Szeged, 1923. február (4. évfolyam, 25-47. szám)

1923-02-01 / 25. szám

SZEGED Szeged, 1923 február 1. rflleti főnök keresztté utazása alkalmával, akit a lakosság viharosan üdvözölt, a francia gyarmati csapatokkal összetűzések támadtak. A német vasutasok beszüntették a munkát, mert visszautasították azt a követelésüket, hogy a pályaudvart kiürítsék. Ehrenbreitsteini vasutasok a pályaudvar megszállása következtében abbahagyták a munkát. Emiatt az egész rajnai völgy és Koblenz között minden vasúti forgalom megszűnt. Három órakor a megszálló hatóságok bezárták az esseni birodalmi vasúti igazgatóságot és az igazgatóság épületében francia járőrök jelentek meg, akik valamennyi magasrangu hivatalnokot letartóztattak. Huszonöt rajnai hajóstársaság levelet intézett a francia szénbiztoshoz, amelyben megtagadták, hogy szenet szállítanak Belgium és Franciaország részére. Az Havas jelenti: A Rajna balpartján javul a vasutforgalom. A berliniek erőfeszi ései, általános sztrájk proVokálásra,;nem jártak sikerrel, a német vasutasok ismét munkába álltak. A franciák és a belgák erőszakos beavatkozása következtében igen megnehezült a Ruhrvidék élelmezése. A németek most ugy segítenek magukon, hogy az élelmiszereket a határterületre szállítják és onnan fuvarral, vagy autón viszik be a Ruhr-vidékre. A angol kormány hivatalos szikratávíró-szolgálata a Ruhr-vidéki helyzetről a következőket jelenti: — Franciaország gyors előhaladást tesz a Ruhr-vidéken, amelyet csapatai és polgári mérnökei csupán azon célból szállottak meg, hogy érvényt szerezzenek a francia kormány követeléseinek, mivel Németország szándékosan megtagadd a jóvátételi fizetések teljesítését. A német munkások már meggondolták magukat és nem hajlandók teljesíteni a német kormánynak és a Ruhr-vidéki ipatmágnásoknak az óhaját, hogy ne dolgozzanak Franciaországnak. A munka a kölcsönös engedékenység jegyében már megindult. Washingtonból jelentik: Mellon pénzügyminiszter értesítette a szenátus pénzügyi bizottságának elnökét, hogy ellenzi azt az indítványt, mely szerint Németország részére az EgyesültAllamokan beszerzendő élelem céljaira 1 millió dollár hitelt szavazzanak meg. Az EgyesültAliamok kormánya azt az elvet követi, hogy azoknak a külföldi tartományoknak, melyek az Egyesült-Államokból tökét akarnak szerezni, a nagyközönséghez, nem pedig a kormányhoz kell fordulniok. Az Allgemeen Handelsblad jelenti Newyorkból, hogy a Ruhr-kérdésben való amerikai beavatkozás mei'ett és ellen élénken folyik az agitáció. Több kiváló üzletember és bankár, Vanderlipp és Garry az acél nagyiparosok kijelentették, ho^y Amerikának latba kell vetni erkölcsi befolyását a közvetítés érdekében. Lewden volt republikánus elnökjelölt arra mutatott rá, hogy az amerikai stlyem, gyapot, réz- és acélipar piacai elveszhetnek és a nemzetközi kongresszus összehívásáért száll sikra. " Az II Mondo a következőket irja: Németország azt reméli, hogy Franciaországot mindg messzebbmenő lépésekre csalogathatja, amelyek a versaillesi szerződést aláirt államoknak jogot adnak a közbelépesre. A lap utal arra, hogy Románia közeledik Olaszországhoz. Ezzel a kisántánt uj i'ánybi tér és Lengyelország elszigetelődik. Mind északon, mind nyugaton a hatalmak uj csoportosulása észlelhető. A Idea Nazionale gáncsolj i Poincaré magatartását és azt irja, hogy amikor minden beavatkozást visszautasít, figyelmenkivül hagyja, hogy a Ruhr-vidéken előidézett* végzetes bonyodalom mind veszélyesebbé válhat a többi államra. Nem lehet megengedni, hogy Európa pusztán nézője legyen a német—francia fejle1 ményeknek. A jóvátételi bizottság megállapította, hogy Németországnak február havában 1,876.000 i tonna szenet kell szállítani. A keleti béke-tervezet átnyújtása után. Izmed pasa a békeszerződés tervezetének átnyújtása után nyolc napi haladékot kért a szerződés megvizsgálására. Izmed ez alkalommal kijelentette, hogy ezt az időt arra fogja használni, hogy megkísérelje az egyezmény elfogadását. Konstantinápolyban azon a véleményen vannak, hogy a lausannei értekezlet meghiúsulása valószínűleg háborúra vezet. Számítva az esetleges szakítással, a kemalisták haderőket koncentrálnak. Ha csakugyan sor kerülne arra, hogy az angorai kormány szakításra ad parancsot, akkor megtörténhetik, hogy Harrington tábornok és az angol csapatok négy arcvonalon lesznek kénytelenek a törökökkel szemben állni. Az angolok azon a felfogáson vannak, hogy ha a szakítás nem is vezet nyomban ellenségeskedésre, a jelenlegi helyzet hosszabb ideig nem tartható fenn. Ma aláírták a törökök és görögök kőzött létrejött ama két szerződést, amelyek egyike a hadifoglyok és túszok kicserélésére vonatkozik, akiknek száma körülbelül 15.000 ember. A másik szerződés a lakosság kicserélését szabályozza. Az első szerződés az általános békeszerződés keretein belül azonnal életbelép és valószínűleg egy héten belül a polgári lakosság köréből szedett túszok és hadifoglyok kicserélése megkezdődik. A hadifoglyok kicserélését május elején fogják megkezdeni és az erre vonatkozó szerződést az általános békeszerződéshez mint kiegészítő részt csato'ják. A Temps jelenti, hogy francia jegyzéket küldöttek Angorába és erről Londont és Rómát is értesítették. A jegyzékből kitűnik, hogy a törököknek átadott szerződéstervezet az ő véleményük szerint nem jelenti a végleges szövegezést, hanem csak a tárgyalások jelenlegi állását ismerteti és nem zár ki további tárgyalást Franciaország késznek nyilatkozik az angorai küldöttségnek Lausanneból való távozása esetén is küldöttségét Lausanneban hagyni, hogy a tárgyalásokat egy újból meghatároiandó helyen és időben felvegyék. Londoni jelentés szerint biztos forrásból hire jár, hogy Anglia katonai hatóságot szándékozik Qallipoliba. helyezni. Hivatalosan megerősítik, hogy Bagdadból angol erősítést küldtek Mossulba. A népszövetségi tanács ma délelőtt tartotta Viviani elnöklésével második ülését. Az ülésen Balfour felolvasta lord Cursonnak azt a levelét, amelyet a népszövetség főtitkárságához intézett és amelyben a népszövetség figyelmét felhívta a mossuli kérdésre. Viviáni mint elnök ezt tudomásul vette és kijelentette, hogy a népszövetség mindaddig nem foglalkozhat ezzel a kérdéssel, amig a lausannei konferencia ez ügyben véglegesen nem határoz. A bulgár delegáció az egyes delegációk elnökségéhez átiratot intézett, melyben tiltakozik az ellen, hogy Nyu1 gattráciát átengedjék Görögországnak, amint az értekezlettől ajánlott szerződés megállapítja. Eit az átengedést sem néprajzi szempontok,' sem földrajzi és gazdasági meggondolások nem igazolják. Hosszú .közgyűlés rövid tartalommal. (A Szeged tudósítójától.) A januári közgyűlés elé senki sem nézett talán valami nagy várakozással és igy a lefolyásában senki sem csalódott. Azok a fontosabb kérdések, amelyek jelenleg a várospolitika központjában állanak, vagy nem értek még meg annyira, hogy a közgyűlés elé kerüljenek, vagy pedig már annyira túlértek, hogy a közgyűlés sem segíthetne már rajtuk. Igy a tárgysorozat hetvenhat, jobbára jelentéktelen pontja minden nagyobb kavarodás nélkül lemorzsolódott, vihar nem volt, helyenként derültség és a hét órát már régen elkongatta a torony harangja, amikor végre az utolsó tárgy is elfogyott. Az érdeklődés egyébként meglepően nagy volt, a terem majdnem egészen megtelt a városatyákkal. A polgármester havi jelentését hozzászólás nélkül tudomásul vette a közgyűlés. Győr városnak a lakásrendeletek revíziójára vonatkozó köriratát a tanács előterjesztése szerint fogadták el. Általános meglepetést keltett azonban az a körülmény, hogy a tárgysorozaton Kecskemét város körirata is szerepel „a közrend fokozottabb biztosítása tárgyában". Erről ugyanis — tudomásunk szerint — a közgyűlést előkészítő „rendes" tanácsülésen nem volt szó. Taschler Endre főjegyző ismertette a köriratot, még pedig olyképpen, hogy Kecskemét város törvényhatósági bizottsága a rendtörvényjavaslat sürgős letárgyalását kívánj \ az ország rendjének fokozottabb biztosítása érdekében. A tanács javasolja, hogy Szeged törvényhatósága is hasonló fölterjesztést intézzen a kormányhoz. Az előterjesztést vegyes érzelmekkel fogadták a városatyák, mozgolódás támadt minden oldalon. Wimmer Fülöp jelentkezett aztán szólásra és a következőket mondotta: — Azt javasolom, hogy a tanács előterjesztéséhez ne járuljon hozzá a közgyűlés, mert a rendtörvényjavaslatnak olyan nagy ellenzéke van, hogy az általános felzudulás hatása alatt — mint értesülök — már maga a kormány is módosítani akarja a javaslatot. A rendtörvény eredeti javaslata ugyanis olyan szigorú és lehetetlen intézkedéseket tartalmaz, törvényerőre való emelkedése annyira guzsbakötné a közszabadságok at, hogy Szeged város tradícióinak egyáltalában nem felelhet meg ennek a javaslatnak a támogatása. Taschler főjegyző válaszolt Wimmer Fülöp felszólalására. Megnyugtatja a bizottságot, hogy a köriratban csak arról van szó, hogy a javaslatot sürgősen tárgyalják le, arról azonban nincs szó, hogy maga a rendtörvény milyen legyen Essünk egyszer már tul rajta — fejezte be a főjegyző a beszédét. A közgyűlés természetesen elfogadta a tanács előterjesztését. Ezután kis, szürke tanácsi előterjesztések következtek, a legtöbbet minden észrevétel nélkül fogadta el a közgyűlés. A bizottsági tagok nem is igen figyeltek az előadókra, sokan a szomszédos teremben szívták a fölemelt áru trafikot. Az érdeklődés csak akkor fokozódott valamivel, amikor Gera Józsefre került a referálás sorja és halk, szintelen hangon mesélte el a pénzügyi aktákat. Egy ideig türelmesen hallgatták a suttogásszerü referádát, de a türelem egyre csökkent, majd hangos halljukozással próbálták hangosabb előadásra birni a referálót — de sikertelenül. „Referáljon a tanácsnok ur 1" kiáltotta valaki Balogh Károly felé. A polgármester azonban ugylátszik sérelmesnek találta ezt a kívánságot, mert csengőrázás közben imigyen válaszolt rá: „Hogy ki referáljon, azt én állapítom meg." Erre azonban a zaj még jobban fokozódott, senki sem figyelt az előadóra, aki rendithetetlenül mondta tovább a mondókáját, de csak a szája mozgásából sejthették a távolabb ülök, hogy beszél. Az egyik fontosabb pontnál, amikor a türelmetlenkedés már tetőfokra hágott, mégis csak meggondolta magát Balrgh Károly és általános ováció közben felugrott helyéről és harsány baritonján elismételte az előterjesztést. De azután ismét Gera József veite át a vezényletet és izzadó homlokkal, kétségbeesett arccal kísérelte meg a hangos beszédet, de suttogásnál még sem ért el nagyobb eredményt. Egyik pontnál Hoffmann Ignác végre felszólalt és általános helyeslő derültség közben a következőket mondta: — Az előterjesztett javaslatot, habár fogalmam sincs róla, hogy miről szól, tiszteletből elfogadom, de arra kérem a polgármester urat, méltóztassék a bizottság tagjai iránti figyelemből az aktákat mással elreferáltatni, vagy pedig az előadó üljön föl az emelvényre, hogy szavait mindenki hallja, mert a közgyűlést minden I tárgy érdekli. A polgármester odaintett a halk szavú előadóra, aki fölnyalábolva atitáit tényleg odament az emelvényre és a további darabokat már a polgármester jobbjáról referálta el. Némi vihar mégis kerekedett a kéményseprők tarifaemelése körül. Dr. Kormányos Benő azt merényletnek tartja a kisexisztenciák ellen, Bokor Adolf, Wimmer Fülöp és Ottovay Károly azonban teljesitendőnek tartják a méliányos kívánságot. A közgyűlés nagy többséggel meg is szavazta. Majd az indítványok következtek. Dr. Szélt Gyulának az árvaszéki ülnöki állások szaporítására vonatkozó indítványát a tanács előterjesztése alapján elfogadják, Söreghy Mátyás lakás, illetve háztulajdonosügyi indítványát nehezen bár, de szintén, mire dr. Szeles József, aki ellene szavazott, szomorúan kiáltja: „Nincs cserepes tanyám l Burzsujok lenyomtatok bennünket" Ottovay Károlynak, a mult évi kövezési program végrehajtására vonatkozó indítványát a tanács előterjesztése alapján elfogadja a közgyűlés és a kérdést kiadja a kövezési bizottságnak. Az utolsó indítvány dr. Kormányos Benőé volt, de ezt már a nagyon leapjdt számú városatyák télikabátban hallgatták végig. Pedig Kormányos Benő kemény szavakkal támadta meg a szegedi villamosvasút vállalatot és szigorú vizsgálatot követelt ellene. A közgyűlés azonban a polgármester biztatására mégis napirendre tért az indítvány fölött. — Apellálok ám, kiáltotta az indítványozó és ezzel be is zárult a városi parlament januári ülése. Háromszáz bányász katasztrófái a. A németországi Heinitz-bányában Baiten-Rossbach mellett'ma délben nagy bányarobbanás történt. 300 bányász el van zárva a külvilágtól. A mentési munkálatok megindultak. Eddig csak 11 volt alélt állapotban megmenthető.