Szeged, 1923. április (4. évfolyam, 74-97. szám)

1923-04-15 / 85. szám

Eguss szám ára 30 korona, •ctotvxtftaég kiadóhlTa­i U KMcscrutca 6. (Próféta­iái, i. emelet 6.) Teteloa 13 -JJ. A „Szeged" meglel.­Mtfi Motelével minden W9. Egyes szán ár* 30 ko­.•ewa. Blflüxelésj árak: Eg? !}*mtra Ssftfledcn 000, Bnda­i te wlíken 650 kor. Hirdetési árak: Felhasáboa : mm. 12, egy hasábon 20, más­léi hasábon 30 K. SiövegkSzt 25 százaléklal drágább. Apró­hirdetés 10, kOvér belükkel 20 K. Síflvegközti közlemények Boronként 150 K. Nyilttér, csa­ládi értesítés 200 K. T5bb siörl fe ladásnál árengedmény. IV. évfolyam. Szeged, 1923 április 15, VASÁRNAP. 85-ik szám. Már nincs válság ... Ha "a becsüleies közpolgárember se tudja esti lefekvéskor, hogy mire virrad reggel: hát az hogy tudhatná, akinek a politika a mestersége! S ha a jámbor filiszter istennek ajánlja lelkét, mikor lenyugszik s imádsággal biztosítja magát lflztői, víztől, hirtelen haláltól, földnek megren­gésétől, egek meghasadásától: mennyivel több oka van az imádságra a magyar politikusnak! Sehol a világon nem kétszer-kettő a politika, de sehol a világon nem ingatagabb és bizony­talanabb mesterség, mint nálunk. Nincs az a szeizmométer, amely földrengésesebb területet, nincs az a barométer, amelyik csapongóbb és szélsőségesebb klimát mutathatna, mint amilyen­nek a magyar politikát mutatja a sajtó. Itt a levegő állandóan telítve van villanyossággal, itt örökösen dolgoznak a mélyben, inkább vakon­dokok, mint kiklopszok és fejünk felett örökösen lógnak a damokleszi kardok. Ennek az ország­nak a politikai élete már századok óta olyan, mint némelyik dekadens vers: apollói igékre nyomban hülye, otromba dadogások következ­nek. Ebben az országban mindig akkor kell a legveszettebb orkántól rettegni, mikor a legbiz­tatóbban sül a nap és akkor a legnagyobb a háborgás a vizek mélyén, amikor a vízállás­jelentések teljes nyugalomról beszélnek. S eme zagyva metaforák halomra hányása után prózában konstatálhatjuk, hogy az úgy­nevezett politikai helyzet, amelyet ma már tel­jesen nyugodtnak mondanak a hivatalos meteo­rológusok, nagyon bolond. Ez a legmegfelelőbb szó: a bo'ond. Ahol hosszú idők óta egyre növekvő szín vakság ereszkedik a lelkekre, ott nem szabatos kifejezés az, hogy a helyzet na­gyon sötét. Mert ki tudja azt minálunk, hogy mi a sötét és mi a világos, mikor ugyanazok mondják fehérnek a feketét és feketének a fe­héret, akiknek az élete az ellenkező tanítások­ban merül ki? Az se mond semmit, hogy a helyzet válsá­gos, vagy hogy a válság elmúlt. Ez nem lehet igaz, mert minálunk, mióta Mohács* után Habsburgi Ferdinándot k rállyá koronázták, pedig annak négyszáz esztendeje lesz ma­holnap, azóta a helyzet mindig válságos és soha válság itt meg nem oldódott, csak el­halasztódott. A helyzet bolond: ez az idevaló jellemzés. Amikor senki se tudja, mért hirdettek heteken keresztül válságot a kormány lapjai, amelyek most fölháboiodva tiltakoznak az illen az ar­cátlan hazugság ellen, mintha itt válságról csak szó is lehetett volna; amikor senki se tudja, mért ejti el a kormány olyan hirtelen a rend­törvényjavaslatot, amelyről pár hónappal ezelőtt még azt hirdette minden uralkodó államférfi, hogy azzal áll, vagy bukik; amikor senki se tudja, hogy a miniszterelnök a saját pártjára tá­maszkodik-e, vagy az ellenzékre; amikor senki se tudja, mért kell a baráti kezeknek selyem­zsinórt fonni és mért kedveskedik védőpajzzsal az ellenség; amikor kriptát építenek az eleve­nek fölé s viruló egészségben kelletik mpgukat a h zajáró lelkek; amikor senki se ismeri a mát s annál csak egy bizonytalanabbat tud: a holnapot: ezt a helyzetet igazán nem lehet másnak mondani, csak bolondnak. Még pedig olyan bolondnak, amilyen még sohase volt. Lehet azonban az is, hogy nemcsak a hely­zet bolond, hanem a szemek se jók, amelyek­kel mi nézünk, úgynevezett tömegek. Lehet, hogy az időjárás megzavarta már az időmuta­tókat is, amik este szélcsendet jeleznek, délben szivárványt, délután jégesőt: holott a firmsmen­tum változatlanul fekete mindig. Lehet, hogy mi nem is láthatunk jól annak a mély kútnak a fenekéről, amelybe a háború kitörésekor be­zártak bennünket s amelybe felülről a kut szájánál állók mindig csak annyi világosságot eresztenek be, amely torzít, ennélfogva j«bban megzavar, mint a teljes sötét. S a legszomorúbb mindezekben az, hogy az emberek tetetik az érdeklődést, de lelkük mé­lyén nem törődnek se derüléssel, se borulással. A haza, amelynek üdvéért és nevében történik minden, a haza még csak vállat se von, még csak azt se mondja: videant consules! A haza minden látszólagos forrongás ellenére letargiás álmot alszik, mint a halálos beteg. Huszonharmadikán megkezdik a keleti béketárgyalást. A lausennei konferencia főlitkári hivatala arról értesítette a török kormányt, hogy a meg­hívó hatalmak beleegyeztek abba, hogy április 23-án Lausanneban ismét kezdjék meg a béke­tárgyalásokat. Az amerikai kormány elhatározta, hogy a lausannei tanácskozásra elküldi képviselőjét. A Times konstantinápolyi jelentése szerint a török kormány azon az álláfponton, van, hogy a Franciaországnak 1914 áprilisában engedé­lyezett koncessziók érvénytelenek, mert azokat a török parlament soha sem hagyta jóvá és igy a koncessziók a Chester-koncessziónak nem állanak útjában. Befejezték a párisi tanácskozásokat. A belga-francia konferencia délelőtt 11 óra 45 perckor ért véget, délután már nem tartottak ülést. A konferencia ülése után hivatalos kom­münikét adtak ki, melyben közlik, hogy a belga és francia miniszterek ma délelőtt előkészítették a rajna tartomány francia és belga hatóságai­nak szánt utasításokat a központi számvitel el­lenőrzése, a befolyó pénzbírságok stb. felosztá­sának kérdésében. A két kormány újból meg­erősítette a brüsszeli határozatokat, melyek sze­rint a Ruhr- terület és a Rajna jobb pariján ujabb megszállott területek kiürítését nem teszik Németország puszta Ígéreteitől függővé, hanem abban a mértékben fogják végrehajtani, amely­| ben Németország jóvátételi kötelezettségeinek j eleget tesz. A ma közzétett kommünikében a francia és 1 a belga miniszterek kijelentik, hogy egyetértő politikájuk a két nemzet kölcsönös bizalmának szellemében, továbbra is fennmarad. A mai j naptól kezdve Németország nem lehet csaló­j dásban Franciaország és Belgium szándékaira nézve. Mirdkét ország nyomást akar gyako­rolni a Ruhr-vidékre, amig a német birodalom komoly ajánlatokat nem tesz. Minden intézke­dés megtörtént ennek a nyomásnak az erősí­tésére. A szövetségesek végül a legszigorúbb büntetések kiláiásba helyezése melleit követelni fogják a szénadónak számlájukra való rendsze­res fizetését. Párisból jelenti az Havas. A francia-belg? miniszterek konferenciája körülbelül két óra hosszat tartott. Theuniss miniszterelnök a kon­ferencia befejeztével ezekkel a szavakkal jelle­mezte a hozott határozatokat: Megtartottuk a Ruhr vidék közigazgatási bizottságának ülését. A miniszterek legközelebb Brüsszelben újból tanácskozásra ülnek össze. Berlini beavatott helyről közlik, hogy Bel­giumtól és Franciaországtól közös jegyzék ér­kezett Németországhoz, amely tiltakozik az ellen, hogy Cuno kancelíár az esseni temetés alkalmával mondott gyászbeszédében a két államról, mint ellenségről beszélt. Beavatott helyen mérlegelik, hogy a jegyzékre válaszol­janak-e és milyen formában. Nagyatádi a helyzet ura. (A Szeged budapesti tudósítójától.) A már­cius 15. és 16-i diáktüntetésekkel Bethlen és Qömbösék között megindult harc váratlan ered­ménnyel végződött. A szakítás az „egységes" pártban nem következett ugyan be, jóllehet az ellentétek annak egyes csoportjai között szinte a végletekig ki voltak — és ki vannak ma is — élezve, de, hogy a régi latin közmondással éljünk: inter duos litigantes, tertium gaudet, a két harcoló fél mögött a harmadik a markába nevet. Bethlen és Gömbös harca folytán Nagy­atádiék és a „kisgazdák" egyszerre ismét döntő faktorokká lettek az „egységes" pártban és a parlamentben, ugy hogy ö rajtuk fordul meg az egész politikai helyzet. Egyébként a politikai körök ma este élénken tárgyalgyallák Nagyatádi Szabó István uj föld­reformjavaslatát, melyből az egyik fővárosi esti lap közölt szemelvényeket. Általában azt hiszik, hogy ezek a szemelvények nem authentikusak, mert nem hiszik, hogy a földmivelésügyi mi­niszter valóban ilyen radikális reform mellé szögezné le magát, mely nagyon megközelíti Buza Barna hírhedt tizhotdas földbirtokreformját. Annyi bizonyos, hogy ma még Nagyatádi Szabó István a helyzet ura, ugy hogy most Bethlen István is kénytelen — legalább szín­leg — földmivelési minisztere javaslatának alap­jára helyezkedni, de bizonyos, hogy a kor­mányzópártnak mérsékelt rétegei máris igen élénken foglalnak állást a tervezett reform ellen és egészen bizonyos, hogy ez ellen a legmesszebb­menő harcot fogják megindítani, mihelyst ez aktuálissá válik. Qömbösék állásfoglalása a radikális föld­reformmal szemben egyelőre az, hogy a leg­határozottabban állást foglalnak Nagyatádi javaslata mellett, mert itt Bethlen István liberális törekvéseivel állandó és biztos fedezetet kapnak. Természetesen, hogy valóban akarják-e is a javaslat törvénnyé válását, azt nem igen lehet tudni, de ismerve Gömbösék makacs küzdelmét hatalomrajutásukért, még ezt sem lehet kizártnak tartani. Általában a szélső fajvédők táborában ma a legsűrűbben az agrárdemokrácia hang­zatos jelszavát emlegetik, de ezt sokan és szí­vesen az agrdrdemagógidval tévesztik össze. Ismét emelte a minisztertanács a köztisztviselők fizetését. A tegnapi minisztertanács hosszasan tár­gyalta a köztisztviselők ügyét és végleges ered­ményben állapodott meg. A köztisztviselők ere­deti segélyét 53—80-szorosáig fogják felemelni május 1-től kezdődő hatállyal. A pénzügyminiszter beterjesztette a buzaköt­vényekre vonatkozó törvényjavaslat tervezetét. A javaslatot a pénzügyminiszter a módosítá­sokkal kibővítve, ismét átdolgozva, a legköze­lebbi időben a nemzetgyűlés elé terjeszti. A minisztertanács további tárgyalásain elv­ben hozzájárultak ahhoz, hogy az 1848. évi XX. t.-c. részbeni végrehajtásakép a protestáns egyházak a vagyonváltságföldekből, az egyház­kerületek adminisztrációs kiadásaira, valamint a püspökök ellá'mányának biztosítása érdeké­ben bizonyos földterületeket kapjanak. A mi­nisztertanács ugyanezen határozatot kiterjesz­tette a hajdudorogi gör. kath. egyházakra is. A minisztartanács részleteiben is foglalkozott a mezőgazdasági hitel kérdésével. A tárgyalá­sok eredményekép megbízta a földmivelésügyi minisztert, hogy részletes programtervezetet ter­jesszen be.

Next

/
Oldalképek
Tartalom