Szeged, 1923. február (4. évfolyam, 25-47. szám)

1923-02-25 / 45. szám

2 SZEGED Szeged, 1923 február 25. A képviselők délután 5 óráig tartó kihallgatás alapján jegyzökönyveket kérettek maguknak. Este 9 órakor folytatják utjukat Budapest felé, ahová holnap reggel 9 órakor érkeznek meg. A félhivatalos jelentéssel szemben — mint azt az egyik fővárosi dé'utáni lap kiküldött tudósítója jelenti, — a képviselőkből álló bizottság korántsem találta olyan rózsás állapotban az internáló tábort, mint azt a Magyar Távirati Iroda föltüntetni igyekszik. Több alkalommal heves jelenetek, söt összetűzések támadtak a szocialista képviselők és a rendőrtisztek között, amikor ugyanis kitűnt, hogy több barakban a bizottság odaérkezte előtt hirtelen rendet és tűrhető viszonyokat teremtettek a csendörök. Azonban még igy is eljutottak a képviselők egy olyan barakba, ahol a földön megfagyott az internáltak ivó vize. A legjellemzőbben tűnteti fel az állapotokat Zweig Ármin kijelentése, aki immár három éve van a táborban: „Még ha hatvan napi egyest ad a főkapitány ur, akkor is meg mondom, hogy éhezünk, szenvedünk és kínoznak bennünket". A szemleut végén Kószó István belügyi államtitkár kijelentette, hogy az internáló tábor sürgős revíziójára van szükség. Az osztrák-magyar választott biróság tagjai Budapesten. Zimmermann dr. rotterdami polgármester, Ausztriának a népszövetségi szanálási akció keresztülvitelére kiküldött főbiztosa, az osztrákmagyar választott biróság elnöke holnap reggel 7 órakor érkezik Budapestre. Vele együtt érkezik dr. Reifch Richárd, volt osztrák pénzügyminiszter, az Osztrák Jegybank elnöke, osztrák részről a választól biróság döntő bírája. A magyar döntőbíró tudvalevően Popovics Sándor. Bethlen István gróf miniszterelnök holnap délben vendégül látja a biróság tagjait, holnapntán pedig a holland ügyvivő vendégei lesznek. Zimmermann dr. kedden utazik vissza Bécsbe. Tegnap Pápáról beszállították a budapesti főkapitányságra Menyhárt Lajos kocsist, akit a papai rendőrség a kiadott körözőlevél alapján elfogott, mert állítólag rendkívül hasonlított arra a fiatalemberre, akit Budapesten az Emkekávéház előtt a bombát tartalmazó csomagot átadta a hordárnak. A főkapitányságon Menyhártot szembesítették a hordárral, aki azonban a fiatalemberben nem ismerte föl a csomag küldőjét. Ez volt az utolsó nyom, amelytől még valami eredményt vártak a nyomozást vezető rendőrtisztviselők, azonban ez a nyom is hamisnak bizonyult és ezzel a rendőri nyomozás tegnap Holtpont • . • este hét órakor holtpontra jutott. Ezidőszerin* egyetlen olyan tanu/allomás sem áll a rendőrség rendelkezesére, amelynek alapján a további nyomozás lehetővé válnék. Hogyha a bombamerénylet ügyében sem ma, sem holnap nem történik valami fordulat, az i iratokat átszállítják az ügyészségre. Az éjszakai órákban jelenti a Magyar Országos Tudósító: Hegedűs Adolfné Kőbánya Füzér-utca 8. szám alatti lakos telefonon jelentette a rendőrségnek, hogy a bombamerénylet dolgában 1 millió korona jutalomért felvilágosítást tud adni. A franciák biznak a Ruhr-akció Isikerében. A Times párisi tudósítója jelenti, hogy Párisban az az óhaj nyilvánul meg, hogy kontinentális blokkot teremtsenek és megvan a szándék arra, hogy a Ruhr-vidék megszállását arra használják fel, hogy biztosítékokat szerezzenek a támadás ellen és a jóvátétel számára. A tudósító azt irja, hogy a franciák alkalmas pillanatban igyekeznek olyan kikötéseket tenni, melyek biztositják azokat az előnyöket, amelyeket 1919ben el nem értek. De Latteyrie francia pénzügyminiszter a kamara mai élésén a költségvetés ellensúlyozásáról folyó vita során kijelentette, hogy bizik a Ruhr-vidéki\ agció sikerében. Ezt az akciót az a körülmény tette szükségessé, hogy Németország a fizetések teljesítését megtagadta. Minden félhivatalos cáfolat ellenére megállapítható, hogy Franciaország fokozódó türelmetlenséggel keresi a feszültség megszüntetésének útját. Mig kormánykörökben bizonyos elszánt rezignáció észlelhető, parlamenti és egyéb politikai körökben erős bizalom nyilvánul meg, amely a közönségre is átterjed. A német ellenállás hosszú tartamát, melynek végét senki sem meri megjósolni, annak jeléül tekintik, hogy Németország, vagy legalább is a német ipar hosszú időn át el volt készülve a Ruhr-vidék megszállására és előkészült erre az eshetőségre. A miniszter megállapította, hogy 1922-ben a költségvetés bevételi többlete meghaladta a 2 milliárdot és 1923 január havában elérte a 243 milliót. Ezekből a számokból kitűnik, hogy hamis a frank árfolyama ellen indított kampány céljából az a külföldön elterjedt híresztelés, hogy Franciaország az adóügy terén nem szándékozik ujabb erőfeszítéseket tenni. Degoutte tábornok, a Ruhr- és Rajna-vidéki szövetséges hadsereg főparancsnoka a Daily Mail düsseldorfi levelezőjével beszélgetve annak a véleményének adott k fejezést, hogy a Ruhrvidéki iparmágnások kénytelenek lesznek engedni ellenállásukból. A tábornok szerint"máris bizonyos javulás észlelhető a Ruhr-vidéken, a franciák és a németek viszonyában. Fő dolog, hogy a Ruhr és a Rajna-Vidék körül felállított gazdasági gyűrűt minél szorosabbra kapcsolják. Londonból jelentik: Azokkal az engedményekkel, melyeket a britt kormány az angol megszállás alatt álló rajnai zónában, a franciáknak tett, nem lehet a csapatszállításokat vasúton lebonyolítani és ezért ujabb tárgyalások kezdődtek Godley angol tábornokkal. A Times jelenti Newyorkból, hogy ott tiltakozó gyűlés volt a Ruhr-vidéki francia megszállás ellen. Becslés szerint a gyűlésen több mint 15.000 ember vett részt Beavatott német politikai körökben nagy jelentőséget tulajdonítanak a Chicago Tribuna egyik legutóbbi közleményének, amely szerint most már komoly formában kezd megvalósulni az amerikai jóvátételi terv előkészítése. E szerint Schwab amerikai gyáros azért jött Európába, hogy annak az amerikai kereskedelmi kamarának terve alapján létesítendő bizottságnak munkáját előkészítse, amely Németország teljesítő képességét fogja megvizsgálni. A nénet politikai körökben ugy vélik, hogy meg van a kellő ok arra, hogy ezt a hirt komolyan vegyék és kijelenti, hogy Németország örömmel venné a szakemberekből álló bizottság kiküldését teljesítő képességének megvizsgálására Csak az a kikötése^ hogy a bizottságban német szakemberek is közremü ödheísenek. A németországi angol kereskedelmi kamara kölni osztályának küldöttsége Koblentzbe utazott és a rendészeti főmegb>zottnál tiltakozott az angol kereskedőknek a Ruhr-vidék megszállásából származó kedvezőtlen helyzete ellen. Ezek az események elsősorban a behozatali és kiviteli engedélyek fontos kérdését érintik. Az angolok ugy vélik, hogy joguk van olyan elbánáshoz, mint a franciáknak és belgáknak, e. helyett ugy bánnak velük, mint a németekkel. A Ruhr-vidéken dolgozó magyar bányamunkások közül a francia megszállók többeket kiutasítottak. A magyar munkások egytésze már meg is érkezett Magyarországra, más része útban van hazafelé. A kiutasítások azért történtek, mert a francia hatóságok a munkásság részéről a legkisebb ellentmondást sem tünk és a nem oda való illetőségüeket elmozdítják. A Ruhr-vidéki magyar munkások közül sokan munkahelyükön maradtak és pedig elsősorban azok, akiknek sikerült a franciákkal való összeütközést kikerülni. Memoárjaim. — Irta Móra Ferenc. — Azt ígértem volt, hogy ezen oknyomozó történeti feljegyzéseimben mindenekelőtt azon ténykörülményekre fogok fényt deríteni, amelyek közt Szegedről a török kiűzve lett.,. Megvallom, hogy ezt a mondatot félóráig fúrtam, faragtam, esztergályoztam, mig sikerült az igazi, komoly történetírás stílusát ugy-ahogy belevinnem. Sajnos, tovább nem erőltethetem a dolgot, mert akkor jövő ilyenkorig se készülök el ezzel a rongyos tárcával, holott a kézirathordó Ferenc máris türelmetlenül topog odakint a nyirkos éjszakában/Egyszerű magyar polgárember lévén Ferenc barátom, hiába magyaráznám neki, hogy a pallérozott történetírói stílus nekem nem kenyerem s ha én olyant akarok remekelni, akkor előbb ki kell neki adnom a díványomat az ablakon, hogy szundítson egyet, mig én elkészülök. Inkább arra szántam rá magam, hogy csak ugy parasztikus nyelven irom meg ezt a közleményt. De azért ne ijedjen meg senki, ünnepélyesen kijelentem, hogyha az egész kötet készen lesz, mielőtt nyilvánosságra hoznám, át fegom stilizáltatni valami hozzáértő emberrel, akinek vérében van a tudományos stílus. Most pedig lássuk a medvét I A medvét, azaz az utolsó szegedi basát Pali bégnek hivták. (Későbbi szegedi lapokban ugyan többszőr előfordul ilyen kifejezés: a szegedi adóbasa, a szegedi iskolabasa, stb. Azonban ezek csak uzurpálorok voltak, akik a komoly történetírás éles szeme előtt fantomként szétfoszlanak.) Pali bég nagyon tekintélyes ember volt^akinek fiatal korában mély belátása volt, ha mély kútba nézett. Később azonban olyan hasat eresztett, hogy nem tudott tőle kútba nézni, söt a tokája is annyira megnőtt, hogy csak fölfelé tudott tekinteni. Ezért jegyezték (el róla az egykorú török történetírók, hogy fenkölt gondolkozású férfi volt, aki tekintetét mindig csak magasabb dolgokra szegezte. Hogy ilyen disznó kövér ember volt ez a Pali bég, hónapszámra ki se mozdult az irodájából, ott végezte hivatalos dolgait reggeltől estig a pamlagon, két janicsárral vakartatván a talpát. Destruktív elmék ezt naplopásnak neveznék, azonban a régi jó világban még nem voltak destruktivok és ha lettek volna, se lett volna nekik igazuk. Mert mi a hivatása egy olyán nagy urnák, amilyen Pali bég volt? Az, hogy szolgálatára legyen a köznek. S mikor tesz leghasznosabb szolgálatot a köznek egy Pali bég? Akkor, ha alszik, mert akkor nem csinál semmit. Mivel azonban a világ már abban az időben is olyan volt, hogy csak tekintéllyel lehetett féken tartani és a tekintélyt néha meg kellett mutogatni a palánkban, Pali bég árendába adta a tekintélyt a Búregér zsidónak. Ez a Bőregér zsidó volt a bizalmasa a török nagyúrnak, ő adott-vett neki a börzén, ő szerzett neki uzsorakölcsönt, ha megszorult s ő simította el az ügyet a budai födefterdárral, ha az hibát talált az adólajstromokban és Konstantinápolyból akart selyemnyakravalót hozatni a Pali bégnek. Elég az hozzá, hogy ez a Bőregér volt a titoknoka a török uraságnak, magyarán házi zsidaja és őt bizta meg azzal a bég, hogy hébehóba mutogassa meg a tekintélyt a jámbor gyauroknak, akik a palánkban tengették nyomorult életüket és az igazhitű muzulmánoknak, akik a várban hirdették Allahnak és az ő prófétájának dicsőségét. A tekintély pedig nem volt más, mint a Pali bég turbánsüvege, amiben akkora gyémántkő volt, mint a két öklöm. El lehet képzelni, mekkora volt ehhez a süveg és mekkora vo.t ehhez a süveghez a fej. — Mintha csak engem látnátok, ha a süvegem látjátok — ez volt a bég kemény parancsolata a szegedi városhoz — és amit a süveg parancsol, azt emberül megfogadjátok, ha egy darabban akartok maradni 1 Hát egyszer az történik ám, hogy a Büregér zsidó beszalad a gazdájához és átnyújtja neki a süveget: — Uram, Pali bég, ezt most már magadnak muszáj a fejedre tenned I Qyere ki hamar, ha olyant akarsz látni, amilyent még nem láttál 1 Föltápászkodott a Pali bég, beledugta a fejét a turbánba és odaszuszogott a Büregérnek: — No mi csudát mutatsz, zsidó ? — Jaj, azt nyelv ki nem beszélheti, magad szemével kell látnod, csak eredj ki a vashidra. Hát elcammog a Pali bég a vashidig, de í akárhogy meresztgeti a szemét, nem látott egye-