Szeged, 1923. február (4. évfolyam, 25-47. szám)

1923-02-01 / 25. szám

Szeged, 1923 február 1. SZEGED 3 Amikor nincs pénz a város pénztárában. (A Szeged tudósítójától.) A pénzügyminiszter — mint ismeretes — értesítette a város hatóságát* hogy január elsejétől megszünteti a kormány azoknak a segélyeknek és pótlékoknak a kiutalását, amelyeket eddig az állampénztárból utalt ki a városi alkalmazottak számára. Balogh Károly tanácsnok a keddi tanácsülésen tett bucsu-előterjesztésében hozzávetőleges számítással kimutatta, hogy az a teher, amit a kormány a segélyek beszüntetésével áthárít a városra, évtnkint megközelíti a kétszázmilliót, amire pedig teljes fedezet nincs, mivel az állam ál al kárpótlásképen átengedett adók jövedelme nem áll arányban az áthárított terhek nagyságával. Balogh Károly cáfolhatatlanul kimutatta, hogy csakis a városi bérföldek haszonbérnek békebeli nivóra való felemelésével kerülheti el a város a teljes i pénzügyi összeomlást, A tanács az életbevágóan fontos kérdéssel behatóan még nem foglalkozott, de a pénzügyminiszter nem éppen váratlan, de azért hirtelen jött intézkedése momentán következménye már is kóstolót adott abból a bizonyos pénzügyi összeomlásból. Kaszó Elek, a város főpénztárának vezetője szerdán délelőtt bejelentette a polgármesternek, hogy február elsején, csütörtökön már nem fizetheti ki a városi alkalmazottaknak havi fizetését, mert a pénztár készpénzkészlete csak az alkalmazottak eddigi törzsfizetésének fedezésére lenne elég, az állam által megvont különböző pótlékok és segélyek fedezésére pedig több mint tizenötmillióra lenne szükség. A polgármester a főpénztáros jelentése alapján azonnal sürgönyözött a belügyminiszternek, akitől engedélyt Kért arra, hogy a város által kezelt különböző alapokból kölcsönképen felvehesse a város a tisztviselők fizetésére szükséges milliókat. Intézkedett a polgármester arra vonatkozólag is, hogy a város hatósága sürgesse meg a pénzügyi szindikátusnál annak a tizenkétmillió koronának a kiutalását, amit a szindikátus a kislakásépités céljaira kölcsönképen megszavazott a városnak. A belügyminiszter sürgönyileg kért engedélye természetesen huszonnégy óra alatt nem érkezhetik meg és igy annak bevárása nélkül j'génybe veszi a pénztár az alapok tőkéjét. Február elsején igy az alkalmazottak illetményeinek kifizetése körül nem lesz akadály, azonban a március elseje annál nagyobb bizonytalanságot jelent a városra, illetve a város alkalmazottaira nézve, mert az alapok kölcsönvehelö pénze nem kimeríthetetlen, a kölcsönvett milliókat vissza is kell téríteni és március elsejéig sem földbér, sem kereseti ad\ sem másféle jelentékenyebb jövedelem nem folyik be a város pénztárába. A nemzetgyűlés mai ülését háromnegyed 11 órakor nyitotta meg Scitovszky Béla elnök. Az elnöki előterjesztések után felolvasták az interpellációs könyvet. Ezután Magyarországnak a Nemzetek Szövetségébe való belépéséről szóló törvényjavaslatot fogadták el részleteiben. Majd a Nemzetek Szövetségének egységokmányáról szóló javaslat tárgyalására térnek át. Apponyl beszéde. Az első felszólaló gróf Apponyi Albert, aki kifejti, hogy mindenkor azt a nézetet vallotta, hogy Magyarországnak be kell lépnie a Népszövetségbe. Vannak, akik azt a nézetet vallják, hogy a Népszövetség nem egyéb, mint a győzők akaratának ráerőszakolása a legyőzőitekre. A népszövetségi- szerződés 11. pontja szerint a nemzetek panasszal fordulhatnak sérelem esetén a Népszövetséghez; a 13. pont szerint a Népszövetség egyik tagja sem léphet fel támadólag a másikkal szemben, mig a tanács kibékítő határozatát ki nem kérte. A Népszövetség ezt a kedvezményt megadja azoknak a nemzeteknek is, amelyek nem tartoznak a Népszövetség kötelékébe. Ajánlja a Népszövetségbe való belépést, hogy igy Magyarországra közvetlenül a 13. §. vonatkozzék. Szól a lefegyverzés ÉS a kiseboség kérdéséről. A külügyminiszter hivatalos állásához kötött felelősségének tudatában enyhén jellemezte azt az állapotot, amely e téren fennáll. Azt mondotta, hogy a lefegyverzésre vonatkozó határozafokat nálunk keresztülvitték, mig a többi államokban csak megkezdték. Ö azonban kevésbé felelősségteljes állásának tudatában a magasabb érdekek veszélyeztetése nélkül inkább nevén nevezheti ezt a dolgot. Ami a lefegyverzés terén történt, illetőleg ami nem történt, mindaz a legnagyobb botránya az uj európai érának. Rendszeres szabotálás folyik e kérdés körül. A lefegyverzés mái helyzete Európának egyik botránya és szégyene. A Nemzetek Szövetségének akkor lehetne hinni, ha a lefegyverzést a méltányosság, az egyenlő elbánás elve és az igazságosság alapján oldaná meg. Abban a pillanatban, amikor belépünk a Nemzetek Szövetségébe, új helyzet előtt állunk. Eddig az időpontig a trianoni diktátum volt az irányadó, mert ezután már a Nemzetek Szövetségének paktuma a mérvadó. A kisebbségek védelmének kérdésében helyzetünk teljesen megváltozott azzal, hogy a Nemzetek Szövetségének tagjává lettünk. Sérelmeinket, panaszainkat a Nemzetek Szövetsége előtt ezután már feltárhatjuk. Magyarországnak a Nemzetek Szövetségébe való belépése nem jelenti a belenyugvást azokba az állapotokba, amelyeket a trianoni békeszerződés létesített, hanem jelenti azt, hogy elsősorban az ellenünk elkövetett igazságtalanApponyi beszéde a Nemzetek Szövetségéről. Ságoknak békés uton való kiküszöbölésére törekszünk. A revízió kérdését a Nemzetek Szövetsége utján keli napirendre hozni. A külpolitikai helyzetet bírálja. A legutóbbi határincidenssel kapcsolatban felmerültek olyan jelenségek is, amelyek szerint a kisántánt ma nem fogadja el perdöntőnek az ellenőrző bizottság megállapításait, mert a kisántánt kormáiyai nem voltak az ellenőrző bizottságban képviselve. A kisántántnak az a követelése, hogy az ellenőrző bizottságban helyet foglaljon, beleütközik a trianoni békeszerződésbe is, amelynek 133. §-a világosan kimondja, hogy Magyarország lefegyverzésének ellenőrzését a főhatalmak által összeállított bizottság végzi. Apponyi egyébként nem szándékozik mélyebben belemenni azoknak a szimpíomáknak ecsetelésébe, amelyek a szomszéd államok, különösen a kisántánt részéről bizonyos támadó szándékban nyilvánulnák meg. Nem szándékozik belemenni azért, mert ai utóbbi napokban a cseh külügyminiszter résziről a prágai páriámén ben olyan beszéd hangzott el, amelyben fentartja velünk szemben az ismert hazug vádakat, konciliáns hangjával mégis reményt riyujt arra a feltevésre: a felhő elvonulhat, ha a szomszéd államok arra az álláspontra fognak helyezkedni, amelyen Magyarország áll. Azt hiszem, mindinkább hasztalan mondanunk azt, hogy a mi részünkről neirt dobunk bele irritáló anyagot a helyzetbe. A románok fegyverkezése. Daruváry Géza: Az előttem szóló mélyen tisztelt képviselő ur nagyarányú fejtégetésének egy részéhez akarok egy-két szót fűzni. A cseh külügyminiszter tegnap elmondott beszédében is felmerülteit azok a vádak, amelyek a kisántánt sajtójában minduntalan felmerülnek. Legsúlyosabb vád, hogy a magyar-román határon nyugtalanság keletkezett. Ez a nyugtalanság nem a mi katonai fegyverkezésünk, hanem a román katonai fegyverkezés folytán állott elő. Ami pedig a mi katonai fegyverkezésünket illeti, az egyetlen kompetens, amely erre hivatva van, az ántánt ellenőrző bizottság megvizsgálta és a fegyverkezésünkről szóló vádakat alaptalanoknak találta. A határincidenst mértéktelenül felfújták, pedig tulajdonképen nem történt egyéb, minthogy idegén területről lőttek a mi határőreinkre, akik a tüzet egyszer viszonozták, egyszer nem. Mint tegnap emiitettem, mi az igazság tiszta fegyverévei küzdünk és ezért Európa közvéleményét nem hogy kerüljük, de egyenesen keressük. Azt is halljuk, hogy a magyar kormány békeszeretetet hangoztat ugyan, de nincs elég ereje a békeszeretettel ellenkező irányzatú szervezetekkel szemben. Erre azt válaszolhatom, hogy ebben az országban csak egy külpolitika van, a magyar kormány külpolitikája. Békés szándékunkat igazoljuk azzal, hogy mindig hajlandók vagyunk a normális szomszéd-állami élet megteremtésére. Kéri a javaslat elfogadását. Áttérnek az egyes külálÍ3mokkal való forgalmi és kereskedelmi viszonyok ideiglenes rendezéséről szóló törvényjavaslatnak tárgyalására. Mózer Ernő előadó röviden ismerteti a javasla'ot. Göigey István felsorolja azokat a nehézségeket, amelyeket Magyarországnak le kell küzdenie, ha a körülötte lévő államokkal kereskedelmi szerződést akar kötni. Akik engedéllyel láncolnak. Sándor Pál: A kereskedelmi szerződések kötését sürgeti és hibáztatja, hogy eddig nem terjesztették be a vámtarifáról szóló ujabb törvényjavaslatot. Élesen ki kel az ellen, hogy a kiviteli engedélyeket nem a régi kereskedőknek adjík, hartem uj iparengedélyeseknek, akik az engedéllyel láncolnak. (Prónay: Neveket kérünk.) Nem azért mondja, hogy a régi embereknek adjanak engedélyt, hanem azért, hogy a kivitel nagy tételekben és ne felaprózva, sok engedély között történjék meg. (Nagyatádi: Igazságtalanság volna, ha csak a régi kereskedők kapnák meg.) — Magyarországén most már jogbiztonság van. Tehát külföldi iparoscégek és kereskedők is felkereshetik. Sürgeti az uj,vámtarifáról szóló törvényjavaslat beterjesztését. Visszatér a kiviteli engedélyekre és szavait oda akarja módosítani, hogy nincs a kisemberek ellen kifogása, csak a protekció ellen. A javaslatot elfogadja. Nagyatádi Szabó István kifogásolja Sándor Pál felszólalásából azt a kijelentést, hogy a kiviteli engedélyt protekciósok kapják. A kiviteli engedélyeket a tárcaközi bizottság adja, melyben a kereskedelmi, a földmivelésügyi, a pénzügyi és a közélelmezési minisztérium van képviselve. Az engedélyei az láncol, aki magát az engedélyt akarja eladni. Ha Sándor Pálnak ilyesmiről tudomása van, jelentse be a földmivelésügyi miniszternek, aki megindítja az eljárást. Sándor Pál újból Jelszólal és félreértett szavait ? magyarázza meg. Ő nem panamára gondolt, > amikor a kiviteli engedélyt bírálta, hanem a | protekció ellen kelt ki. i Jogbiztonság ... Báró Lers Vilmos: Egyenesen visszautasítja Sándor PálHak azt a kijelentését, hogy Magyarországon most már jogbiztonság van, tehát jöhetnek külföldi kereskedők. Magyarországon mindig jogbiztonság volt. Visszautasítja Sándor Pálnak azt a támadását is, amit a kisemberek és az uj kereskedők ellen intéz, mert az, hogy a középosztály éj a tisztviselőosztály ma mindenét eladva szintén kereskedelemmel foglalkozik, még nem jelenti azt, hogy nem lévén régi kereskedő, tehát ki kell zárni a kereskedelemből. Csodálkozik Sándor Pálnak azon a kívánságán, hogy nyilvánosan tárgyaljuk meg a kisállamokkal megkötendő szerződések részleteit. Szerencsétlenség volna a külföld előtt és a nemzetgyűlésen tárni fel, mit akar a kormány gazdaságilag cselekedni. A javaslatot elfogadj?.. Dénes István helyteleníti, hogy az uj vámtarifa naféyon magisra van szabva a külföldi iparcikkekre, Vigyázni kell arra, hogy a nagyipar védelmével el ne nyomjuk a kisipart. Elnök,napirendi javaslatot tesz. A legköze lebbi ülés holnap, csütörtökön délelőtt 10 órakor lesz. Ezután szünetet rendel el. Interpellációk. Szünet után az interpellációkra térnek át. Az első interpelláló Rupert Rezső: Bírálja a földreformtörvény egyes rendelkezéseit, majd a földigénylők kielégítésének lassú haladását és az adüiinisztrásió egyes hibáit ismerteti. (Nagy Emil: Tíz perc elég az ilyen szamárságokból.) Rupert Rezső: Öa az Eszterházy ügyésze ön nem csak elfogult, de rossz indulatu isi Ezután előterjeszti az interpellációját, amelyben kéri a földmivelésügyi minisztert, hogy a földreform végrehajtását tegye gyorsabbá és határozna meg világosan, melyik igénylőnek, mennyi földhöz van joga. Nagyatádi Szabó István nyomban válaszol az interpellációra. Kijelenti, hogy nincs sok mindanivalója Rupert-interpellációjára. A földreform gyorsabb végrehajtásáról már nyilatkozott a