Szeged, 1922. december (3. évfolyam, 214-237. szám)

1922-12-05 / 217. szám

Egyes szám ára 10 korona. IwInilMt ét kladóklvaal: KSIcseyuIcc 6. (Pro(«l» Málló. I. emeld t.) Telelő* IS—53. A .Szeged* ncgjelekítfí kistelével minden M* Egret «iám Irt 1* kom«flMlétl árak: Ffj »rt Siegedea 240. Bod.*men et Tldéken 260 kor. 'l.rd. -i , 1 imn. «. niasf. I lm. • k : t-.lhnvibon tny Sm.boo 7, <t)<m 1010, kei III. évfolyam. Szeged, 1922 december 5, KEDD. ha*«.l>on 14 korjna AprcMr* delit 4 K belükkel 8 K. SíÖTrqVo/U ViWlcményeb sorunk ni 40 K. NyillU r, osalödi es orvosi hir 60 K. Többszöri fclad«*nöl árengedmény. 217-ik szám. Az állam és polgárai. Az olvasóra bízzuk annak eldöntését, hogy címnek nem lett volna-e helyesebb „A polgárok és az állam." A viszonyt ugyanis, melyten ez a két tényező egymáshoz áll, kétféle szemszögletből lehet megítélni s a kiindulási pont megválasztásától fOgg, hogy sorrendben melyiknek kell az első helyre kerülni. Bizonyos ellenben, hogy bárhornét induljunk is ki, az állam nem Önmagáért és önmagatói vaió lény, hanem az őt alkotó polgároknak, vagy ha ugy tetszik, az adót fizető és öt fenntartó polgároknak az öszszessége. Célja pedig az, hogy kifelé a polgároknak biztonságát, bent azoknak egymás közötti viszonyában a jognak a biztosságát, materiális vonatkozásokban pedig a jólét legmagasabb fokának elérésére irányuló törekvéseket szolgálja. Ei a máskülönben tiszta és világos elv két esetben szokott elhomályosodni. Az egyik eset az, mikor a polgárok, akiket az állam személytelensége megtéveszt, megfeledkeznek a vele szemben tartozó kötelességről, mellyel tulajdonképen csak a saját maguk iránt tartozó köt .'lessége! róják le, a másik eset ellenben az, hogy az állam sorsát intéző kormányok tévesztik szem elől a dolognak a lényegét és az állam fentartásának szükségességét a saját maguk és rendszerük megkövesitésére irányuló törekvéssel helyettesitik. A história azt mutatja, hogy az utóbbi eset elég gyakori. Forrása az emberi gyengeség, amely suvesen ébreszti fel mindenkiben a saját pótolhatatlanságának és nélkülözhetetlenségének tudatát. Ez a felfogás szokott a forrása lenni az olyan kormánypolitikának, amely lel forgatásnak bélyegez minden- becsületes bi áletot, mely az állam érdekében a kormány tevékenységét birálja. Pedig világos, hogy csak az állam lehet örök, a kormányok ellenben nem s a kormányoknak menni kell, ha nem birják az államot alkotó polgárok többségének a bizalmát. * m Monarchikus államokban az uralkodót szekták az állam megszemélyesítőjének tekinteni. Kifejezésre jut ez a formákban és külsőségekben és kfejezésre jut abban is, hogy királyok és császárok hivatalosan nem a közönséges halandók körében szokásos énező formában, hanem többes számban szoktak magukról beszélni. Ebben a monarchikus viszonylatban nagyon jellemző és a dolgok lényegére nagyon rávilágító az angol szokás, amely a parlament kisebbségét őfelsége kormányának leghűségesebb ellenzéke névvel i.'leti. Az elnevezésből az ellenzék vonatkozik a kormányra, a leghűségesebb a királyra, illetőleg az államra, melyet a király személyesít meg. Ezeket a megjegyzéseket az a körülmény mondatja el velün*, hogy néhány hét óta egymást érik országszerte a különböző iparosés kereskedő-gyűlések, melyek a kormánynak az adópolitikája ellen tiltakoznak. Mint olyan esetekben történni szokott, mikor sok panasz ép keserűség halmozódott fel a lelkekben, a gyűlések anyaga fokról-fokra bővült, tárgyalásaik pedig egyre szélesebb medrei vájtak ki maguknak. A számos kisebb összejövetel mellett tegnapra is két ilyen összejövetel esett, ar Ipartestületek Országos Szövetségének nagygyűlése Budapesten és a szegedi kereskedelmi es iparkamarai kerülethez tartozó ipartestületek és kereskedelmi egyesületek nagygyűlése Hódmezővásárhelyen. A hét közepére egy másik nagygyűlés van összehiva az uzsorabiráskodás és repülő bíróságok ügyében Budapesten. A megtartott gyűlése :k az anyagáról beszámolnak a rendes tudósítások. Ehelyütt velük kapcsolatban azt lehet megállapítani, hogy tárgyalásaik során a kormányhoz egyébként korelálló ajkakról, a kormányt támogató többséghez tartozó nemzetgyűlési képviselők részéről Budapesten és Hódmezővásárhelyen is lényegükben ellenzéki beszédek hangrottak el, melyek a tények ismertetésében s azok kritikájában tulmentek a többi felszólalók ténybeli megállapításain. Lehet, hogy ez lefelé a saját poziciójuk megerősitését célozza. A még megtartandó budapesti gyűlésnek az érdekessége p'dig az, hogy kik szerepeinek az összehívói között. Kezdve a Baross-Szövetségen, amely az ábécé törvénye szerint első helyre került közöttük, sorakoznak a nagy fővárosi ipari és kereskedelmi érdekképviseletek, melyeket egyáltalán nem lehet forradalmi szervezeteknek, vagy turbulens elemek központjainak minősíteni. A céljuk nem is felforgatás. Ellenkezőleg: levezető csatornái akarnak lenni az elégedetlenségnek, amely a viszonyokból fakad és őszinte szóval akarják feltárni a kormány elölt, ami fáj, hogy módjában legyen cselekedni. Ha van társadalmi osztály, melynek a rend és nyugalom az életfeltétele, bizonyára a kereskedelem és ipar az. A hozzája tartozók még gyűlésekre se nagyon kaphatók, hacsak a kényszer szüksége nem parancsolja. Lehet azonban még egy tapasztalatot levonni ezekből az iparos és kereskedő gyűlésekből. A h. ng, amely belőlük kicseng, azt mutatja, hogy résztvevőik a nehéz megpróbáltatások után tudatában vannak az állam iránt tartozó kötelességüknek s ahol tiltakoznak és ahol a kormány adópolitikáját kritikával kisérik, ez a bírálat nem maga az adó, hanem behajtásának módja ellen irányul. Mikor pedig lulmennek vilamely adó megvitatásának a kerelén, a cél, amelyre törekszenek, az egyenlő teherviselés elvinek gyakorlati megvalósítása és annak a takarékossági elvnek az érvényesítése az állam háztartásában, amely a nehéz viszonyokkal küzködő adóalanyok kímélése és a lerongyolt gazdasági és áüami élei rendbehozatalánál pnancsoló szükség formájában jelentkezik. Ha ebből a szempontból bírálják a közállapotokat, keresik a szüntelen adóemelések, vasúti és postai tarifaemelések indokolt voltát, kérdik, hogy szükségese nekünk bizonyos állami vonatkozásokban olyan luxust kifíj'eni, mint szerencsésebb helyzetben levő, gazdag országokban, akkor nem felforgató törekvéseket vzolgálnak, hanem hazafias kötelességet te'jesilenek. A törvény és (örvényen alapuló rendelet a jogrendnek és jogbiztonságnak alaoja. Ami azokban le van fektetve, azt jobbról és balról egyaránt teljesíteni kell. Bírálni azonban mindkettőt szabad, sít szükséges, mert csak ez vezethet a bajok orvoslására és a pillanatnyilag írvényben levőknél jobb törvények és rendeletek alkotására. Egyebekben pedig elhiheti akárki, hogy az iparosoknak és kereskedőknek nem passziójuk a gyűlések rendezése és gyűlésekre való utazgatás. A legszívesebben mindegyik végezné a maga dolgát és legjobban szeretné, ha teljes megelégedéssel nyugodhatnék bele a meglevő állapotokba és a világ sorába. Nincs haszon a parlament munkásságából. (A Szeged tudósiiójdtól.) A Széchenyi Mozi földszinti és karzati széksorait és minden talpalatnyi helyet megtöltött Szeged polgársága és munkássága abból az alkalomból, hogy a II. kerület képviselője, Peidl Gyula beszámolót tartott. Már jóval tiz óra előtt megtelt a helyiség, ünneplőbe öltözött munkásokkal és polgárokkal. A szent együttérzés nyugalma tölti be a várakozás hosszú perceit. Peidl Gyula, Drózdy Győző, Hegymegi Kiss Pál, Farkas István, Szeder Ferenc, Kéthty Anna és dr. Kolmann Dezső, a Rassay-párt ügyésze néhány perccel tiz óra után léptek a helyiségbe. Az első ember, aki észreveszi a belépőket, hatalmas „éljent" kiált s a közönség frenetikus tapssal és hurrár-z'. köszönti Peidlí és képviselőtársait. A teremben körül rendőrök állanak. Mindenki örömmel veszi tudomásul Szalay JÖZSTÍ dr. és Botína Sándor dr. jelentését. Az újraszületendő Magy^roíszág szellemét ünnepelte ott a tömeg. A polgár és munkás szolidaritásáé volt ez a mai nap. A gyűlést Horváth József, a szociáldemokrata párt elnöke fél tizenegy órakor nyitotta meg. Üdvözölte a megjelent politikusokat, majd felkérte Peidl Gyulát, hogy tartsa meg beszámolóját. Peidl hatalmas tapsviharban kezdte meg beszédét. Beszámolni valóm nincsen .. . — Normális viszonyok és igazi pa:lamentárizmus mellett a képviselő beszámolójának arról kell szólani, hogy miként dolgozott a parlament az ország népének érdekében. Ha én ehhez a normához kívánok ragaszkodni, akkor ki kell jelentenem, hogy beszámolni valóm nincsen, mert a parlament munkássága a népre semmi haszonnal nem járt. Az a véleményem azonban, hogy a választónak joga van megismerni azokat az okokat, amelyek ezt a neddőséget előidéztek. — A kormánypárt képviselői tulsigosan messzelá'ók. Ez a messzelátás azonban nem tévesztendő össze az előrelátással. Ezzel a kormány nem vádolható. A messzelátás alatt azt a fiziclógiai jelenséget értem, mikor valaki távolabb lát, de a Közelfekvő dolgokkal szemben vak. Mikor a német nép kijelentette, hogy hajlandó a jóvátételnek minden erőfeszítéssel is eleget tenni, akkor a franciák ahelyeit, hogy segítettek volna a németeknek ? jóvátétel kifizetésében, ujabb és ujabb fenyegetésekkel álltak elő, lerontották a német valutát és ennek nem lehetett más a következménye, mint hogy a jóvátétel lehetősége folyton csökkent. Ai egész magyar politikai világ, a kormánytól k- zdve a sajtóig politikai iránykülönbség nélkül egyetért abban, hogy Franciaország jóvátételi politikája nem helyes. Ebben a kérdésben egyetért a kormány, mert a távolban játszik, de ezzel ellentétben minden közelfekvő dolgot figyelmen kivül hagy. A megtorlás politikája. — Mi történik három esztendő óta Magyarországon ? Itt a belső jóvátétel politikája folyik az iparral, a kereskedelemmel és a munkássággal szenten. {Zajos éljenzés és taps.) Ezeket az állapotokat ezek az urak nem akarják meglátni. Ab^ól indul ki a keresztény kurzus, hogy mindaz, ami a háború miatt történt, annak a szociáldemokrata munkásság, a zsidók és a kereskedők az okai. És arra van beállítva ez a politika, hogy azt a bűnt meg kell torolni. A belső jóvátétel az, hogy irtsák ki a szociáldemokratákat és a zsidókat és legyen az ország agrárország. — Ahelyett, hogy a magyar kormány levonná a konzekvenciát és belátna, hogy ez a megtorló politika oly hatással lesz az országra, mint a francia megtorlás politikája Franciaországra, nem veszi észre a káros pusztítást. Világos, hogy még abban az esetben is, ha igaz volna az, hogy a munkásság, zsidóság, az ipar és a kereskedelem okai a történteknek, még akkor is az ország érdeke, a hazafiság azt kívánja, hogy szakítsunk ezzel a politikával. De a történtek oka nem más, mint a háború, már pedig a háborút csak nem a munkásság csinálta ? Alkotás és kritika. — Akceptálom, hogy a kormánynak feladata az alkotás, az irányítás, az ellet zéké pedig az ellenőrzés, a kritifci. Ha a parlament munkája