A nöi pályázók közül ugyanis nagyon sok van olyan, aki a városnál eltöltött szolgálati ideje révén, ha nem is e'ső helyre, de mindenesetre az egészen fiatal férfi pályázók elé kerülhetett volna. Ríméljük, a közgyűlés majd korrigálja a választáson a kandidáló bizotlság hibáját. Ujabb eredménytelen tárgyalások Lausanneban. Lausannei jelentések szerint a szövetségesek s a törökök kőzött a koncesszió ügyében tartott szombati tanácskozás eredménytelenül végződött. fiz angorai lapok jelentése szerint Kema.lt Szmirna képviselőjévé választották. Suritsch, Szovjetoroszország sztambuli képviselője átnyújtotta Kemalnak megbízólevelét. „A horvát nép kiküzdi szabadságát." A Grazer Tagespost na1* jelentik Belgrádból: A nagy tüntető gyűlés betiltása miatt a Radicspárt tegnap választógyülést akart tartani, de a rendőrség ezt is megzavarta. Radtcs mégis beszédet mondott, melybei hangoztatta, hogy a gyű és betiltása a Belgráddal való megegyezés gondolatának teljes kiküszöbölését fogja eredményezni. A horvát nép különben sem mehet Belgrádba szuverénitdsának Jeláldozása nélkül. Belgrád gondoljon Szófia példájára, de jegyezze meg magának, hogy Radics nem Sztambulinszky példáját fogja követni. A horvát nép kiküzdi szabadságát, mert nem akar többé idegen nép elnyomása alatt lenni. A Star nevü angol újságnak egy Wheeler nevű munkatársa, aki a lapban időjárásokkal foglalkozik, már több izben pontosan megjósolta a bekövetkező földrengést, amely legutóbb Perzsiában és Indiában is megtörtént. Wheelernek rendes foglalkozása fényképész s azt állítja, hogy már évek óta részletesen foglalkozik földrengéstannal, de szeizmografikus tehetségének alapja egy titokzatos bolygó, amit csillagászati felvételek közben fedezett fel, de amit megnevezni nem hajlandó. Ez vezette rá állítólag a földben beálló rázkódásoknak megtörténte előtt való megérzésére, amit pedig a szeizmográf is legfeljebb a távoleső földrengéssel egyidejűleg képes konstatálni.