Szeged, 1923. február (4. évfolyam, 25-47. szám)

1923-02-14 / 35. szám

SZBQED Szeged, 1923 február 14. szűntette az üzemet, mire a belgák kénytelenek voltak elvonu'ni. A megszállatlan Németországba való szénszállítás megszűnt. Az utóbbi napokban még 30000 tonna ment ki naponta. Az uj helyzetben a kiaknázott mennyiség csökkent, meri a bányászok vonakodnak a franciák részére dolgozni. Az élelmiszerszállítások részére immár csak a fővonal áll rendelkezésre a megszállott és a megszállatlan Németország között. A szállítást két kocsicsoport végzi, de ujabban a franciák ezeknek lefoglalásával bénítják a közellátást. Ébert birodalmi elnök Mannheimba érkezett, ahol a polgármesteri hivatalban már várta a városi tanács. Megjelenlek a kormányhatóság vezetői, a szakszervezetek és a polgári hivatalok képviselői és együttes gyű ésen tiltakoztak a megszállás ellen. Mannheimből a birodalmi elnök Thyssen meglátogatására Wiesbadenbe készül. Offenburg főpolgármestere tegnap tanácsülésre hivta a város vezetőit. Még ülés közben megjelent a'városházán a szövetségközi Rajnabizottságok kiküldöttje, aki kijelentelte a főpolgármesternek, hogy a szövetségközi R jnabizottság tudomást szerzett arról, hogy a birodalom és az államkormány több tagja látogatásra készül a megszállott területre. A Rajnabizottság elvárja a főpolgármestertől, hogy idejében jelentést tegyen. A főpolgármester kereken megtagadta a kérést, mire a kiküldött öt tette felelőssé a következményekért. Offenburgi jelentés szerint a rajnai szövetségesközi biztos értesítette valamennyi hatóságot, hogy a német miniszterek beutazásának a francia kalonák fegyveresen fognak ellenszegülni. Ha a beutazást eltitkolják, a megszá.ló hatóság elhárít magáról minden felelősséget a következményekért. A külföldi kptudósitók tegnap a Düsseldorfból Mainz és Páris felé vezető vonal k szab> tálása következtében nem tudtak táviratokat küldeni. A népszövetségi francia társaságok uniója után most ujbó: három francia egyesület tiltakozott közösen a Ruhr vidék megszállása ellen. Rámutattak arra, hogy a világ pénzügyi és gazdasági csőd küszöbén áll. A nemzetek egymással »alame.inyien szoros kapcsolatban állanak és Németország romlása Franciaországot is múlhatatlanul ramlásba fogja ragadni Hangsúlyozták, hogy a nemzetek csak a biztonság érzeteben és valödi békében dolgozhatnak a magu< talpraállitásán és hogy egyes nemzetek újjáépítése elválaszthatatlanul összefügg, az általános újjáépítéssel. Ezek az eszközök egyébként semmiképen sem biztosíthatják a törvényes jóvátételt, mert ennek szabályozása csak nemzetközi uton történteik. Mindezek al8p,án az említett egyesületek azt kívánják, hogy az érdekelt kormányok bocsássák a kérdést a népszövetségnek pártatlan elbírálása alá, hogy ily módon a jóvátétel hibás kérdését mielőbb eldöntsék és a megszálló seregeket visszavonják. Az uj blokád, melyet a franciák a Ruhrvidéki kivitelre elrendeltek, igen nagy hatással volt a német szén- és vasmilliomoi-okra. Ezek most keresik a kivezető utat és a megegyezés lehetőségét és aggodalommal várják a német kormány következő lépéseit. A német vasutasok a Ruhr-vidéken és a rajnai terüle'en holnap az elé a választás elé kerülnek, hogy vagy dolgozni fognak francia és belga igazgatás alatt, vagy pedig kiűzik őket a megszállt területről. A franciák engedélyt kértek, hogy a szenet az angol zónán keresztül szállíthassák. Tegnap jelentéstétel céljából Párisba érkezett annak a bizottságnak a vezetője, melyet a mult héten küldtek a Ruhr vidékre a pénzügyi természetű szervereti kérdésnek kitanulmányozá-a végett. A lapok híradása szerint a bizottság elsősorban a szénadó beszedésének módózátairól tájékozódott. A Reuter jelentése szerint a Ruhr-vidékre vonatkozó francia jegyzékre eddig vég eges választ nem küldtek, mert a vasutak kérdését ebben a pillanatban tisztán akadémikus je>egünek tartják. Az angol kormány most foglalkozik a franciáknak azzal a javaslatával, hogy az angol zóna egy részét az északnyugati szögletnek 6 mérföldnyi területét adják ál a franciaknak. A francia pénzügyminiszter ma közölte, hogy a Ruhr-vidék megszállásának költségei havi 40 millió frankot tesznek ki. elő. Vájjon a megszállás produktív zálogbavételnek, vagy bünteö rendszabályok gyakorlásának teljesi ése-e. A Ruhr-vidéken szerzett benyomásai alapján a tudósítónak az a nézete, hogy az egy hónap tapasztalata a franciákat arra a meggyőződésre juttatta, hogy nehéz, söt lehetetlen azokkal az eszközökkel, amelyekkel ezidöszerint Franciaország rendelkezik, a Ruhr vidéket kiaknázni. Lehetetlen ily óriási területet a felhasznált csekély apparátus sal igazgatni sokkal nagyobb személyzetre és háromszor annyi szutonyra volna szükség. Franciaország ezért arra a meggyőződésre jutott, hogy legjobb eszköz a Ruhr-vidéknek Németországtól való elvágása. Ebben az esetben Franciaország nem fogja bírni a Ruhrvidéket, de nem fogja bírni Németország sem. Franciaország eddig is megélt a Ruir-vidék í nélkül, de Németorszig nem élhet meg nél1 küle. A következő időszakban ennélfogva Franciaországnak jobb pozíciója lesz, us>y hogy nyugodtan várhatja be, amig Németország kegyelemért könyörög. Leon B'um, a francia mérsékelt szocialisták vezére a Ruhr-vidék megszállásának eddigi eredményéről a Popu aireben a következő mérlegel állította fel: Minden nappd növekednek a mi közvetlen és közvetett kiadásaink a megszállás kapcsán. Ezer és ezer vasutast kell magunktól elvonm, vámbevételeink is veszedelemben forognak, mert vámhivatalnokainknak is a Ruhrvidékre kellett menni, mely a megszállás elölt egymillió tonna szenet is szállított nekük, most pedig semmit. A szükséges szenet Csehországból és Angliából vagyunk kénytelenek beszerezni. Hervé a Vic'oire vezércikkében kijelenti, hogy a német birodalom belpolitikai fejleményeitől fog függeni, vájjon a R jna-tarlomány továbbra is megmarad-e egy igazi német népköztársaság államszövetségeben, vagy elfog szakadni a hosszú idő óla revans vágytól fűtött német birodalomtól. A Petit Journal irja: Amikor a franciák a Ruhr-vidéket megszállották, két kérdés állott Elrekvirálják a magánvállalatok helyiségeit. mert anyagi erejét nem vonhatja ki a forgalomból. A gazdasági élet követelményeivel is ellenkezne az, hogy kitelepítsék az üzleteket és irodákat. A kérdés csakis ugy volna megoldható, ha az állam, amely száz és száz lakóhelyiséget tart lefoglalva a maga hivatalai számára, belekezdene az építkezésekbe és a felszabadított lakásokat átadhatná való rendelkezésüknek, az állami hivatalokat pedig külön e célra épített épületekben helyezné el. A rendelet egyébként ezidöszerint még csak tervezet és ha az érdekeltségek minden lehetőt el is követnek, hogy ebből a tervezetből ne legyen rendelet, az eddigi tapasztalatok nem igen támasztanak reményt, hogy törekvésük siket rel jár ebben a kereskedelem- és iparellenes világban. A Szeged munkatársa érdeklődött ebben az ügyben dr. Simkó Elemér főügyésznél, a szegedi lakáshivatal elnökénél, aki azt a meglepő hirt közölte, hogy a rendelettervezet esetleges végrehajtásának megkönnyítése érdekében a szükséges előkészítő munkálatokat már is elrendelte. A lakáshivatal két megbízottja ugyanis rövidesen sorra járja az összes szegedi magán- és közhivatalokat, mindenhol helyszíni szemlét tart és összeírja azokat, amelyek lakásnak is alkalmas helyiségeket foglalnak el. Természetesen — mondotta dr. Simkó Elemér — az állami és a városi hivatalok sem kivételek. Ugy gondolom, hogy a lakáshivatal megbízottai legalább ötven iiyen lakásnak alkalmas hivatalt találnak, öiven lakás pedig Szegeden megoldaná a lakáskérdést. , Arra a hétdésünkre, hogy az esetleg kitelepítendő hivata'okat hogyan és hol helyezik majd el, Simkó főügyész lakonikus rövidséggel válaszolta : — Azaz eljövendő lakásrendelet titka ... (A Szeged tudósítójától.) A mai élet egyik légsúly >s^bb problémája kétségte'enül a lakáskérdés, amely a háború óta bántólag nehezedik a váro?okra és mindezideig nem történt olyan intézkedés, amely a la^ásmizériák gyökeres mego'dására irányult volna. Azok a lakásrendeletek ugyanis, amelyek hol a házigazdák, hol a lakók érdekét domborították ki, csupán a kórtünetek tövid időre szóló gyógyítására voltak' alkalmasak, de magát a betegséget nem gyógyították, söt idültté tette a hosszú fölü etes kezelés. Most, mini ismerete*, a kormány ismét uj lakásrendelet tervével foglalkozik. A tervezet néhány nyilvánosságra került része súlyos aggodalma5 keltett az érdekeltségek körében. Budapesten már is egymást érik a tiltakozások é3 a tervezet módosítására irányuló követelések. A legnagyobb aggodalmat a rendelettervezetnek az a réize kel e te, amely a gazdasági és kereskedelmi célokra lefoglalt lakások elrekvirálá*ára vonatkozik. A rtnddetu rveiet szerint ugyanis a iüka hi/atalok mindazokat a lakásokat, vagy lakásnak alkalmas helyiségeket elrekvirálhatnának, amelyekben különböző magán-, vagy közhivatalok működnek. Ennek a tervnek a megvalósítása valóságos katasztrófát jelentene a legtöbb gazdasági és kereskedelmi válla hozásra, amennyiben a legtöbb magánvállalat hivatalát olyan Helyiségekben helyezte el, amelyek lakáscélokra is alkalmasak, hiszen csak a legnagyobb vállalatok voltak még a háború előtt is abban a helyzetben, ho&y hivatalaik számára külön házat építsenek. A budapesti kereskedelmi és iparkamara ebben az ügyben vasárnap értekezletet tartott. Az ériekezle-en az az álláspont alakult ki, hogy az építkezés állami feladat, a magánvállalkozásnak nincs skkora tőkéje, hogy építkezhetne, Az általános leszerelés. A Népszövetségnek a fegyverkezések korlátozása ügyében kiküldött bizottsága beható vita után egyhangúlag elfogadta a következő határozati javaslatot: A bizottság, amely a népszövetségi ülés és a népszövetségi tanács határozata értelmében az ál'alános leszerelés kérdését tanulmányozza és amely megkapta a kölcsönös garancia-szerződés tervezetét, elhatározta, hogy a kerdős tanulmányozását a jövő ülésszakban folytatni fogja. A bizottság a lord Róbert Cecil részéről beterjesztett és a kölcsönös garancia-szerződésekre vonatkozó 'ervezetét betekintés és nyilatkozattétel végett az állandó tanácsadó bizottsághoz utalja és arra kéri, küldje ki a tervezetet a népszövetségi tagok kormányainak azzal a kéréssel, hogy a javaslatot tanulmányozzák és nézetüket közöljék a tanáccsal. Külön albizottság a kölcsönös garancia-szerződés javaslatait tanulmányozza és az állandó tanácsadó bizottság jelentésének vétele után legkésőbb ez év május 1 én a bizottságnak jelentést tesz. — Rassay éa Kállay lovagias ügye. A Kállay Tibor pénzügyminiszter és Rassay Károly nemzetgyűlési képviselő között felmerült lovagias ügyet a ma d. e. folyamán békésen elintézték. Az angol király ma nyitotta meg az angol országgyűlést. A munkáspárti képviselők nem vettek részt a lordok házába való átvonulásban. A király trónbeszédében azon való sajnálatának adott kifejezést, hogy nem lehetett a jóvátételi kérdésben megegyezést elérni. Az angol kormány a Ruhrvidéki kérdésben oly magatartást tanusit, mely mindent elkerül, nehogy a szövetségesek nehézségeit még súlyosbítsa. A törökökkel szemben óriási engedményeket teltek Lausanneban és még mindig remélni lehet, hogy a törökök a békeszerződést el fogják fogadni. A király nagy cggodalommal latja a munkanélküliséget, azonban a tengerentúli forgalom reményt nyújt, hogy a nehézség ebben az irányban is enyhülni fog. Ausztria pénzügyeinek rendezése. A Newyork Herald párisi kiadásának newyorki jelentése szerint az amerikai gazdasági és pénzügyi körök szerencsésnek tartják azt a módot, amellyel a Népszövetség Ausztria pénzügyének rendbehozásához hozzáfogott és valószínű, hogy ha a tavasszal sor kerül Ausztria külföldi kölcsönének kibocsátására, abban Amerika jelentős részt fog jegyezni.