Szeged, 1922. november (3. évfolyam, 189-213. szám)

1922-11-23 / 207. szám

SZEOED minisztert, majd Nincsics jugoszláv külügyminisztert fogadta. Utóbbival több mint egy órán keresztül megbeszélte a két ország közötti függő kérdéseket. Mussolini a Matin lausannei tudósítójának a következőket mondotta: — Franciaország elégedetlen a békéjével és igaza van. A béke rossz. A háborút nem folytattuk természetes befejezéséig. Igy kellett volna befejezni: a franciák Berlinben és mi Bécsben és Budapesten. Torkon kellett volna ragadni az ellenséget. A franciák nem csalódnak abban, hogy a németeknek eltökélt szándéka nem fizetni meg nekik tartozásukat. Németország azonkívül élő fenyegetés Olaszország számára is. A Keletet hatalmába keiitette a bolsevizmus őrültsége, mely a revansra szomjazó Németországot is magával ragadja. Szered, 1922 november 23. nak ez az elhatározása, hir szerint, Poincaré és lord Curzon legutóbbi megbeszélésének eredménye. Izmid basa tegnap uj utasítást kapott Angorából. Ugy látszik, hogy a törökök hajlandók engedményeket tenni a tengerszoros szabadságának kérdésében. Állítólag Moszul és a szíriai határ kérdésében is hajlandók némi engedékenységre. Ezzel szemben követelik a kapituláció feltéllen megszüntetését és Drinápoly külvárosának, Karagacsnak odaítélését. Tegnap nagy ünnepséggel beiklatták Abdul Medzsidet, az uj kalifát. A szultán Maltába való menekülése alkalmából kénytelen volt háremét Konstantinápolyban hagyni. A Corriere della &ra jelentése szerint a szultán nejei között óriási pánik tört ki. A törvényes feleségei közül hároman az angorai 'apielentések szerint ott hivdalosan < kormány előtt letelték az alattvalói hüségesküt közölték, hogy Franciaország elhatározta, hogy ! és egyúttal anyagi támogatást kértek. A háremmegtartja £szak-£zmát és nem engedi át a j ben általános az ijedelem, 200 odaliszk min5m-S xSíA!epp?bő1 ,védelrni erődítések • den támogatás nélkül a legnagyobb nyomornak létesítéséről érkeztek jelentések. Franciaország- ! van kitéva. — "i'fif ruvitiiLiJUJuavL jxiammwuTAi Panamavád a nemzetgyűlésen. gyar vidéki városok nagyon elmaradt állapotban vannak, szükséges volna, hogy vezetőik hasznos intézményeket tanulmányozzanak a külföldön. A közigazgatási tisztviselők csak a közönség zaklatásában leleményesek. A politikát teljesen ki kellene kapcsolni a közigazgatásból. A javaslatot nem fogadja el. Szcitovszky Béla elnök az idő előrehaladottságára való iekintettel napirendi inditványt tesz, melynek értelmében a legközelebbi ülés holnap, november 23-án délelőtt 10 órakor lesz. Etulán az elnök öt perc szünetet rendel el, amely után áttérnek az interpellációkra. Szakács Andor a nincsetlenek liszttel való j ellátása tárgyában interpellálja meg a közélelmezési minisztert. Békésmegyében az ellátatlanok számát leszállították, ami különösen érinti a földmunkásokat. Kérdi a közélelmezési minisztert, hajlandó-e a sérelmes intézkedéseket jóvá tenni? Bud János közélelmezésügyi miniszter kije| lenti, hogy amikor átvette a tárcát, annak pro' gramjába a fogyasztók érdekeinek képviseletét 1 vette elsőnek. Ezek érdekeinek szolgálatában áll. j Szakács Andor és a Ház a választ megnyugvással tudomásul vette. A nemzetgyűlés mai ülését háromnegyed 11 előtt nyitotta meg Szcitovszky elnök. Pakots József kéri a Ház tanácskozóképességének megál'apitásáf. Minthogy 40-nél löbb képviselő van jelen, a Ház t. nácskozóképes. Az elnöki bejelentések után felolvassak az inditványi és interpellációs könyvet, amelyben 29 interpelláció van bejegyezve. Az interpellációra a napirend lelátgyalása után térnek át. Vuss József népjóléti miniszter beterjeszti a lakásügy rendezéséről szóló törvényjavaslatot. Eörjfy Imre a pénzügyi bizoitság előadója beterjeszti jelentését a közadó kezeléséről. Báró Lers Vilmos, a közgazdasági és munkásügyi bizottság előadója beterjeszti jelentését az éjjeli munkának egyes szakmákban való eltiltásáról szóló törvényjuvasiat tárgyában. Napirend szerint köve.kczik a vármegyei alkalmazottak léiszá«iviszonyának,a községi körés segédjegyzők illetményeinek szabályozásán ról, a városok fejlesztéséről szóló törvényjavaslatok általános vitájának folytatása. Nagy Ernő szól elsőnek a javaslathoz. Hogy mennyiben felel meg hivatásának a mai közigazgatás, azt ö, mint tisztviselő, nem hivatott megállapítani. Megállapítja azt is, hogy ami hiba van, az nem az emberekben rejlik, hanem a közigazgatási rendszerben, amelyet 1886-ban inauguráltak. A régi vármegye az alkotmány bástyája volt, ma ezt igazán nem lehet elmondani. Ma a vármegyét egyes klikkek, családok érdekszövetkezetéve süiyesztették le. Titkos ugyan a közigazgatási életben a választás, de lia például a főszolgabíró nem azt választatja meg jegyzőnek, akit az aiispán, vagy a kormány akar, akkor már ott is hagyhatja a helyét. Azt tekintik legjobb főszolgabírónak, aki a legjobb kortes. A jelenlegi javaslatokból mintha az államosítás szele csapna ki. Ezt helyteleníti, meri félti a közigazgatást és félti az országot az államosítástól. Inkább ne csináljanak reformot, mint ilyent. Ezután a községi jegyzők helyzetiről beszél. Kéri a belügyminisztert, hogy a jegyzőt és a főszolgabírót adja oda a falunak, a népnek. Egyáltalában fontos volna, ha a törvény pragmaiizálná ezt az egész tisztikart, mert különben bármily nehezére esik is kimondani, a mindenkori kormánynak csak a cselédei maradnak a közigazgatási tisztviselők, éppen erre való tekintettel nem fogadja el a törvényjavaslatot. Szabó Géza tiltakozik Nagy Ernő és Hegymegi Kis Pál azon beállítása ellen, mintha a vármegyénél osztályuralom lenne. (Haller István: Legyen a fizetés méltóságos, a cim pedig tekintetes) Szabó: Ezt én is helyeslem és megállapítható, hogy a mostani reform minden tekintetben megfelel a közkivánságoknak. Oberhammer Antal kifejti, hogy a városi tisztviselők hátrányban vannak az állami tisztviselőkkel szemben. Nagyon hátrányos ez az állapot az államra nézve is, mert nem lesznek megbízható tisztviselői a városoknak. Györki Imre dr. szól a javaslatlnz. A javaslat csak arra alkalmas, hogy a közigazgatás és a lakosság között az ellentétet mérgesítse A maRupert interpellációja. Rupert Rezső az állami tőzegtelepeknek osztrák kézre való juttatásáról interpellál. Nincsen j hazafiasság, mindenki elzárkózik az áldozatok | elöl. A legtragikusabb helyzetben élünk ma, amikor meg kell menteni a magyarság százezreit az éhenhalástól. Mégis a legridegebb önzés uralkodik és az ország érdekcsoportok martaléka lett. S ha ezt valaki szóvá meri tenni, aki egyenlőséget, rendet, biztonságot követel, azt rögtön forradalmárnak nyilvánítják. Ez a könnyelműen odaadott vád azonban üres frázis, amelynek nincs komoly értéke. A mostani gazdálkodásra tipikusan jellemző eset a veszprémmegyei és székesfehérvári tőzegtelepek esete is. A kormány a telepek komoly és intenzív kihasználásával kezdett foglalkozni a forradalom u'án. A telepek birtokosai 16 millió korona állami szubvenciót kívántak gépek beszerzésére. Ezeket be is szerezték, azonban nem foglalkoz- I tak kellő buzgalommal, mire egy rendelet felhatalmazást adott a kormánynak a telepek kisajátítására. Az intenzív termelés tulajdonképen 1919-ben indult meg, amikor az állam a bankokkal megállapodást kötöíl. A kormány később jobbnak látta, hogy ezeket a telepeket magánkézbe adja át. Nogyatádi Szabó István földmivelésügyi miniszter összehozott egy érdekeltséget a Hangya vezetésével, amelyben részt vett a Magyar Altalános Köszénbánya, az Angol Magyar Bank, a Magyar Altalános Hitelbank, a Kereskedelmi Bank, az Egyesült Takarékpénztár és a Salgótarjáni Köszénbánya Részvénytársaság. A pénzügyminiszteri jóváhagyás azonban sokáig késett, ami a banKok kedvét meglehetősen elvette az ügytől. E? a késedelmeskedés azért történt, mett a miniszterelnökségen megjelent Povhorszky nyugalmazott államtitkár, aki a bankok ellen keltelt ott hagulatot. A miniszterelnökségen csakugyan azt a i választ adták a szindikátusnak, hogy országos méretűvé akarják kifejleszteni a telepet és ezzel megbízzák Povhorszkyt. Nagyatádi Szabó Istvánnak akkor még nem vo.t kellő súlya, mint ahogy Hódmezővásárhelyen is csak negyedrangú szerepet kapott. (Zajos ellentmondások.) Povhorszky lett Magyarország tőzegdiktálora. Az ügyben mindenült az ő keze nyomai láthatók, ő hozott létre érdekeltséget és ezzel állottak szóba a miniszterelnökségen. Az érdekeltségesek tagja volt a T}5rfindustrie Gesellscható és az Alt ándlische Gesellschafft és hogy válami faji színezete is legyen a dolognak, bevették a déli vasutak és Tószegi Freundot is, a Polgári Serfőzde főrészvényesét. (Rassay Károly: Tőzegi Freund.) Hatvanmillió lökével részvénytársaságot alapítottak, ebbe a szindikátus részt vett 40, az állam 20 millióval, ugy hogy az állam ennek az összegnek fejében átengedte tőzegtelepeit és ott lévő berendezéseit. Két állami tőzegtelep volt és mindkettő már üzemben volt. A két tőzegtelepen levő berendezés értéke meghaladja a 123 millió koronát. Ez mind az állam tulajdona. Szilágyi Lajos: Parlamenti vizsgálatot kérünk 1 (Zaj a Ház baloldalán.) Rupert Rezső: Garami Ernő 16 millió koronát adott jó pénzben a nagybirtokosok felsegélyezésére erre a célra. Tessék elképzelni, milyen összeget jelent ez ma. A bankok is befektettek jó valuta mellett 30 milliót. Ez ötven milliós befektetést jelentett. — A magyar állam kötelezte magát arra, hogy a társaság harminc milliót kapjon a jegyintézettől a bankoknál fennálló tartozás fedezésére. Ezzel még nincs vége az áldozatoknak, a 20 millió korona névértékű részvényért még arra is kötelezte a magyar államot, hogy a részvénytőke negyedrészét évenkint rendelkezésre fogja bocsátani. Ez a tőzegtelep nem a társaságé, hanem annak két tagjáé, Tószegié és a Déli Vasut-é. Rassay Károly: Mikor kelt a szerződés? Panamázott az ország pénzével . . . Rupert Rezső: Az egész vállalkozás mozgatója Povhorszky nyugalmazott államtitkár. Vajda Ernő műegyetemi tanár, aki egész életét a tőzeg tanulmányozásának szentelte, megállapította, hogy nem értenek a dologhoz és ott hagyta az egész társaságot. (Fridrich István: Engem csak az igszgatóság érdekel.) Ezt a hatlenkezelésszámba menő szerződést a kormány 1922 szeptember végén, vagy október elején kötötte a társasággal. Elnöke báró Perényi Zsigmond. (Viharos zaj. Meskó Zoltán: Botrány. Szilágyi Lajos: Nagyon érdekes.) Az igazgatóság tagjai osztrák részről többen, magyar részről Mayer János, volt földmivelésügyi miniszter. (Az egész ellenzék kórusban zúgja az éppen belépő Mayer János felé: Aha! Nagy Ernő valamit kiált Nagyatádi felé, a nagy zajban azonban nem lehet érteni szavát. Nagyatádi Szabó István magából kikelve kiáltja: Kikérem magamnak. Reizinger feláll és ugy kiál'ja feléje: Panamázott az ország pénzével. Viharos felkiáltások : Üljön le I Reizinger tovább kiaból. Elnök rendreutasítja.) Benne van még az igazgatóságban egy csomó ember, akiket a pikantéria kedvéért nem akar megnevezni. Ez a vállalkozás csak azért érdekli, mert a tőzeg kitermelésével az állam az osztrákoknak nagy nemzeti ajándékot adott. Előterjeszti interpellál ióját a miniszterelnökhöz, a pénzügyminiszterhez és a földmivelésügyi miniszterhez. A pénzügyminiszter védekezése. Kállay pénzügyminiszter válaszol Rupert interpellációjára. — Figyelmesen végig hallgattam az interpelláló képviselőt, de nem tudtam megállapítani, vájjon a képviselő ur a magyar állam érdekeit védi-e akkor, amikor jónak tartja az alkalmat arra, hogy a kormány ellen politikai támadást intézzen. Ha Rupert hűtlen kezeléssel vádolja a kormányt, akkor kötelességének tartja ezt a vádat visszautasítani. A helyzet ugy áll, hogy a magyar állam már régebben foglalkozott a tőzegietepek kitermelésével s haszonbérleti szerződéseket is kötött. A munkálatok vezetésével a földmivelésügyi minisztérium egyik osztálya volt megbízva. Hosszabb idő óta foglalkozott ez az osztály a kérdéssel, de küiönösebb eredményeket eddig nem tudott felmutatni. Kaptak egynéhány ajánlatot angol cégek ől,