Szeged, 1923. február (4. évfolyam, 25-47. szám)

1923-02-02 / 26. szám

Egyes szám ára 16 korona laarkesztöség éa kladóhlva•1: KBlcsej-ulco 6. (PrófélaaáUó, L emelet 6.) Telefon 13—55. A .Szeged" megjele•K héUfi kivételével minden Hp. Egyes szám éra 16 koma. Előfizetési árak: Egy Maapra Szegeden 300, Budafaatea és üdéken 320 kor. Hirdetési érak: Félhasáboa 1 mm. 9, egy hasábon 16, másfél hasábon 25 K. Szövegközi 25 százalékkal drágább. Apróhirdetés 8, kSvér bellikkel 16 K. Szövegközti közlemények soronként 100 K. Nyilttér, családi és orvosi hir 100 K. Többszöri feladásnál árengedmény. IV. évfolyam. Szeged, 1923 február 2, PÉNTEK. 26-ik szám. Külügyek és rendtörvény. Tegnap Apponyi Albert, a magyarság nagy öreg embere, akit még a szélső jobboldal se szokott a közismert deslruktivok közé sorozni, nagy beszédet mondott a külügyi kérdésékről. K beszéde sok mindenre kiterjedt, de a lényege az, hogy be kell mennünk a Népszövetségbe és békés eszközökkel kell törekednünk Európa meggyőzésére és a velünk történt igazságtalanság jóvátételére. Apponyinak ezekből a szavaiból nagy adag bizakodás csendül ki: csak az tehet ilyen kijelentéseket, aki bizik az emberi igazságérzetnek akkora erejében, hogy az képes még a határok megvonását és az országok megnyirbálását is megváltoztatni. L^henek, akik nem osztják Apponyinak ezt az optimizmusát, de lehetnek, akik egyetértenek vele abban, hogy ez a szerencsétlenül megtépdesett ország nincsen abban a helyzetben, hogy körháborut kezdjen valamennyi szomszédjával, akinek mind egyforma érdeke, hogy birtokállományát megtartsa. Ezutial azonban a kérdésnek nem ezzel a részével akarunk fogla.kőzni, hanem rá akarunk mutatni egy olyan pontra, melyben találkozni kell mindenkinek, akár osztja Apponyinak a felfogását, akár nem. Ez a pont pedig az, hogy bármiként alakuljon is a külpolitikai helyzet, bármi legyen is a restitutio in integrum módja és eszköze, ennek előfeltétele, hogy a mai hatalmasok között legyenek, akik belátják a mi igazságunkat, mindenek felett pedig elhiszik, hogy igaz az, amit mi a velünk történt sérelmekről mondunk és igaz az, hogy itt nem uralkodik terror, hanem a belső béke, rend és kon. szoüdíció állapotában vagyunk. Már jsjégi görögök megállapították, hogy a politika nem valami erkölcsös mesterség. Szomszédaink példája legjobban mutalja, hogy a politikában nem az a fontos, hogy ki mit cselekszik, hanem hogy ki mit tud elhitetni. Az ő eredményeiket nagyrészt az a sikeres sajtóhadjárat garantál a, amelyet a háborút megelőző évtizedben és a háború alatt velünk szemben folytattak. Ma kár volna arról vitázni, hogy ez nekik miért és hogyan sikerülhetett, a lényeg az, hogy a meggjőzésben rejlő politika-pszichológiai erőt a magunk javára minél erősebb módon ki kell aknáznunk. Ebbe kapcsolódik bele egy nagyon érdekes nyilatkozat, amely bizonyos mértékig reávilágit a készülőben levő rendtörvény külpolitikai jelentőségére. A nyilatkozat Gratz Gusztávtól, a Teleki-kormány volt külügyminiszterétől származik, akit szintén nem lehet destruktívnak minősíteni, bár kissé jegyes ember lett, mióta belekeveredett a szerencsétlen véget ért Károly király második" trónfoglalási kísérletébe, különösen pedig mióta nem idehaza szónokol hordók tetejéről, hanem idegen nyelvű cikkekben igyekszik a külfölddel szemben szolgálni a magyar ügyet. Graíz Gusztáv mondja, hogy mikor az ő minisztersége idején első ízben került szóba, hogy törvényt kellene alkotni az állami és társadalmi rend hatályosabb védelméről s ebbe a tervezeit törvénybe bele akartak venni egy olyan paragrafust, hogy azok, akik az ország hírnevét rontó híreket terjesztenek, közigazgatási uton felelősségre vonhatók, mintküligyminiszter, tiltakozott ellene. Ebben az a megfontolás vezette, hogy mihelyt a külföldnek tudomására jut, hogy ilyen közigazgatási természetű fenyegetések lebegnek a sajtónak a feje fölött, a Magyarországról jövő hirek általában hitelüket vesztik. A rendtörvénynek a sajtóra vonatkozó passzusa csak a kisántánt malmára hajtja a vizet. Csehek, oláhok, szerbek arra fognak hivatkozni, hogy a magyar sajtó kényszer híreket közöl. Hiába van meg a kormányban a legnagyobb jóakarat, hiába kezeli a rendtörvényt a legliberárisabb módon, az idegen mindig bizalmatlansággal fog felénk tekinteni, mert azt hiszi rólunk, hogy vannak eltitkolni valóink s a rendtörvény az eltitkolásnak egyik eszköze. Ezzel a komoly és még a kormány részéről is megszívlelendő felfogással, amely Szinte kiegészíti Apponyinak tegnapi beszédét, furcsa ellentétben vannak az olyan legénykedő kijelentések, amelyeket a kormány táborának a juste milieu-veI egyáltalán nem vádolható tagjai röpítenek világgá, hogy a rendtörvénynek jónak kell lenni, mert az ellenzék nem akarja. Az ilyesmi a renoőrállamnak tipikus gondolatmenetéhez tartozik, amelyet vallott Metternich és Bach egyaránt, aki csalhatatlannak képzelte magát az á>Iam javáról és polgárai érdekéről alkotott képzeletében. Tévedni azonban hatalmon lévők is, még ha jóhiszeműség vezette őket, nagyon sokszor tévedhettek. Éppen azért, ha igazán akarunk eredményt elérni a Népszövetségben, de még inkább, ha egyáltalán akarjuk, hogy higyjtnek nekünk, nem volna felesleges az utolsó pillanatban még egyszer átgondolni és átrevideálni a rendtörvény külügyi vonatkozásait. „napidíj". (A Szeged budapesti tudósítójától.) Mint értesülünk, az egységes párttan mozgalom indult meg abból a célból, hogy a képviselők fizetését felemeljék. A képviselők fizetése ma a VI. fizetési osztályba tartozó közlisztviselők fizetésével egyenlő, így tehát egy személyre 20C00 koronát tesz ki havonta, természetesen a családtagok után járó pólékok nélkül. Minthogy a fizetések ezen csekély volta igen súlyosan nehezedik néhány, különösen vidéki képviselőre, akik minthegy nem tudnak két háztartást: egyet odahaza, egyet Budapesten fentartani, kénytelenek az ülésszakok legnagyot brészét a fővárostól távol tölteni, vagy pedig Budapesten a legnyomorultabb és legméltatlanabb lakásviszonyok közt tengődni. Nem is járnak el rendszeresen a nemzetgyűlés üléseire. A fizetésemelésre szolgáló mozgalom éppen azt a célt s?olgálná megindítói szerint, hogy a képviselőknek bizonyos anyagi függetlenséget juttat, biztosítsa őket legalább materiális szempontból, hogy kötelesvégüknek minden tekintetben eleget tudjanak tenni. Minthogy a képviselői fizetések a Ház büdzséjét terhelik, ugy értesülünk, hogy néhány képviselőben felmerült az aggodalom, hogy a fizetésemeléssel ujabb igen ,suyos tétel jelennék meg a nemzetgyűlés költségvetésében, hogy tehát ezt valamilyen módon elkerülhessék, valaki felvetette a gondolatot, hogy a képviselők napi pótdijat kapjanak, már tudniillik azok, akik az üléseken megjelennek. Ily módon számontarthatnák, melyik képviselő hány ülésen vett részt és fizetését aszerint pótolnák az ezen ülésekre járó napidijakkal. Ezt a megoldást egyelőre csak néhány képviselő tette magáévá. Sokan nem helyeslik a napidíjas kötelességteljesítés formáját, de bizonyos az, hogy a fizetések emelésére iráRyuló mozgalom általában tetszéssel találkozott, mert a legtöbb képviselőnek az a nézete, hogy a mostani súlyos gazdasági viszonyok között nem lehet többé nobile officium, a képviselőknek meg kell adni az anyagi függetlenség lehetőségét és legalább is a szerény lét— fentartás eszközeit. A pártonkivüliek legújabb mozgalma. Politikai körökben ma olyan hirek terjedtek el, hogy a pártonkívüli képviselők csoportja ma érintkezést keresett az Andrássy pírt vezető tagjaival abból a célból, hogy a két parlamenti frakció között szorosabb együttműködést biztosítson. A pártonkivüli képviselők elsősorban a parlamenti összemüködés számára kívánnak bázist keresni és megteremteni a lehetőségét annak, hogy a nemze gyűlés elé kerülő egyes javaslatokkal szembe még a plenáris tárgyalás előtt közös értekezleten foglalhassanak állást. Mint értesülünk, az Andrássy-párt részéről kijelentették, hogy bár a pár ban meg van a hajlandóság arra, hogy az ellenzéki harc eredményesebbé tétele érdekében hajlandók bármely ellenzéki polgári párttal együtthaladni, ilyen szorosabb együttműködésre e pillanatban mégsem gondolhatnak, mert a párt önállóságát nem akarja fe'adni és elhatározásait a pártonkivüli képviselők állásfoglalásával megkölni. A kosár, amelyet a pártonkivüliek csoportja ilyenformán kap, nem érheti meglepetésszerűen azt a csoportot, mert valóban politikai kwikatura jellegével bírna az, ha egy kereszténypárt állásfoglalásába Beck Lajos szól bele, ha egy többé kevés bbé konzervatív alakulás döntései Bárczy Isiván szavazata révén erősödnek, ha Haller Istvánt a numerus clausus érvényben tartásának kérdésében Ugrón Gábor támogatja. Lehet, hogy az Andrássy-pártot, amikor kitért az elől, hogy egy egységes ellenzéki front kiépiiése helyett csak éppen a pártonkivüliek támogatását veszi igénybe, a saját taktikájának szemelölt tartásán kivül talán bizonyos politikai izlés is vezette. Párbajkérdés a Rassay-pártban. Politikai körökben élénk feltűnést kelteti Rassay párbaja Bogya Jánossal, minthogy Rassay volt az, aki a mult nemzetgyűlésen indítványt (erjesztett be a párbaj büntetésének megszigorításáról. A Rassay-párt e párbajellenes álláspontja egyébként is közismert volt. Érdeklődésünkre, hogy mi volt az oka annak, hogy Rassay ez esetben eltért ugy a maga, mint a pártja álláspontjától, a következő felvilágosítást kaptuk: — Rassay Károly már akkor, amikor a párbajellenes indítványt benyújtotta, hangsúlyozta, hogy amennyiben a nemzetgyűlés nem mutat elég lelki emelkedettséget ahhoz, hogy az indítványt elfogadja és ezáltal erkölcsileg igazolja a párbajt, a maga részéről nem vonhatja ki magát azok alól a konzekvenciák alól, amelyek a nemzetgyűlés álláspontjából származnak. Annál kevésbé tehette ezt a jelen esetben, amelynek könnyen lehetett volna olyan színezetet adni, mintha a maga és pártjának elvi állsfoglalása csak arra volna jó, hogy személyes sértéseket megtorlatlanul hagyjon. A Rassay-párt vezető tagjai szükségesnek tartják annak hangsúlyozását, hogy bár a lovagias ügyeknek fegyveres uton történő elintézését mindentől függetlenül magasabb etikai szempontokból helytelennek és ki nem elégitőnek tartják, nem hajlandók e cimen a párt tagjait érintő személyes invektivákat megtorlatlanul hagyni. Vázsonyl az egységespártról. Vázsonyi Vilmos ma a következőket mont

tta a Szeged budapesti munkatársának: — Az egy-éges pártot bátran jánus-arcu pártnak nevezhetnők. Minden fontos elvi kérdésben két álláspontja van: ezért nevezik a pártot egységes pártnak. Egyik napon a miniszterelnök ur beszédet mond az antiszemitizmus ellen, a következő napon névszerint megszavazzák a numerus clausus érvényben tartását, egyik nap mindenkit kiátkoznak, aki a szociáldemokraták közelében ül, másik nap hivatkoznak arra, hogy nekik köszönhető, hogy a szociáldemokraták résztvesznek a politikában. Egyik napon hazaárulóknak bélyegzik őket, másik nap felhívják, hogy külföldi összeköttetéseiket értékesítsék Magyarország érdekében. — Ahelyett, hogy megköszönnék az ellenzéknek, hogy a törvénytelen választási rende-