Szeged, 1923. január (4. évfolyam, 1-24. szám)

1923-01-14 / 10. szám

2 SZEGED Szeged, 1923 január 18. Megejgyzés Kelemen Béla dr. válaszához. Kelemen Béla dr. a .Szeged" cimülap folyó hó 4 iki számában válaszol ugyanennek a lapnak 1922. évi december hó 31. napján megjelent számában „Megjegyzés Kelemen Béla dr. könyvéhez" cim alatt megirt közleményemre. Ebben a válaszban még durvább hangon ismétli meg könyvének személyemmel foglalkozó részleteit s többek között azt irja, hogy közvetve ludta meg, mikép én abban látok rágalmazást, hogy könyve 239. lapján elmondja az én föispánsagom ügyével kapcsolatosan, hogy azon az okon ellenezte kineveztetésemet, mert „olyan embert, aki vagyoni viszonyaival arányban nem álló módon kártyázik, 30—40000' koronás (azóta 500.000 koronás) differenciákkal kel fel a kártyaasztaltól, alkalmatlannak tart mindenféle közfunkcióra, mert ezek az emberek — az ó nézete szerint — tipikus Károlyi Mihály-féle szerencse játékosok, akikre az ország sorsának intézését bizni nem szabad." A magam részéről abban nem találok rágalmazást, ha valaki azt mondja, vagy irja rólam, hogy én a Szegedi Uri Kaszinóban, a Szegedi Csónakázó Egyesületben, avagy legközelebbi ismerőseim családi otthonában uri barátaimmal kártyázom (másutt nem kártyáztam é3 nem kártyázom), mert ez valóság. Kártyázom pedig olyan összegben, aminőben éppen baráti társaságom játszik. De ezzel szemben valóban rágalmaz az, aki a helyiségeket és személyeket elhallgatva azt mondja, vagy irja rólam, hogv én vagyoni viszonyaimmal arányban nem álló módon kártyázom, mert ez már a beavatatlanok, tehát a nagy nyilvánosság megítélése szerint azt jelenti, hogy kártyabeli, tehát becsületbeli tartozással maradok adós, avagy éppen idegen pénzzel kártyázom. Dr. K lemen Béla ez utóbbiakat mondja rólam. Hazudik. Tehát rágalmaz. 1 Válaszában azt is irja rólam. dr. Kelemen Béla, hogy az „én társadalmi viselkedésem az ellenforradalmi mozgalmak idején nem volt, sőt ma sincs összhangban hazánk szomorú helyzetével, kirívó ellentétben van a mi szierenesétlen, lerongyolódott nemzetünk siralmas állapotával, az általános elszegényedéssel, a nyomorral és folyamatban levő inségakciókkal. És a büntető pörben majd bizonyítani fogja nekem és kártyás társaságomnak gyakori dózsöléselt, amely megbotránkoztatja a dolgozó, munkás, tisztes polgári elemet és amely az alsóbb néposztályokban gyűlöletet kelt a középosztály iránt, ahová ez a dorbézoló, kártyás társaság is tartozik..." Kelemen Béla dr. e minősithetlenül durva és csak hozzá méltó támadására itt nincs megjegyzésem, mert nem illik, hogy saját viselkedésem felett mondjak bírálatot. De a nagyközönség megítélése alá kell már e helyütt bocsátanom azt, van-e joga rólam igy irni — még ha valót irna is — egy olyan embernek, aki a közszáj beszéde szerint is atyja által szerzett ezer holdas birtokát csaknem egészében elurizálta 8 most a birtoktörvénynek végrehajtása során, dacára, hogy gyermekei nincsenek, a különböző tárgyaló bizottságok előtt, könnyű fizetési feltételek mellett megszerezhető középbirtokért folyamodik. Nekem alkalmam volt a közelmu tban egy megbízásból általam lefolytatott parcellázás keretében, mondhatnám ingyen áron, Szeged közvetlen közelében kitűnő szántóföldeket vásárolni. Nem tettem, mert a nincstelen kisemberek igényei elé furakodni nem akartam. A dr. Kelemen Béla állal ellenem támadó célzattal említett parcellázási müvelet azzal végződött, hogy Tápé község képviselőtestülete a parcellázásban kifejtett igazságos, önzetlen eljárásom és érdemeim elismeiéseül utcát nevezett el nevemről, s mint nemzetgyűlési képviselőjét a lakosság érdekében eddig kifejtett munkásságom jóleső elismeréséül legutóbb azzal tüntetett ki, hogy épp javarészt munkásokból álló egyik köre diszelnökének választott meg, — er gem, akinek dr. Kelemen Béla szerinti viselkedése épp az alsóbb néposztályban kelt gyűlöletet. A fentemiitett parcellázásban kisemberek elől földet meg nem vettem; több évi munkám gyümölcseként azonban Szatymazon szabad kézből egy kis birtokot vásároltam s annak gazdasági berendezésével és felszerelésével valóban büszkélkedtem. De ne további Az ízlés e téren hallgatást parancsol s nem követhetem dr. Kelemen Bélát, aki — ugy érzem — érdemetlenül dob reám Sarat, uri társaságomra s aki tag léttére nem átallja saját uri kaszinójának legbenső életét a nagy nyilvánosság előtt rossz színben feltüntetni csak azért, hogy e hamis megvilágításban csekélységem és névszerint meg nem nevezett „kártyás társaim" magánélete felelt mondhasson kedvezőtlen bírálatot. Dr. Kelemen Béla folyton azon lovagol, hogy én a szegedi ellenforradalom idején a szegedi főispinságért törtettem. Itt is hazudik, mert még csak a gondolata sem fordult meg agyamban annak, hogy főispán legyek. Ily törekvésnek nálam még csak a jelei sem voltak felismerhetők, ily törekvés feltételezéséhez, különösen pedig állításához senkinek joga nincsen. Ha tő em, kívánságomtól, avagy akaratomtól függetlenül mégis szóba jött a minisztertanácsban kineveztetésem, az valóban a leglényegtelenebb epizódja a szegedi ellenforradalomnak. Hogy dr. Kelsmen Béla szerint miképen akartam, vagy akarom beállítani Énemet az akkori események központjába, aki annak a mozgalomnak valóban csak e«:y lelkes, de az ügy érdekében igazán sokat dolgozó, azért mégis mindig szerényen meghúzódó közkatonája voltam, nem tudom, ilyen törekvésem sem íkkor, sem utólagos történelirás utján ma sincs. És amikor dr. Kelemen Béla mégis ennek az ellenkezőjet állítja rólam s ezt egy történelemnek szánt írásban leszögezi: ismételten hazudik. Meg kell még itt azt is állapitanom első hírnapi cikkem minden egyes pontja igazságának kiemelése érdekében, hogy dr. Kelemen Béla nem tudta megcáfolni azt az állításomat, hogy ó a nemesi cimet és rangot bitorolja. Mert a nemesi rendhez való tartozást phrista gimnáziumi tanulókról vezetett lajstrommal bizonyítani nem lehet. Ide kutyabőr kell s a vármegyénél való kihirdetés. Nemességet, nagyságot, kiválóságot önmagunk által irott memoárban sem lehet, de nem is illik megállapítani. Hogy dr. Kelemen Béla miért haragszik reám, könyvében miért foglalkozik becsmérlő módon velem és hogyan hamisította meg a történelmet, eredeti szándékomnak megfelelően külön füzetben fogom a nyilvánosság előtt feltárni. Ugy könyvének reám vonatkozó részletei, mint Válasz cimü hírlapi cikkében foglalt támadásai kizárólag azt a celt szolgálják, hogy engem — aki közpályán, közéletben mozgok — ugy erkölcsi, mint anyagi existenciámban megtámadjon. E bosszút lihegő cél is fényes világot vet dr. Kelemen Béla jellemére. A hírlapot olvasó közönség elé ez ügybea többé nem jövök. A más fórumok előtt történendőkről a nyilvánosság ugy is tudomást fog szerezni. Itt végül még csak annyit: dr. Kelem n Béla engem hirlapi cikkében urazott. Végtelen sajnálom, hogy én „a regatta vacsorán" történtek óta nem vagyok abban a helyzetben, hogy e cimzést viszonozhassam. Szeged, 1923. január 13. Szakáts József, ügyvéd, nemzetgyűlési képviselő. Kisántánt minisztereinek konferenciája. A belgrádi sajtó, különösen a félhivatalos Tribuna közlése szerint közel áll a kisántánt minisztereinek konferenciája, melyet Belgrád' ban, vagy Bukarestben fognak megtartani, hogy czon állást foglaljanak a kisántánt magataitáj sára nézve a jóvátételi kérdésben. Egyúttal pedig megbeszéljék a közel Kelet problémáját és i a Magyarországgal szemben való maga'artást. Poincarénak az a jegyzéke, melyet nemrég nyújtottak ál Prágában, Bukarestben és Belgrádban lesz a jóvátételi kérdésről való tanácskozásnak az alapja. Apró történetek. Tegnapról a mának. A magamfajta ember már csak az emlékeinek és az emlékeiből él. Az emlékezések során megelevenedik előttem Rózsa Lajos képe, a művészete és érzem a kihűlt szive melegségét, ami még a nagyszerű művészeténél is jobban melegített. Ez a sziv nem simogatja már az élet elesettjeit, sem a szegénységben szenvedőket, a hazától távol, tul a nagy vízen, megszűnt dobogni és érezni. A csodás karriernek immár vége van. Ajkán nem csendül már az ének, a magyar nóta, amelyet szebben, érzésteljesebben mint ő, nem igen tudtak előadni. A háború idején történt, hogy Várnay Dezsőékkel egy pár napra felrándultunk Budapestre. Megnéztük mindazt, ami a művészetben látni való és megtapasztaltuk a Rózsa Lajos híres Hans Sachsját, amely tartalomban vetekedett a Ney Dávidéval. Az előadás napján Rózsáéknál voltam ebédre hivatalos és ott újságolta a művész, hogy Szegedre készül, mert a Korzó Mozi által, a sebesült katonák javára rendezett koncerten kell szerepelnie. — Együtt mehetnénk haza, hozzátok — szólt örvendezve. Többet nem is igen beszélt, mert hogy kímélni akarta a hangját, az orgonaszerüt, sőt az ebédutái* szivarról is lemondott, nehogy a hang fénye és tisztasága foltot kaphasson a Hans Sachs ábrázolása közben. Nagy feladatok megoldása előtt mindig óvatos vott, különben pedig nem igen kímélte magát, se a hangját. Elérkezett az indulás ideje. A félháromas gyorssal indultunk hazafelé. Jóval az indulás előtt már küni volt a nyugatin és egyik szakaszban lefoglalt négy ülést, hogy velünk lehessen együtt. Az uton vidám terefere keletkezett. A múltjáról beszélt és a nem álmodott művészi jelenéről. Albertirsát már elhaladtuk, amikor újságolni kezdte, hogy a Jancsi, már mint a Kurucz János, milyen gyönyörű nótát komponált „Nádia" CÍM alatt. — Ha akarod, eldúdolom. — És már énekelte is a gyönyörű dalt, amely teli van szerelmi bánattal és lírai bensőséggel. Ének közben a folyosó megtelt érdeklődő közönséggel, amely gyönyörködve hallgatta a pompás szerzeményt, a páratlan előadásban. Zugó taps keletkezett az éneke nyomán és a hallgatóság ujrázást, ráadást követelt. Rózsa azonban nem engdett a kérésnek, noha szép nők is unszolták az éneklésre, mír pedig a művész a szép nőknek nem igen tudott ellentállni. Egy sovány ember jött be a kupéba és arra kérte Rózsát, hogy énekeljen jótékony célra. — Kinek a javára? — kérdezte Rózsa. — Egy félegyházi rokkant tanító javára — válaszolt az ajánlattevő. _ Azt mondja ön uram, hogy rokkant is, tanító is nos hát akkor énekelek. — És énekelt. Egyik dalt követte a másik, majd áriák következtek és a hallgatók száma egyre szaporodott, a pénz pedig a sovány ember kalapjában, aki fáradhatatlanul végezte a tányéro át eredményes munkáját. A vonat Félegyháza elé közeledett, a sovány ember a begyült összeget összeszámI lálta, annak rendje — módja szerint irást adott róla Rózsának, majd elköszönt a művésztől, akinek hálás köszönetet mondott a rokkant tanító nevében is. — Adja át kérem az összeggel együtt az üdvözletemet a rokkant tanító urnák. És mosolygó nagy szeme megtelt könnyel. Majd elgondolkozott és kisvártatva megtörte a nyomasztó csöndet. _ Tudjátok-e, hogy nincs szebb dolog a világon, mint a jótevés. Hat órára hazaérkeztünk és másnap megkezdődtek a vendégeskedések. Ebéd utáni feketére Várnayékhoz, uzsonnára dr. Zifferék volt ujszegedi villájukba voltunk hivatalosak, de Rózsa csöndes volt és majdnem szótalan. Mindig és folyton a rokkant tanítóra gondolt és azon tűnődött, hogy vájjon a pénzt megkapta-e? Majd a koncert következett, aminek végeztével a Kass-vigadó terraszán verődtünk össze. Szép csillagvilágos juniusi este volt. Egy-két pohár bor meghozta a hangulatot. Rózsának jó kedve kerekedett, szebbnél-szebb kuruc nótákat énekelt, Kurucz János pedig kezéből tölcsért formálva, a tárogató hangját utánozta, de oly szépen, hogy a hallgatóság azt hitte, hogy tárogatón kiséri Rózsa énekét. — Nehogy tányérozzak? — adta föl a szót Kurucz Jancsi. — Ne ám, mert most magamnak énekelek. — És maga elé nézett a művész, a fejét lehorgasztotta és mély sóhaj tört fel a kebléből. „iNTERCONTEMENTflLE" szállítmányozási és közlekedési r.-t. Ezelőtt: HOirrPlttHN S. ÉS V. , 458 D ii ^ TK * io Nemzetköi! áruszátlitmányok az intercontinentális, valamint a tengerentúli forgalom összes viszonylataiban. Szegedi kirenBuaapesl, V.f ^Ollan-Uica lö. deilséj: Boc«kay-utca 9. 8*. Telefon 945. Telefon: 65—94, 65-95, 65-96, 32—54, 157-42, B 15. cn„,x„,«m • Pufiin, Burgas, Dreaden, Hamburg, London, Leipzig, Rustschuk, Singen, Stettin. Sofla, Varna részére: „TeRCOHTíUiE". _ Sürgönyeim . fisszl,s magyar. osztrák, jugoszláv, cseh-szlovák, olnsz. román, holland, lengyel. balti| yirü;;, török, levantei és akandinav házak részére : ^ „I FL T E H C O H T»«.