Szeged, 1923. január (4. évfolyam, 1-24. szám)

1923-01-04 / 2. szám

Egyes szám ára 16 korona laerkesztétég é* kladóhlvatil: Kölcsey-utca «. (Próféta•zálló, 1. emelet 6.) Telefon IS—53. A .Szeged* megieleBft hétfő kivételével minden lep. Egyes szám éra 16 koma. Előfizetési irak: Egy hónapra Szegeden 260, Buda••tten ét Ttdéken 280 kor. Hirdetett árak: Felhasábon l mm. 9, egy hasábon 16, mátfél hasáboiv25 K. Szövegközi 25 százalékkal drágább. Apróhirdetés 8,,kövér belükkel 16 K. Szövegközti közlemények soronként 100 K. Nyilttér, csalid! és orvosi hir 100 K. Többtzörl feladatinál árengedmény. IV. évfolyam. Szeged, 1923 január 4, CSÜTÖRTÖK. 2-ik szám. Romvárosok. Mióta száz esztendővel ezelőtt az archeológiai kutatás világszerte nagyobb arányokban megindult, az elmúlt századok por és hamurétegei alól egymásután emelkedtek ki hajdani nagyvárosok romjai. Ami addig csak regeszertl hagyomány volt Herodotos és más történetírók elbeszéléseiben, valósággá vált: megismerkedtünk régi, évezredes civilizációknak néhai gócpontjaival, melyekben kirá'yok uralkodtak, nagy templomokban idegen istenek áldoztak, egyébként pedig az emberek születtek, szerettek, gyűlöltek és meghaltak. Némelyiket e nagyvárosok közül kataklizma pusztította el, vagy öntötte el hamujával, mint a Vezúv lávája Pompejit, másokat ellenség ostromlott meg és hányta lakóit kardélre. A pusztulás azonban a legtöbb esetben nem volt se teljes, se tökéletes. A római birodalom nagy<városai is túlnyomó részben átélték a népvándorlás pusztításait. De mi volt akkor az az erő, amely befejezte a nem tökéletes pusztítás munkáját? A felelet rá nagyon egyszerű: a gazdasági viszonyok. Végigsöpör a háború valamely területen és meghagyja a lakosság bizonyos hányadát, de a terület megcsonkításával, a vagyon megtizedelésével, az értékek devalválásával és az értékviszonyok eltolásával elveszi a termelés és gazdasági munka lehetőségét. A pezsgő élet megszűnik, ujat alkotni senki sem mer, de nem is tud s a munka egyelőie a meglevőnek foltozgatására, tatarozására szorítkozik. Ez az első stádium. Nagyon jól megfigyelhetjük eJ a pusztulási stádiumot Olaszországban, ahol sok-sok olyan városra bukkanunk, ahol nem járt ellenség, megkímélte a népvándorlás pusztító fergetege is és ma még csak árnyéka a hajdani virágzó városnak. A házak itt még nem dőltek ugyan romba, még nem veri fel gaz sem a fejét a templomok falán, de azért a régi dicsőségnek már hire sincsen. Ilyen város például Pisa, Amalfi, Pádua, melynek ma még csodájára járnak a külföldi utazók is, de ki tudja, hogy építészeti remekük meddig fognak ellentállni tudni sz idő vasfogának, mikor tatarozásukra, jókarbantartásukra évről-évre kevesebbet és kevesebbet tud költeni a folyton szegényedő város? Ha a viszonyok nem javulnak, következik a folytatása. A paloták, melyeknek fénye megfakul, kezdenek összeomlani, a csatornák, vízvezetékek beszakadnak, az utcák kövét kiveri a gyom s a hajdani márványlapokat viskók építésére használják fel szegény emberek, akik nem tudtak elvándorolni. Azután lassanként ők is szerteszélednek. A forumok, templomok előcsarnokai elnéptelenednek s az elpusztult kultura, civilizáció omladékai fölött holdas éjszakán megjelenik az első sakál. Tömör összefoglalásban ez Babylon, Susa, Ninive, Palmyra és más hajdani nagyvárosok elmúlásának szomorú története. Az íratja meg velünk e sorokai, hogy a polgármester uj ötletet vetett fel a fogadalmi ™.P'oni felépítésére, melynek falai immár nyol:* esztendeje meredeznek befejezetlenül az (ZaznJi* ^anak esőtől, széltől, vihartól. Lesz-e 8-nth!r a Polgármester kezdeményezésének, aminwogy e!ötle máf egégz gereg teryet kelle(t eltemetni, nem tudhatjuk. Az észrevétel tulajdonképen nem js a fogadaimi templomra vonatkozik, ameiy önmagában csak egy a nagyon sok hasonló módon befejezetlenül maradt építmények között. t>efeJezetienségében azonban a fogadalmi templom szimbolikus: kőből és téglából emelt bizonyítéka annak a kulturális és anyagi leromlásnak, amely az egész vonalon tapasztalható és megnyilatkozik a vasúti alépítmények lerongyolódásában, az utcaburkolatok gödreiben, az építkezések szünetelésében, az esztendők óta nem tatarozott és ki nem festett lakásokban és a tisztaság hiányában. Romvárosok még nem vagyunk. A lakosság még nem csappant meg a házak között, élni akarás még van a lelkekben, de a viszonyok már kezdenek erősebbek lenni, mint az emberek. Az emberek pedig, akárcsak a hajdankor pusztuló nagyvárosaiban, jobban marják egymást, mint bármikor azelőtt. Szavakkal vitáznak, hogy ki a konstruktív, de közben elfelejtik, hogy építsenek. A párisi konferencia. A francia javaslat. A párisi értekezlet első ülését a különböző álláspontok ismertetésenek szentelték. Poincaré miniszterelnök mindenekelőtt Cunó birodalmi kancellár nyilatkozatával foglalkozott, amely szerint Franciaország visszautasította az állítólagos német javaslatot a kö'csőnös támadások kiküszöbölése ügyében. Kifejtette, hogy a versaillesi békeszerződés formálisan kötelezi Németországot arra, hogy nem fog támadni. Ebben a szerződésben ily irányú kötelezettség van Franciaországra nézve is, mely Németországra nézve is alkalmazást fog találni, mihelyt felvették a Népszövetségbe. Poincaré azután szóvá tette Németország hibáit az anyag jóvá tétel keresztülvitele köt ül és hangsúlyozta, hogy milyen tökéletes szabályszerű feltételek mellett állapította meg a jóvátételi bizottság Németország mulasztását a faszállítás terén. Ezután általános figyelem közepette Poincaré a francia javaslat ismertetésére tért át és a már ismert beszéde után a következőket mondotta: — A német tartozások széleskörű mobillá tétele mindaddig nem érhető el, amíg a német pénzügyeket rendbe nem hozták. Ami a néinet pénzügyek megszervezését illeti, a francia kormány azon a véleményen ven, hogy a német pénzügyek reorganizálását lényegileg a következőkép kell felépíteni: 1. Dolgozzon ki a német kormány a német valuta stabilizálására tervet. Ezt a tervet hozzájárulás végett a jóvátételi bizottság elé kell terjeszteni. A terv ne kontempláljon a devizapiacon mást, mint ami szükséges a pénzügyi müveietek megkezdésekor fixirozott árfolyamú márka külső értékének fenntartására mindaddig, amig a valuta belső értéke újra nem állandósul és nem lesz egyenlő a külföldi értékkel. 2. Azonnal intézkedéseket kell lenni a német költségvetés egyensúlyba hozására és az egyensúly fentarlására oly módon, hogy a kiadások számára szokásos hiteleket megadják s ezzel Németországnak lehetővé teszik jóvátételi tartozásának megfizetését. 3. A valutát állandósító terv életbeléptetésének kezdetétől fogva a-német birodalmi bank szüntesse meg a kincstárjegyek kamatoztatását. A német birodalom ama kísérleteinek céljaira, amelyeket nem fedeznek ideiglenesen a normális bevételek, belső aranykölcsönt kell folyósítani. 4. A tőkemenekülés megakadályozására alkalmas intézkedések hatályosabbá tételére szolgál a külföldi devizáknak a külföldön történő dezaurálása. 5. A garanciabizottságnak meg kell szervezni a németek feletti ellenőrzést és a fentemiitett intézkedések keresztülvitelét a következő feltételek mellett: a) A német kormánynak a jóvátételi bizottsággal egyetértésben minden részletre kiterjedő tervet kell kidolgoznia a törvényhozás és közigazgatási uton teendő rendszabályok kérdésében. A német kormány kötelezettséget vállal, hogy ezt a tervet azonnal a birodalmi gyűlés és szükség esetén a német birodalom egyes országainak parlamentje elé terjeszti. Ezek valamennyien kötelezettséget vállalnak, hogy a tervezetet támogatják és a garanciabizottság hozzájárulása nélkül rajta semmit sem változtatnak. b) A garanciabizottságot abba a helyzetbe hozzák, hogy ennek a programnak a kivitelét figyelemmel kisérhesse s minden pillanatban minden részletében megismerhesse a birodalom és a tagállamok pénzügyigazgatásának állását. A garanciabizottság megtilthat minden inoportunusnak tartott kiadást s előírhat minden emelést, amelyet szükségesnek tart s amely arra szolgál, hogy Németországnak lehetővé tegye a jóvátétel megfizeiését. A birodalmi bank és minden más intézmény felett, amely ezzel .meg van bizva, ellenőrzést gyakorolhat. Mindezeket a rendelkezéseket a garanciális bizottság ellenőrzése alá kell helyezni. Ha a birodalom ezeket az előirt kötelezettségeket nem vállalja, vagy nem tartja be, akkor « szándékos mulasztást jelentene és a büntető rendszabályok minden további nélkül nyomban érvénybe lépnének. A garanciabizottság Berlinbe tenné át székhelyét. Franciaország azon a nézeten van, hogy Németország az 1923. év folyamán gyárosai támogatásával képes megfelelő erőfeszítést kifejteni, hogy a fizetési tervet keresztülvigye. Franciaország elfogadhatónak tartja a moratórium megengedését, azzal a feltétellel, hogy az nem terjed ki a fizetések összességére s hogy ezzel összefüggésben zálogokat foglalnak le, a moratórium legfeljebb két évre szólna. Ez alatt az idő alatt is fentmaradnának a megszálló hadseregek s az ellenőrző bizottságok költségeinek megtérítésére vonatkozó fizetések, továbbá a készpénzfizetések és a dologi szolgáltatások. A zálogok lefoglalását Németország rosszakaratával szemben Franciaország elkerülhetetlennek látja s azon a nézeten van, hogy a zálogok produktivitását haladéktalanul biztosítani kell megfelelő rendszabályokkal. A tervezetet annak szem előtt tartásával dolgozták ki, hogy minden ujabb katonai megszállást kerülni fognak, kivéve azt az esetet, ha Németország nem tenne eleget valamennyi kötelezettségének, a dologi szolgáltatások biztosítására a francia tervezetek a szén- és erdőkiaknázás ellenőrzését javasolja Esszenben. A kötelezettségek nemteljesitése esetén a megszállott területeken vagy a Ruhrvidéken megfelelő lefoglalásokat hajtanának végre. A zálogok, melyek épp ugy szolgálnék a készpénzek, mint a dologi szolgáltatások biztosítását, a következőkből állanának: 1. Kiviteli pótlékot szednének külföldi fizetési eszközökben. Ennek révén tekintélyes mennyiségű készpénz folyna be. Ennek az intézkedésnek pénzügyi eredményét évenkint 400 millió aranymárkára becsülik. 2. A megszállott vidéken és a Ruhrvidék nagyobb vámhivatalaiban lefoglalják a vámbevételeket. Ezen a címen éver.te 200 millió aranymárkányi bevételt'irányoznak elő. Külön vámhatár felállítására nincs szükség. 3. A megszállott vidékeken és a Ruhrmedencében a szénadó lefoglalása 400 millió aranymárkát eredményezne. 4. Értékesitik a vámhivatalokban talált és a szénadókból befolyó papirmárkákal. Mindent összevéve, a tervezett zálogok értékesítése egymilliárd aranymárkát eredményezne. A tervezet utal arra, hogy ily zálogok lefoglalása igen erős nyomást gyakorolna a nagyiparra. Ha Németország a tervezetet nem hajtaná végre, akkor haladéktalanul és automatikusan a következő büntető rendszabályok lépnének életbe * 1. Az esseni és a bochumi kerületek, valamint a Ruhrmedencének Foch marsall által meg-