Szeged, 1922. december (3. évfolyam, 214-237. szám)

1922-12-12 / 222. szám

Egyes szám ára 10 korona. IberkeaitiMi ii UadóhÍM•!: KMctej-ulca k. (Profil.aaállc, I. racUl Telelő* D-JS. A .Sieged* negjelc•U kélfd UirteléTtl mln4*n Mp. Eorea Síi., éra 10 ko•OOJL. Elíllielul árak: E.;j M«ap.é Siegeden 240, oudoH»l« *t *ld. ken 260 kor. III. évfolyam. Szeged, 1922 december 12, KEDD. -flrdrt.M t.lhaufeM min. 4, ,.gy Í.rtbon 7, mafthl hr..Son 10 V), kél ,ia*ábon 14 Imrot" Apróhlrdel<» 4 K. kftv i brlftkkrl S K. Sr0««gkj><ll k,ul<-m<:n»«k soronként 40 K. N«ilH.-r, c>«. ladi <•» urTOSlhir 60 K Tfibb. uOrl It-ladétnél «reiKj*dm»-',». 222-ik szám. Világpusztító nacionalizmus. Több az rokonszenvnél, amivel a nagy, mégis csak nagy német nemzeínek gigantikus küzdelmét nézzük hóhéraival, akik a biró talárjában akarják utolsó életereit elmetszeni. Senki se vehetné tőlünk rossz néven, ha pusztán csak a múltból eredő érzelmi kapcsolat révén is minden szimpátiánkkal egykori nagy szövetségesünk oldalán állnánk, amikor az megkötözve fekszik a vesztő helyen. Azonban többről van szó. A visszafojtott lélegzetű érdeklődés nemcsak a német sorsnak, hanem a magunk magyar sorsának is szól. Mi nem nézőközönség vagyunk a vérpad tövében, hanern magunk is fftnt vagyunk a vérpadon s tudjuk, bopy a németek után mi kerülünk sorra. Amikor a londoni híreket lessük arról, hogy lesz-e irgalmas moratórium Németország számára, akkor fel-fellobbanó reménykedéssel magunknak várunk kíméletet és mikor Németország feljajdul az inkvizítorok hüveiykszoritója alatt, akkor a magunk halálfélelmét érezzük reszketni a szivünkben. Sajnos, a remény egyre kev.sebb lesz és a bárd egyre közelebb jár Németország nyakához. A legújabb hirek arról szólnak, hogy ennek a bárdnak a végében nem is Poincaré van, hanem kitűnő barátunk, Mussolini. A nagy politikus, akit magyar elvba átai ugy köszöntöt ek, mir.t az európai megújhodás világra fénylő csillagát, még a franciáknál is engesztelhetetlenebb. Ö képviseli a leglulzóbb álláspontot, amely senmi könnyítést nem • akar megadni Németoiszágnak. Ö az a rettenetes Cato, aki a szegény, elcsigázott, kifosztott, lefegyverzett modern Karthágót a föld színével akarja egyenlővé tenni. Nem tudjuk, mit szólnak ehhez a hazai Mussolinik és hogyan tudják összeegyeztetni éppen ök a német testvér iránt való, sokat hangoztatott hűségüket a Mussoliniért vaió rajongásukkal. Ma|d csak eligazítják valahogy ezt az önmagukkal vaió belső konfliktust, hiszen nagy gyakorlatuk van már az ilyesmiben s régen megszokták már egy szájból fújni hideget és meleget, amiben különben cakueyan a n?gy Mussolini adja a legjobb példái. Nem is ez a nem nagyon tragikus konfliktus az, ami minket érdekel. Csak arra akarunk rámutatni, hogy a vak nacionalizmusnak nincs joga felháborodni azon a hallatlan brutali'áson, amivel Franciaország és Olaszország a német jóvátételt kezeli, szemben a hűvös angol okossággal. Hiszen ha a nacionalizmus egy külön kalendáriumot szerkesztene a ma|a számára, abban Poincarénak és Mussolininek vörösbeiüs napot kellene szentelni, mert a nacionalizmusnak ma kétségtelenül ez a két politikus a legmarkánsabb képviselője az egész világon és ha ők ketten ujta fel fogják gyújtani »z egész világot, sz igazi gyújtogató megint az a nacionalizmus lesz, amely tulajdonkép a háború csóvavetf je is volt s amit nálunk mindig ugy állítanak szembe a demokráciával, hogy a demokrácia az az ördög, aki el akarja vinni a viiágot és a szélsőséges nacionalizmus az az arkangyal, aki az ördög munkáját megakadályozza. Körülbelül bizonyosra lehet venni, hogy a londoni szövetségközi konferencia épp ugy nem fog véget vetniva még mindig folyó háborúnak és éppen ugy nem fogja kezdeményezni az igazi békét, mint a hogy eddig az összes konferenciák csak rontottak a helyzeten, ahelyett, hogy javiiottak volna njta. Az angol politika békülékeny, nem emberségből, mert azt az angol poiilika épp ugy nem ismeri, mint a többi, hanem okosságból. Tisztában van vele, hogy Németország bele fog pusztumi a jóvátétel circulus vitiosusába, mert amennyire elfogyott a vevőképessége, annyira kimerült a termelési lehetősége is. Anglia nem akarja azt az ostobaságot elkövetni, hogy levágja az aranytojó tyúkot és azzal siettesse a maga pusziulását is. Hiszen Németországnak a világgazdaságból való kirekesztése máris megingatta az egész világ gazdasági életét. Ai angol kalmár tisztán látja, hogy a világválság megszüntetésének nincs más módja, mint a terhek csökkentésével lehetővé tenni a német közgazdasági élet normális kialakulását, mert ezzel kezdfdík a világ sebének meggyógyulása. A kalmár nép mindig okos, de a francia se kalmár, az olasz se az. Talán nem véletlen, hogy az angol poüiika mai irányitója nagyiparos volt, Poincaré ügyvéd, Mussolini pedig az ókor nagy demagógjaira emlékeztet, természetesen ókori patina nélkül. Bonar Law, a racionalista alighanem gyönge lesz a két nacionalistával szemben s ez lesz a világ szerencsétlensége. A bosszúvágy által diktált nacionalista politika teljesen fel fogja őrölni Európa népeinek amúgy is meggyöngült erejét. A győztes államok vezetőinek vad nacionalizmusát csak Európa minden demokratikus erőinek összefogása ludná ellensúlyozni, az a belátás, hogy egyetlen dolgozó demokratikus országnak sem kell félnie a többi dolgozó demokratikus országoktól. Csakhogy ma alig van Európában dolgozó, demokratikus ország, mert a demokrácia erői majd mindenült le vannak nyűgözve. Ugy látszik, felszabadulni csak akkor fognak, hí a hóditó nacionalizmus mindenütt kitombolta magát és a bériében pusztította el azt, ami a /lacionalista háború után megmaradt. Az uj Európa felépítése lesz aztán a demokrácia erőinek feladata. Apponyi a rendtörvényről. (A Szeged budapesti tudósítójától.) Gróf Apponyi Atcert a most benyújtott rendtörvény{ javaslatról a Világ holnapi számában a következőkép nyilatkozik: j — Nem kevesebbről van szó, mint arról, hogy szabad emberek maradjunk-e, akik szabad | levegőn járunk, vagy pedig az önkénynek bör: tönlevegő beszivására elítélt rabjai. Hogy minden önérzees polgárnak legféltettebb kincsc, I az, a mi manapság éppen ugy magától érthe| tőleg az életviszonyok közé íartozik, mint a levegő és viz a személyes szabadság a köz1 igazgatási hatóságok önkényének lenne kiszoli gál'atva, már mtgában vé^e oly monsKuozitá*, i ame ynek törvénybe iktatása a huszadik szái zadban elképzelhetetlen. Ha ebből törvény lenrfe, senki mugát egyetlen pillanatig biztonságban nem érezhetné. Szerintem ebből is egy tanulság folyik, tudniillik, hogy hova vetemedik a közhatalom, ha nem érzi, hogy azzal az erkölcsi erővel rendelkezik, amelyet a minden kétségen felülálló jogfolytonossági alap nyújt, hanem ennek megtagadásával, akárhogy is szépítsék a dolgot, foriadalmi alapra helyezkedik, mert ez a törvényjavaslat jellegzetes produktuma a forradalmi szellemű jogalkotásoknak, a francia terrortól kezdve a mi saját kommunista világunkig. — Tipusa annak a jogalkotásnak, amely erkölcsi gyöngeségét érezve a mech. nikuií korlátozások és a „gyanúsak" 'ogalmánnk meghonosítása által akarja magát biztosítani. Pedig annyira nem áll ingatag alapon a mai jogtend, hogy ilyen eszközökre szorulna. Még az ő szempontjából is felesleges, káros és veszedelmes a rendkívüli omnipo'enciának ez a tulhajlása. Én ugyan a sajtószabadságnak feltétlen hive vagyok, de szokatv a lapokat, amelyek ennek a törvéryjavaslatnak analízisét hozták, mint lázitó iratok terjesztőit elkoboztattam volna. A Rassay—Ulain-ügy a parlamentben. A politikai világ osztatlan érdeklődése fordul a nerrzetgyüiís holnapi, keddi ülése felé, melyen Ulain Ferenc napirend előtti felszólalás formájábag akarja bizonyítani a Rassay ellen felhozott vádjait. A felszólalásnak óriási jelentősegét tanúsítanak ugy a nemzetgyűlés bal, mint a ,obb oldalán, mert ebben az ügyben a vád súlyossága folytán csak tökéletes elintézésnek van helye, nem szabid egyetlen kérdésnek sem nyitva marjni. Bizonyos az is, • hogy a*ki a bizonyítás folyamán alul mar^d, annak minden irányban ie keli vonnia a konzekvenciákat és el kell tűnnie a közélet porondjáról. Maga a kormánypárt félhivatalos esti l*pja, a 8 Órai Újság is rámutat arra, hogy Uiain vácijának alapo*sága vagy jobbra, vagy b3lra messzemenő kövelkezményekkel fog járni. A német javaslatokat elvetették Londonban. A miniszterelnökök londoni ér ckezletének tegnapi nap;a az angolok é fr nciík nézeteltérésével vőgződött, amit eddig kiegyenliteri. nem sikerült. A szövetségesek fdfog;';sa abban egyezett meg, hogy Németország uj javaslatait visszautasítják. Poincaré, aki a német javaslatokat igen erélyesen utasította vLsn, előterjesztette se ját tervezetét, amelynek lényege a Ruhr-vidék ha:adéktíilan megszá lási. Bonar Law azt válaszolta, hogy ilyen kényszeiin ézkedéíl veszedelmesnek tart. A német jegyzék megbeízé'ése 3 óra hossz -t tartott. Poincaré kijelentette, hogy Németország javaslatai íeljesen elégte enck, mivel mit sem szó nak a költségvetés retormjíról, a biztosítékokról, a zálogokról, sem pedig a jóvátételi bizottságnak a márka stabilizálnsára vunatkozó tervéről. Ezzel szemben Németország két uj engedményt köve.el, nevezetesen moratóriumot és egyenlő elbánást kereskedelmi könnyítések tekinti tében, ami ellentétben van a ve ?ni!lesi szerződés rendelkezéseivel. Mussolini miniszterel«uk hasonlókép nyilatkozóit. Bonar Law miniszterek ök ugyancsak elismeri a javaslat elégtelenségét, de annak a nézetének ad kife^iest, hogy hasznos dolog volna beható megvitatás tárgyává tenni. Tbeunis belga miniszterelnök szintén kijelentelte, hogy a javaslatok elégtelenek és gyakorlati eredményre nem vezethetnek Bo.iar Law megállapik tta, hogy a delegátusok általánosságban a német javaslatok ellen foglaltak állást és kijelentette, hogy az anr,oi kormány nézetét a ma megtartandó minisztertanács után fogja közölni. Noha a legszélesebb körben egyeté.tenek abban, hogy a német javaslatok nem kielégítők, a Times megjegyzi, hogy az uj javaslatok jelentős hdadást mutatnak minden Németországbúi eddig jött javaslattal szemben. A németek javaslata a márka stabilizációját helyezi előiérbe és szuíán veszi számításba a később történendő jóvátételi fizetéseké . Több javaslatot tesznek a németek külföldi és belföldi aranykölcsön felvételére. Az egész külföldi kölcsönt és a belföldi kölcsön felét a jóvátételre fordítsák, a belföldi kölcsön másik felét pedig a márka stabilizálására. Az angol lapok megállapítják, hogy a szövetséges miniszterelnökök tanácskozását tegnap azzal a céllal napolták el, hogy Bonar Law miniszterelnöknek módjában legyen kormánya véleményét kikérni. A minisztertanács ma délelőtt ülést tartott. Mussolini emlékiratot nyújtott át a miniszterelnökök konferenciájának. Az emlékirat ezt a A