Szeged, 1922. december (3. évfolyam, 214-237. szám)

1922-12-05 / 217. szám

S Z 2 G E D eredménytelen, ennek nem lehet oka o kritika, nmem az alkotók és irányitök teheteilensége. Származik ez s tehetetlenség részben abból is, hogy a kritika jogát a kormfny kisajátitani 'gyekszik. Néha, sajnos, ritkán találkozunk olyan momentummal, jelenséggel, nyilatkozattal, p melyek, hacsak halványan is, de elismerik, hogy ami az országban történik, nem helyes, nem igazságos, mert a kiindulási pont helytelen. Ilyen nyilatkozat volt például gróf Bethlen István hódmezővásárhelyi nyilatkozatának egy passzusa is, amely klasszikusan állapítja meg, hogy mi okozta a forradalmat. A passzus igy hangzik: „A forradalom annnk a következménye, hogy az intézmények a nép szükségleteivel és életfeltételeivel diszharmóniába jutottak." — Ez klasszikus megállapítás, nemcsak a magyar, hanem az összes forradalmakra nézve is. Ha Bethlen levonná ebből a Konzekvenciát is, akkor nekünk kevesebb okunk lenne a panaszra. Mert abból a megállapításból, hogy a forradalmak oka az, hogy az intézmények elavultak, ebből az következik, hogy az intézményeket át kell formálni a nép szükségleteinek megfelelően. Ha ez nem történik, ujabb forradalmak következnek. Pedig nem történik semmi. Vagy talán az ország lakosságának szükségletei parancsolják az internáló táborokat, amelyek birói ítélet nélkül lecsuknak, elzárnak ártatlan embereket ? A nép szükséglete az, hogy a nyilt szavazás kiteszi a lakosságot a terrornak? Az ország dolgozó lakosságának megfelel az, bogy a sajtószabadság kérdése egy miniszteri gondolattól, elhatározáslól függ? Megfelel az ország igényeinek, ami itt az egyesülési és gyülekezési joggal történik ? Az ország népének ne legyen egyesületet alakító joga? Ezek mind ellentétben vannak azzal a megállapítással, amit a miniszterelnök Hódmezővásárhelyen tett és ezekből csak ujabb bonyodalmak származhatnak. Kik lopják a nemzet Idejét? — Találkozunk Bethlen beszédében azzal a váddal, hegy az ország idejét interpellációkkal és hasonló felszólalásokkal az ellenzék veszi el. Meg kell jegyeznem, hogy az interpellációk a tanácskozási időn tul történnek, tehát nem vesznek el semmi i az ország idejéből. Aláírom, hogy drága a parlament tanácskozásra szánt ideje, amelyet az ellenzék elpocsékol, de akkor minek nevezzem azt, hogy a parlanent tanácskozási idejét heti négy napra redukálta. Gömbösék (Le vele! Le vele!) csinálták azt az axiómát (Egy hang: Konyakozni I), hogy elég nígy nap a tanácskozásra. Nincs költségvetés es már ma halljuk, hogy ha decembc: 31-ig nem kerül telő alá az indemnitás, akkor ennek az ellenzék lesz az oka, mert sok>-.» interpellál. Kétezázhetveneznr választó . . . — A parlament munkája eddig meddő volt és eredménytelen. E kérdésben szembekerültem a többségi párt alelnökének felfogásával, aki sok eredményt tulajdonit a parlamentnek, de nem bizonyítja. Nem is kívánom a bizonyítást, de szembenelyezem a kérdést a miniszterelnök beszámolójával, amelyben azt mondta, hogy külpolitikailag nem értünk el semmit, belpolitik'.űlag pedig azt, hogy ki kell irtani a korrupciót, amely teljesen átitatta a politikai életet. Ami bennünket, szociáldemokrata képviselőket különösen érdekel, az az, hogy egy vitából kifolyólag Gömbös azt is mondotta, hogy ha nekünk ízlésünk volna, akkor hallgatnánk és bűnbánóan néznénk azokat az eredményeket, amelyeket ők elértek. Vissza kell utasítanom azt a feltevést, mintha a magyar munkásságnak oka lenne a bún bánásra. Ez a munkásság a háborúnak lett az áldozata. (Hosszantartó éljenzés és taps.) Meg kell állapitanom, hogy a féktelen durva terror ellenére is a választásokon 270 000 ember szavazott szociáldemokratára és igy nincs senkinek joga kérni, hogy 270.000 választó képviselője hallgasson és gyönyörködjék azokban az eredményekben, amelyeket ök elértek. — Azt gondolom, hogy minden polgcrnak éreznie kell, hogy Magyarország nem képes jóvátételt fizetni. Ha ezt az akciót megbeszelések alapján csinálják, annak nincs értéke. Bármilyen sok a panasz is a mai rendszer ellen, mi mégis egyetérlünk a jóvátétel kérdésében annál is inkább, mert tudjuk, hogy ezt is a dolgozó polgárság és munkásság bőrérő! húznák le. Mikor külföldiek Magyarországra jön^zeged, 1922 december 5. nek, mintha csak a jóvátételt akarnák provokálni, olyan pompával *i*Uc őket körűi. Az interparlamentáris konferencia tekintélyes küldöttségének a legjobb alkalom lett volna bemutatni a magyar nép nyomorát. Ezekben kívántam rámutatni a magyar politika helytelenségére. Ha eb'oen a politikában alapvető változás nem következik be, akkor meddőnek kell maradni továbbra is a parlament működésének. Hogy ez a változás bekövetkezzék, ezért fogunk továbbra is dolgozni. A többi felszólalás. Percekig tartó taps követte Peidl Oyula felszólalását, majd Hegymegi Kiss Pál kezdte meg beszédét. — Demokratikus, békés, boldog Magyarországot akarnak. Nem egy osztály uralmáért harcolnak, hanem az egész népért. A világtörténelemnek két nagy eseménye volt: a kereszténység, amely az Isten előtti egyenlőséget és a francia forradalom, amely a törvény előtti egyenlőséget biztositotta. Goethét idézem: .Mihelyt bízol önmagadban, győzni ludiz" I Ml bízunk és élni akarunk a jövőben. Utáns Farkas István szólalt fel: A kurzus keresztény jelszóval, világnézeti elvekkel jött. Három év eltelt, hol van a világszemlélet politikája? Hol vannak azok az intézkedések, amelyek az evangélium jegyében történtek ? A botbüntetés, a numerus clausus, az internálás, vagy a gyilkosságok keresztényi cselekedetek talán ? Most megteremtett Bethlen egy pártot, amelyben van klerikatizmus, vandalizmus, munkapárt, olyan vegyes felvágott ez. Üzletvezető: Gömbös Gyula. Mi nem álltunk haptákba Kun Béla előtt, mint Gömbös, az októberi forradalmár. Mi nem tntalomra törekszünk, de azt akarjuk, hogy likvidálják a terrorisztikus eszközöket és a kormányzás térjen át középre. A helyzet a legborzalmasabb. Ezután Drózdy Győző emelkedett szólásra: — Bármely oldalról vizsgáljuk is az állapotokat, meg kell állapitanunk, hogy a helyzet a legborzalmasabb. Hét és félmillió magyarnak 160 milliárd adóssága van. Még a csecsemőre is 20.000 korona államadósság esik. Emiatt hirdetjük a régi adórendszerek igazságtalanságait. Ha egy pillantást vetünk a nemzetgyűlésre és látjuk, bogy ott 68 nagybirtokos, 24 főszolgabíró és 14 főpap és pap állanak, ha tekintetbe vesszük, hogy cimadományozási kórság a többieket is demoralizálja, akkor ne csodálkozzunk, hogy Magyarországon még mindig ily népérdekeket sújtó adótörvényekei alkotnak. — Én azt mondom, hogyha Magyarország 90 százaléka dolgozó polgár és mt nkás, akkor a nemzetgyűlés 90 százalékának is dolgozókból kell állani. Ezzel szemben 1500 főúri család 68 képviselőt számlál a nemzetgyűlésen. — Hazugság az a jelszó, hogy itt menteni kell a kereszténységet, menteni kell a faji. Mert az evangélium gyönyörűségesen él itt minden dolgozó ember szivében, de az evangélium sibereit nem ismerjük el a kereszténység zászlóvivőinek. Az a kérdés, hogy t> tájvédelmi bázis csakugyan fajvédelem-e ? (Egy hang: Állásszerző hivatal I) Veszedelemben van-e egyáltalán t race? Nincs. Nem a fajtánkat kell védeni, hanem népvédelem kell itt. Akik fajvédelemről beszélnek, tudhatnák, hogy nem a fajok harca, hanem a valuták harca dul. Nem az a fajmentés, hogy a népet napról-napra nagyobb nyomorba taszítják, hanem az, hogy ebben az országban senkise egyen addig két darab kenyeret, amig a másiknak egy se jut. — A külpolitikánk meddő, a belpolitikánk is meddő. Ma is kivételes rendeletekkel kormányoznak. Egy alkotmányos országban kétféle mértékkel mérni nem szabad. In van például a sajtó, a Szózat, de különösen A Nép. Ez a lap a kommunizmus elkorcsosult hangnemében • és a Vörös l/jság hangján és eszkö.. ível több • ízben gyilkosságra uszított. Ezek a lapok a | nemzet parazitáinak nevezhetők, amelyek lelkiismeretlenül hajtanák bele ezt a nemzetet, a forradalmakra hajlamos tömeget a legnagyobb meggondolatlanságba. Ezek ellen nem történik semmi. De ott a másik oldal, az úgynevezett destruktív lapok. Ezeknek a destrukciója abban áll, hogy békére, szeretetre intenek és a középutra akarják terdni az embereket. Ezeket a lapokat kiirtják, betiltják, fenyegetik. Igy rabolják el az Isten legnagyobb jutalmát, a gondolatot. Itt már nem titkos, hanem nyilt abszolutizmus dühöng. — Három fontos kérdésnek kell itt gyorsan kialakulni: az általános, titkos választójognak, a földbirtokreformnak és végül a mai bűnös adórendszer helyébe a progresszív adórendszert kell behozni Szabadságot, jogot, békét és kenyeret akarunk, semmi mást. A viharos tapssal kisért beszéd utfi Kéthly Anna, Szeder Ferenc, majd dr. Kolmanu Jezső, a Rassay-párt ügyésze mondott beszédet, aki szervezkedésre és a munkássággal való egydtthaladásra hivta fel a polgárságot. A gyűlés a képviselők lelkes éljenzése közben félegy órakor ért véget. Még szervezetlen a polgárság. Este 9 órakor Peidl Gyula tiszteletére a Tiszaszálló éttermében vacsora volt. Vacsora után Wimmer Fülöp gyárigazgató, a kereskedelmi és iparkamara elnöke a liberális polgárság nevében üdvözölte Peidl Gyulát és a kíséretében levő képviselőket. A polgárság is szervezkedjen. Utána Peidl Gyula emelkedett szólásra. Megköszönve a szives üdvözlést a szociáldemokratapárt és a haladás szolgálatában álló polgárság szövetkezésével kapcsolatban ennek a szövetségnek kimélyitését óhajtja minél előbb megvalósítva látni. Magyarországot talpraállitani, újjáteremteni csak az a hármas pillér képes, amelyen Magyarország egész gazdasági élete nyugszik. Ez a hármas pillér az ország dolgozó polgársága, munkássaga és a parasztság. Nagy szerencsétlensége ennek az országnak a feudalizmus, amely évszázadokon keresztül kezében tartotta az uralmat és csak a saját üzleti, a saját zsebérdekeit tartotta szem előtt. A polgárság, munkásság és a parasztság jo£°sult tehát az ország sorsának intézésére. Majd felszólítja a polgárságot, hogy 5 szervezkedésben vegyen példát a munkásságtól és alkossanak közös szervezetet, amely egyedül nyújt lehetőséget arra, hogy a polgárság akarata megfelelő súllyal essék a latba, hogy mir.den kellő alkalommal megfelelően kifejezésre juihasson ez az akarat. A zsidóság érdemei. Drózdy Győző emelkedett ezután szólá-ra. Beszédében különösen a zsidókérdéssel foglalkozott. Azért, hogy a zsidó leleményesebb és szorgalmasabb, hogy kezdeményezésével mindig élőijár, ezért a jótulajdonságaiért érdemes napirenden tartani a zsidóproblémát ? Éppen ezek a vonásai a zsidóságnak azok, melyeket példakép kellene a keresztény magyarság elé állítani, hogy a sajátságukat tanulja el és kövesse őket, akkor ebben az országban nem lenne többe zsidókérdés. — A miniszterelnök ur a választásokhoz adott zsidó pénzre való tekintettel nem hangoztatta többé a zsidókérdést, uj cimet talált: ez a filokrisztimizmus. Ezzel a jelszóval óhajtanak ujabban híveket szerezni, de ez sem fog sikerülni, sőt azzal sem fog sikerülni, ami ujabban szinte nevetségességig fajult, hogy már-már fiatal zsidó ifjakat is részesítenek, természetesen nem díjmentesen különböző tanácsosi, főtanácsosi, kormánytanácsosi és egyéb méltóságos címekben. Kifejezést ad annak a reményének, hogy a magyar polgárság végre mégis csak öntudatra ébred, és régi akaratereje visszatér és a munkássággal együtt fogja kivívni a jogot az igazságot és a demokráciát. Ezután Farkas István mondott beszédet. Kárhoztat minden politikát, amely nem a gazdasági életre támaszkodik, annak különféle megnyilvánulásaira reagál, mert aki nem a szociális viszonyokból indul ki, akármilyen jelsiót hoz, az hazug, nemzetellenes és semmi köze az igazi politikához. A mi célunkat — mondotta — az emberiség együttélését elősegítő kérdések szabják meg. Politikánk lebonyolításának módja a demokrácia, az egyetlen lehetőség, amellyel e kérdéseket el lehet intézni. Hi-