Szeged, 1923. február (4. évfolyam, 25-47. szám)

1923-02-10 / 32. szám

Egyes szám ára 16 korona luerkesitjség C« k'.odóhlvo*i: Mlcsey-utca 6. (Próféta•eUió, L emelet 6.) Teleion ti—JS, A .Szeged" megjelelik kétfi kivételével minden l-h*. Egyes szám ára 16 koros*. Előfizetést árak: Egy Maapra Szegeden 300, BudaVMten es vidéken 320 kor. SZEGED Hlideles^ Arak : Felhasábo* 1 mm. 9, egy tmsóbon 16, más* fél hasábon 25 K. Szövegközt 25 százalékkal drágább. Apróhirdetés 8. kövér belükkel 16 K. Szövegközi! közlemények soronként 100 K. Nyllttér, családi és orvosi hir 100 K. Többszöri feladá«nal árengedmény. !V. évfolyam. Szeged, 1923 február 10, SZOMBAT. 32-ik szám. Békülés. (B. 1.) Ez is egyike azoknak a frázisoknak, amelyek már-már jelszóvá sülyednek a magyar politikában és igy amúgy is súlytalan és szürke jelentésük lassanként a gondolkodó ember szemében a semmivel lesz egyen ő. Nem elöször és valószínűleg nem is utoljára birdetie Beth en István gróf Hdnrichék legutóbbi vacsoráján a békülést vagy legalább is óvatos körülírásban olyasvalamit, amit a legprecízebben ebben a szóban lehetne összefoglalni. Unalmas és ezerszer elcsépelt dolog volna avval foglalkozni, hogy ha ez a békülés meg nem születik, vájjon kinek a hibájából marad el inkább : a kormánypártéból vagy az ellenzékéből. Sürün és megdönthetetlen tényeket sorakoztatva fel egymás mellé, hangzott az ellenzék padjaiból, hogyha nincs béke a parlamentben, ennek oka a kormánypárt agresszivitása és az a kérdés, hogy mikepen lehetne békességet teremteni a küzdó parlamenti pártok között, akkor, amikor az engesztelékenység hirdetését szinte a tempó követi nyomon a renJtörvényjavaslat, a házszabályszigoritás terve, vagy más olyan körülmény, amelynek csak egy éle van és ez az él is az ellenzék felé fordítva. Béke ilyen körülmények között természetesen nem lehet és ezt v lószinüleg maga a miniszterelnök is tudja. De ha ezt tudja, tudja azt is, hogy miért hirdeti a béke szükségét. Hirdeti egyszerűen azért, mert a háborúban és fórradalmakb n súlyosan vérzett magyar népben égő vágyakozás, kinzó szomjúság él a béke után, mert bekét áhítozik mindenki és ez az áhítat olyan erős, h gy csak helyeselni tud akkor, amikor valakinek ajkán a szót elhangzani hallja : béke. A kritikátlan szimpátiák felébresztésére valóban alkalmas a b ke hangoztatása, de komoly politikusoktól mégis azt várná az ember, hogyha frázist mondanak is, kijelentésük csak kopottságában, színében legyen frázis, de azért mégis jelentsen valamit. A parlamenti béke hangoztatásának ped g nincsen értelme. Már tudniillik akkor, ha békét és kiengesztelődést akar a politikában, nem pedig egyszerűen technikai jelentősége van, az, hogy a tárgyalások szelídebb hangnemben folyjanak és hogy vita kOzben is a lovagi kódex merev szabályai legyenek kötelezők. Hí ezt értik béke alatt: ezt nem lehet elérni, de viszont nem is olyan követelés, amelynek politikai su'ya volna és amely tengelye lehetne egy miniszterelnöki beszédnek. Valószínű azonban, hogy nem ezt értik alatta, hanem a politikai pártok kiegyenlítődését és ez az, aminél egy pillanatra meg kell állni. Kell-e ilyen béke, lehetséges-e ilyen béke és szükség van-e rá?- Angliában a mindenkori kormányok elég ügyesen és tehetségesen igazgatják a kormány kerekét és a két hatalmas párt, konzervatív és liberális élesen szembe áll egymással béke és a béke hangoztatása nélkül. Sőt, ha valaki az angol parlamentben azt indítványozná, hogy e két párt béküljön, egyesüljön, vagy találjon közös platlformot, valószínűleg kinevetnék. A modern politika elemiiskolás tanulói tudják már, hogy egy ország kormányzása csak konzervatívok és liberálisok együttes működésével lehet sikeres, akármelyik van is uralmon, a másik párt ellenhatására feltétlenül szükség van. Konzervativizmus, vágy liberalizmus — azoknak tulhajtásai nélkül — annyira alaptermészete egy-egy embernek, hogy azt megfontolásokkal, elhatározásokkal, logikával, a szükség belátásával megváltoztatni nem lehet. De nem is kell. Maradjon konzervatív, aki az és maradjon liberális, aki ugy látja jónak. Álljanak szembe egymással a parlament küzdőterén és még ha százszor miniszterelnöki ajakról hangzik is el erre vonatkozóan felhívás, ne próbáljanak mesterséges megoldásokat találni, amikből az utóbbi időben Magyarországon untig elég volt, ha jó egy sem volt is. Külpolitikai kérdésekben kaphat segítséget a kormány az ellenzéktől, mert mai külpolitikánk nem múlik liberalizmuson, vagy konzervativizmuson. De belpolitikai kérdésben szerencsétlensége volna az országnak, ha a parlamentben csak kormánypárt és kormányt támogató pártok, volnának, vagy csak ellenzék. Ezt tudja mindenki, ha megfontolja a dolgot, tudja a miniszterelnök is és ezért értetlenül áll az ember vele szemben, amikor programbeszédben, beszámolóban, ünnepi vacsorán, vagy pártmegbeszélés alkalmából azt mondja: békülés, vagy azt mondji: egység. Általános sztrájkot várnak a Ruhr-vidéken. A mai páfisi reggeli lapok kiküldött tudósitóik'ól Düsseldorfból táviratot közölnek azzal a hirrel, hogy a francia parancsnokság fokozott ellenállásra számit német részről és a sajtó ezt a közleményt bocsátotta ki: Biztosra várható, hogy a hét végén a berlini kormány a megszállott területen ki fogja adni a jelszót az általános sztrájkra. A düsseldorfi távirat megjegyzi, hoty ha tényleg bekövetkezik az általános sztrájk, nem fogja készületlenül találni a megszálló hatóságokat. A berlini lapok jelentése szerint a Ruhrvidéken, a wannei pályaudvaron francia katonák megtámadták az essen—hamburgi D. vonatot és az egyik személyvonatot. A vasúti személyzetnek és az utasoknak ki kellett szállni. Az egyik 64 éves vonaivezetőt, aki a vonat ajtaját még hirtelen be akarta zárni, há ulrói puskatussal ugy fejbe vágták, hogy röviddel utána meghalt. Az utasokat, akik között sok asszony és gyermek volt, a tisztek nekik szegzett revolveriel és a katonák feltűzött szuronynyal a pá yaudvar lépcsője felé szorították, ahol olyan torlódás támadt, hogy a férfiak, asszonyok, g ermekek eg másra estek. A katonák old ifegyvereikkel hadonászva belerontot ak a tömegbe. A pályaudvar előtt három gépfegyvert irányítottak a menekülő utasokra. A francia lovasság nyomukban maradt mindaddig, mig jól be nem értek a városba. Az u'asok és hivatalnokok nem tanúsítottak ellenállást. Az egyik postabivitalnokot, aki nem akarta a postakocsiban lévő pénzt kiadni, szuronyszeg-zve kényszeritették arra. A franciák elraboltak hár rom ládát, amelyek több millió márkát tartalmaztak. Minthogy a német posta- és táviróhivatalnokok nem hajlandók a te efonveze'ékeket kiszolgáltatni, a franciák a megszállott területen mintegy 30 szikra ávirót állítanak fel. A franciák megoltották a megszállt R*jnazónában annak a felhívásnak a terjesztését, amelyet a birodalmi elnök bocsátott ki. Az angol lapok párisi táviratai rámutatnak a Franci ország közvéleményében mutatkozó elégedetlenségre, amely a Ruhr-vdék megszállásának eddigi eredménytelenségével szemben megnyilvánult. A Daily Heiald jelentése szerint Poincaré lépéseket lett annak a fenyegető válságnak a megelőzésére, amely a kamarában a Ruhr-vidéken eddig foganatosított rendszabályok bevallott sikeitelensége miatt megnyilvánult. Hir szerint Poincarénak az a szándéka, hogy mostani kormányát az 1914. évi koalíciós kormány mintájára átalakítsa. Ugy hírlik, hogy Tardieut felszótitották, csatlakozzék a tervezett kormányalakításhoz, mint belügyminiszter, mig Poincaré megmaradna miniszterelnöknek. A Newyork Herald jelenti, hogy kérdést intéztek Benes külügyminiszterhez a kisántántnak a Ruhr-vidéki konfliktusba való esetleges beavatkozása dolgában. Benes azt válaszolta, hogy a konfliktus megoldása csakis Németország és Franciaország közvetlen tárgyalásai révén reméhető. A kisántánt beavatkozása, mely puszta demonstráció lenne, aligha volna lehetséges. Atcsoportulások előtt. (i4 Szeged budapesti tudósítójától.) Az a bom'á-i processzus, amely a politikai életben megindult és amelynek gróf Bethlen István néhány nappal ezelőtt a Ritz-szállóban elmondott beszéde csak egyik jeientős állomása és láncszeme volt, hatalmas lépésekkel közeledik a végső kifejlődés felé. A miniszterelnök liberális állásfoglalása két irányban érezteti konzekvenciáit. Magában az egységespárlban a szélső jobboldali csoport védekező hadállásba vonult és pozíciójuk erősítése céljából érintkezésbe léptek a Wolff-párttal és az ellenzéki pártok egyes rétegeivel. Egyelőre a maguk részéről nem kezdeményeznek semmiféle akciót, de mint értesülünk, már is teljes megállapodás jött létre közöttük a tekintetben, hogyha az egységespárt a miniszterelnök beszéde nyomán valóban és nyiltan liberális alapokra helyezkedik, uny uj pártot alakítanak és a legélesebb harcot indítják meg a kormánnyal szemben. A Ritz-szállodabeli beszéd az ellenzéki frontra sem marad hatás nélkül. Itt elsősorban a pártonkívüli képviselők csoportja az, amely legélénkebben reagál azokra a lehetőségekre, amelyek a miniszterelnök kijelentései nyomán a parlamenti mezőny teljés átalakulását eredményezhetik. Mint értesülünk, a párlonkivüli képviselők csoportjának körében az a felfogás alakult ki, amelynek rövidesen kifejezést is fognak adni, hogy a pártonkívüli képviselők a program alapján hajlandók ellenzéki magatartásuk éleit letompítani és vállalják azt a feladatot, hogy a baloldali ellenzéki pártokkal szemben való felvonulásukkal a kormány pozícióját erősitik. Mint a pártonkívüli képviselők csoportjának egyik vezető tagja mondotta munkatársunknak, a konzervatív liberális elveknek érvényesítése az a cél, amelynek érdekében és amelynek alapján készek álláspontjukat irányítani és tempójukat megszabni. Egyelőre minden erővel arra törekszenek, hogy a csoport kereteit kibővítsék és egye őre a keresztény ellenzéki párt tagjai közül igyekeznek uj híveket toborozni. Amennyiben ez az akciójuk sikerrel jár, ugy nincs kizárva, hogy Andrássyt igazolják, mert Andrássy semmi körülmenyek között sem hajlandó a pártonkivüliekhez csuttakozni. Miután azonban az Andrássy-párt jelenlegi tagjai majdnem valamennyien Andrássy legszemélyesebb hivei közé tartoznak, nem valószínű, hogy sikerül megbomlasztani az Andrássy-pártot. Ezzel szemben nincsen kizárva, hogy amennyiben Gömbösék és Wolffék aktív fellépésére kerül sor, Hallerék vonulnak át a fajvédők táborába. Ugy látszik tehát, hogy a politikában komoly változások állhatnak elö, ami a pártok teljes átcsoportosulására vezetnek. . Ez a különböző irányú mozgalom az ellenzéki szövetségen belül is érezteti hatását, amenynyiben itt is mozgalom indult egy szélesebb alapokon nyugvó demokratikus polgári párt megalakítására. Ezek a tárgyalások arra irányulnak, hogy az ellenzéki szövetség pártjait és pártonkívüli politikusait szorosabb pártba tömörilsék, ami ha sikerre vezet, egy 12—14 tagu párt jön létre.