Szeged, 1923. február (4. évfolyam, 25-47. szám)

1923-02-18 / 39. szám

Egyes s«ám ára 16 korona. taerk.stlöség *» kloc'Ahltnit > KOlcsej-utca 6. (ProféinnUló, 1. emelel 6.) Telelőn IS—33. A .Szeged" megjeledk bétfó kivételével minden Egyes szám ára 16 koElóflielésl Arak: Egy pra Ssegeden 300, Budait «n (l vidéken 320 kor. Hirdetési érők: Félhasébon 1 mm. 9, (g; hasábon 16. más^ fél hasábon 21K. Szövegközi 25 százalékkal drágább. Apróhirdetés 8. kövér belükkel 16 K. Szövegközi! közlemények soronként 100 K.NylIllér. családi és orvost hir 100 K. Többszörl feladásnál árengedmény. — IV. évfolyam. S/eged, 1923 február 18, VASARNAP. 39-ik szám. Nagy emberek nélkül. Már Carlyle töprengett azon a problémán, hogy a nagy idők szülik-e a nagy embereket, vagy a nagy emberek csinálják a nagy időket, de ezze* a problémával Carlyle se tudott boldogulni. Mi könnyebb helyzetben vagyunk, mert nekünk az az átok jutott részünktől, hogy megérjünk olyan n*gy időket, aminőket a római kultura elpusztulása óa nem ért meg az emberiség. De ebből csak azt tanultuk meg, hogy nagy időkben élni nem jó, mert a nagy időkbe nagyon könnyű belehalni s talán azok szenvednek kevestbbet, akik belehalnak. A nagy embere et illetőleg azonban homályban maradtunk, amennyiben egyáltalán nem látunk nagy embereket Azzal már tisztában v gyünk, hogy ezeket a förtelmes nagy időket nem nagy emberen csinált k. És azt is látjuk, hogy azért nem tudunk kigázolni belőlük, mert a nagy idők egyetlen nagy embert se neveltek, ahi főiébe tudna kerekedni a kornak. Ha 1914 ben lettek volna Európában történeti mértékkel mérhető igazi nagy államférfiak, az apokaliptikus fenevad nem szabadult volna ki ketrecéből, hbgy fölhasoga sa beleit és kiszivja vé ét az egész világnak. De sehol se vo.tak nagy államférfiak, se a költőpoli ikusok, se a szatóc politiku ok közt, se az innenső vilagban, se a túlsóban. Amazok ugy álmodtak, mint a szatócsok, emezek ugy s ámítottak, mint a költök. Mindenütt sua volt a fantázia és hibás a kalkuláció. Bonnar Law azt vallotta egy pár napja, hogy egyetlen áilam se ment volna bele a haboruba, ha e őre látta volna, mi lesz belőle, mert a győzelem a győzteseknek is többe került, n int amennyit ér. Ez szó szeiint igy igaz, csak éppen az állam helyett államft rfiakat kell mond ni. Mert a háború nem az államok lutrij < volt, ha em az államférf aké, akiknek kezében az államnak csak a tét 6zcr«pe juiott. Egyformán megalázó szerep tétnek lenni, a veszedelemről nem is szólva, akár gyönge, akár erös kezek játszanak a téttel, akár vört sre, akár a feketére, de az államok vakon hitték, hogy nekik kötelességük ezt a szerepet vállalni. Nem búonyos, hogy val ha máskép lesz-e s hogy egyáltalán lehet-e máskép, de bizonyos, hogy a világ mai berend zése szerint még mindig nem az államférfiak vannak az államokért,- hanem az allamok vannak őértük. Ez teljesen független a kormányformától, a Trotzkijék Oroszországéban ez csak ugy van, mint a Romanowoxéb>n volt s mi a világ mai rendjében cs k ugy el tudunk képzelni egy üdvösséges abszolutizmust, mint egy mindent megsemmisítő demokrata, sőt szocialista köztársaságot Ez a Renan igazsága volt a hetvenes években, de igazság még ma is Persze üdvösséges abszolutizmust csak elképzelni lehet, de a züllött köztársaságról nem kell képzelődni, az megvan. Még pedig nem is egy példányban. Ha jól van, ha nem jól van, a történelmet még mindig a kevesek csinálják a sok millió élő sakkfigurával, akiket sokkal kevesebb gondolkozással áldoznak fel az államférfiak, mint a fából faragott parasztokat, ha leülnek sakkozni a szórakozásnak szentelt óráikban. Cs kivánatos-e, hogy gondolkozni és számítani tudjanak a tömegek sorsának urai? Napoleon Toulon ostromakor kiszámította, hogy hány köbméter a sáncárkok térfogata és hány katonáját kell hősi halottá avatni, hogy a hullák betemessék az árkokat. Ha kutyakölyköket dögleszt valaki az árokba, attól megundorodunk és azt mondjuk rá: pecér. Ha embertársaival végez ilyen operációkat, siker esetén a halhatatlanság koronáját teszi a fejére a történelem és Írásbeli tétel lesz belőle az érettségin. Eddig ez volt a nagy ember közkeletű típusa s ilyen régi értelemben vett nagy emberei, ha napoleoni tehetség nélkül is, voltak a háborúnak és vannak a háborús békének is s ebben sz értelemben valósággal monstruózus nagy ember például Poincaré, aki egy nagy nemzetet a*>ar az árokba fullasztani. És mind ilyen a ma nagy embere, az a néhány tucat emberből á'ló vörösfekete internacionale, amely a világ sorsát kezében tartja, teleivódva gőggel, hiúsággal, kapzsisággal, a h-talmi téboly mérgével, amelynek szépítő neve: imperializmus. De az embeiiség, ame yet a nagy idők az egész világon egyformán meggyötörtek, nem a !" hóhéru'pusu és a milliók véréttl puffadt nagy emberektől várja többé a megválást. A nemzetek, amelyeket mindig tanuul idéznek sz államférfiak, de soha megkérdezni nem mernek, ma már csík azt ismernek el nagy embernek, aki visszaadná nekik a nyugalmat, a békés munka fzürke éveit, a nagy idők helyett a történelem nélkül való életet, amilyent élt a nagy katasztrófa előtt. Aki ezt megcsinálná, annak szobraival, benépesedne a világ s a tör énelem legnagyobb hídi és diplomáciai láng Iméi is csak meHékal kok lehetnének a. okon a szobrokon. De ez a nagy ember nincs sehol, a carlylei értelemben vett reprezentatív man-je. hérosza ma nincs az emberiségnek. És a legkegyetlenebb iiélet, amelyet a jövendő történetírása a mai nagy iuökröi és a nagy idők nemzedékétől mondani fng, az lesz, hogy a világháború évtizedének egyetlen nagy embere sem volt. Rassay további harcot hirdet a kormány ellen. forr dalom mindig reake ót vált ki. Cn mindig odaáilottam az üldözőitek mellé és azt hirdettem, hogy a mások gyengeségéből senkinek sem szabad tökét kovácsolnia, ott állok ma is, ahol ez üldözötteket védm kell. — Ma, an ikor mi nehéz küzdelemmel visszük előre a kor szolid ció gondolatát, nem lehet elöállani október 31-iki célkitűzéssel. Ha ezek az urak újra be akarnak lépni a politika terére, én csak azt kívánom, hogy a mi küzdelmeinket, véres és verejtékes harcainkat ne kössék össze saját személyükkel. Változatlanul hirdetem, hogy a mai kormányzati rendszert katasztrófálísnak tartom és hogy e lene teljes erővel kell küzdeni. Küzdök az ellen is, hogy valaki a liberális eszméket kompromittá;ja. Nem akarom ezzel az uj pártot diszkreditálni, csak aggodalmaimat mondom el, melyek arra késztetnek, hogy ha kell, irkább egyedül vívjam tovább a küzdelmet. Hiszen tulajdonkép egyedül még sem leszek, mert ott van érintetlenül az ellenzéki pártszövetség, amely ismeretes deklarációjában ugyanazt szögezi le, amit én: hogy most már véglegesen be kell fejezni a forradalmak és ellenforradalmak korszakát. Ez a felfogásom ma is és ezzel megyünk továbbra is haicba a kormánypárti rendszer ellen. Küzdeni fogunk ellene, mert ha fogadalmat te tünk válasz óinknak, arra b nnünket nem kell buzdítani. Ezt üzenem a Reform pártnak, ebben a küzdelemben megyek velük, vetélkedve, mint a két testvér, akik azért vívtak párbajt, hogy ki jut fel előbb az ostromlott Buda falára. Én csak annyit ígérek, hogy ott leszek a harcban elől és véjg. Rassay u-án Benedek János és Pakots Józsel szólaltak fel. A megszállók erőszakosságai a Ruhr-vidéken (4 Szeged budapesti tudói Hójától.) A Terézvárosi Polgári Kör ma este vac orát rendezett Rassay Károly tisztele ére, amelyen Vázsonyi Ví mos, Benedek János, Pakots József é* Fábián Béta nem<etgyülési képviselők is megje entek. A kör nevében Jambrik Gyula üdvözölte a megjelent politikusokat. Rassay Károly az üdvözlésre hosszabb beszédben válaszolt, amelyben többek között a következőket mondotta : — Az elmúlt napok válságáb n egyszer figye mez'etteh arra, hogy izoláltan fogok maradni. Ugylátszik külsőleg, hogy ez valóra is vált, de csak külsőleg, mert ani a becsü'etes uion halad előre, anrnk -erejét nem az adja meg, hogy hányan mennek vele a parlamentbe, hanem hojy kik és háryan követik a polgárságból. Ezért lehet közömbös rám nézve, vannak-e velem mások is, vjgy magam vagyok. Csak az nem hagyhatna közömbösen, h küzdelmem nem találna visszhangra a dolgozó polgároknál, ba tőlük kellene hallanom, hogy nem jó uton járok. A nemzetgyűlés összeülésekor Megállapítottam, hogy a törvényhozó testű let nem alkalmas az építő munkár», mert ugy a kormánypárt, mint az ellenzék, heterogén elemekből áll. Most az kellett tapasztalnom, h gy még az én kis pártomban sinc>en homogenitás és nem tudia belevinni a köztudatba azt az ériületet, hogy ez a párt az, amelyhez mindenkinek csatlakoznia kell. — Azok az ellentétek, amelyek most felszínre kerültek, nem uj keletű dolgok. Hogy az októbrizmus kérdése pattantotta ki, az csak puszta véletlen. Az ilyen forradalmat különben el kell felejteni és más utakon kell küzdeni a célokért, amelyek esetleg lehetnek azonosak, mert a Essenben tegnap este ujabb incidens töríént. A hadb róság ismert ítéletének hatása alatt az utcákon nagy néptömeg gyülekezett. Hirtelen franc a katonaság jelent meg és több lövést tett a tömegre. Az esseni ujabb incidensről a következő részleteket jelentik: A francia katonák az egyik vendéglőben erőszakkal akarták kényszeríteni a személyzetet, hogy ebédet adjanak nekik. A német rendörök védelmükbe vették a személyzetet. Veszekedés támadt, melynek folyamán csakhamar mindkét oldalról előketfiltek a revolverek. Két francia, két belga katona, továbbá egy német rendőr megsebesült. Az inc dens következtében az esseni parancsnok'elrendelte, hogy a rendőrállomásokat szállják meg és a német rendőröket fegyverezzék le. Essenben a franciák részéről kijelentették, hogy a mostani eljárás a rendörfőnökség ellen annak a következménye, hogy tegnap egy vendéglőben két francia katonát polgári öltözetben lévő rendőrtiszt revolverrel megsebesített. Exner rendőrtanácsost ma szintén letartóztatták. A védőrségnek a rendörfőnökség épületében lévő századát letartóztatták. A Vossische Zeitung jelentése szerint tegnap délután Essenben egy francia tiszt lovagiéi korbácsával arcon ütött egy rendörtisztviselőt, aki nem tisztelgett neki. A tisztviselő erre elővette revolverét és a tisztet súlyosan megsebesítette. Düsseldorfi jelentés szerint a francia őrséget utasították, hogy minden német embert, akit a táviró vezetéken érnek, minden külön figyelmeztetés nélkül lőjenek agyon. Düsseldorf közelében agyonlőttek egy vasúti munkást, akit a franciák állítólag egy jelzőlámpa megrongálásán rajtakaptak. Belga csapatok megszállták Juilchet. Gelsenkirchenben a vezénylő tábornok falragaszokon tudatta a lakossággal, hogy a megszállás mindaddig tart, amig a város a rárótt százmillió márka pénzbírságot meg nem fizetik. Kora reggel Recklinghausen, Bochum és Essen irányából állandóan erös francia csapatok érkeznek a városba.