Szeged, 1923. február (4. évfolyam, 25-47. szám)

1923-02-10 / 32. szám

2 SZEGED Szeged, 1923 február 150. Ezzel a mozgalommal kapcsolatban a sajtóban különböző hirek jelentek meg a Rassaypárt bomlásáról, amelyek azonban, értesülésünk szerint, teljesen légből kapottak. Ha az uj párt megalakul, ugy a Rassay-párt természetesen feloszlik, miután a párt tagjai Rassay Károly vezetésével csatlakoznak az uj alakuláshoz. Az eddigi jelek szerint minden remény meg van arra, hogy az uj párt a jövö hat folyamán megalakul. Giesswein Sándor, aki valószínűleg az uj párt elnöke lesz, a következőket mondotta a Szeded budapesti munkatársának: ' — Az uj párt megalakításának gondolata nem tőlem ered, hanem a pártonkivüli ellenzéki politikusok és a Rassay-párt közös értekezletén vetődött fel. Erre az értekezletre engem is meghivtdk és a jelenlevők engem szemeltek ki arra, hogy az uj tömörü'és lehetőségeit' megteremtsem. A névre és programra vonatkozólag remélem, hogy rövidesen megállapodásra jutunk, de főirányunk úgyis adva van: a demokratikus j fejlődés, a jogrend helyreállítása és a jogegyenlőség demokratikus értelmezése. Angol-török különbéke? Csicserin orosz külügyi népbiztos tegnap a lausannei konferenciáról Berlinbe érkezett. Csicserin az újságírók előtt kijelentette, hogy a lausannei konferencia félbeszakítása egyáltalán nem jelenti a háború kiujulását, hanem azt, hogy a diplomáciai tárgyalá ok egyes kormányok közt fognak folytatódni. Egy angol-török különbéke lehetőségéről lehet beszélni. Konstantinápolyból jelentik: A szövetségesek valamennyi h dihajója Szmirnában maradt. Eddig semmiféle összetűzés nem történt. A Szmirnáb3 -érkezeit francia ellentengernagy látogatást tett a katonai főparancsnoknál. Hir 6zerint az ellentengernagy közölte a törökökkel a hatalmak határozatát, hogy nem ismerik el a kemalis'áknak azt a rendelkezését, amellyel a békeszerződés aláírásáig korlátozni akarják a török kikötők felkeresését. A megbízottak ujabb jegyzéket nyújtottak át az angorai kormány képviselőjének. A jegyzékben követelik a szövetségesek a hadihajók visszavonulásáról szóló kiadott parancs érvénytelenítését. A Curacio nevü britt kis cirkáló tegnap Szmirnában a kikötő tiltott területén horgonyt vetett és röviden utána Nicholson tengernagy valamennyi szövetséges tengerésztiszt részvételével közölte a törökökkel, hogy a szövetségesek hajói mozgási szabadságának korlátozása a békeszerződés aláírása előtt nem engedhető meg. Ugyanilyen írásbeli nyilatkozatot adtak át az angorai kormány konstantinápolyi képviselőjének azzal a hozzáfűzéssel, hogy a töröKök eljárása beleütközik minden diplomáciai szokásba. A jegyzék ragaszkodik a tilalom viszszavonásához. A francia és angol kormány közösen lép fel ebben a kérdésben. Washingtonból jelenlik: Mint a külügyminisztérium közli, Amerika nem csatlakozott a hatalmaknak a tiltakozásához, melyet az idegen hajóknak a szmirnai kikötőkből való kiutasítása elen tettek. A Matin londoni tudósítójának értesülésa szerint lord Curzon me^be egedett. Betegsége azonban úgynevezett politikai betegség, a menynyiben visszavonulásán k oka az, hogy az angol kormány szenir hányásokkal illette azért, mert túlságosan 'kidomborította állandóan a szövetségesek közös szempontjait és különösen Bonar Law és a kormány többi tagjai is inkább a külön uton járásnak a hivei és a miniszterelnök felszólította lord Curzont, hogy vagy kövesse a kormány programját, vagy mondjon le. Az Havas iroda jelen i Berlinből: Ma délelőtt fentartással olasz forrásból eredő híreket közöltek, melyek szerint a görögök a Felső Marica egyik fontos pontján átlépték a köztük és a törökök között felállított semleges zóna határát. Az Havas iroda megállapítja, hogy Párisba nem érkezett hasonló távirat, mely ezt a hirt megerősítené. Uj terv a szinház megmentésére. (A Szeged tudósítójától.) Talán soha nem volt | nagyobb szükség arra, hogy a város szinügyi bizottságának nevezett intézmény fokozott erő vei működjön és legalább keressen, ha nem is talál, egy olyan megoldási lehetőséget, amely alkalmas lenne arra, ho^y a szegedi szinház maholnap botránnyá hízó ügyét kivezesse a jelenlegi bizonytalanságból. A szinügyi bizottság tagjait azzal a mandátummal választotta meg annakidején a törvényhatósági bizottság, hogy — amikor szükség van rá — legjobb tehetségük szerint foglalkozzanak a színházzal, jelenjenek meg a színházi bizottság ülésein és az olt fölmerülő kérdések elintézésével szavazatukkal, észrevételeikkel működjenek közre. A szinügyi bizottság tagjainak nagyrésze az utóbbi időben teljesen megfeledkezett vállalt kötelezettségéről, a bizottsági üléseken egy kis számú állandó töredéken kivül soha nem jelennek meg, pedig az ülésekre való meghívót minden tag pontosan és állandóan megkapja. Hogy mi ennek a nemtörődömségnek az oka, azt nem tudjuk, talán elfogadható oka nincs is, de az bizonyos, hogy annak a tagnak, aki nem tudja, vagy nem karja teljesíteni vállalt kötelezettségét, le kellene mondania mandátumáról és át kellene adnia helyét másnak. A szinügyi bizottság egyik utóbbi ülésén a színigazgató kérésére elhatározták, hogy a bizottság kiegészítését javasolják a város tanácsának. Qaál Endre kulturtanácsnok ezt a javaslatot még nem terjesztette a tanács elé, hogy miért nem, azt csak Gaál Endre tudja. Igy minden maradt a régiben, a gyűlésen megjeleni tagok száma pedig állandóan csökkent. A pénteki ülésen a tagok közül az elnökön, a színigazgatón és a vendég Balogh Károlyon kívül csupán Wimmer Fülöp jelent meg. Az ülést ugyan megtartották, mert az elnök Balogh Károlyt is rendes tagnak vette és \gy a határozatképességhez szükseges két tag együtt volt. Ettől függetlenül az ülés lefolyása egészen érdekes volt. A jövő két heti műsort jóváhagyta a bizottság. Wimmer Fülöp ezután néhány észrevételt tett a legutóbbi előadásokon szerzett tapasztalatai alapján. Elmondotta, hogy Három a kislány olyan lehetetlen szereposztással került színre, amely teljesen agyonütötte ezt a jó és népszerű operettet. Ilyen körülmények között senki sem csodálkozhat azon és legkevésbé csodálkozhat a szinház igazgatója, ha a közönség napról-napra jobban elidegenedik a színháztól. A felelősség feltétlenül az igazgatót terheli, mert hiszen a kérdéses operett szerepeinek betöltésére alkalmas erőkkel is rendelkezik. Palágyi Lajosnak nem volna szabad a még megmaradt közönség jóindulatát is eljátszani. „Mindenki tudja — mondotta Wimmer Fülöp — hogy ezelőtt én viseltettem legnagyobb szimpátiával a színigazgató ur iránt és aki nálam jóindulatubbnak mondotta magát, az festette magát. Azt mondia az igazgató ur, hogy operaegyüttese van. £n nem hiszem, mert nem látom. Addig nem is lehet a szinház megmentéséről beszélni, amíg meg nem szűnik az a vurstlizás a színházzal, ami most folyik." Ezután Balogh Károly szólalt fel. Wimmer Fülöp fölfogását teljes egészében magáénak érzi és biztosan tudja, hogy a jelenlegi körülmények mellett a szegedi szinház már nem élhet sokáig. A rossz, készületlen előadások, a lehetetlen szereposztás, a nivótlan darabok mindenkit elriasztanak a színháztól. Pedig a cél nem lehet más, mint az, hogy az elidegenedett közönséget valahogyan vissza kell csalogatni és vissza lehet csalogatni, hiszen a jó előadásban bemutatott jó darab megtölti még ma is a színházat. A színházat más már nem mentheti meg, mint az, ha a város közönsége veszi kezébe az ügyet. A szinház élére egy stabil szervet kell állítani, egy müvesz-erkölcsi alapon álló részvénytársaságot kell alakítani, arqely nem uzsora haszonért dolgozik, hanem néhány százalékos jövedelemmel is megelégszik. Javasolja, hogy foglalkozzék ezzel a gondolattal tüzetesen a szinügyi bizottság, dolgozzon ki részletes tervet és ha sikerül a részvénytársaság megalakítása, terjesszék a tervet javaslat formájában a tanács és a közgyűlés elé. Palágyi Lajos: Én nem fogok útjába állni. Az eszme föltétlenül életre való. Én nem tudtam megoldani a kérdést, jöjjön más és ha megoldja, halálomig mea culpázni fogok. Wimmer Fülöp közbevetőleg megemlíti, hogy ez a terv már Almássy idejében is felmerült és Almássy is hozzájárult. Palágyi kijelentése megkQnnyiti a terv megvalósulást. A színigazga'ó ezután röviden reflektál Wimmer Fülöp észrevételeire. Hivatkozott arra, nogy a színé zek renitenskednek, az operaszemélyzet tervszerűen megbetegedik, operettben csak külön díjazás mellett lépnek fel. — Nem bír velük. Balogh Káro'y és Wimmer Fülöp szinte egyszerre kérdeztek: Hát akkor mire való a direktor ? A két tagból, egy elnökből és négy újságíróból álló bizottsági .ülés azután véget ért. Mi lesz a gyufává*? (4 Szeged tudósítójától.) A 'gyufahiányt csak a francia megszállás korában ismertük Szegeden. Annak ellenére, is, hogy Szegednek gyufagyára van, most ismét gyufahiányról beszélnek az emberek. Ennek a rémhírnek az képezi alapját, hogy a legtöbb boltban nem adnak gyufát, legfeljebb egy, vagy két dobozzal, de egy tucatot már semmiesetre sem szolgálnak ki. A közönsíg természetesen nem tudja mire vélni a dolgot. Senkit sem eltgit ki a kereskedő váilvonog dása és az a szomorú rövid válasz, hogy „a gyár nem ad elég gyufát". A közönség ketségbevonja, hogy a „Szikra" gyujtógyár nem látná el a város szükségletét. Feltűnő, hogy hónapokig, sőt évekig semmi b3j nem volt a gyufával és most egyszerre megint gvufahiány van. A kereskedők spórolnak a gyufával. Ezt a körülményt már az árvizsgáló bizottság is észrevette, mert, mint értesülünk, legkö eiebb foglalkozik a gyufahiány kérdésével és vizsgálatot akar indítani az ügyben. A Szeged munkatársa kérdést intézett a „Szikra" gyujtógyár ig izgatójához, mennyibe felel meg a valóságnak, hogy a gyufagyár nem szolgálja ki a kereskedőket és nem ad ki kellő mennyiségű gyufát. Kérdésünnre a következő választ kaptuk: — Nevetséges, hogy mi visszatartjuk a gyufát. Mi, kérem, pénzügyi ellenőrzés alatt állunk és amit gyártunk, azt még aznap ki is adjuk. A gyufa elosztását nem mi, hanem a gyufaközpont, a budapesti eladási iroda intézi, aki a termelést a szükségletek arányában osztja szét. Mi nem hisszük, hogy a kereskedők halmoznák össze a gyufát, bir erre talán okot szolgáltathat a mai bizonytalan helyzet, az árak folytonos emelkedése. Viszont kétségtelen, hogy ezt maga a közönség is tudja és szeretne nagyobb menynyiségü gyufát biztosítani háztartása számára. — Maga az esetleges áremelkedés azonban egyáltalában nem tenni indokolttá az árufelhalmozást, hiszen tudott dolog, hogy a gyufa árát a központi árvizsgáló bizottság állapítja meg és jelenleg az a helyzet, hogy a nagykereskedői öt, a kiskereskedők tíz százalékot számithatnak a gyári árhoz hasion fejében. A gyufahíánvt előidézheti, hogy a jelenlegi magyar gyufatermelés nem fedezi teljesen az ország szükségletét és importra szorulnánk. De importálni sem lehet a gyufát, mert mig a belföldi gyufa ára 9.75, addig a külföldi gyufa dobozonkint legalább 20—22 koronába kerülne Magyarországon. A gyufaimport körülbelül egy év óta szünetel, mióta a szokol árfolyama annyira felszökött. A gyufagyár igazgatóságának ezt az álláspontját nem vallhajuk teljesen a magunkénak, mert ha a gyufa behozatala egy év óta szünetel és ha a belföldi termelés nem fedezné a szükségleteket, akkor ezt a hiányt nem ma, hanem már egy évvel ezelőtt kellett volna megérezni. Mi inkább azt tartjuk valószínűnek, hogy a gyufa áremelkedése miatt következett be hirtelen a „gyufahiány" és ezért küldik némely üzletből az embert egy skatulya gyufa miatt. . Ddusy az irreguláris csapatok helyettes vezére, akit január j 18-án elfogtak és halálra Ítéltek, okmányt irt alá, mely[ ben kötelezi magát, hogy közreműködik a felkelők fegyj vereinek átadása és kapitulációja érdekében. A többi : felkelő vezért, köztük De Valér át is felszólította, hogy j vállaljon hasonló kötelezettséget. Erre a kivégzéseket elhalasztották és bevárják a további fejleményekel.