Szeged, 1923. január (4. évfolyam, 1-24. szám)

1923-01-26 / 20. szám

2 SZEGED A választási küzdelemből nem szabad hiányozni egyetlen liberális polgárnak sem! A Thyssen-pör. Megírtuk tegnap a Wo!ff ügynökség jelen­tése alapján, hogy Thyssen igazgatót félmillió frank pénzbirságra ítélte a francia hadi örvény­szék. Ezt a híradást minden kétely néikül kel­lett leadnunk, mert ennek az irodának hírei abszolút hitelesek. Ma a következő hivatalos táviratot kaptuk : A Wolff tegnapi jelentésével szemben meg­állapítható, hogy a Thyssenre és társaira ki­mondott ítélet helyesbítendő, amennyiben Thys­sent nem 500.000 frankra Ítélték, hanem 5100 frankra ítélték. Nyomban T.iyssenék törvényszéki tárgyalása után közölték Schlutius pénzügyi hivatali elnök­kel és Reifeisen titkos tanácsossal, hogy a megszállott területekről kiutasították őket s kö­telesek nyomban elutazni. Schlutiust és Reifei­sent ezután 10 bünügyi hivatalnok elvitte, de nem tudni hová. Mainzból jelentik: Tegnap este, amikor a francia lovasság a központi-szálló elölt össze­gyűlt tömeget szétoszlatta, összetűzésre került a sor. A tüntetők közül egyeseket elfogtak. Egyes városrészekben egész éjjel lovas járőrök cirkáltak. A lapok tudósítóinak véleménye szerint az általános gazdasági és pénzügyi kérdéseket már teljesen meg­fogalmazták. Azt hiszik, hogy a szövetségesek a törö­köktől követelt jóvátételi összeget 30 millió font ster­lingről 15 millió font sterlingre fogják leszállítani. Lord Cursonnak az a javaslata, hogy a mossuli­kérdést a népszövetség elé terjesszék, valószínűleg nem fogja megakasztani a lausannei konferencia folytatását. A békeszerződés tervezetét, amely a szövetségesek A nemzetgyűlés mai ülését háromnegyed 11 órakor nyitotta meg Scitovszky Béla elnök. Jelenti, hogy Baross János napirend előtti fel- j szólalásra kért és kapott engedélyt és igy öt I illeti meg a szó. 1 Egypár finánc esókja. .. Baross János: Hónapok óta mesterséges elő­készítő hadjárat folyik Magyarország ellen. Ezt a hadjáratot kezdték a salgótarjáni határinci­denssel, majd folytatták a koronázási merény­lettel, a lökösházai határincidenssel és legutóbb pedig azt kürtölték világgá, hogy reguláris csapatok törtek be Nagyváradra és nagy csapat­összevonás folyik a román határon. Ennek következtében a nagyántánt jegyzéket intézett a magyar kormányhoz, a kisántánt pedig szóbeli előterjesztést tett. A vizsgálat megállapította, hogy semmiféle hadikészülődés nem történt a kisántánt ellen és hogy a magyar haderő össz­pontosításáról terjesztett hirek vakmerő hazug­ságok. A román határincidens ügyében pedig a román sajtó is megállapította, hogy mindössze annyi történt, hogy egypár finánc a szomszéd falvakba ment át, hogy kedvesét csókolja. A román mozgósítás tízmillió leit emésztett fel és igy egy-egy finánc csókja kétmillió leibe került.. (Nagy derültség.) Megállapítja, hogy a szociál­demokratáknak ebben az ügyben elfoglalt állás­foglalása teljesen korrekt volt. Ennek megvolt az a haszna, hogy bebizonyosodott, hogy a nehéz órákban össze tud tartani a magyar nemzet. Meg kell mutatni azokat a titkos célo­kat, amelyek érdekében folyt le ez az egész kampány. Magunkat csalnánk meg, ha hinnénk abban, hogy ez tözsdespekulációnál nem egyéb. Kétségtelen, hogy a valótlan mozgósítási hireket a bukaresti kormányhoz közelálló lapok kürtöl­ték világgá. Bukarestben vakmerő kalandot készítettek elö, amit azonban a román tisztikar néhány tagja helytelenített. A hamis háborús hirek. Kötelességemnek tartom megkérdezni, van-e a kormánynak tudomása arról, hogy azok az ellenséges haderők, amelyeket a mult héten összevontak a cseh és román határon, ma is ott állanak, noha az ántántbizottság megállapí­totta, hogy Magyarország háborús készülődé­séről terjesztett hirek hamisak. Határainkon ma is koncentrálva vannak az ellenséges haderők, amely Magyarország állami biztonságát és Európa békéjét veszélyezteti. Ez a tény bele­ütközik a Népszövetség szabályaiba is és a nemzetközi jog legelemibb szabályaiba is. Kér­dem a kormányt, milyen diplomáciai eljárásokat tett folyamatba ennek a lehetetlen állapotnak megszüntetésére és arra, hogy szomszédaink csapataikat határainkról visszavonják. Nagyon helytelen politika volna beledugni fejünket a homokba és nem akarni meglátni, hogy mi Szeged, 1923 január 26 Felére szállítják le a török jóvátételt. feltételeit tartalmazza, eredeti alakjában togják átadni a törököknek. A tervezet tartalmazni fogja azt a javas­latot, hogy a mossuli-kérdést a népszövetség elé vigyék. A törököknek módjukban lesz ebben a kérdésben el­foglalt álláspontjukat ujabb megfontolás tárgyává tenni a béke folyamán. Curson, továbbá a francia és az olasz megbízott ma reggel hosszasan tanácskoztak és megvitatták a helyzetet, amely újból előállt amiatt, hogy a törökök visszautasították a népszövet jégét, mint döntő fórumot. Vihar az indemnitási vita végén. folyik körülöttünk. Egy azonnal megindítandó nemzetközi propagandával segítséget keli kérni a világ összes müveit nemzeteitől. Kérnünk kell a védelmet nemzetünk teljes elpusztításával szemben. Európa békéjének egyensúlya akkor van biztosítva, ha a magyar nemzetet békében hagyják és történelmi múltjának megfelelő élet­viszonyokat biztosítanak számára. Az a bánás­mód, amelyben szomszédaink a magyar kisebb­séget részesíti, szégyene Európának és arcul­csapása a keresztény eszmének. Egy békés meg­oldás megteremtése Európa érdeke, mert ha mi meghalunk, holttestünktől ők is hu lamérgezést kapnak. A magyar közgazdasági élet elé kinai falakat állítottak s ezek a kinai falak megbéní­tották egész Európa közgazdasági életét. Ma­gyarországnak a propaganda fegyverével fel kell világosítani az egész világot. Szükség van jó diplomáciai karra, amely vezesse ezt a propa­gandái. Ezután Bethlen István gróf emelkedik szó­lásra. Most csak két megjegyésre válaszol. Ba­ross képviselő azt mondotta, jónak tartaná, ha a magyar nemzet vészkiáltással alarmirozná a vi­lágot és segítséget kérne a szomszéd államok fenyegetéseivel szemben. Erre vonatkozólag ki­jelenti, hogy a magyar nemzetnek nincs arra szüksége, mert megbízhat igazságának erejében. A kormánynak tudomása van arról, hogy azok a hadikészülődések, amelyeket az utőbhi hetek­ben foganatosítottak a román határon, még mindig fennállanak. Ezek a készülődések a kor­mány belátása szerint nem olyan mérvűek, hogy komoly fenyegetést jelentenének. Mindennek da­cára a kormány kötelességének tartotta erre felhívni a nagyhatalmak figyelmét és figyelmez­tetni őket, hogy azok fenyegető jelleget ölt­hetnek. Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi miniszter: A tegnap délutáni üiés folyamán minden alap nélkül támadásban részesítettek. Minthogy a támadás mint minisztert érte, kö­telessége erre kitérni. Azt állították, hogy az Ébredő Magyarok ellen az ismeretes plakát miatt a bünfenyitő eljárást nem tette folya­matba. Ez nem felel meg a valóságnak. Az ügyészség megkapta a felhatalmazást s a tár­gyalást mindezidig azért nem tűzték ki, mert az egyik terhelt nem volt előállítható. Az indemnitási vitában Muszti István szólal fel. Szerinte az indemnitási vitának már rég be keHett volna fejeződni. Peyer beszédével pole­mizál, majd ezeket mondja: Kérdi, megtud­nak-e a szociáldemokraták annyira változni, hogy az őszinte együttműködés lehehetséges legyen. — Többtermelés nélkül nincs megújhodás, nincs megerősödés. Ezzel kapcsolatban a valuta stabilizációját süigeti. A Iegerélyesebb rendsza­bályokat követeli azok ellen, akik a korona le­rontása ellen törekszenek. A hadirokkantak, öz­vegyek és árvák ügyét a népjóléti miniszter figyelmébe ajánlja. A kormány iránt bizalommal van, az indemnitást megszavazza. „Magyarországi" szociáldemokrata párt. Peidl Gyula: Az indemitást nem szavazhatja meg, mert bizalmatlanssággal viseltetik a kor­mány iránt. Ha bizalmatlansága tekintetében eddig kételyei lettek volna, azokat Rakovszky Iván tegnapi beszédével teljesen eloszlatta. A belügyminiszter beszéde védő beszéd voit és szinte alapot adott volna az ébredőknek arra, hogy tovább vigyék az országot a lejtőn. Nem szavazhatja meg a törvényjavaslatot azért sem, mert a kormány nem terjeszt költségvetést és zárszámadást a nemzetgyűlés elé. Sokszor esett szó a szociáldemokrata párttal kapcsolatban a nemzetköziség kérdéséről is. Nemcsak a kormánypárt tagjai, hanem a pol­| gári ellenzék részérői is, mint Szilágyi Lajos is, következetesen nemzetközi szociáldemokrata pártot emlegetnek. Ki kell jelenteni, hogy a párt sohasem használta címében a nemzetközi szót, j a párt hivatalos cime Magyarországi Szociál­demokrata Párt, nem pedig nemzetközi szociál­demokrata párt. A szocialisták a népért dolgoznak. Peidl Oyula: A szociális kérdésekkel foglal­kozva megállapítja, hogy egynéhány embernek vezetőállásba jutásával nem lehet megoldani a szociális kérdéseket. A szociáldemokraták nem­zetközisége nem szolgál szerinte mást, mint­hogy a világ embereit közelebb hozza egymás­hoz. Szerintük csak az hazafi, aki a népért, a magyar emberekért dolgozik s ha azt vizsgál­juk, kik dolgoznak többet a magyar népért, rá­jöhet mindenki, hogy ők nem is oly rossz haza­fiak ebben az esetben, mert igazán sokat dol­goznak a magyar népért, ök is vannak olyan jó hazafiak, mint bárki más ebből a szempont­ból. A hazafiságot nem lehet ugy magyarázni, hogy azé a haza, akié a föld. Hazát csak ugy lehet elképzelni szerintük, mint egy nagy csa­ládot. Természetesen a család minden egyes tag­jának egyenlő jogokat kell élvezni. Az egyik­nek nem lehet tööb joga, mint a másiknak. Ezután az osztályharc kérdésével foglalkozik. Nem az a hiba, hogy osztályharc van, hanem hogy egyetek osztályuralomra törekszenek. Nem tagadja, hogy a szociáldemokrata párt az osz­tályharc alapján áll, azonban ez azt bizonyítja, hogy az osztályharc alapján csak azért áll a szociáldemokrata párt, hogy küzdhessen az osz­tályuralom ellen. Tisza István és a forradalom. Peidl Gyula ezután áttér a földreformra. Hangoztatja, hogy azt minél előbb meg kell ol­dani, mert annak meg nem oldása épp oly ve­szedelmei jelent, mint az 1918. évi forradalmat megelőző megoldatlan kérdések. Felolvassa Tisza István levelét, melyet a párttagokhoz in­tézett, amelyben felszólította őket, hogy támo­gassák a Károlyi-kormányt. (Erre a belügymi­niszter megjegyzi, hogy Tisza csak azért utasí­totta párlhiveit ilyen irányban, mert remélte, hogy jó békét eszközölhet ezen az uton.) Peidl kijelenti, hogy szerinte még ez a biztatás sem kellett, mert a legtöbben önként csatlakoztak volna a 18-as forradalomhoz. (Felkiáltások a jobboldalon: Az nem volt forradalom, csak lá­zadás). Peidl Gyula: Követeli a szociáldemokrata párt nevében, hogy a Károlyi-kormányt helyez­zék vád alá, hogy egyszer már tisztázódjék ez a kérdés. Vass Józsefnek egy alkalommal el­mondott beszédéből és Haller Istvánnak egy miniszterkorabeli utasításából idéz és ezekből akarja megállapítani, hogy Vass is, Haller is azon az állásponton volt, hogy az igazoltatás humbug, tehát nem kell a kistisztviselőket to­vábbra is zaklatni holmi igazoltatásokkal. Vihar a legmagasabb polc körül. A királykérdésről kezd beszélni. (Erre Ra­kovszky István a szociáldemokratákhoz csatla­kozik, állandóan helyesel nekik. Túlszárnyalja tapsaival és helyeslő közbeszólásaival még a szélsőbaloldalt is. Majd mikor Peidl arról kezd : beszélni, hogy nagyobb takarékosságot kell ki­- fejteni és azt mondja, hogy a takarékosságot a | legmagasabb polcon kell megkezdeni, Rakovszky ' István felugrik s elkezd tapsolni és magából

Next

/
Oldalképek
Tartalom