Szeged, 1923. április (4. évfolyam, 74-97. szám)

1923-04-20 / 89. szám

2 SZBQBO Szeged, 1923 április 20 gatdst, ahhoz, hogy Bethlen ejtse el a középút politikájának állandóan hirdetett programját és helyébe tegye magáévá elsősorban az intranzigens és radikális fajvédelmi politikát. Ezt az ívet állítólag már 72-en alá is irták, mig a liberálisok ivét csak 57-en, de hír szerint egyik Ív sem jut el rendeltetési helyére és mindkét oldal már fel is hagyott az aláírások gyűjtésével. Teleki Pál lemond? A ma délben megjelent Magyar Hirlap a következő, Szegedet legközelebbről érintő hirt közli : — Értesülésünk szerint Teleki Pál gróf, Békeparitásban állapítják meg a városi földbéreket. Szeged város I. kerületének képviselője legközelebb lemond mandátumáról. A volt miniszterelnök nemrégiben súlyos operáción esett keresztül és hosszabb idő óta teljesen visszavonult a politikai élettől. tiem tudjuk, igaz-e laptársunk állítása, de mi kétségbevonjuk információja helyes voltát, mert Teleki Pál gróf még e hét elején is rendszeresen megtartotta előadásait a Közgazdasági Egyetemen, vasárnap pedig nála ebédelt egy szegedi közéleti személyiség és előtte lemondásáról semmi említést sem tett a gróf. Minden esetre meg kell várnunk, mig maga Teleki Pál nyilatkozik e kérdésben. (A Szeged tudósítójától.) A város pénzügyi politikájában hosszas küzdelem után, végre bekövetkezik az a rég óta sürgetett változás, amely egyedül alkalmas arrs, hogy a városháztartás megbillent egyensúlyát helyreállítsa és a pénzügyi helyzetet megtisztítsa attól a veszélyes bizonytalanságtól, amely a háború óta állandó zavaroknek volt az okozója. könyvvivői hivatal felsőbb utasítóra megkezdte a földbérrevízió előkészítő munkálatalt, hogy azoknak a régebben bérbeadott földeknek a bérlői, akik még a buzavalutás árverések előtt kötötték meg a bérleti szerződést és akik most, a buzavalutára való áttérés u'án alig ötvenszeresét fizetik a békebeli földbéieknek, az ősszel esedékes földbéreket már békeparitásban fizettessék. Sok harc és sok vita érlelte meg idáig a dolgot, amely talán nem is ért volna még máig sem meg, ha az idők súlyos argumentumai nem szólnak bele a kérdésbe. Az idők súlyos és sokak álial már régen előrelátott argumentumai azonban megszólaltak és mellettük eltörpültek, jelentéktelenné váltak azok az ellenérvek, amelyek normális viszonyok között talán érdemesek lettek volna a figyelembevételre, azonban ma, amikor a körülmények nem tűrik a szentimentális ügykezelést, amikor nagyon is reális tények uralkodnak, azok a szentimentális és már régen unalmassá koptatott ellenérvek sem állhatják meg a helyüket. A torony alatt általános megkönnyebbülést keltett a földbérpolitika irányváltozása és minden valószínűség szerint megkönnyebbülést kelt az egész városban, mert a város közönsége saját kárán érezte az eddigi földbérrendszer helytelenségét. A város földjein körülbelül kétezer bérlő gazdálkodik, ami azt jelenti, hogy — átlag négy családtaggal számolva — huszonnyolc, vagy kereken hatminetzer ember élt és a túlságosan kedvező konjunktúrák mellett gazdagodott meg a város vagyonából, annak a száztízezer embernek a rovására, aki a körtöltésen belül keresi megélhetését. Ennek a száztízezer városi polgárnak pedig éppen olyan joga van ahhoz, hogy a közvagyon előnyeiben részesüljön, mint annak a harmincezer polgárnak, aki szinte teljesen kisajátított*, a helytelen föld bérpolitika miatt kisajátíthatta a város vagyonát — még pedig nevetségesen kevés ellenszolgáltatás fejében. Már maga ez a kétségtelenül fennálló tétel megadja a radikális földbérrevizió normális alapját és a földbérek békenivóra való felemelését kellőképen megindokolná akkor is, ha egyéb reális okok nem indokolnák meg. Pedig erŐ3en megindokolják. A város eddigi bevételei még a városi alkalmazottak javadalmazását sem igen fedezték, de ha fedezték is, vajmi kevés jutott a körtöltésen belüli város kulturális és gazdasági igényeinek kielégítésére. Az a páratlan nekilendülés, amely a háború előtt elindította a várost a fejlődés utján, a háború után nemcsak megszűnt, hanem minden vonalon olyan visszafejlődés indult meg, ami komoly aggodalommal tölthetett el minden szegedi polgárt. A kulturális intézmények válságos helyzetbe kerültek, a közegészségügy és ennek egyik előfeltétele, a köztisztaság mostoha sorsba került, az utcák megrongált burkolata az egész városban siralmas képet mutat, a város hatósága tehetetlenül tagadta meg azoknak a kívánságoknak a teljesítését, amelyeknek száma veszélyesen szaporodott és hangja egyre sürgetőbbé, egyre követelőbbé vált. Az év elején azután bekövetkezett az, ami a rendszer további fentartását lehetetlenné tette. A kormány áthárította a városra azokat a súlyos terheket, amelyeket eddig az állam viselt és amelyek közölt a legsúlyosabb a városi alkalmazottak javadalmazása. Már első pillanatban tudta mindenki, hogy a fölajánlott kárpótlás nem födö2i az uj terheket, súlyos százmilliók maradnak födözet nélkül. A polgármester még megkísérelte azért a lehetetlent, a régi rendszer fentartását. A kísérlet következménye bizonyos személyi változásban került ki, de a helyzet nem változott, söt súlyosbodott. Most azután megérkezett a kegyelemdöfés — szinte jelentéktelen ujabb teher — a rendkivüli segélyek és a lakbérek felemelése formájában. A polgármester most is kísérletezett és akaratát rá is diktálta a tanácsra, de győzelme csak látszólagos és nagyon rövid életű volt, am;nynyiben fölfogásával egyedül maradt a torony alatt és nyilvánvalóan ellentétbe került úgyszólván az egész tanáccsal. Ez az ellentét anynyira kiéleződött, hogy a csütörtöki tanácsülésen minden feltűnés nélkül megtörtént a csendes visszavonulás. A polgármester minden ellenvetés nélkül hozzájárult ahhoz, hogy a városi tisztviselők fölemelt rendkivüli segélyét a várói pénztára fizesse ki. A kegyelemdöfés kivégezte a makacs földbérpolitikát és a könyvvivői hivatal már is lázasan dolgozik a föld bérrevizió előmunkálatain. Szeptemberben a városi földek minden bérlője már békepiritásos földbért fizet. A gazdasági munkabérek és a drágaság. A nemzetgyűlés mai ülését háromnegyed 11 órakor nyitotta meg Scitovszky Béla elnök. Jelenti, hogy Farkas István a drágaság ügyében sürgős interpellációra kért és kapott engedélyt. Az interpellációra egynegyed 2 órakor tér át a Ház. Szily Tamás, a? igazoló állandó bizottság előadója beterjeszti a bizottság jelentését, amely szerint Vass József népjóléti miniszter, Valkó Lajos kereskedelmi miniszter és Klebelsberg Kunó vallás- és kultuszminiszter mandátumát rendben!évönek találta és a minisztereket képviselőnek tekinti. Áttérnek a gazdasági munkabérek szabályozásáról szóló törvényjavaslat általános tárgyalására. „Zalaegerszeget fel kell oszlatni". Első felszólaló Giesswein Sándor. Forgácsnak a napokban tartott beszédére vonatkozólag megállapítja, hogy az 0 kommün szereplése tisztázva van. De mások sokan Zalaegerszegre jutottak. Nem azért állapítja ezt meg, mintha neki is ugyanezt kívánná, csak a tényeket akarja leszögezni, mert ebben a kérdésben az ő álláspontja az, hogy az egész Zalaegerszeget fel kell oszlatni. Ebben a javaslatban nem tartja kielégítőnek a sokféle rendszabályok alkalmazását. Helyesli, hogy a javaslatot beterjesztették, mert az kimondja, hogy a munkabérszerződések nem magánszerződések. Ezért az elvéri kell küzdenie az egész Háznak. Hibája a javaslatnak, hogy további részéban már az együttes bizottságokról 8ZÓI. A kurzus-Magyarország emberei ökölbe szorítják kezeiket a liberalizmusnak puszta hallatára is, ellenben a liberális gazdasági rendszer minden h báját átveszik. (Egy hang a szociáldemokratáknál : Gumibotos kurzus. Láng János: Önöket ostorral verném ki innen.) Giesswein: A törvényhozás feladata, hogy a gazdasági életből kiküszöbölje az igazságtalanságokat. Ezek az igazságtalanságok az okozói minden forradalmi mozgalomnak. A békének az igazság az alapja. A javaslatot nem fogadhatja el. Kiss Menyhért: A mai javaslatot örvendetesnek találja, azonban a javaslatban nem tartja helyesnek, hogy a közigazgatási szervezeteknek erős befolyást biztosit a szerződésekre. Indítványt terjeszt be, melyben kéri, hogy ne állapittassék meg a munkabérek létminimuma. Nagyatádi... Ezután Szilágyi Lajos szólal fel. Elsősorban politikai szempontból bírálja a javaslatot. Ő azt hitte, hogy Nagyatádi amikor a miniszteri székbe ül, gyors egymásutánban fog a Ház elé hozni szociális javaslatokat. 0 azt remélte, hogy Nagyatádi a régi kisgazdapárt programját fogj§ meg valósítani a miniszteri szénből. Nagyatáditól azt várták, hogy a kereszténységet munkájával ivegfogja erősíteni, de ugy látja, hogy nem is anynyira Nagyatádi a hibás, mint a saját pártja, amely nem engedi őt dolgozni Nagyatádi csalódhatott saját pártjában. (Nagyatádi indulatosan Szilágyi felé: őí nem fo&ja Szilágyi dirigálni). A miniszter ur nagyon téved, hogy a földbirtokreformot máris megvalósította. A saját pártja még ezután is nagyon sokat fogja akadályozni abban, hogy ez a gyakorlatban keresztül mehessen. Bizonyos politikusoknak szükségük volt Nagyatádira a múltban, akkor ezek használták fel cégérül s bizonyos politikusoknak szükségük van rá a jelenben is, amikor szintén cégérdi akarják felhasználni. A miniszter ur nem veszi észre, hogy lassankint a falu elfordul tőle. (Nagyatádi: Én könnyen visszamegyek oda, ahonnan jöttem.) A törvényjavaslat elkésett s most is csak egy évre szól. A törvényjavaslat pongyola, sőt teljesen rossz. Nézete szerint a javaslat rendelkezései a munkások érdekeivel ellentétben állanak. B>szél a Horthy-akcióról. Felemlíti, hogy a kormányzó nemrég négy és félmillió koronát adományozott a diáknyomor enyhítésére az országos inségakció adományaiból. Szerinte a kormány kötelessége a diáknyomoron enyhíteni, de nem az országos inségakció vagyonából. Azt más célra kell fordítani. A javaslatot nem fogadja el. Hoyos megvédi a nagybirtokosokat. Hoyos Miksa gróf: A jívaslat szükségparancsolta állami beavatkozás oly gazdisági folyamatba, melyet normális viszonyok között kizárólag csak a kínálat és kereslet tudna helyesen szabályozni. A munkabér kérdését abizolut tökéletesen megoldani nem lehet. A munkabérek szabályozásának kérdése elsősorban gazdasági kérdés, melybe a politika nem férhet bele. Sok szó esett az úgynevezett nagybirtokokról és a nagybirtokokat állították oda minden baj kutforrásánik. Minden társadalmi osztályban vannak tisztességes, becsületes és kevésbé tisztességes és becsüleles emberek. De mert vannak benne tisztességtelen emb-rek is, nem szabad az egész osztályt becsmérelni. (Drózdy közbeszó!: Mi nem a nagybirtokosokról beszélünk, hanem a nagybirtokról.) Az úgynevezett nagybirtokra még nagy feladat vár az országban. Még sokáig fogja eddigi nagy szerepét betölteni. (Dénes István: Reméljük, hogy nem sokáig.) Volt szó arról is, hogy a munkásokat búzaparitásban fizessék. A buzaparitásban való fizetés mindenesetre a legegyszerűbb mód volna a kérdés megoldására, de ma még kerefeztülvihetellen, mert a gazdaságok nem jövedelmeznek még a buzaparüás arányában. Szükséges volt, hogy az államhatalom ennek a kérdésnek a rendezésébe beavatkozzék. A javaslatot elfogadja. Haller József: ó mint keresztény szocialista teljes erejével küzd a robotmunka ellen, de nem a lázítás u ján. Követeli, hogy a munkabérminimumot megállapítsák. Nem tudja megérteni, miért keli a munkásoknak csak épp annyi fizetést adni, amennyiből éppen csak megtudnak élni. Ha a munkás csak a minimális munkabért keresheti meg, nem tartalékolhat, nem emelkedhetik ki a munkássorból, akkor semmiféle vagyont sem lát jogosultnak. A javaslatban foglalt módszerrel elmúlik az aratá3 is, a cséplés is, mire megállapítják az első munkabérösszeget. Szerinte a legfontosabb ma az, hogy a földreformot végrehajtsák. A javaslatot nem fogadja el.