Szeged, 1923. június (4. évfolyam, 122-145. szám)

1923-06-26 / 142. szám

Egy«» s«ám ára 50 korona húdctrü árak: Fé.hasábon ) mm. 14, egy liqsábon 24,más­f« hasábon 36 K. Szövegközt 25 százalékkal drágább. Apró­hirdetés 12, kilvél betűkkel 24 K, Szövegközi közlemények soronként í 50 K ."Ny i It tér, csa­ládi értesités 25t! K. Több­szöri feladásnál árengedmény Jierkesztöség és kiadóhiva­tal: Kölcsey-utca 6. (Próféta­tzálló, I. emelet 6.) Teleion 13-33. A ,Szeged" megjele­nik hétfő kivételével minden •ap. Egyes szám ára 60 ko­rona. Előfizetési árak: Egy hónapra Szegeden 1000,Buda­pesten és vidéken 1050 kor. IV. évfolyam. Szeged, 1923 junius 26, KEDD. 142-ik szám. Áldozatok. Anélkül, hogy prófétai ambíciók lappangtak válna bennünk, néhány budapesti lapnak a cikkével kapcsolatban, amelyek nem éppen hí­zelgő formában Sztambulinszky személyével ha­sonlították Össze a magyar föidmüvelésügynek legfőbb irányitóját, megjósoltuk, hogy a közel­jövőben bizonyos dolgoknak kell történni nagy­atádi Szabó István körül. Negyvennyolc óra sem telt bele és a nemzetgyűlésen Meskó Zol­tán képviselő szóvá tette a kisgazdák minisz­terét ért támadásokat, tegnap pedig mega Nagy­atádi látta szükségesnek, hogy válaszoljon az ellene elhangzóit vádakra. A miniszter ugyan nem a nemzetgyűlésen beszélt, ahol könnyebben akadtak volna beszé­dének kritikusai, hanem a kisgazdák alakra leg­hatalmasabb képviselőjének, Csizmadia András­nak orosházi beszámolóján, ahol adva volt a kedvező talaj és alkalom érveinek kiteregetésére. Érthető módon nem is a Károlyi korszak ide­jében viselt miniszterségének ügyére helyezte a fősúlyt, hanem legfőként a Sztambulinszky-féle Összehasonlítás és a paraszt-diktatúra vádja ellen tiltakozott. Amig azonban a diktatúra vád­ját elháritotta magáról, üzent Hadiknak is, aki azt állította róla, hogy a földreformnak a ter­vezett novelláris végrehajtása termelési csőd elé viszi az országot. A földreformot elsülyeszteni nem lehet, mert a kisgazdapárt elég erő?, hogy kitűzött célját el is tudja érni. Az erősen megrövidített távirati tudósítások alapján körülbelül ebben lehet összefoglalni a miniszter orosházi beszédének gondolatmenetét. Két érdekes ís leszögezni való dolog van eb­ben a bestédben. Az egyik a kisgazdapártnak külön egyaég gyanánt való emlegetése és a kis­gazdák külön hatalmának a hangoztatása. Némi csodálkozással kell ezt tudomásul venni az új­ságolvasónak, aki ugy tudja, hogy egységes kormánypárt vezeti az ország dolgait és akit szüntelenül fejbe bunkóznak annak a bizonyítá­sával, hogy mekkora egység uralkodik a hata­lom birtokosainak táborában. Hogy lehet az, hogy egy kormányzópártnak a minisztere a mi­niszterelnök kijelentéseivel szemben nem mint a kabinetnek a tagja, hanem mint egy frakciónak a vezére beszél és erejét hirdeti nagyrészt olyan egyénekkel szemben, akik nem párton kivül állanak, hanem a pártköteléken belül foglalnak helyet? Hogy ez miként lehetséges, azt bizo­nyára tisztázni kell a párton belül. Az utolsó hónapok tapasztalatai alapján nem kételkedhe­tünk benne, hogy ez a tisztázás sikerülni is fog. Ahol a hatalomban való részesedésről van szó, ott sokkal különb ellentéteket is el lehet simí­tani. Sokkal érdekesebb a nagy általánosság szem­pontjából Nagyatádinak másik kijelentése, ame­lyet a félhivatalos kőnyomatos érdemesnek talált szószerinti szövegében is közölni: „Lehetetlen­nek tartom, hogy az intelligencia be ne látná, mily áldozatokat hozunk a fixfizetésüek érdeké­ben s pótoljuk azokat a hiányokat, melyek a drágaság folytán állottak elő." Az aposztrofált intelligencia és a hiányaiban megpótolt fixfize­tésüek osztálya olvassa ezeket a sorokat és mindenekelőtt lisztázni szeretne bizonyos kér­déseket. Nagyatádi miniszter a többes szám első személyében beszélt. Mi hozunk áldozato­kat és mi pótoljuk a fixfizetésüeknél a drága­ság folytán előállott hiányokat. Ki ez a mi, a kisgazdák-e, akiknek ő a vezére, a kormány-e, melynek szintén a tagja, vagy a kormányzópárt, melynek egy részétől .beszédének első részében elválasztotta magát? Elvégre nem ártott volna ezeket a kérdéseket kissé precízebb formában is körvonalozni. Qui bene distinguit, bene docet, — mondja a régi közmondás, amely még kis­gazda viszonylatban is igaz marad. A formai résznél azonban sokkal érdekesebb a kijelentés tartalmi részének a feszegetése. Ha a kisgazda társadalom volt, amely áldozatokat hozott, melyek voltak ezek az áldozatok és mi­lyen arányban állanak az ellenértékhez. Ma ugyanis még az áldozatokat is ellenérték fejé­ben hozzák. Csak talán nem az, hogy a kis­gazdák kénytelenek voltak a zürichi kurzus rej­telmeit is megtanulni és azt alkalmazni az intelli­genciával szemben, amelynek nem volt alkalma szellemi munkájának értékét a tyúkok nemzet­gazdasági tevékenyt égével hasonló arányban emelni? Ha ven az utolsó esztendőknek örvendetes gazdasági erednénye if», ugy az bizonyára a gazdatársadalom megerősödése. Senki sem irigyli tő!e ezt a megeiőtödést és <z ország csak örül­het, hogy a gazdák két-három esztendő alatt anyagilag függetlenek lettek és játszi könnyed­séggel vissza fizették jelzálog terheiket. Vissza­fizették pedig a jó koronában vállait terheket nagyon sok esetben egy-két liba, vagy malac árával. Ugyanakkor pedig elérték, sőt sok eset­ben tul is haladták a világpiaci paritást, ame­lyet a sokat szidott értéktőzsde nem tudott el­érni, az ipar csak meg tudott közelíteni, az intelligencia pedig ma is csak álmában tud mint valami elérhetetlen dolgot elképzelni. A fixfizetésess intelligencia kapott pótlékokat, fize­tésjavitásokat, az kétségtelen, de hol állanak ezek a pótlékok a tojás és a választási malac áremelkedésétől? Amit pedig ez az intelligen­cia kapott, az nem áldozat volt, hanem a köte­lesség minimuma azzal az osztállyal szemben, amelynek ez az ország a legtöbbet köszönhet, de legkevesebbet adott. Nagyatádi helyesen mondta, vannak áldozatok, de az áldozatokat mostanáig mindig az intelligencia hozta és vi­selte a?ok terheit. Kommentár gyanánt ennyit feltétlenül hozzá kell fűzni az orosházi be­szédhez. Szabadlábra helyezik a letartóztatott bolgár minisztereket. Az uj kormány vasárnapi minisztertanácsa a nép sürgető kívánságára ugy határozott, hogy szabadlábra helyezi a fogva lévő minisztereket, a Qesov és a Marinov-kormánynak egykori tagjait, akiket Sztambulinszky törvény ellenére tartóz­tatott le. A Corriere delta Sera-nak az a hire, amely szerint a bolgár kormányt újjászervezik és Da­nev keiül az élére, egészen valótlan. Soha ilyen­fajta kombinációról nem volt szó. A Bolgár Távirati Ügynökség jelenti: Mindazok a hirek, melyeket a Diminiata cimü román lap a bolgár kormánynak Jugoszláviával ízemben való agresszív szándékairól terjeszt, teljességgel alaptalanok. A Szófiában levő külföldi diploma­ták és újságírók meggyőződhettek Bulgária bé­kés szándékairól. Az az állítás, mely szerint Valkov ezredes hadügyminiszter kijelentelte volna, hogy Bulgária lélegzeni sem tud, ha legalább autonómiát nem szerez Macedóniák, nevetséges koholmány. Egyébként a bolgár külügyminiszter a bolgár külpolitikáról tett nyi­latkozatában határozottan kidomborította Bul­gáriának Jugoszlávia iránt való békés szándé­kait és nyomatékosan kijelentette, hogy Bul­gária a neuilli szerződést és a szomszédaival kötött megállapodásokat tiszteleletben fogja tartani. Csökkentek az Etna kitörései. A legu'ohő szicíliai jelentések szerint az Etna nükfdése erőkként. A mecsinai és cataniai jelentések megegyez­nek abban, hrgy oz Etna már kevésbé háborog s a kitörések is alább hagytak. Nyolc nappal sz első erupció után tegnap olyan felhőszaka­dás zudult a messinEi x tartományra, amilyen emberemlékezet óla nem volt. Valóságos kata­roktakban 2uhant a víztömeg az Elnára és a Jüstölgő kráterből feketén gomolygott a sürü jüst. Közben a villámok cikkáztak és olyan mennydörgés volt, hogy ugy tűnt fe', minlha újra dübörögne az Etna. A felhőszakadás után hatalmas szélvihar kerekedett, amely messze elvitte a hamut és a füstöt. Barbagallo tanár­nak sikerült felju'ni sz Etna-observatoriumba és hírül hozta, hogy az épület romba dőlt. A padlózaton széles szakadékok támadtak, a külső falak beomlottak, a műszerek kihullottak fogla­lataikból. Ez a robbanás azonban nem az Etna erupciójának a következménye, hanem a föld­rengésé, mely egy működő kráter centrumában ment végbe. Barbagallo megállapította, hogy az 1818. évi kráter ismét megnyílt és a legna­gyobb tevékenységben van. Észlelete szerint ennek a kráternek mélyén uj nyílás keletkezett és ebből nagy tömegekben tódul ki a fűst és láva. Uj német terv a jóvátétel megoldására. A Journal közlése szerint Liíwin Pál berlini bankár jóvátételi programot dolgozott ki, ame­lyet átadott a jóvátételi bizottságnak. Liíwin elveti az eddigi tervezeteket, amelyek az ántánt­nak részesedést biztosítanak német vállalatok­ban s javasolja, hogy valamennyi német válla­lat részvénytőkéjének, vogy kötvényeinek har­madrészét a birodalomnak engedje át. A biro­dalom azulán ezeket a kötvényeket a nemzet­közi jóvátételi bizottságnak kell, hogy átadja, amelynek székhelye Berlin volna s amely mind­azoknak az országoknak a képviselőiből állana, amelyek a Németországnak nyújtandó kölcsön­ben résztvettek. Ennek a bizottságnak formája és jogköre a részvénytársaságok analógiájára állapíttatnék meg. A bizottság jóvátételi célokra arannyal fedezett kötvényeket bocsátana ki. E kötvények amortizációja után a nemzetközi részvénytársaság idegen tágjai kilépnének s Németországra szállana át a vezetés. A kötvé­nyek harmad-, vagy negyedrészét Németország­nak bccsátanák rendelkezésre, hogy bankjegy­forgalmát orvosolhass?. A Journal szerint a jóvátételi bizottság francia szakértői a tervezet­hez elvben hozzájárulnak, majd hozzáteszi, hogy ezek a szakértők nem kételkednek, hogy olyan kölcsön, amelynek záloga Németország egész magánvagyona volna, sikerre számíthatna. Mint az Echo de Paris közli, lord Crave an­gol nagykövet Poincíréval folytatott tanácsko­zása nem vezetett végleges eredményre, hanem csak annak megállapítására, hogy a két fél fel­fogásában nem történt változás. A Temps lon­doni értesülése szerint jól informált körökben nincsenek ellene az angol és francia miniszter­elnök személyes találkozásának és Baldwin uj tanácskozást c?ak akkor hagyna jóvá és csak akkor venne benne részt, ha kilátás van sikerre. Az Egyesült Államok kormánya kész elfo­gadni a britt kormány javaslatát és az angol háborús adósság fejében beéri a nyugat-indiai britt szigetek átengedésével, amelyeken Amerika erős flotiabázist akar létesíteni. Párisban ez a fordulat azért kelt különös figyelmet, mert ha létrejön a megállapodás Anglia és az Egyesül'

Next

/
Oldalképek
Tartalom