Szeged, 1923. május (4. évfolyam, 98-121. szám)

1923-05-09 / 104. szám

Ecgwes macám ára 30 korona. •íert!*Mi6»*B é» kladóhlta Ni HHc*«jutc« í. (PrófétaI. emelet 6.) Telefon IS—Sí. A .Sieged" megjele.« MIM kltc telével minden 199. Bttot 97ám ára 30 koí|«. fi ligetéit árok: Egj j&tK^is Szegeden 600, BudaJWUC «s íldékan 650 Stor SZEGED Ülrdelésl írok: Fclhosábon 1 mm. 1?, egy hasébon 20, misfél hasábon 30 K. SzOvegkBzt 25 százalékkel drágább. Apróhirdetés 10, kövér betűkkel 20 K. Sz&vegkSzti közlemények boronként 150 K. Nylitlér, családi értesítés 200 K. T5bbi.Orl feladásnál árengedmény. IV. évfolyam. Szeged, 1923 május 9, SZERDA. 104-ik szám. Egy fontos kötelességről... Megértjük, ha az olvasó elásitja magát, vagy egy kicsit idegesen von vállat, mikor ezt a cinét elolvassa. Minden nap azt hallja hivatottaktól és hívatlanoktól, hogy neki kötelességei vannak és minden kötelességről azt mondják neki, hogy ez nagyon fontos, hogy ez a legfontosabb. Ha minden magyar ember csak a felét teljesítené annak, amit kötelességül irtsk elé száraára az utóbbi idők, akkor minden magyar ember talpon állva menne a menyországba s akkor minden magyar embernek Dáriustól kellett volna örökölni a kincseit. Mert minden kötelesság azon végvődik, hogy „magyar, fizess !" és menlül fontosabb kötelesség, annál többet fizess . . . Hát ne ijedjen meg az olvasó, az a köte'esség, amiről itt szó lesz, nem kér enni és nem kerül semmibe. Mert ez a cikk csak azt állítja, hogy ma a magyarságnak sz volna a nagyon fontos kötelessége, hogy magába szálljon és vizsgálja meg a lelkiismeretét. Ha ezt már korábban megtette volna, talán ma kevesebb volna a szánni-bánni valója és kevesebb volna a terhe és könnyebben bírná azt viselni. Viszont most már több a tapasztalata, többet tanulhat a maga kárán és ha ezt megteszi, talán siketül neki megszabadulni a tisztánlátást folyton zavaró illúzióktól s világos lesz előtte, mit kell tennie élete mesjobbitására. A lelkiismeret kis tükre szerint egyik nagy bűne a magyarságnak, hogy bukásának okait most is kizárólag mások bűneiben és gonoszságában látja s nem gondol arra, hogy romlását jórészben önmaga okozta. Sok mindent elnyelünk, amivel bizonyítani tudnánk, diplomáciai ballépéseket, háborús hibákat, jóhiszemű rövidlá'ásokat, viríusos könnyelműségeket, egész leiki v.órtörlénetét az utolsó tizesztendőnek, aminek feldolgozása majd a tárgyilagos történetírás feladata lesz egyszer, ha lesz még magyar történetírás akkor, amikor a ma csakúgy n történetemmé válik, amihez minden tekintettől függetlenül nyúlhat ho>zá a tudós. Elég csak arra rámutatni, hogy a földbirtok egészségtelen meg oszlása s az elviselhetetlen szociális viszonyok nyomása a magyarság legmunkabiióbö rétegéből százezreket kergetett át Amerikába a háború előtt s az állam ezt tétlenül nézte. Ahelyett, hogy műtőasztalra tetie volna a beteg szervezetét, megszervezte a kivándorlást és Poolszerződésekkel állami üzletet csinált belőle. S a mult e szomorú tanulságai ellenére a magyar nemzet ma se tud rátérni egy őszinte demokratikus és szociális politikára, amely törődnék a tömegek jólétével s amely kielégítené a falusi lakosságnak a forradalmak által felcsigázott földéhségét és nyomorát. Da nemcsas nem tud, nem is akar, ahogy az antiszociális törvények egész sora, a virilizmus megerősítésével a fejlődést félszáz évvel vissza taszitó közigazgatási reform s a földbirtoktörvény mutatja, amely gyakorlati kivitelben olyan nyeletlen kés, akinek vasa nincs. 1 A zsidókérdés terén is q legnagyobb fogalomzavar uralkodik. Nem fokosokkal, hanem csak öntudatos, szervezett munkával lehet ezt a kérdést megoldani, ezt mondja minden hivatalos tényező s tényleg csak fokosokat látni, valóságban és átvitt értelemben, de senki se tudja megmondani, mit kell az „öntudatos, szervezett munka" alatt érteni. Mer! az csak nem „öntudatos, szervezett munka", hogy egyfelől megalkotjuk a numerus clau&ust, másfelől pedig a sárga foltos faj gazdagjait megméltóságositjuk, hogy joguk legyen nekik a kormánynak főtanácsot adni? A rusztikus zsidókérdésből sarjadzott ki a fsjpolitika teóriája, pedig a fajpolitika, ez a német import Magyarországon abszurdum. Németországban, ahol csak ket jaj van, a német és a zsidó, e politikának van valami értelme, nálunk azonban, még c mai CionkaMagyarországban is, ahol oly nagy a száma a többé-kevésbé megmagyarosodott németeknek és szlávoknak, a fajpolitika az elképzelhető legnagyobb non sens. Ezek ulán pedig tisztelettel kérdezünk minden jó keresztényt és fíjmagyar hazafit, deslruktivok-e ezek a sorok, vagy nem destruktivok ? Ha jól megméretnek és destruktivoknak találtatnak, akkor tisztelettel jelemjük, hogy ami e sorokban dült belükkel van szedve s aminek a többi csak szerény glosszálása, az nem a mi destrukciónk, hanem a Bleyer Jakabé és a Katholikus Szemlé-é. Bleyer Jakab, aki ízzel az ominózus névvel is tagja lehetett a ?iiedrich-kormánynak, mint intranzigens keresz>ny és sovén magyar, Egy fontos kötelesség ről cimmel irta a Keresztény Politika nevtf folyóiratba azt a tanulmányt, amelynek vezető gondolatait bálrak voliunk kiemelni a Katholikus Szemle nyomán, amely megszívlelésre érdemesnek nevezi a mindig konstruktív hirben állt tudós egyetemi professzor cikkét. Bleyer Jakab, aki egyik ringatója volt a kurzus bölcsőjének, lelkiismeretvizsgálatra szólítja fel a magyar nemzetet, zavaros illúziókat vet a szemére, sajnálja az őszinte demokratikus és szociális politika hiányát és éles szavakkal elitéli a Németországból importált abszurd fajpolitikát. Senki tőlünk rossz néven ne vegye, ha nem mondunk önálló véleményt és szerényen magunkévá tévén a Katholikus Szemlé-ét, egyszerűen megszívlelésre érdemesnek mondjuk Bleyer Jakab tanítását, — sőt Bleyer Jakab példáját is. Bethlen István prágai utazásáról. (/4 Szeged budapesti tudósítójától) A főváros politikfci köreiben változatlanul tovább tart az a szélcserd, amely a miniszterelnök elutazásának napjával kezdődött meg és minden figyelem Bethlen István és társainak utazása felé koncentrálódik. Élénken tárgyalták a mai nap folyamán is a Temps-mk Magyarország helyzetéről nyilván kisántánt körökből sugalmazott ctkkét és általában az a vélemény alakult ki róla, hogy ha a Temps ugyan egyes cikkeiben közel is áll a francia külügyminisz tériumhoz, azéit kivétel nélkül minden cikkét még sem a Quai d'Orsay sugalmazza, igy valószínűleg a mostanit sem, hanem az inkább a kisántánt óhajtásának tekintendő. Sokan a kormányzópárt ma esti pártvacsorája utáni beszélgetés során is kifejezték nézetüket, hogy valóban nem ártana, ha Bethlen István hallgatna erre a wlnk-re és tényleg látogatásokat tenne a szóbanforgó súlyos és nagyjelentőségű kérdések megbeszélésére a szomszédos államok kormányainál. Egyébként egy angol lap már hírt is adott arról, hogy ezek a látoI gatások nem fognak elmaradni, de a kormány - egyelőre még cafolja ezeket a híreket, legalább is hz egyik fővárosi esti lap a kormányhoz igen közelálló helyről a következő nyilatkozatot kap»a: — Az Observer azt irja, hogy Bethlen miniszterelnök Prágába is ellátogat, ahova meghívót k«pott, amit el is fogadott. Érdeklődtünk a közlcs valódisága felől és kérdésünkre azt a választ k3ptuk, hogy a miniszterelnök nem kapott meghívást a cseh kormánytól, igy tehát nem is helyezhette kilátásba ezt az utazást. Az Observer közlése nyomán ma az a hír is elterjedt, hogy a miniszterelnök későbbi időpontban a kisántánt többi fővárosait is felkeresi. Bethlen István jövő szándékairól Budapesten ezidöszerint természetesen nem tudhatnak, de beavatott körökben ezt a sorozatos utazást legalább egyelőre nem tartják valószínűnek. A Temps május 5-ei, sokat vitatott cikkéből egyébként a mai nap folyamán még a következő részletek kerültek nyilvánosságra: — Beihlen grófot meghallgatta a jóvátételi bizottság. A magyar kormány feje azoknak az elsőbbségi jogoknak ideiglenes felfüggesztését kérte, amelyekkel a szövetségesek a magyar állam bevételeire vonatkozólag rendelkeznek. E felfüggesztés lehetővé tenné a magyar kölcsön felvételét. Két hitelműveletről van szó. Az egyik 40—50 millió arany korongra rúgna és rövid lejáratú vo:na, a másik — erre csak későab kerülne a sor — hosszabb lejáratú volna és legalább 550—650 millió arany koronát tenne ki. A jóvátételi bizottság természetesen nem alkotott még véleményt erről a kérdésről. Magyarország gazdag ország és terheinek jórésze csak átmeneti jellegű. Bethlen gróf miközben hazájának gazdasági és pénzügyi zavarait leírta, megemlékezett arról, hogy többi között az ország cukor- és széntermelése 1921 óta tetemesen emelkedett. A miniszterelnök és pénzügyminiszter, akik tudvalevően hétfőn hajnalban érkeztek Londonba, Korányi Frigyes báró és Khu?n-Héderváry Sándor kíséretében, Szapáry László londoni magyar követ palotájában szállottak meg. A magyar misszió tagjai a hétfői napot előzetes tárgyalásokkal töltötték el és ezek során Bethlen gróf és Kállay Tibor informatív megbeszélésedet folytatott előkelő angol politikusokkal. Az eredeti program szetiní a magyar miniszterek először lord Curzonnál tesznek hivatalos látogatást. Ez vslószinüleg még a keddi nap folyímán meg fog történni. Hír szerint az angol-magyar barát politikusok, élükön lord Newlonnal estéiyt rendeznek a magyar miniszterek tiszteletére. A drágaság kérdése. A nemzetgyűlés drágasági bizottsága Heinrich Ferenc elnökletével ma délután ülést tartott, amelyen a kormány részéről Daruváry Géza helyettes minisztereinök, Bud János közélelmezési miniszter, nagyatádi Szabó István földmivelésügyi miniszter és Walki Lajos kereskedelmi és helyettes pénzügyminiszter vettek részt. Az ü ést Heinrich Ferenc elr.ök nyitotta meg. Farkas litván képviselő arra kérte a jelen volt közélelmezési minisztert, tájékoztassa a bizottságot a kormánynak a drágaság letörésére irányuló programjáról. Bud János közílelme/ési miniszter kijelentette, hogy a drágasági bizottság részéről vár javaslatokat és csak azután terjeszti elő a kormány álláspontját. Peyer Károly szerint a drágaság kérdése nem a közélelmezési miniszter hatáskörébe tartozik kizárólag, hanem függ a kormány pénzügyi programjától. Véleménye szerint tényleges értelemben nincs drágaság, mert minden kapható. Kizárólag csak pénzügyi kérdéssel állunk szemben. Nem tartja áldásosnak a Devizaközpont működését. Pénzünk értékének meghatározója nem lehet sem az arany, sem külföldi valuta, hanem csupán a buza. A buza árával szemben is lehet rendszabályokat életbeléptetni, ha az felülhalad a világparitáson. A búzaár a munkabérekre behatással van és döntő tényező az iparcikkek árának alakulásában. A tőzsdének ma tízszer annyi tagja van, mint volt a háború előtt. Határozati javaslatot nyújt be, amelyben kéri, hogy a kormány nyújtson be törvényjavaslatot a buraalapon való számítás megengedésére nézve. Farkas István hangoztatja, hogy az állam egyike a legnagyobb árdrágítóknak. Az áliam ezt szükségszerűen teszi, mert kiadásai, különösen a fizetések folytonos emelkedésével emelkednek és ezeknek fedezetéről gondos-