Szeged, 1922. december (3. évfolyam, 214-237. szám)

1922-12-31 / 237. szám

SZKQED Szeged, 1922 december 31. Mi is hát az iparművészet? A lelki gazdagsághoz tartozik a tárgyak szemléletében való gyönyörködés érzete. Nem minden tárgy szemlélete okoz gyönyört és ugyanazon tárgy nem okoz szemléleti élvezetet mindenkinek. Születés, nevelés, tanulság, az életviszonyok különbözősége más és más egyéniséget hoz létre. A csekélyebb műveltségű ember élvezet-igényei kisebbek, mint a műveltség legmagasabb fokán álló e^yékeké. Ezek a bölcsészeti meghatározások talán sehol nem érvényesülnek jobban, mint a gyűjtők körében. De egyszersmind e megállapítások fontosak az iparművészet meghatározásánál is. Az emberi szükségletek kielégítését a szükségleti tárgyak szolgálják. A napi étkezést, irást, olvasást, a lakást, dohányzást, ékszerviselést, — az ipar által előállított lárgyak teszik lehetővé. (Ta an egy nyelv sincs, mely oly mély ethimologiai értelemmel állapitana meg az .ipar" szó kifejlődését, mint a maeyar. Még száz évvel ezelőtt, az irodalmi nyelvben a szorgalom cs az ipar azonos fogalmak voltak* Jelentésük egy volt a mu ka célszerű, lankadatlan buzgóságával. Ez a per.-onifikált szó küszöbölte ki a régi „mesterség" merfjelöiést, anélkül, hogy szolgai fordításhoz, vagy szóhonositáshoz fordultak volna.) Az igények növekedésével az izlés csiszolódott. A tárgyak feldíszítését kívánták. Az első díszek a ruhán, ékszereken, később a lakásokban, végül a használaií tárgyakon jelentkeztek. ti gombok, sújtások elhelyezése, mentecsattok, forgók alkalmazása, a harci sarkantyúk helyett kisebb, a mozgást kevésbbé gátoló sarkantyú használat?, mind-mind egy lépéssel közelebb vittek az iparművészet kifejlődéséhez. Vegyünk csak egyet a felsorolt tárgyak közül. Például a sarkantyút. A sarkantyú célja, ösztökélni a lovat. Tehát szükségleti cikk lovasok számára. A sarkantyúi, minthogy ennek terjedelme van, fel lehet díszíteni. Ez a díszítés azonban már nem célja a használati tárgynak, hanem esetleges járuléka. Egy olyan díszített sarkantyúnak az elkészítése pedig, amelyik anyagánál és díszítésénél fogva a cél szerinti használatra már alkalmatlan: iparművészet. Egy másik példát veszek, amely jobban elénk állítja majd az iparművészet keletkezésének lényegét. Legyen ez a tányér. Az első tányérok cinből készültek és céljuk az volt, hogy az ételeket befogadjak az étkezés alkalmá.al. Simák és laposak voltak. Később a tányérokat diszttették. Préselték, domborították, homorították, cizellálták, ezüstből nyújtották, de a középső részt (az ételek elhelyezésére való részt) simán hagyták, hogy a szükségleti tárgy ne veszítse el rendeltetésének céljá*. Végül a simán maradt részeket is kidiszitették, domborításokkal látták el és a tányérok ezáltal elveszítették rendeltetésszerű céljukat, mert az ily tányérokból enni nem lehetett, az étel, különösen a lágy kalmazáilapotu, bevonult a díszek közé és semmiféle eszközzel azt onnan eltávolítani nem lehetett. Ezeket a tányérokat nem is használták többé étkezésre, hanem falfelületeket díszítettek velük. Es készítettek ujabb és ujabb hasonló módon díszített tányérokat, melyeknek célja nem is volt más, csak diszités. Nem is kell sokat elmélkedni, hogy megállapításokat vonhassurk le ezekből. Igy első sorban is: még maga a gondos, tetszetős, gondos és izléscs kivitel nem iparművészet. Egy jól megkonstruált ebédlő lényegébe épp ugy nem iparművészet, mint egy jól sikerült divatos cipő. Iparművészet-e hát a diszités, illetve a dirzitett ipari tárgyak? Nem. Épp ugy, ahogy egy festmény, vagy szobor nem lehetnek közhasziiálati tárgyak, ugy a közhasználati tárgyak, bárhogy díszítsük is azokat, éppen használatuk miatt nem iparművészi dolgok. Ez nem jelenti azonban azt, hogy az Iparművészeti tárgy hasznavehetetlen legyen. Az iparmüvés eti tárgy: a céljáivesztett nasználati iárgy, melynek lényege a használat, de célja a diszités. A tárgyalt kérdést más oldalról is meg kell világitanom, mert az iparművészet lényege nem csupán az ip rból fejlesztett művészet, hanem még az a művészetből kialakult ipar is A művészet egyik ismérve, hogy a nem nem°s anyagot nemessé teszi a művészi alkotású, k képek anysga: vászon, fa, fémlemez, papir, festék, grafit; a szobroké: agyag, gipsz, ,vas, bronz, kő (márvány). Ezek egytől-egyig nem nemes anyagok, de vájjon meri-e valaki kétségbe vonni, Phidi^s, vagy Rembrand alkotásainak nemességét, csak azért, mert az alkotott mű anyaga nem a nemesfém és nem drágakő? A művészet a legjobb anyagot használja fel, a legjobban tört festéket, a leg finom bban szőtt vásznat, az erezetlen márványt, de nefn az aranyat és ezüstöt, nrm a gyémántot. A művészet az egyedüli, amely a bölcsek kövének „birtokában van" : a nem'elen anyagból arany le^z a művész keze alatt. Az ipari célokra alkalmas drága anyagok segélyével is lehet művészeti tárgyakat előállítani, de a Colleoni 1 vas szobra, ha aranyból öntötték volna, nem kizárólag a művészi munkáért, hanem a benne felhalmozott aranytömegert érne meg fejedeimi vagyonokat. A művészi munka szemlélesét megzavarná a nemes anyag, senki sem látná benne a művészi szépséget, hanem csak a számokban, — vagy azokban sem, — kifejezhető értékét. A nemes anyag használata leszállítja a művészetet iparművészetié!. . . Még egy harmadik különbséget kell felemlíteni, a többször előállított művészi munkával kapcsolatban. Egy művészi alkotás ugyanugy, csak egyezer hozható léire. Csak a giccrelők tudják a tucatszám festett képdket egyformára mázolni. Igazi műrész soha... Lehet a kép hasonló, ébreszthet fel azonos hangulatot, lehet ugyanaz a táj, genre vagy milieu. de a kép mégsem ugyanaz, ha a laikus annak is látja. A giccs nem művészet és nem iparművészet, hanem csalás. Ha egy művész valamely alkotását több példányban akarja népszerűsíteni, rendelkezésére áll a sokszorosító ipar, melynek segélyével eléri célját. De a reprodukció sem iparművészet. Amikor e kérdésnek most érintett részletezéséhez értem, különösen a szobrászmüveszetre gondoltam A szobrot agyagba mintázzák, gipszbe, bronzba ön'ik, kőbe (márvány) faragják. Azt már tudjuk a fentiekből, hogy a szobrászművészet iparműszetté degradálódik, ha a szobrot nemesebb fimbe öntik, vagy teszem fel drága vagy fé;j drága kőbe (ónix szobrok) faragják, de ipar| művészetté fajul akkor is, ha ugy sokszorosítják, mint ahogy a használati tárgyakat, habár az eredeti alkotás jellegével bírnak. Itt az iparművészet ismét ugy jelentkezik, mint az ipar ! segítségével sokszorosított oly művészi alkotás, ' mely az eredetinek minden jellegével fel van ruházva. Nem iparművészet tehát a nöi kalapok és ruhák tervezése és készítése, nem iparművészet lámpaernyök és függönyöd kreálása, 'mert az iparnak bárm ly magas fokán készülnek is ezek, mégis használati c< lókat szolgáinak, mint akár a szőnyegek, akár a divanpárnák, cigarettatárcák, zsebórák, ha mindjárt zománcos, vagy domborművű díszítésekkel is látják el azokat. Ahogy a művészet saját magában környezet nélkül élvezhető, (itt nem a silány elhelyezésekre gondolok), ugy az iparművészet is saját magában kell, hogy hasson. Mihelyt nem érték önönmagáért, mihelyt szükségéi érezzük annak, h'igy a tárgy csak mint valamely más tárgynak alkatrésze, tartozéka tud hatni, akkor az mát nem iparművészeti mü, hanem csak ipari termelés eredménye, na mindjárt a legnemesebb iparművész is készitetie azokat. (Müipari tárgyak.)Mi is hát az iparművészet? Feleljünk rá röviden: az alkotó művészet hatásait előidéző ipari munkák, vagy a nemes anyagba dolgozott művészi alkotások, ugy az eredeti művészi munkának ismérveit feltűntető sokszorosítások. * Kissé vázlatosan dolgoz'am fel e kérdést, — szándékosan. Csak a vörös fonalat tartottam ide: láss, gondolkozz, ve esd tovább e g rndo| latot, hogy a magad tap i^ztalatait rendszerbe , foglalva juss ugyanerre az eredményre. Fajdalmas lesz sokaknak z a néhány sor, amellyel leszállítom az iparművészet fokáról azokat, akik illetéktelenül, eloro ták e címet és a cim használatával félrevezet ék a jóindulatú közönség t, 1 de ezeknek azt: mondom, hogy inkább jó iparosok legyenek, mint rossz iparművészek. Lugosi Döme. Összeült a javadalmi bizottság. r (A Szeged tudósítódtól.) Az októbiri ferradalom alatt a Károlyi-kormány rendeletileg felfüggesztette a törvényhatósági joggal felruházott városok autonómiáját. Ennek következtében jóidéig nem ült össze a törvényhatósági bizottság, söt az albizottságok működése is megszün'. Időközben a kormány hatályon kivül h„iyezte az autonómiát felfüggeszd kormányrendeletet és igy a törvényhatósági bizottság is, valamint fokozatosan az albizottságok is megkezdték működésüket. Legtovább a javadalmi bizottság szünetelt. A mult hónapban Franki Antal bizottsági tag beadványt intézett a polgármesterhez, amelyben kérte, hogy a javídalmi bizottságot is keltse éleire, mert ÍZ egyre bi nyolódó javadalmi ügyek szempontjából feltéllenül szükséges a bizottság ellenőrzése. A polgármester el is rendelte a bizottság összehívását. Szombaton délután négy órakor tartotta a javadalmi bizottság Balogh Károly e'nökletével első ülését. Balogh Karoly közölte a feltűnő kis számban megjelent bizottsági tagokkal, hogy a polgármester utasítása értelmében ezentúl minden hónap első felében rendes ülést tartanak. Ezután Bozsó Ödön helyettes javadalmi ügyvezető terjesztette elő a javadalmi hivatal működéséről szóló jelentését, amely magában foglalta az 1918. óta eltelt évek ada'aít. A jelentés szerint a javadalmi hivatal ügykörében a bizottság szünetelése alatt több tárgyi és személyi változás történt. I^y a vizdijkezelés az adóhivatal ügyköiébe került és 1922 januir elsején több á'iaini adó és a hozzátartozó pótadó "kezelését a javadalmi hivatal vett: át. A javadal ni hivatal ügyvezetője, László Gyula nyugdijbt ment, a főispán ideiglenesen Bozsó Ödönt biz»a me* a hivatal vezetésével. Bozsó ÖJön próbaképen elrendelte, hogy a s:üret után a puera kerülő must termelési és fogyas?tá<i adóját a vámhivatalok azonnal szedjék be. E'-.nek cedmény-.ként kétszáztvrmirc liter must után 225 400 korona adó folyt be, A város területéit ebben az évben 9 453 027 liter bor-mtist termett, 5.618,362 literrel löl b, mint a mult cvben. A jelentés végén megjegyji az ügyvezető, hogy az a r.ir, amely szerint az állam néhány fogyasztási adónemet átenged a városnak, arn4l i.. inkább valószínű, mert a pénzügyminiszter az u olsó pillanatban táviratilag ar a uiasi oba a pénz ügy igazgatóságot, hogy a váiossal hat hónapra kösse meg a szerződést, ne pedig három évre, mint ahogyan eddig gyakorla'bin voit. A pénzügyminiszter ugyanis reméli, ho?y három hónap alatt letárgyalja a nemzetgyűlés a városoknak átengegedhető adónenekre vonatkozó törvényjavaslatot. A jelentést a bizotts^ udomásul vette. Ezután Pálfy B ÍJ vain'elllgye ő terjesztette elő a külső vámhivatalok mü«ndésére vonatkozó jelentését. A küisó vámhiva atok ebben az évben 27.355,759 koronát szedtek be huszonkét féle adónen cimín. On'óber I ig 5.367,839 korona vigalmi adó folyt be A különböző ádó; nemeket a város az év folyamán több ízben I emelte és ennek következ ében a januári és a novemberi adójövede'em között több ntint négymi'Iió differencia muta korik. A jelentés tudomásul vét?le után Wimmer Fülöp a színház vigalmi adója ügyében szólalt fel. A bizotiság kinor.doua, hogy a vigalmi Fdó szabá!yrend.;lethez raga zkedik és a színházi hely-írak pontosan mrgáll pitott alapára után számítja a vigalmi adót. Adót természetesen nem adóztat meg ismét a vámfelügyelőség. Nyári György ezulán azl indítványozta, hogy a vendéglősök bor-forgalmi sdóját ne esetrőlesetre, hanem utói g és pedig a fogyasztási adóval egyidejűleg fizessék a javadalmi hivatalban. Az inditvjnyt a bizottság elfogadta és ezzel az ülés végei is ért. Aifóüi Gazínrész ésGSzmaJom R.T. llatlyus-sor. Telelőn: IO-2R. Ajánlja elsőrendű malomüzemét li zt és paprika őrlésére. S9l