Szeged, 1923. január (4. évfolyam, 1-24. szám)

1923-01-26 / 20. szám

Szeged, 1923 január 21. SZEOED 7 kikelve helyesel. A jobboldalon és a szélsőjobb­oldalon nagy felháborodás támad erre. Dabasi Halász Mórié az elnök felé kiabál: Már két óra van, rekessze be sz ülést. A n gy zajban Almássy alelnök nem tud rendet tererteni. Amikor az elnök végre ragynehezen rendet te­remt, kijelenti, hogy az államfő személye vitán felül áll és a vitába belevonni nem engedi. Erre Rakovszky István felugrik és az elnakfelé kiabál: Miért áll vitán felül ? Ujabb vihar tör ki a Házban. A jobboldalon éljenzik a kor­mányzót, mire Rakovszky István a szociálde­mokraták padja elé fut és hangosan kiabálja: Éljen Peidl Gyulai Az elnök rendet teremt és az ülést délután négy óráig felfüggeszti.) Az ülés bezárása után a képviselők egyrésze bentmarad a teremben, mire Ecnhardt Tibor és Rakovszky István közt éles szóváltás támad. Eckhardt ezt kiáltja Rakovszky felé: Magának a nemzettel szemten még számolni valója van. Hogy meri a legelső magyar ember nevét szá­jára venni? Ezért még felelni fog! Rakovszky István: Akarok is, de vannak egyesek, akik ezt késleltetik. Eckhadt: Majd rajta leszünk, hogy ne kés­leltessék. Zsirkay. Igenis rajta leszünk, hogy ne késleltessék. Ulain Ferenc is beleelegyedik a vitába. Peidl Gyula a terem balajtajából kiabál Uain felé: Beszéljen a nyugtahamisitásról, ötvenezer koro­nával károsította meg az államot. Ulain: Mondja el ezt kint. Majd lassankint lecsillapul a zaj és a képviselők kivonulnak a teremből. Egész Európa felelős a háborúért. A délutáni ülés megnyitása után Peidl foly­tatja beszédét: Az egész ssociáldemokrala párt elvben igyekszik megállapítani, h gy a szociál­demokratákkal szembúi az utóbbi időben eny­hült az ellenszenves hangulat. Hajlandók ők is engedni a béke érdekében. A szociáldemokrata párt is rajta ven, hogy az ország érdekében az igazi nemzeti egység frontja létrejőj ön. Az 1918 iki eseményekkel foglalkozik. Ezután jött a kommunizmus, smely után uj állapotok kö­vetkeztek. Próbál ák a i»ndet helyreállítani, azonban az illetfkesek a múltból nem vonták le a tanulságokat. Nem kellett volna azt mon­dani, hogy nem győzték le M gyarországot. Nem helyes az ország integritásának örökös hangoztatása sem. Azonban megfelelő külpoli­tikával még sokat lehetne e!érni. Helytelennek tartja akár a Mussolini, akár a Kemal felé való orientálódást. Foglalkozik a reparácó kér­désével. Belső jóvátételt azért, nem lehet köve­telni, mert egyik párt sem bűntelen a történ­tekben, külsőt azért nem lehet, mert egész Európa felelős a háborúért, nem pedig egyedül a kis Magyarország. Vtgül a rend örvénnyel foglalkozik. Kijelenti, hogy nem félti attól a szociáldemokrata pártot, hanem csak az ország jóhirnevét. A kormány erőszakos intézkedéseivel az országot a forradalom útjára viszi. Az in­demnitást nem fogadja el. Befejezték az indemnitás vitáját. Az elnök ezután megkérdezi, van-e több fel­szólaló. Nem jelentkezik senki és igy az indem­nitás vitáját bejejezettnek jelenti ki. Ezután gróf Bethlen István miniszterelnök emelkedik szólásra. — Peidl a kérdések egész sorát fejtegette, amelyek között sok igazságot is találtam. Van egy kijelentésem, ameiy az ő egyik fejtegetésére vonatkozik, amikor azt mon­dotta, hogy a kisántánt létezésinek az elmúlt három éves magyar uralom az oka. A miniszterelnök az ellenzék Jogairól. Bethlen: A vita során az egyik oldalról a kormányt ugy tüntették fel, mintha önmagában tehetetlen, minden cél és irány nélkül működő, bátortalan kormány, a másik oldalról pedig hogy az egy céltudatos és előre kitervezett szándékú kormány volna. A kormány tudatosan jár a középúton és keresi az ország rekon­strukciójának lehetőségét. Többen állították, hogy a kormány tervszerűen idézte fel az ex­lexet. Rassay azt mondotta, hogy a kormány mindig arra hivatkozik, hogy a mu kaidő be­osztása a kormány előjoga, tehát őt terheli a felelősség, ha nem intézkedett usy, hogy kellő időre tűzték volna ki az indemnitás tárgyalását. Vissza kell utasitanom azt a vádat, mintha mi volnánk a hibásak az ex ex előidézésében. Rassay azt mondotta, hogy az ellenzéknek nincs módjában kritika jogát gyakorolni. Minden tör­Jtrulója a liberalizmusnak, aki nem szerzi meg a szavazati jogát Z vényjavaslalnál joga van az illető képviselő ek a törvényjavaslattal szorosan össze nem függő kérdésekről is kifejteni véleményét, azonkívül rendelkezésére áll az interpelláció joga, a napi­rend előtti felszólalás és az indítványozás. Mi az irredentizmus? Amikor a békeszerződést aláirluk, akkor kö­teleztük magunkat arra, hogy betaríjuk a szer­ződéi, hogy békés eszközökkel annak megvál toztatására nem törekszünk. (Helyeslés és taps.) Hogy erre iogunk van. annak bizonyítéka a békeszerződés kísérőiévé e is, me'y kilátásba helyezi a reparálását azoknak a technikai és gazdasági igazságtal nságoknak, m l ek a béke­szerződésben eseti g előfordulnak. Mi az irre­dentizmus? Törekvés, mely a szomszéd állam po'gárainak ragaszkodását az illető államhoz meg akarja ingatni és őket elszakadásra akarja bimi. Ha mi ezt tennők, jogosan érhetne b n­nünket szemrehányás és a nemzetközi jog szempontjából is kifogás alá esnénk. Azo ban nem irredentizmus az, ha mi a kis bbségt kér­désseUfoglalkozunk és rámutatunk a<ra az el­nyomásra, melyben idegen uralom alá került lestvéreink az idegen uralom részéről részesül­nek. Magyarországon voltak olyan emberek, akik a maguk részé ől igazi irredentizmust tar­tott k szükségesnek. Én a magam részéről ki­jelentem, hogy ezek b lond ember k lehetnék. A nagyhatalmik előtt a kisántánt kötelezte ma­gát, hogy betartja a kisebbségek jogaira vonat­kozó rendelkezéseket és a nagyhatalmak ezt garan ál ák is. Ezt a tényt velünk is közölték a békeszerződés 44. és 46. § ában, tehát a béke­szerződés is megadja nekünk a jogot arra, hogy a magyar kormány mindent elkövessen, ami elszakított testvéreink helyzetének javítása szempontjából/ előnyösnek és hasznosnak lát­szik. Áttérek a legutóbbi határincidens kérdésére. Tudjuk, hogy azzal vádoltak meg bennünket, hogy fegyverkeztünk és bizonyos törvényjavas­latokat nyujtottunk b?, melyek burkolt katonai intézkedéseket tartalmaztak. „Magyarországon semmiféle fegyverkezés nincs." Bethlen: A megindított sajtókampány második felében határincidensekről beszéltek, melyeket mi idéztünk volna elő, végül sor került a nép­gyülésekre. Anélkül, hogy hosszabb n fejteget­ném az ügyet, megállapítom a következőket: Először is azt, hogy Magyarországon semmiféle fegyverkezés nem volt és nincs. Magyarországon a lefegyverzést keresztülvitték azok a bizott­ságok, amelyeket a békeszerződés erre a célra megállapít. Ennek folytán mindazok az állitások, melyek Magyarország fegyverkezéséről, vagy mozgósításról, vagy csapateltolásról szólnak, a valóságnak nem felelnek meg. Azok a törvény­jav islatok, melyeket benyújtottunk, semmiféle titkos katonai rendelkezéseket nem tartalmaz­nak. A rendtörvényben katonai intézkedéseket véltek feltalálni, de ezek is csak a belső rend­bontás ellen irányulnak. Az ügynek nemzetközi vonatkozása is van. A magyar társadalom jogosan háborodik fel a bánásmód mhtt, mely­ben kisebbségeinket részesitik és amely már minden mérteket meghalad Ezt a felháborodá t el lehet némítani, meg lehet szüntetni, de csak akkor, ha a kisebbségeknek osztályrészül ju'ott bánásmódot is megszüntetik. Ezt a kormányt szeretik bizonyos külföldi körök, különösen ha valamit követe nek, erősnek deklarálni. Kijelen­tem, higy mi csak akkor lehetünk erősek, ha a kormánynak módjában áll, h)gy a nemzet igazát képviselje. (Ugy vanl) Azt a kormányt, mely nem a nemzet igazságát képviseli, a nemzet haragja elsöpri helyéről. (Helyeslés.) Lehet rothadt békét biztosi'ani, de ezzel elveszik minden lehetőségét annak, hogy Európának ezen a pontján valaha i» az igazság uralkodjék. A Népszövetség garanc ája a kisebb-égi tér­.désben megv 'n papiroson, de ez még rosszabb, mintha semmfé'e garancia nem volna, mert az európai közvéleményben azt a hitet kelti, hogy ké z a garancia é3 Magyarország csak akadé­koskodik. Ez a kérdés nemcsak magyar kérdés, hanem európai kérdés. A kisebbségi kérdés rendezetlenség* Európa helyzetét és nyugalmát veszélyezteti. (Helyeslés.) A kormány és a szocialisták. Bethlen: Gróf Zichy János azt mondotta többek között, hogy lehetetlenné leszi a kor­mány a szociáldemokratáknak, hogy az alkotó munkába belekapcsolódjanak. Erre ki kell je­lentenem, hogy a kormányt ettől a vádtól men­tesnek érzem. A kormány és a szociáldemo­krata párt kQzt tárgyalások folytak, amelyeknek célja az vo'í, hogy milyen feltételek mellett hajlandók a szociáldemokraták a passzivitás politikájával felhagyni. Abból, hogy ebben a Házban a kormányt támogató pártok és a szo­ciáldemokrata pirt között nem tudott normá is atmoszféra kifejlődni, annyi bizonyos, hogy ennek mél ebben fekvő okai vannak. A kép­viselő urak az emigránsok érdekében fejtettek ki akciót és ez imp^dimentum volt arra, hogy itt oly atmoszféra fejlődhessék ki, amelyet mindkét oldalon óhajtanak. Az emigránsok hazaiérésére vonatkozólag és már számtalanszor kijelentettem azt, hogy amnesztiát lehet adni olyan emberek­nek, akik megbánást mutatnak, de nem lehet amnesztiát adni azoknak, akik mutatják, ha­nem ellenkezőleg belekapcsolódnak minden olyan akcióba, mely ez ellen a nemzet ellen irányul, amikor a képviselő urak itt nemzet­közi kongresszust tartanak és azon igen sok előkel) szocialista kiküldött, jelenik meg, kö­zöttük valaki, mint például Vandervelde kije­lenti, hogy legyen vége a bosszúállás politiká­jának és hozzuk haza Kunfit, sajnálattal kell megállapítanom, hogy a szociáldemokraták azo­kat az embereket, akiket itthon a biróság börtönre itélf, bizonyos preferenciával, mint mártírokat állítják oda és zajosan ünneplik. Hogy a hatósagok a szakszervezeti fiókok működése elé akadályokat gördítenek és azokat feloszlatják, sajnos, ugy van. A szakszervezetek jés a szociáldemokrata párt között összeolvadás van már személyi kérdésekben is, mert a szak­szervezetek élén rendesen olyanok állanak, akik a pártban is vezetöszerepet visznek. Veszélyes az antiszemitizmus. Nem folytatunk antiszemita politikát, amint azt már ezer esetben kijelentettem. Antiszemita politikát az országra nézve károsnak és veszé­lyesnek tartok. Több izbeti kifejtettem, hogy a keresztény politikának érvényesülését elsősor­ban gazdasági téren kell keresni. Nem vállal­hatom azt a vádat sem, hogy a kormány kon­zervatív körökkel szemben üldözési fejt ki. Arra kérem mindazokat, akik a kormányban nem ellenséget, hanem csak politikai ellenfelet látnak, tegyék lehetővé azt, hogy ebben a par­lamentben olyan tárgyalások legyenek folytat­hatók, melyek a nemzetre hasznot hoznak. Ebben az értelemben kérem az indemnitás elfogadását. Rassay ezután személyes kérdésben szólal fel és kijelenti, hogy a belügyminisz errel szemben tett kijelentésében nem akarta őt sérteni és ezért a legnagyobb lojalitással hajlandó az» eg'sz Ház előtt bocsánatot kérni. Elnök ezután napirendi irditványt tesz, mely szerint a legközelebbi ülés holnap délelőtt 10 órakor lesz. A mai ülés végé este 9 órakor. A magyar kisgazdák kongresszusán, mint Pozsonyból jelentik, dr. Petregalli harcot hirdetett az állam ellen, amelyben minden ma­gyarnak részt kell venni, hogy egységes eljárással ki­vívják az önrendelkezési jogot, amely a magyarokat épp ugy megilleti, mint a tótokat. Kijelentetne azt is, hogy a magyar nagybirtokosok támogatni fogják a kis­gazdákat. A kongresszus másodiK napján Nagy Sándor azt indítványoz'a, hogy bojkottáljanak mindenkit, aki nem akar sikra szállni a magyar eszméért. Az Actlon Francaise szedőinek tüntetése. Párisban a nyomdászok szakszervezetének utasítására az Action Francaisc szedői a royalist k által tegnap a szocialista nyomdákban elkövetett rombolások miatt 24 órára sztrájkba léptek, ugy hogy a lap ma reggel nem jelenhetett meg. A royalisták egész éjjel tüntettek az Humanité előtt, de a lap helyiségébe való benyomulás­ban a rendőrség megakadályozta őket. A kommunisták és a royalisták kőit számos összeütközés tőr ént, amelynek folyamán többen megsebesültek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom