Szeged, 1922. december (3. évfolyam, 214-237. szám)

1922-12-03 / 216. szám

SZEGED hogy komoly harco,.ról, velőkig ható ütköze­tekről mindaddig r.em lesz szó, mig az alkot­mányjogi, különösen pedig a választójogi ja­vaslattal nem rukkol elő a kormány. Dacára annak azonban, hogy a jóvátétel kétdésében még sem lehetetlen, hogy a kormány saját pozíciója megvédéséből még a lehetetlen kíván­ságok teljesítésire ts vállalkozni fog, amely esetben hamarosan elsöpri őket helyükről az • élet, amely c mainál nagyobb megterhelést már —Uiuuuaii, "V&J " RCI ucscucil • CIKI, uniuiy minden párt egységes állásfoglalásra törekszik, I el nem bír. " -vn m i mmmnuuuuj Növekszik a feszültség Lausanneban. A keleti konferencián a feszültség nőttön-nőtt, ugy hogy egyes politikai körökben számolnak azzal, hogy a konferenciát megszakítják. Páris­ban a kormány félhivatalos közleményt adott ki, amely szintén foglalkozik azzal a tervvel, hogy a lausannei konferenciát esetleg rövid időre elhalasztják. A lausannei értekezleten a jövő héten fontos javaslatokkal nyilják meg a tárgyalást. Ez al­kalommal sorra kerül a tengerszorosok és Fe­kete-tenger egymással kapcsolatos problémái­nak tárgyalása. A lapok lausannei tudósítói beszámolnak arról, hogy a lord Curzon elnökiélével tanács­koz > első bizottság tegnap délutáni ülésén a hadifoglyok és az elhurcolt lakosság hazaszál­lítását vitatta meg. A török delegáció köréből vett értesülés szerint Angorában nem biznak a békekonferen­cia hamaros sikerében és Muszbfa Kemal basa már most elkészül minden eshetőségre. Amennyire a mudániai egyezmény megengedi, nagy csapattesteket von össze Konstantinápoly­ra; szemközt és Tráciában. Ezt a hadi ké­szülődést, amely kétségtelenül Franciaország ellen irányul, azzal magyarazzák Izmed basa kö:pye-e'Aben, hogy az angorai kormány már nem számit francia támogatásra. A török de­legáció lausannei vezetőjének ugyanis hiteles Elégedetlenek a kisgazdák az egységes pártban. értesülése van arról, hoey Poincaré Párisbsn ugy nyilatkozott, hogy Franklin Bouillon mesz­sze tulment azokon a kereteken, amelyeket annak idején a kormány az ő tárgyalásának Musztafa. Kemal basával szemben megszabott. Izmed ezt tudatta Angorával és a török béke­delegáció valóságos árulásnak minősiti Poincaré nyilatkozatát. A konferencia gazdasági bizott­ságának tegnap délutáni ülésén, amely a ten­gerszorosok kereskedelmi forgalmát tárgyalta, kínosan érintette a török delegációt, hogy épp francia részről indítványozták a kereskedelmi hajók közlekedésének teljes szabadságát. Azt mondják a törökök, bogy nem idegenkednek a kortallanul szabad kereskedelmi forgalomtól, de annak »7em volna szabad levantei jellegű­nek lenni, mint ahogy a franciák tervezik. A török miniszterelnök a nemzetgyűlésen ki­jelentette, hogy Törökország nem mondhat le sem Karagacsról, sem Dimotikáról, sem a nyugattráciai népszavazásról. Ugyan e célból követelik Moszul visszaadását, a petróleumfor­rás kérdésében azonban a legmesszebbmenő engedékenységre hajlandók a hatalmakkal szemben. Konstantinápolyban oly hirek terjedtek el, hogy Kisázsiában zavargások törtek ki. A kur­dok állítólag uj kormányt alakítottak és meg­szállották a néhány hónappal ezelőtt Anglia által kiürített Sulaminjét. {A Szeged budapesti tudósítójától.) A kor­mánypárt hivatalos és demonstratív egység felülete alatt lappangó néhány belső ellentétet tettük szóvá tegnap és anélkül, hogy különö­sebb fontosságot tulajdonítottunk volna az egynetlenségnek, felemlítettük köröttük a föld­reform sürgős végrehajtására irányult mozgal­mat is, amelynek, bár ellenzéki oldalról indult meg, az egységes pártban is vannak hivei, noha súlyra semmiesetre sem múlja felül az egységes párti mozgalom ezt a moz­go'ódást, ma mégis kénytelenek vagyunk re­gisztrálni ujabb információink alapján, hogy a mozgalom jelentékenyebb, mint amilyennek lát­szott. Természetes, hogy minthogy any­nyiszor megtörtént az egységes pártban, ezúttal is megtörténik a leszerelési akció és tegnap ugy látszott, hogy ez már eredményre is vezet. A holnapi ankétnak, amelyen a föid­birtokrendező biróság elnökei, Tóth János és Börcsök Andor is megjelennek, mír csak az lett volna a célja, h )gy a földreform eddigi végrehajtásáról benyújtott statisztikát a párt egyhangúlag tudomásul vegye, amivel a párt belső mozgalma is véget ért volna. Értesülé­sünk szerint azonban a Bottlik József körül csoportosult kisgazdák, nem hajlandók beérni ezzel a statisztikával. Memorandumot fognak a Egy anekdotától egy legendáig. Mói ü Ferenc beszéde a november 30-iki Petőfi-ünnepen. Egy innen-onnan száz esztendős anekdotával kezdem, amelynek se helye, se gazdája, nem is tudom, hogy hol olvastam. Egy anekdota szerint ahogy nagy Napoleon meghalt, a lelke be­kopogtatott a menyország ajtaján. (Ámbár hiszen azt inkább ugy képzelné az ember, hogy éjjel­nappal tárva-nyitva várja a vendéget. Pláne száz esztendővel ezelőtt, mikor Metternich meg­csinálta a szent szövetséget ugy, hogy akkor csupa szent ember volt a világon.) Szóval kopogtat Napoleon é6 a jó Isten kiszól neki: — Ki az? — A franciák császára. — Hogy lettél az? — Népem akaratából. — No az deték dolog, fiam, gyere, ülj ide mellém. Kisvártatva megint kopognak. — Ki az? — A szárdiniai király. — Hogy lettél az? — kérdi a királyok királya. — Beleszülettem a királyságba, örököltem az apámtól. — No te is bejöhetsz, majd találsz itt valami zugot magadnak. Megint motoszkál valaki az ajtón, megint kiszól a jó isten : — Ki az már megint ? — Az osztrák császár. — Hogy lettel az? — Isten kegyelméből. — Az enyémből? Nem emlékszem, fiam, itt nincs semmi kereseted. Azt hiszem, ebben a kicsit triviális anekdotában, amivel száz esztendővel ezelőtt mulatták magukat a táblabírák (persze csak éjfél után, mert éjfél előtt akkor is mindenki lojális volt), azt hiszem, ebben több van fulánkos humornál. Ebben benne van az embereknek az a mélységes é? tömérdek tapasztalatra alapuló hite, hogy a teremtő Isten a maga kegyelmét, teremtő erejét, örökkévalóságát nem azoknak osztogatja, akik pillangóéletre születtek a világ napos oldalán. Ez lehe' szeszélye a jó Istennek, lehet igaz­ságossága, de mindenesetre megapellálhatatlan végzése, hogy Krisztus urunk születése óta a betlehemi csillag sokkal többször áll meg a szegények kunyhói, mint a hatalmasok palotái felett. Mi annak az örömünnepére 6/ültünk ma össze, hogy száz esztendővel ezelőtt a betlehemi csillag egy kiskőrösi parasztház felett állt meg, amelyben a teremtő Isten egy szegény húsvágó­mesterember és egy istenadta cselédleány első­szülött fiába lehelte bele a maga halhatatlan­ságát Itt van a kezdete a Petőfi-mithosznak, ümiben én kezdettől vígig látom a külön magyar Isten nevét. Ez a kéz hozta ki a csecsemő gyerek bölcsőjét a kisköröst lótok közül, ahol tán magyarul se tanult volna meg és helyezteté a kiskunok városába s ez ölelte vissza a lelkét magába, huszonhat éves korában, mikor az élet még nem vethetett rá makulát és testé! maga temette el, mint a Mózesét Moáb mezejín, hogy halandó soha meg ne tudja, hol van az i hely. Ha semmiért nem, ezért hinni kell a magyar isteni gondviselésben, hogy ilyen véget juttatott a legnagyobb magyar költőnek. Nem Szeged, 1922 december 3. kormányhoz Juttatni, ez a memorandum rá fog mutatni a reformtörvény néhány passzusára, amely az idők folyamán elavult és rá fog mutatni arra is, hogy a végrehajtás nem haladt olyan tempóban, mint amilyent a kisgazdák elég gyorsnak találnának. Kivánják az elavult részek helyesbítését, azonfelül garanciákat a kormány­tól a gyors végrehajtás tekintetében. Ha azt mondottuk, hogy a mozgalom jelentékenyebb, mint amilyennek látszott, ez természetesen nim jelenti azt, mintha az elégedetlenség a párt összetételére nem járna konzekvenciákkal. A követelések nem olyan hatalmasak, hogy nem teljesítésük esetére hangoztatóik az ellenzékbe vonulás gondolatával foglalkoznának. De különben is céljuk, nem a követeléseknek érvényszczése, hanem a kisgazdaprogramnak a párton belül való forszirozása és ezzel kap­csolatban régi pozíciójuk visszaszerzése. Régi panaszuk a kisgazdáknak, amit ha nem is hangoztatnak, hogy a párt, amelyei rájuk épített a miniszterelnök, mindinkább elveszti kisgazda­jellegét és ma már a címen kivül ezt semnisem demonstrálja. A kisgazdaprogram átvett pontjai íolyton hal­ványulnak és végrehajtásukra nézve, a mai munkarendben, nem látják azokat a gararciá­kat, amelyeket szükségesnek tartanak. A mos­tani mozgalom is azt a célt szolgá ja tehát, hogy a földreformmal kapcsolatban újra fölves­sék azokat az aktuális inezőgazdasigi problé­mákat, amelyek programjuk mindenkori sarka­latos pontját alKották. Kállay a héten benyújtja az indemnitási Javaslatot. A Világ értesülése szerint a nemzetgyűlés a most következő hét első napjaiban, ha végez a javaslatokkal, Kállay pénzügyminiszter nyom­ban benyújtja az indemnitási javaslatot, mely­nek tárgyalására a Ház azonnal áttér. Nyilvános faecista egyesület alakul, A magyar fascisták tábora ma éjjel tartott tanácskozásán elhatároztr, hogy a belügymi­niszter óhajának megfelelően nyilvános egye­sületté alakul át és a szervezet elfogadott alapszabályait a belügyminiszterhez beterteszti. Bonyodalmak Erhardt letartóztatása körül. Müncheni jelentéi szerint Erhardt ka­pitány letartóztatása itt kinos feltűnést keltett. A nacionalisták tiltakozó akcióra készülnek, attól tartanak, hogy az ellentét Bajorország és a birodalom Között ismét kiujul. jó rágondolni, mi lett volna Petőfiből, ha ágyban, párnák közt hal meg, akár mint a Bach-korszak bujdosója, akár mint a kiegyezéses nemzedék akadémikusa és főrendiházi tagja. Akkor van egy szabályos halhitatlanságu nagy költőnk, de nincs Petöfi-mithoszunk és nem kiálthltjuk oda kevélyen a világnak: „ide néz­zetek, ti nagyok és hatalmasok, nekünk, kicsi­nyeknek van egy költőnk, akinek lépteit mind­örökre visszhangozni fogják a halhatatlanság csarnokai, aki akkora, mint a ti legnagyobb­jaitok, pedig csak huszonhat éves volt, mikor meghalt 1" A Petőfi-tenger partján most a centennáris évben beláthatatlan sokasága áll a szakembe­reknek, a tudÓ3 esztétáknak, hogy kis kana­laikkal kimeritgessék, desztillálják, vegyelemez­zék azt az óceánt, amelynek neve Petőfi Ne­kem semmi rendi felszerelésem, se kanalam, se lombikom, én nem tudok mást, csak amit a Xenofon görögjei tudtak, akik az Anabazis-ban mikor megpillantják a tengert, arcra borulnak előtte és imádják 3 csodát: tiialatta, thalatta ! De ha nem kenyerem és ezen a helyen rem is lehet célom, hogy irodalomtörténetileg és esztétikailag liturgikus szabályosságu Petőfi­evangeüumot mondj ik, szeretnék Szeged Petőfi­miséjének ezen az introituián valami képet ta­lálni, amellyel a magam laikus módján érzé­keltetném meg, mi nekünk Petőfi De Petőfi­nek kellene annak lenni, aki ezt egy képben ki tudná fejezni s félek, nekem sok kép se lesz rá elég. A szent harsonás volt, aki hajnal p.rulásán az első ébresztőt fújta, — hiszen Jóka azt mondja valahol, hogy ha egyszer nemzeti ka­lendáriumot szerkesztenénk, a március 15-öt ü

Next

/
Oldalképek
Tartalom