Szeged, 1922. december (3. évfolyam, 214-237. szám)

1922-12-31 / 237. szám

Szeded, 1.22 aeccm^i 31. SZBOBü Megjegyzés dr. Kelemen Béla könyvéhez. Dr. Kelemen Béla a minap ha/almas terjedelmű könyvet bocsátott a nyilvánosság elé „Adatok a szegedi ellenforradalom és a szegedi kormány történetéhez" cim alatt. Történelemnek szánt irását átlapozgattam már s a felületes lapozgatás után is meggyőződtem arról, hogy az nem történelem, hanem egy öreg embernek c odálatos találkozása a gyermekkor htboskávéival, csokoládéival, Stanci nénivel és beteges törekvés arra, hogy önmagát és családfáját Magyarország törtenetébe beállítsa. A könyvnek nemes szerzője e célból természetszerűleg önmagával foglalkozik a legtöbbet és az izlé telenségig agyordicsért Énje, meg az „érdekes" Béla-napok, uzsonnák és vacsorák melleit elhomályosul a valódi történelem és végeredményében a könyvnek értéket képviselő része nem egyéb, mint az akkori idők valóban tör éneimet jelentő okirattinak, röpiratainak és jegyzőkönyveinek egyszerű gyűjteménye. Ami érték még ezeken felül van benne, az mások tollából ered. A szerző könyvében történetírás helyett inkább személyeskedik. A családfától idegen személyeket nem mindijj dicséri, azok közül némelyeket vipera módjára megmar. Igy megharap engem is, akinek egyetlen bűne, hogy behoz am az Antibolsevis a Coniitéba s az itt való találkozások során alkalmam nyílott fe ismerni egyéniségének valódi értéké: és némelykor kontrakarirozni a köz rovására való hiu törekvéseit. Az állandóan elfogultsággal küzködő szerző kancsal szemekkel látja a Szegeden történteket, nem képes eligazodni az események labirintusában, a szerepet ját zott egyéneket nem valódi értékük, h nem a szimpátia szerint ér ékeli és olyan mértékben emeli, vagy rántja le őket, aminőben önös céljaira felhasználhatóknak muta koznak. Munkájának minden sora gyermekszáj naivitásával árulja el az igazi céit : az öndicséretet s az önmagának sajátkezüleg gyújtott tömjénfüst tői részegre kábulva nem átall go osz és kicsinyes állításokkal mások legintimebb magánügyeibe beleavatkozni és ezekből hazug és káros következtetéseket levonni. A könyvnek reám vonatkozó részével más fórum előtt fogok érdemileg foglalkozni s a gonosz rágalmakért magamnak elégtételt venni. Itt csak még ennyit: Nemes ember nemes fegyverekkel küzd. mindenféle nép közé. (jámbor Pál köliö, aki a Honderű szerint sokkal nagyobb költő volt, mint Petőfi, igen szép verset is irt erről és azt tandel-nak nevez'e) Horvá h Lázár, Császár Ftrenc, Hazucka László voltak a legbőszebb birálói Petőfinek, egytől- egyig rendes, józan, szoüd, tiszta erkölcsű férfiak, esküdt ellenségei minden feiforgalásnak. Eliszonyodtak azoi, hogy Petőfi galambom nak nevezi a kedvesét. (Jámbor Pál a bájalak-o\ mindig igy szólította: „szivem gyermeke".) Megbotránkoztak azon, hogv egyik verse igy kezdőJik : Ugy jóllaktam, hogy még!.. Az un köllőnek, ha már egyáltalán leereszkedett az olyan méilatlan témához, mint az evés, ezt valahogy igy kelleti köiüürni: Táppal telitém földi gyarlatom. Azért is keresztet vetettek magukra, mert Petőfi egyik népdalában ugy táncol, mint „veszett fene". A fene szót a szalon-költők még bírálatban is csak igy merték kiírni: f „ * * e. Ez a Honderű volt az, amely Petífit elmondta országpusztitónak, mordályégetőnek, erkölc-rontónak, hazaárulónak s három éven át nem irta ki máskép a nevét, csak így: Petőfi (iezelőtt Pelrovits). S a negyedikben, 48 március 15. után térden állva imádta Petőfit és fölkérle — szerkesztőnek. Hol volnának ma a Horválh Lázárok, a NádiSkay Lajosok, a Császár Ferencek, ha bele nem tapadtak voina Petőfibe, mint a bojtorján a bársonyba. Örök recipéül minden idők minden irigy és tehetségtelen skriblifexeinek: — ha azt akarjátok, hogy silány nevetek túléljen benneteket, akkor marjatok bele a költőkbe, akiknek lépései visszhangozni fognak a jövondö csar- , nokában. A sebhelyekről, ami'-el ti martatok j rajluk, tifeke* is emlegetni ío»n3k mindaddig, | mig az ö nevük él. ! Kelemen Béla dr. nem küzd nemes fegyverekke', tehát igazolja azt, hogy csak bitorolja a nemességet és a nemes nemzetségeket jellemző uri felfogást és modort csak színleli, de hatvan évi meddő küzdelem után sem tudta elsajá- ! Utáni. Kelemen Béla dr. könyvét azzal kezdi: „Jaj annak a történetírónak, aki mindenkinek tetszeni akar". Én itt azzal végzem: J j a' nak a történetirónak, aki hazudik. Szmteirzsébeti Szakáts József dr. ügyvéd, nemzetgyűlési képviselő. A villamosvasúti sztrájk. (A Szeged tudósítójától.) Tegnapi számunkban résztele-en bet zámo'lunk a villamosvasút mühelyi és forgalmi személyzetének sztráikjöról, amelyben a mai nap folyrmán annyi változás történ', hogy a sztrájkoló munkások gyűlést tartottak és kimondottál,, hogy mindaddig nem hajlandók az egyezkidísre, amig a vállalat igazgatósága Ígéretet nem te«z arra, hogy a sztrájkoló munkások kö:ül senkit el nem bocsát és az alkalmazottak nyugdíjjogosultságát nem biztosítja. A vál'alat igazgatósága ugyanis állítólag arra az állásomra helyezkedett, hogy a sztrájk szervezői! semmi körJirrény^k között nem alkalmazza továib. Az ülésen foglalkoztak még azzal a fe'h vársal is, amit az igazgatósig bocsátott |u a sztrájkotokhoz és amelyben közli, hogy azoxat a munkásokat, akik vasárnap reggel hat. órakor nem állnak munkába, végleg elbocsájtoitnak tekin'i és követeli, hogy a vállalat által adott tuhancmüt haladéktalanul szolgáltassák vissza. A gyühsen elhaláro/ták a munkások, hoty a felhívásnak nem tesznek eleget, a ruhát nem adják vit-sza és mindaddig nem állnak munkába, amig társaikra vonatkozó feltételeiket el rem fogadja az igazgatóság. A bérkérdésé vonatkozólag az az álláspont alakult ki a gyűlésen, hogy a munkások hajlandók a jóakaratú egyezkedésre. Szóba került a munkásuk gyűlésén az is, ho<y allitóiag a vállalat iga7g tósága a sztrájMMWMMMMIM^ A rémhír, a vendéglősök, meg a szegény ember. koló munkások névsorát megküldte az összes vállalatoknak azzal, hogy a kimutatásokon szereplő munkások közül senkit ne alkalmazzanak. Hangsúlyoztak a szónokok, hogy ez a fegyver számukra árt-dmallan, mert már a jövő héten tizenhét munkás vidékre megy, ahol már kaptak slkalmazást. A villamosvasúti kizárás ügyében a villamosvasút igazgatósága ma a következőket mondotta munkatársunknak: — A leghatározottabban megcáfoljuk azt, hogy Zerkovitz Rudolf vezérigazgatónk szegedi tartózkodása alkalmával fírfiui becsü'etszavára való 4iivalkozás?al bármilyen kötelező Ígéretet tett volna. Ellenkezőleg, a saját nevíben kijelentelte, hogy minden lehutőt el fog köve'ni, hogy azokban a kerc'.ekben, aim lyek?.t a viszonyok lehetővé tesznek, a munkások igényeit honorálja az igazgatóság. — Zerko/ilz Rudolf vezérigazgató a régebbi idő óla szolgáló mühelyszemélyzeiet ellátta ruházattal és csizmával, ami hasonlo vállalatoknál nem volt szokásban. Az igazgatóság most is szívesen közeledett volna a munkásság kívánságaihoz, azonban egyrészt a munkásság minden átmenet nélkül lépMt sztrájkba, másrészt a társaság maga is olyan nehézségekkel és állandó deficittel küzd, hogy a túlzott követeléseknek eleget nem tehetett. (4 Szeged tudósítójától.) Kezd minden a fejeleteiére almi, néhány nap alatt az összes exUz' tenc ák mefc^pp&n'ak a buüiiytal inság folyton s;trü^ödö atmoszférájában. A Pü-ipök-.éren delelő paraszlkocsik olda'a^vellelt szenvedélyes vitái kezdett velür^ a délelőtti vetőfényb.n Büiykös Illés gazduram is a Felsölanyárul, mert igen csak meg van ijedve a „pénzlebillögözisíül". Azt mondja gazduram, hogy lebillögözik mögent a pénzt és vigyázni kell. Nem ad el vi'ágon semmit, rem is azért jött be a városba, 'ianem inkább vásárolni akar valamit az uj esztendőre, meg hogy túladjon a pénzén. Igy akarja dejét venni a pínzlebélyegzémek, amibot persze egy árva szó sem igaz. E't azonban hiába bizonygattuk Bütykös Illés g-zduramndk. Az ő felfogásán nem lehet egyszerű szóbeszéddel váltóztatni s megmarad csökönyösen a rémhir hitelességének hiedelmében. Bütykös Illés egyedül magában nem sokat számtana a földi élet konjunktúrájában és nem sokai változtatna a közönséges dolgok állapotán, hanem az a baj, hogy a rémhir az egész tanyavilágot retlegésben tartja, ami különösen az állatvásáron jellentkezett kellemetlen hatással. A külterületi lakosság nem hajija fel bz állatokat kevés a hus és felmegy az ara. Szerencsére az áremelkedés egyelőre nem veszedelmes. A mészárszékekben mindössze husz koronával lett drágább a hus és ig/ * marhahús 300, 360 és 380, a borjú 480, 500 és 530, a sertés 520 és 540 koronába kerül kilónk.m. A huiz koronás áremelkedés azonban meglepő következményekkel j^rt Szeged városában. A vendéglők állandó látogatói ugyanis ma délben szokatlanul erősen fűszerezett ebédet kaptak kosztadói'<(61. A vendéglősök alig néhány heti szünet után mára virradóra megint felemelték az árakat. Felemelték, n é* pedig tízszer olyan mértékben, mint amennyi a húsárak kilónkinti 20 koronás emelkedése indckolltát tenné. A vendéglőkben nem minden kiló hus, hanem minden egyes húsétel lett 20 koronával drágább, de drágább lett a sajt is, drágább iett a bor is, amit a vendéglősök szintén a húsárak emelésével indokolnak. Ez a vendég ősök ujévi ajar.déka a közönségnek. Bocsánatot kérünk, ami sek, az sok. Ha Bütykös Illés fanatikusan zsugori, szt megértjük, de a vendéglősöket nem ertjük, ha fanatizmusukban erővel az uzsorabiróság padjaira ) akarnak kerülni. Mi már nem elöször hozzuk ! ezúttal nyilvánosságra a vendéglősök boszor, kánykonyhainak titkait, nem először figyelmeztetjük a hivatalos közegeket a vendéglősök ár| drágításaira. Sajnos azonban, az illetékes haj tó águk, az árvizsgáló bizottság es nyomozói a i fülüket sem mozgatják az árdrágítás megtorlása í végett, sőt még annyit ten tesznek a közönség megnyugtatására, hogy felülvizsgálnák a vendéglői árakat. Az árvizsgáló bizottság a vendéglősökkel szemben következetesen elmulasztja kötelességét s igy a közönség körében joggal került forgalomba az a gyanú, hogy ezt a kíméletes módszert tudatosan alkalmazzák a vendéglősökkel szemben. Annál föltünöbb és fölháboritóbb a vendéglősök ujabb áremelése, mert iséhány héttel ezelőtt, amikor a liszt és hus ára rohamosan esett, a vendéglősök akkor is emelték az árakat és a hatóság akkor sem törődött velük. A közönség jogtalan kizsákmányolását nem lehet tovább türnt s most ismételten felkérjük ugy a főispánt, mint a po'gármestcrt, hogy szólítsák föl az árvizsgáló bizottságot epy erélyes ellenőrző eljárásra a vendéglősökkel szemben. Ha a közönségnek nincs sza^a, talán a főispán és i polgár T'estei szavanak foganatja Ie3z. j Már most c ak annyit keil még megjegyezj nünk, hogy Bütykös Illés gazduram nem fele: lős a vendéglősök bűneiért. Ha tudta volna : s'e>jény, hogy ennyi mételyt táplált a pénz! lebillögözés rémhire a víro i parasztok közt, j bizonyára engedett volna a c-:ökönyösségéböl a közérdek javára . .. A po gár pedig, aki a közbe tartozik, ezt a szép ujévi, inkább még szilveszteri ajándékot j méla és kissé szomorú fejcsóválással köszönti i és megijedt s emével már nem is mer a toj ronyia nézni, ahol éberen vigyáznak a pol; gárok dolgaira, — de most az egyszer szép I nyugodtan maradnak az atyák, mintha nem j hallanának semmit. j És a po'gár már most kábult a sz Iveszteri I éjszaka előtt, de ez a kábultság nem az ünnep < miatt van, hanem inkább szomorkásán sava; nyu, és titkon arra is gondol, hogy legközelebb már a l.-vegőie is étlapok lesznek, olyan palatábla szerüek, amelyeken szinte az órák múlásával türülödnek el az árat jelző számok és uj, feketébb jegyek rajzolódnak ki sorban.