Szeged, 1923. január (4. évfolyam, 1-24. szám)

1923-01-14 / 10. szám

Szeged, 1923 január 11. SZEGED 5 Viharok. Ma már — miért, miért nem — de ritkábbak a viharok a t. Házban. Az elmúlt nemzetgyűlésen még napirenden voltak, alig volt olyan ülés, hogy utana a nyájas előfizető, vagy hazája sorsa felett aggódó honpolgár ne olvasott volna kedvenc lapjában j6, három hasábos főcim és vagy négy öt vastag betűs alcim alatt valami jó, kiadós vihart a parlamenti tudósításban. Legelején, mikor még egy kicsit kaotikus volt az ülésterem képe és hangot leginkább az aranyifjúság adott, persze a zsidók miatt voltak viharok. Például jó Budaváry László (istenem, ilyen is volt? kérdik már sokan) ülvén odafent a jegyzői székben, egyszerre csak tölcsért csinált a két tenyeréből és Ies(ivi:ett a tekintetes karok és rendek közé: — A zsidók! Mire, mint a szárnyra keit otkán, zúgott fel válaszul mindenfelől: — A zsidók! És zúgott két percig, öt percig, már aszerint, hogy milyen volt éppen a hangulat. Ilyen vihar volt napjában akárhány. Cs k Budaváryékon mult. De ezt elunták hamar. Tudja a jó ég, nem olyan Ízletes bömbölni, ha senki sem bömböl vissza. Az csak olyan szárazföldi vihar, amit, ha akarom, egyszerűen széllé degradálok. A tengeren, ott más. Az az igazi. Mikor a szél belekaphat a csendes víztömegbe és dühösen, tajtékozva marja, ostorozva, mig az fájdalmas haragjában harsogó üvöltésbe tör ki és dadogva hullám-izmait feszíti harcra a zugó fergeteg ellen. Szél és viz nagyszerű verekedése, mind a kettő gigászivá tornyosodva, amikor minden egymásnak ront és a fenséges tombolásban «sak az erős szirtek és a világító torony állnak hideg megingathatatlanságban. Minthogy azonban nem természetrajzot irok, hanem politikai karcolatot, ott kell hagynom a hasonlatot (különben sem láttam életemben viharos tengert) és visszatérni az ülésterembe, amelyet már éppen eleget láttam. A zsidókat szóval aránylag elég hamar megunták. De meg különben is behozták a numerus clausust és igy a viharoknak csak öt százaléka juthatott az idegen fajnak. Kénytelenek voltak tehát egymás között viharozni. Ezt azután meg is tették becsülettel. A folyosóról tudvalevően kettős szárnyú üveges ajtók nyilnak a terembe, az ajtók előtt pedig nehéz plüssfüggöny lóg neszfogónak. Normális szónoklatból nem igen hallatszik ki valami a folyosóra. Az elnöki csengő hangja azonban igen. Ott ül tehát az öreg parlamenti tudósító, vén róka a folyosó piros pamlagán és Csendesen szivarozik, vagy Huszár Károly„ Fellegeknél feketébb Lelkemen a bánat. Várkisasszony hab keze Teritette rája, Gyer, kacagd el, ha tudod Vad vadon leánya!" Erdők gerlicéje volt; Tova szállt hajnalra; Árvalányhaj pelyhe volt: Szellő elragadta; Felcikkázó fény bogár: Belehunyt az ejbe; Rözse lángja hegytetőn: Hamva száll a szélbe. Mirtusz nem jutott neki, Se özvegyi fátyol, Annál több jutott neki, Vad gerlice — gyászból. Ö a költő porait Legtovább kereste, Még le nem szállt rája is Az örök napeste. Sirja halmát valahol Vadvirág benőtte, Szive pora megeredt, Rózsa lett belőle. Hazajáró csalogány Sokat sirt e siron — Rá selyemkendő gyanánt Én e dalt borítom. lyal tréfál. És egy kicsit fülel. De éppen csak egy kicsit. Egyet kondul bent az elnöki csengő. No, az semmi. Mindössze annyit mondott Gaal Gaszton: — Csendet kérek, képviselő urak. Ha kettőt kondul, arra már felneszel az újságíró, ha pedig, mint a félrevert harang, egész strófát muzsikál, akkor sietve leteszi a szivarját a sárgaréz tartóba és siet be a karzatra. Mert akkor már vihar v^n. Amint nincsen két egyforma ujjlenyomat, ugy nincsen két egyforma vihar sem. Mindegyik más, aszerint, hogy kik adják az ütemet, kire haragszanak, miről van szó. A kicsi, gyakran derűbe fulladó háborgástól a szenvedély legélesebb kirobbanásáig olyan széles a skála, annyi a lehetőség, mint boglyában a szénás, él. A legizgalmasabb viharok azonban, amenynyire emlékszem, mégis Beniczky Ödön körül tomboltak. Beniczky ugyanis a legkeményebb sziklák közül való. Bes>éde tiszta és hideg, mint a kardpenge és vágásai is olyan élesek, mint a kardpengéé. Hangsúlyozás nélkül beszélt és nem is hangosan. És ha egy-egy mondata után (oedig volt ilyen mondata sok) felharsant a körülötte ülő tábor és a siketitő hangzavar magával ragadta még a józanabbakat is: ő ott állt a helyén hűvösen, nyugodtan, arca szine egy árnyalattal sem lett halványabb, vagy pirosabb, nem próbálta tuldörögni a kusza, viharzó orchesztert, nem nézett riadtan jobbra, vagy balra, kemény kék szemét tiszta, várakozó nézéssel jártatta a nekivörösödött arcokon, a rikoltozó szájakon, amelyek sötét kapuboltoknak tűntek a szenvedély erőlködésében, állt és várt. Megvárta, amig csend lett. És akkor kemény akcentussal, precízen, metszően és hidegen megismételte előbbi mondatát. Hogy félreértés ne lehessen. És különös, de az ember nem érezhetett mást, mint azt, hogy az ordító tábor a maga tömegében fél ettől az embertől, ettől a szőke, kékszemű, energikus arcú, hűvös szavú embertől. Azért, mert ott áll és nem riad, de nem is dörög, csak áll és vár és ha leszakad az egész mindenség, akkor is állni fog és várni fog arra, hogy elismételhesse a mondatát. Mert férfi. És mert a hullámoknak örök sorsuk, hogy bármilyen megbőszült dühvel induljanak is előre, a szikla lábán mindig megtörnek. Bálint Imre. A német birodalmi A német birodalmi gyűlés épületének zászlaját félárbócra eresztenék. Loebe elnök rövid beszéddel nyitotta meg az ülést, ame!yben kijelentette, hogy a birodalmi gyü és ma állást foglal a felborító katonai erőszakkal szemben. Loebe felhívást intézett a francia nemzethez, melyben egyebek között ezt mondotta: Megálljatok és tegyétek jóvá az i. azságtalanságot, m^yet velünK szemben elkövettetek, mert ti és utódaitok fogják annak következményeit viselni. Cuno birodalmi kancellár sorraveszi Poincaré érveit és azután igy folytatja: Az idegen csapatok bevonulása a Ruhr-területre jogsérelmet és szerződésszegést jelent. A francia kormány legutóbbi akciójánál nem jóvátételről van szó, hanem arról a brutális terjeszkedési politikáról, melyet XIV. Lajos kezdett, amelyet republikánus utódai is folytattak és amely a rajnai tartományt mindenáron el akarja szakítani Németországtól. Streseman képviselő a polgári pártok nevében a kormányt támogatásáról biztosította. Nagybrittánia bányásszöveiségének vezetősége határozati javaslatot fogadott el, amelyben tiltakozik a franciák Ruhr-vidéki benyomu'ása ellen és felszólítja a szövetségesek, valamint a semleges államok kormányait hassanak oda, I hogy a jóvátételi kérdést döntő bíróság utján ! szabályozzák. A Iondoni sajtó általánosságban támogatja a britt kormányt abban az igyekezetében, hogy az országot távol tar ja a frar.ciák Ruhr-vid^ki akciójától, de a másik oldalon nem hajlandó rokonszenvet mutatni a németek iránt. Rámutatnak arra, hogy Németország a fegyverszünet óta eltelt négy év alatt igyekezett minden módon kibújni a jóvátételek megfizetése alól és megrójja a Németországban most szervezetten megnyilvánuló tiltakozást. A Times a következőket irja: Nem enyhül a felfogá- unk Németország bűnösségéről és emiékeztetnünk kell arra, hogy noha a britt terv alkalmat nyújtott Németországnak pánrügyei rendezésére, nem zárta ki sz erős nyomás alkalmazását sem arra az esetre, ha nem hajtotta volna végre a számára előirt reformokat. A britt kormány magatartásában nincs semmi, ami Németországot arra bátoríthatná, hogy vakmerő túlzásokra ragadtassa magát a francia kényszerrel szemben tanúsított ellenzésében. Ha ez a német ellenzés heves lesz, akkor a francia kényszernek elkerülhetetlenül még keményebb formákat kell ölteni. Azért bizonyos, hogy Németországnak saját népe érdekében kötelessége, hogy elővigyázitot és mérsékelt magatartást kell tanúsítania továbbra is. Az amerikai csapatszállító hajó, amely a Rajnánál levő amerikai csapatokat fogja visszaszállítani, elindult Antverpenbe. A szovjet kormány a szövetségesekhez éleahangu tiltakozó jegyzéket intézett a Ruhr-vidék megszállása ellen. A világ közvéleményének felzudu'.ása elsősorban pedig a szövetségesek elutasító magatiltakozása. tartása arra bírta a francia kormányt, hogy legalább egyelőre tartózkodjék a Ruhr-vidék megszállási zónájának kiterjesztésétől. Degoutte tábornok a francia laptudósitóknak tegnap kijelentette, hogy a francia kormány az egész Ruhrvidék megszállására irányuló tervét csak az esetben hajtja végre, ha Németország kísérletet tenne arra, hogy a lakosságot ellenállásra szítsa. Wie<± herceg budapesti német ügyvivő tegnap este átnyújtotta a magyar külügyminisztériumban a német birodalmi kormány tiltakozásának szövegét, a Ruhr-területen történő francia-belga erőszakos intézkedések ellen. A szövetségi államok miniszterelnökeinek tegnapi konferenciáján a bajor miniszterelnök kijelentette, hogy a bajor nép kész a szégyen, a francia uralom és a bírvágy ellen való ellenállásban a birodalmi kormánnyal együtt kitartani. Berlinbe érkezett közlések szerint Trier és Köln kerületeiben csapatmozdulatokat tartanak. A rajnai bizottság a birodalmi elnöknek a január 14-iki gyásztüntetésekről szóló rendeletét olyannak jelentette ki, melynek alkalmazása a megszállott területen csak a rajnai bizottság beleegyezésével történhet, noha a megszállott területen nyilvános gyásztüntetések nem lehetnek. A jóvátételi bizottság értesítette a háborús terhek bizottságát, hogy a német moratóriumkérésre legközelebb fog válaszolni és ideiglenes rendszabályként a január 15-én esedékes fizetések határidejének január 3l-re való kitolását határozta el. A francia minisztertanács kielégítő jelentéseket kapott a szövetséges mérnökmisszió megjelenéséről a Ruhr-területen, a missziónak a nagyiparosokkal folytatott első megbeszéléséről, akiknek jószándékait külön kiemelik, valamint a munkások előzékeny magatartásáról. Rómában a Grand-Hotelben tegnap este 10 órakor összeütt a fascisták nagytanácsa, amelyen Mussolini, Destefani, Giugari, Acebe, Finzi, Devecchi, Debono, Palbo, Pianchi. Rossini, Arosti, Padovani és a párt összes többi vezére vett részt. A nagytanács foglalkozott a fascista miliciának végleges megszervezésével. Palbo kijelentette, hogy a fascista milícia 100.000 emberből fog állni és légiókra, kohorszokra, centuriákra lesz felosztva. A miliciának három generálissimus fővezére tesz, akiket királyi kézirattal fognak kinevezni. Ez a három generálissimus Bevecchi, Palbo és Debono tábornokok. Ezenkívül 12 felügyelő, számos szenior és egyéb tisztviselők kinevezése van tervbevéve, akiket miniszteri dekrétummal fognak kinevezni. A milícia ruhája szürkészöld lesz, amely alatt fekete ingei fognak hordani, továbbá pisztollyal, karabéllyal és szuronnyal lesznek ellátva. A milícia feladata Olaszországot a belső és külső ellenségtől megvédeni. A milícia tagjai a fekete inget csak szolgálatban viselhetik. A szolgálatban nem lévők polgári ruhákban kötelesek járni és csak mozgósítás esetén kapnak felszerelést, amit addig a kaszárnyák raktáraiban helyeznek el.