Szeged, 1923. január (4. évfolyam, 1-24. szám)

1923-01-26 / 20. szám

Egyes szám ára 16 korona lurkesztiaég és kladóhiva­•I: KBlcsej-utca 6. (Próféta­axiUö, I. emelel 6.) Telefon O—33. A .Szeged* megjele­A hétfő kiléteiével minden Hp, Egyes szám ára 16 ko­lOaa. Előfizetési érek: Egy Maapra Szegeden 260, Buda­»MteD éa vidéken 280 kor. Hirdetési árak: Félhosébon 1 mm. 9, egy hasábon 16, más­fél hasábon 23 K. Szövegközi 23 százalékkal drágább. Apró­hirdetés 8, kövér belükkel 16 K. Szövegközti közlemények soronként 100 K.NylIttér, csa­ládi él orvosi hir ÍOOK. Több­szöri feladásnál árengedmény. IV. évfolyam. Szeged, 1923 január 26, PÉNTEK. 20-ik szám. Shylock „Váltóm behajtom, nem kell semmi szó; én nem leszek vak, lágyszívű bohó, ki tán keresz­tyén kérlelöidért főt rázok, engedek s sóhaj között elállók szándokomtól. Egy szó se kell, váltómat megveszem ... A fontnyi hust, mit rajta keresek, drágán vevém, enyém és aka­rom I" A párisi kalmár, aki a mega font húsát már kikanyarította késével egy nagy ország • eleven organizmusából, sokkal visszataszitóbb alak, mint a velencei uzsorás volt. Shylock, akit a költői képzelet teremtett, tragikus alak, akit a nem ti kol», hanem őrjöngve fitogtatott bosszú tesz fenevaddá. A párisi kalmárban nincs tragikus vonás, ő benne csak aljasság van és minden aljas benne, a mohósága, a bosszú­vágya, a dühe, a furfangossága, minden .moc­canása az, mert minden moccanásában gyáva­ság van. Nem a jóvátétel kell neki, nem a Ruhr-vidék, nem a szén, még csak nem is a bosszú: Németország halála kell neki, hogy az örökkévalóságig megszabaduljon attól a félelem­től, amely annál jobban remegteti, minél job­ban elbolonditotta magát azzal, hogy győzött. Hiszen bizonyos, hogy a félelem is emberi vonás, de soha nem fajulhat annyira a történet irás, hogy mentséget találjon arra a rémtettre, amivel most Napoleon nemzete leszaggatja ma­gáról a gloirt. Háborút viselni fegyverrel, éle­tet kockára téve, életet elvenni az indulatok fel­gerjedésében, a vér veszett részegségében: mi szerintünk nem a legnagyobb dcsősége az em­beri fajnak, de tagadhatatlanul férfi-munka. Irgalmatlannak lenni és nem nézni se Istent, se embert, se tízparancsolatot, se társadalmi konvenciót akkor, mikor nyers ösztönök szilá­ján robbannak egymásba: ettől megirtózhat minden civilizált ember, de aki ö?sze tud bé­külni a háború eszméjével, annak meg kell nyitni a szivét az irtózatok befogadására is. De a gáncsvetéssel leterített ellenséget összekö­tözni, a fegyvert elszedni, a kezét-lábát lemet­szeni, a torkát átvágni, a zsebeit kiüríteni és mindezeken fölül még tüzes nyárssal döfögetni és addig incselkedni vele, mig maradék erejé­vel talpra nem szökik és szét nem zúzza a fe­jét a börtöne falán : ez nem hősi munka, ez hém férfimunka, ez hóhérmunka, aminőt se hunok, se vandálok soha nem csináltak. Azok­ban a vad időkben, mikor ezek a nép?k éltek, megeshetett az, hogy kardélre hánytak egész hadsereget, a krónikák tudnak róla, hogy egy­egy menekülő néptörzset nekiszoritottak egy hegyszakadéknak és ott ugy agyonverték kö­vekkel, hogy a nevük is velük együtt elveszett, — de hogy egy világbíró nemzetet hetediziglen való leszármazottaiban is rabszolgaságra pre­desztináljanak a felszabadulhatás reménye nélkül, ez a mi századunknak és annak az országnak volt fentartva, amely eddig a civilizáció élén haladt. Poincaré, a francia fiskális megszégye­nítette Tanerlánt, a sánta tevepásztori; ez csak negyvenezer koponyából rakatott magának piramist, Poincaré kán hetvenmillió német sírján állva akarja felírni a csillagos égre az örök francia szégyent. Mi szeretjük biztatni magunkat azzal, hogy nem-fog neki sikerülni, de sajnos, nem tudjuk valóságnak venni a legszebb frázisokat sem, még ha az egész világ hangos is tőlük. Az egész világ föl van háborodva, az egész világ rokonszenve a németek mellett van, az egész világ koszorúkkal menne el Németország teme­tésére és az osztozásra, de ma már nyilván­való, hogy az egész világon senki a kis ujját sem fogja mozdítani a németekért. Antoniót egy okos és emberséges biró megmentette Schylock vérszomjától. Németország nem fog olyaTi Por­tiára akadni, aki a békckontrakiussal az embe­riség és emberiesség törvényét szegezze szembe. A szocialista Németországnak legtermészetesebb szövetségese a francia szocializmus volna. S ha a francia munkásságnak most nem jut eszébe, hogy a világ minden proletárja testvér és nem mozdul meg az angol és hallgat az amerikai munkásság, várhatja e Németország, hogy az arany internscionáléja siet a megmentésére? Németországnak csak egy mentsége lehet: a maga egységes belső frontja, amely képes a háborúnál is nehezebb szenvedésre, amit ma­gára kell vállalnia egy nemzetnek, amely a világtörténelemben páratlan államsztrájkra szánta el magát. Ha sikerül ez a passzív reszisztencia, amely nem süt el egyetlen puskát sem, de egy ital vizet, egy falat kenyeret, egy arasz cérnát, egy visszaköszöntő szót, egy kézemelin­tésnyi szolgálatot nem ed az ellenségnek, csak hallgatagon szenved és vár, akkor nem vár hiába, mert hamarosan megnyeri az élethalál­harcot. Egy nemzetet, amely az erőszak elől kitér és vissza nem üt, nem lehet körülfogni és lemészárolni. Ha ezt a néma harcot végig­küídi Németország, Franciaország elbukott — és Franciaországot koszorú nélkül fogja el­temetni Európa. Nyilatkozatok a miniszterelnök beszédéről. (A Szeged budapesti tudósítójától.) Az indem­nitás kissé hosszuta nyúlt vitáját a nemzetgyű­lés mai ülésén befejezték. Bethlen István mi­niszterelnök hcsszu beszédben válaszolt az el­hangzott felszólalásokra, azonban semmi lényege­set, vagy feltűnőt nem mondott. Az ellenzék hidegen hallgatta az ide oda hajló beszédet és az a felfogás alakult ki, hogy ennek a nem so­katmondó felszólalásnak belső okai lehetnek. A „Szeged" budapesti tudósítója a miniszter­elnök beszédével kapcsolatban kérdést intézett néhány ellenzéki politikushoz, akik a követ­kezőképen nyilatkoztak: Andrdssy Gyula: Azt reméltem, hogy a mi­niszterelnök felszólalása bizonyos kérdéseket fog tisztázni, ez azonban nem történt meg, ha­nem többé-kevésbé ügyes problémát folytatott az ellenzéki szónokokkal. Azt hitte az ellenzék, hogy bizonyos engedményeket fog a miniszter­elnök bejelenteni, ezzel szemben meglepetés­ként hatott, hogy érvényben kivánja tartani a büntetőtörvénykönyv megfelelő módósitásait. Peyer Károly: A miniszterelnök nem mondta meg, hogy szándékozik biztosítani a közszabad­ságokat. Remélem, maga sem hiszi el, hogy a mai közigazgatás mellett itt egyesülési és gyü­lekezési jog van. Ez a felfogás volt előidézője Magyarországon a forradalmaknak. Egészen uj felfogás, hogy a demokráciáért minden nemzet­nek meg kelt szenvednie. Rassay Károly: A miniszterelnök beszédében olyat nem hozott fel, ami a petyhüdt atmosz­férába enyhülést hozott volna, sőt egyes uj kér­dések bedobásával ŰZ ellentéteket meg élénkebbé tette. Ami az sntiszemi izmust illeti, megismé­telte frázisait, amit kiki tetszése szerint értel­mezhet. Kvonkrétumot nem adott, a helyzet maradt ami volt, amit jellemez, hogy beszéde végén Wolff és Gömbös egyaránt megtapsolták, tehát ma is magukénak tekintik őt. Munkába a Ruhr-vidék bányászai. A Vossische Zeitung esseni jelentése szerint a Ruhr-vidék valamennyi bányájának személy­zete 24 óráig tartó tüntető sztrájk után újból munkába állott. Igy Németország meg nem szállott részeknek szénellátása fennakadást nem szenved. Koblenzból jelentik : Miután ma az ehren­breitensleini váron az amerikai lobogó helyébe a franciát tűzték ki, evvel a koblenzi hidfő a francia csapatok uralma alá került. Ma délután az amerikai csapatok zöme elutazott Antwerpen felé. A német hatóságok képviselői elbúcsúztak a megszálló csapatoktól. A lakosság tömegesen jelent meg a pályaudvaron és szíves bucsut mondott a távozó amerikaiaknak. A rathi é3 homborai pályaudvarok személy­zete sztrájkba lépett és a forgalom teljesen szünetel. Mára 4, holnapra egy katonai vonatot jeleztek. A belga vasúti csapatok megszállották Ham­bornt. Ezért a német vasúti hivatalnokok és munkások a munkát beszüntették. Mivel a Ruhr-vidék jogellenes megszállása folytán keletkezett helyzet lehetetlenné teszi az együttműködést, egyrészt a németek és franciák, másrészt a német és belgák között a birodalmi egyeztetöhivatal és ellenséges vagyonok keze­lésével megbízott bizottság további intézkedésig megszüntette az illetékes francia és belga ható­ságokkal a rendes érintkezést. A szövetségközi rajnavidéki bizottság rende­letére ujabban ismét nagyszámú hivatalnokot utasítottak ki a megszállott területekről. A csa­ládok 14 napi határidőt kaptak az elköltözésre. A Daily Mail párisi levelezője egy előkelő francia tekintély részéről azt az értesülést nyerte, hogy Németországban működő szövetségesközi bizottság az újév kezdete óta egyáltalan nem tud feladatának megfelelni és nem tud kellő ellenőrzést és felügyeletet gyakorolni. Német­országban, — mondotta az illető francia tekin­tély, — terveket készítenek, amelyek lehetővé teszik, hogy a legközelebbi hat hónapon belül hat millió embert fegyverezzenek fel és moz­gósíthassanak. Szeged és a Ruhr-vidék megszállása. (4 Szeged tudósítójától.) A Ruhr-vidék meg­szállása folytán aktuális lett Magyarországon a szénellátás kérdése. Már a megszállás ehő napjaiban hangzottak el különböző nyilatkozatok arról, hogy Magyarország szénellátását teljesen a magyar szénbányáknak kell fedezni és még a sok megnyugtató kijelentés mellett is kérdéses, vájjon a magyar széntermelés képes lesz-e az ország szénszükségletét biztosítani. Szükségesnek láttuk, hogy a fővárosban el­| hangzott nyilatkozatok mellett speciálisan Szeged helyzetére vonatkozólag is tájékoztassuk a közönséget. Felkerestük a Szeged közellátásával megbizoit egyik szénkereskedő vállalat vezetőjét, aki a város szénellátásáról ezeket mondotta: — A Ruhr-vidék megszállása közvetlenül nem érinti Szeged ipari szénellátását. Közvetve any­nyiban gyakorol befolyást, hogy előreláthatólag rövidesen számolHÍ lehet a Felső-Sziléziából egyébként eddig is kis mennyiségben importált szénkvantum csökkenésével. Ez a csökkenés azonban aligha fogja hatását éreztetni, mert Szeged mindenrendü iparát, valamint a köz­müveket is a hazai széntermelésből látják el. — A hazai szénbányák előreláthatólag aka­dály nélkül és idejében ellátják a szükségleteket és megnyugtató körülmény, hogy a szénterme­lést gátló karácsonyi és újévi ünnepek után a bányamunkásság visszatért munkahelyére. — A Ruhr-vidéki megszállás egyedül csak a köztisztviselők szénakcióját befolyásolhatja, mert tudomásom szerint a kedvezményes áru köz­tisztviselői szén legnagyobbrészben a Ruhr- és Saar-vidéki bányákból került hozzánk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom