Szeged, 1923. február (4. évfolyam, 25-47. szám)

1923-02-11 / 33. szám

Szeged, 1923 február 11. S 7 P O w r> Nyomdász-sztrájk a fővárosban. Az éjjeli órákban telefonon jelenti a Szeged budapesti tudósítója: Még a mult év decemaer 5-én tárgyalások indultak meg a budapesti nyomdatuiajdonosok és a nyomdai munkások között béremelés ügyében. A munkások, tekintettel az egyre fokozódó drágaságra és miután bárom hónap óta fizetésjavitást nem kaptak, béremelést kértek a munkaadóktól, —• ezzel szemben a Főnökegyesület egy 72 pontos árszabá ^yreviziót követelt, mielőtt a béremelésekről pozitív formábm szó került volna. A két hónapon át húzódó tárgyalások ma éjszaka holtpontra jutottak. Ezért a főváros egyes műhelyeiben ma éjfélkor megállott a munka. A Budapesti Hírlap nyomdájában, ahol w A kutyarendelet enyhitéseért. Budapesti Hírlapot nyomják, az Ujságüzemben, ahol a Pesti Naplót és a Stádium nyomdában, ahol a Százai-ót készítik, a munkások elhagyták a szedő, illetve géptermeket és a sztrájktanyára vonultak. A Vi/dgossííg-nyomdában, ahol a Népszavát nyomják, alig félórai szünetelés után újra fölvették a munkát, mig a Glóbusuk, ahol a Világ- ot és a Légrády Testvérek nyomdájában, ahol a Pesti Hírlap-ot nyomják, valamint az Athaeneumnál, ahol az Az Újságot és a Magyarság- ot készitix, tovább dolgoznak a muukások. Ezek szerint előreláthatólag vasárnap reggel a Budapesti Hírlap, a Pesti Napló és a Szózat nem fog megjelenni. (A Szeged tudósítójától) A Szeged tegnapelőtti szamában részletesen beszámoltunk a szegedi kulyavesztőhelyen szerzett tapasztalatainkról. Megirtuk, hogy a földmivelésügyi miniszier rendelete alapján milyen ridtg, hivatalos kegyetlenséggel irtják ki az összeirt és összefogdosott kutyákat, tekintet nélkül arra, hogy a bunkó alá kerü ő kutya értékes fajból való-e, vagy nem. A Szeged és Vidéki Állatvédők Egyesülete tudósításunk megjelenése után a következő nyilatkozatot küldie be szerkesztőségünkbe: MA Szeged február kilencediki számában „Látogatás a kutya-vesztőhelyen" cimü cikkre van szerencsém kijelenteni, hogy a „Szeged és Vidéke Állatvédő Egyesület" a földmivelésügyi minisztériumhoz felterjesztést intézett a kéidéses körrendeletnek enyhítése és bizonyos mértékben való megváltoztatása érdekében. Lantos Béla egyesüleli elnök." Érdeklődésünkre megtudtuk, hogy az egyesület február 3-iki ülésén foglalkozott ezzel a kérdéssel és terjedelmes memorandumot szerkesztett, amelyet fel is terjesztett a földmivelésügyi miniszterhez. A memorandum szerint az egyesület örömmel fogadja a földmivelésügyi miniszternek azt a rendeletét, amelynek a veszettség megszüntetése a célja, de szem előtt tartva az egyesület hivatását, az állatvédelmet, rámutat a kérdéses rendeletnek azokra a részeire, amelyek a célt nem szolgálják és felesleges pusztítást jelentenek. Az egyesület fontos teendőnek tartja a veszettség elfojtását, ami csak ugy érhető el, ha azokat a kutyákat irtják ki kérlelhetetlen szigorral, amelyek tényleg veszélyesek, a kóborló, kiéheztetett, gazdátlan és beteg kutyákat, de az egészséges, jól gondozott kutyák kiirtása nemcsak céltalan, hanem jelentékeny érték megsemmisítését is jelenti. A tapasztalat azt mutatja, hogy a veszettség fészke { nem a belváros, hanem a környék be! i falvakban, tanyákon, szóval a külterületen van. A külterület alacsonyabb műveltségi fokon álló lakossága önzésből, fukarságból nem ad elegei, vagy egyá>«a!áb.:n nem ad enni kutyájának, hanem kikergeti az u'cára. Az ilyen kutyákból kóborló kutya lesz, az éhség megfosztja ellenálló képességétől, hajlamos lesz mindenféle betegségre. Tehát a külterületi fészkek megtisztítása lenne a feladat. Ezzel szemben az történik, hogy éppen a veszélytelen belterületen fogdossák Össze és irtják ki a legkíméletlenebbül a kutyákat. Ennek Következtében az erélyes rendszabályoknak alig van hatása, a veszettség sznbályos időközönkint áll ndóan megismétlődik. A megoldá t szolgálná az, ha azt a tulajdonost, aki kutyáját éhezteti, a szigorú büntetésen kivül az ebtartásiól is el iltanák. A rendelet nem határozza meg pontosan a kóbor kutya fogalmát, mert nem tesz különbséget ai idomított fajkuya és a külváros utcáin gazdátlanul kóborló kusya között. Méltánytalannak tartja az egyesület a rendeletnek 1 azt az intézkedését is, amely szerint azt a kutyát, emely után i>em fizették ki az ebsdót, könyörtelenül ki keli irtani. Ez az intézkedés tul megy a cé'on, mert a mulasztó tulajdonos ; helyett az ártatlan állatokat bünteti. Az adó alá Viló bí jelentés elmulasztása legtöbbször nem 8'ándéxosan, h3nern feledékenységből történt. Tulszigoru az az intézkedés is, h(gy a pórázon, de szájkosár nélkül vezetett eb kiirtandó. Az ilyen kutya ugyanis nem gazdátlan. A tui lajdonos megbüntttése ebben az esetben is jobban szolgálná a célt. A zárt udvaron szabadon talált kutyák kiirtása szintén tulszigoru intézkedés. A rendelet értelmében az összeirt kutyákat a felebbezésre való tekintet nélkül ki kell irtani. Azaz, hogy Sámson viselt-e mentét, vágy az oroszlán? Szerencsére Baksay tanár ur az óra végére elfelejtette a penzumot, de mit tudhattam én, hogy mikor jut eszébe? Hiszen a tanárok oly kiszámíthatatlan teremtései az istennek. És ha neki soha többet eszébe nem jutott is, én viszont sokáig nem tudtam a gyötrő problémá.ól szabadulni. Még az érettségin is attól remegtem, hátha ezt fordiitatják velem. Ennek már huszonöt esztendeje mult, Baksay tanár ur régen elment az angyalkákat tanítani accusativus cum infinitivo-ra, de az én szivembe mindörökre beletört a Sámson-probléma tövise. Nem igfn szoktam álmodni, mert nem érek rá, de ha ráérek mindig Baksay tanár urat látom, aki szamárfüleket integet le nekem a mennyei katedráról: — Hiába, csak, nem leszel te soha eminens ember 1 El lehet bőst már gondolni, mennyire megörültem, mikor megkaptam a mozi meghívót a Sámson és Delila sajtóbemutatójára. Végre ki fog derülni a titok és nyugodtan várhatom halálom óráját. Mondják, hogy Delila nagyon szép nőszemély. Egy öreg ur, ahogy először megjelent a vásznon a filiszteus nő kecskepásztor képében, akkorát cuppantott mellettem, mint egy tarack. Én bocsánatot kérek Delilától, de megvallom, hogy csak Sámsont lestem: ugyan mentében lesz-e ? Hát nem volt mentében. Csak itt-ott volt rajta egy kis ruha, tán még annyi se, mint Delilán. No majd az oroszlánon. Hát azon se mente volt, hanem bunda. /Igen szép oroszlánbunda, mert az oroszlán nem hadi, hanem valóságos békebeli oroszlán. (Mondják, hogy a mai állatkertben már csak eroszlánbőrök vannak és ezekben Ínséges tisztvise ők űznek mellékfoglalkozást, mint névtelen kereseti adóalanyok). Hát a mente-megoldás elesik. Nézzük a par ticiumot. Sámson mén-e az oroszlán felé, vagy az oroszlán Sámson felé? Ezzel is megbuktam. Mert hol Sámson fekszik az oroszlánon, hol az oroszlán Sámsonon, de menni egyik se • megy. / Mondták, hogy a küzdelem ideg ázó volt, dev^ngem nem rázott meg még a filiszteusok templomának a ledőlése sem. Mit ér nekem a legszebb film is, ha álmomban nem tudok a Baksay tanár ur szeme közé nézni? Biztos, hogy nagyon rossz éjszakám lesz, mert minden összeesküdött ellenem Nem elég, hogy végignéztem az ezer filiszteus agyonveretését, hanem véletlenül ép ma kellett olvasnom Flögel százesztendős könyvét is az udvari bolondokról, És lám, ebben is találkoznom kellett Sámsonnal. XIV. Lajos érett sajtot eszik, az udvari bolondja pedig Rocquelaure nézi. — No hála Istennek — mondja a király a vacsora végeztével — most én is elmondhatom, mint Sámson, hogy ezeret megöltem. — Még pedig szamár-állkapoccsal, komám, — bókolt a bolond a kiralynak. Ez az intézkedés szintén tulszigoru, mert a Uiebbezés kizárása a legnagyobb igazságtalanságot eredményezheti. Előfordulhat ugyanis, hogy EZ elsőfokú hatóság ítélete tévedésen alapult, ami a felebbezés folyamán föltétlenül beigazolható. Az egyesület kéri a rendelet ilyen értelmű enyhítését. Kérdést intéztünk ebben az ügyben Szendrey Jenő dr. tanácsnokhoz, a közrendészeti hivatal vezetőjéhez, aki a következőket mondotta: — A miniszter rendelete alapján kilencszázötvenegy kutyát iíé't kiirtásra az elsőfokú hatóság. A rendelet kizárja ugyan a felebbezést, a tanács azonban az érdekelt tulajdonosok kérésére elrendelte, hogy azoknak a ku'yáknak a kiirtását, amelyeknek ítéletét a tulajdonos megfefebbezte, a felebbezés elintézéséig függessze fel a közrendészeti hivatal. Négyszázötven felebbe'és t jelentettek be, négyszázötven kutya kiirtását fölfüggesztettük, de azoknak a kutyáit, akik az elsőfokú hatóság Ítéletét nem felebbez5ték meg, kiirtja a sintér. A város tanácsa tehát maga is szembehelyezkedett a földmivelésügyi miniszter statáriális rendeletéve), ami szintén azt bizonyitjj, hogy a rendelet egyes intézkedései messze tul lőnek a célon. De a letompított rendelet végrehajtása is megbecsülhetetlen értéket pusztítóit el Szegeden. A biblia országai. , Ha az ember hosszú évek multával visszakerül abba a faluba, vagy városkába, ahol gyermekkorát töltötte, csodálkozva szokta tapasztalni, hogy az iskola, a házak, utcák és terek méreteikben összezsugorodnak előtte. Valósággal át kell rendezni ilyenkor az emlékeit és uj arányokat kell alkalmazni mindenre. Ugyanígy vagyunk az iskolában tanult dolgokkal, ha felnőtt ésszel revideáljuk példáui a görög história, vagy a bibliai történet adatait és eseményeit. Aki véletlenül elvetődik a görög pariokra, csodálkozással lálja, hogy Piraeus kikötője előtt szinte kődobásnyira emelkedik ki a tengerből Salamis sz gete; maga előtt látja a kéklő peloponézosi partokat; szinte a markába tudja összeszoritani egy olyan háborúnak a szinterét, melyben elpusztult Görögország nagysága, ő maga pedig szekundát kapott, ha nem ismerte a magyar vármegyénél kisebb görög köztársaságok egymás közötti csetepatéit. Talán még sokkalta inkább áll fenn a csalódásnak ez az érzése a bib iával szemben, melynek első emlékei egészen a kezdő gyermekkorra nyúlnak vissza. Mindahhoz, amit az I elemi iskolában hallottunk és tanultunk: filiszteusok, szíriaiak, föníciaiak háborúi, Holt tenl ger, Jordán, Salamon király hatalma és dicsősége, valahogyan a n-gy arányoknak a képzete füíődik. A legkevesebben vannak, akik valaha is igyekeztek volna elképzelni, hogy a valóságban mekkora területre terjedt ki ez a hatalom és dicsőség. A sok százezer, sőt millió ember között, akinek mindennapos olvasmánya a biblia, — 'vagy azt állitja, hogy szokta olvasni a bibliát — alig egy-kettő akad, aki megkisérlené modern méretek alkalmazását a bibliai dolgokra. Történelmi kézikönyvek megelégszenek a biblikus föld természeti leírásával, de még az olyan öt kötetes munkák is, mint Graetz zsidó története, teljesen elhanyagolják a méreteket. Aki hivatásszerűen foglalkozik a bibliai történettel, magáiól értetendőnek tartja, hogy más is tisztában legyen az arányokkal. A valóság pedig ennek a megforditottja. Ha tanáremberek előtt vetnénk fel hirtelen a kérdést, hogy mekkora is lehetett Salamon király birodalma, vagy azt mondanánk, hogy próbálja összehasoniilani a Jordánt valamelyik magyar folyónak a hosszúságával, meg vagyok győződve róla, hogy a legtöbben zavarba jönnének és nem tudnának a kérdésre megfelelni. Mekkora volt Palesztina ? A földrajzi értelemben vett Palesztinának legnagyobb hosszúsága észak—déli irányban Dántól Beersebáig 230 km., legnagyobb szélessége a tengerparttól Gileád keleti határáig, ahol a szír—arab sivatag kezdődik, 150 km. Pontos határai az országnak természetesen se dél, se keletfelé, aholfokozatosanolvadnak át a lakott területek a levegő és a sivatag övébe, — nincsenek és igy területét csak hozzávetőlegesen lehet megállapítani. Kerekszámba ez a terület