Szeged, 1922. november (3. évfolyam, 189-213. szám)

1922-11-12 / 198. szám

S Z fi Q E D Nem fenyegeti árvizveszedelem Szegedet. (A Szeged tudósítójától.) Az utóbbi években szokatlanul erős áradásai voltak a Tiszának. A közúti hid széles kőlábán évről-évre magasabbra kerülnek azok a színes vonalak, amelyek a makszimális vízállást jelölik meg. Ujabb, hatalmasabb árvízről beszélnek mostanában, a béklyóba vert szelid folyó megvadulásáról és arról, hogy a fiatal város Í3mét a szennyes habokba omlik össze. Ha Vásárhelyi Pál eredeti tervei szerint szabályozták volna a folyói, nem lenne semmi baj. A Tiszát túlságosan elszabályozták, megszüntettek minden árteret és emiatt teljesen kipusztul a halállomány. A tizenkilencedik század első felében kezdték meg a Tisza szabályozásának előkészítő munkálatait. A helytartótanács rendeletére Lányi Sámuel igazgató-mérnök vezetésével 1833-ban megkezdődött a Tisza műszaki felvétele és tartott egészen 1844-ig. A következő esztendőben gróf Széchenyi Istvánt nevették ki a helytartótanács közlekedési osztályának a főnökévé és ugyanebben az évben bízták meg Vásárhelyi Pált a szabályozás tervének elkészítésével. Vásárhelyi Pál a rábízott feladatot két részre osztotta, az egyik rész az árvizek gyors levonulásét, a másik az ármentesitést célozta, mert a Viszavölgy vizbajait nemcsak a kiöntésekben, hanem a kiöntések hosszú tartamában is látta. Éppen ezért 101—120 átvágást tervezett, amelyek a folyó hosszát közel egyharmadrészével csökkentette volna. Vásárhelyi terveit elfogadták és Széchenyi már 1846 január 20-án a munkálatok végrehajtására megalakította a Tiszavölgyi Társulatot. A munkálatok Tiszadob mellett meg is kezdődtek, de Vásárhelyi Pál nem vezethette azokat sokáig, mert ugyanabban az évben váratlanul meghalt. Halála után Paleocapa Pétert, lombard—velencei cs. és kir. építési főigazgatót hívták az országba, hogy Vásárhelyi terveit felülbírálja és a további teendőkre utmutatást adjon. Paleocapa a terveket csak az ármentesités szempontjából vizsgálta felül, mert nem számolva a Tisza csekély esésé/el és lomha folyáEával, mindent a Po viszonyaihoz mért. Azt tartotta, hogy a töltések kiépítése az első kötelesség és az átvágások csak azután következhetne?', ha a töltések közé szorított víz az átvágások helyére vonatkozólag biztosabb utmutatást nyújt. Az illetékes intéző hatóságok és a Tisza völgyi Társulat 1847 márciusában Paleocapa terveit elfogadták és tüstént megkezdték a töltésépítést. A szabadságharc rövid időre megakasztotta a munkát, de 1849-ig mégis elvégeztek 352.538 köb-öl töltést, 62.376 köb-öl átvágást, összesen 687.921 forint értékben. A szabadságharc leverése után ismét megkezdődött a munka és kisebb-nagyobb megszakításokkal még máig is tart. A szabályozás nagyjából mégis Vásárhelyi tervei szerint történt, az átvágások száma má, meghaladja a 112-őt, a töltések hossza pedig közel jár a négyezer kilométerhez. A szabályozás előtt majdnem 200 négyzetmérföld volt a Tisza ártere, a kiöntött vizek tavasz kezdetétől nyár végéig ottrekedtek. 1816 ban, a nagy árviz alkalmával hajókon mentek a kereskedők Szegedről a kikindai vásárra és onnan még a „Böge"-csatornáig is elcsolnaházhattak. Az ártér szélessége néhol meghaladta a 70 kilométert is. Így mondják el az öreg irások a Tisza-szabályozás hiteles históriáját. Tehát van valami tévedés a tudományos észjárásnak kombinációiban, mert ha a szabályozás nem is történt egészen ugy, mint ahogyan azt Vásárhelyi Pál megtervezte, de eltérés tulajdcnképen csak a sorrendben van. Igazságuk van azonban a vizenjáró embereknek, mert a halállományt a szabályozás miatt tényleg komoly veszedelem fenyegeti. Hogy a kérdést teljesen tisztázzuk, ille'ékes helyen a következőket mondották kérdéseinkre: i — A Tisza szabályozásánál nem történt semmi hiba, legfeljebb az, hogy még nem dolgoztunk eleget rajta. Szolnok-felé ugyanis még nagyon sok az ártér és sok területet nem ármentesitettek még. A Tisza csonkamagyarországi szakaszán állandóan folyik a munka, a folyó medrét két kotrógép tisztítja és nincs igazuk azoknak, akik hajózási zavarokról beszelnek. Szeged és Szolnok között még egészen alacsony vízállás mellett is teljesen zavartalan a hajózás. Minden folyó él és nekünk csak az a föladatunk, hogy a folyó életét elősegítsük. A meder vándorol, egyik helyen lerakódik az iszap, a másik helyen mélyre mossa a feneket a víz. De az áradás és az apadás váltakozása ismét kiegyenlíti a folyó medrét. Az a körülmény, hogy a Maros torkolata a város fölött van, szintén nem jelent nagyobb veszedelmet, mert még az úgynevezett szimultán árvizek alkalmával is, amikor a mellékfolyók együtt áradnak a recipienssel, a töüések olyan magasak, hogy megakadályozzák a kiöntést. Sokkal nagyobb veszedelmet jelent az, hogy a Tisza és mellékfolyóinak felső szaksza környékén vandál módon letarolták az erdőket. A csapadék igy egy tömegben ömlik alá, nem pedig elosztva, mint azelőtt, amikor még a magyar törvények szabályozták az erdöirtást és kimondották, hogy csak annyi fát szabad letarolni, amennyit erdösitettek. A csehek és a románok szinte ész nélkül pusztítják az erdőségeket. Azonban az ebből származó veszedelem sem végzetes, csupán az árvízvédelmi munkát teszi nehezebbé. — Megnehezíti munkánkat, hogy a románok nem küldenek sem csapadékjelentést, sem a vízállásra vonatkozó adatokat. A háború előtt pedig Magyarországnak olyan vizi szolgálata volt, amely ritkította párját az egész világon. Pillich Kálmánról. Irta : Móra Ferenc II. Már többször beszélíem róla, hogy Szeged a rekonstrukciós időben olyan volt, mint a dajkája karján ülő kis gyerek, aki az egyik kezéből kiflivéget majszol, a másikkal meg meg akarja fogni a holdvilág ezüstkiflijé\ Volt már megláncolt Tisza, rakpart, kőhid, uj városháza, királyi tábla, sőt Tisza Lajos körül valóságos külön kolibri királyi udvar is, — de ez mind kevés vol'. Röpirat jeknt meg arról, hogy a Fehér tóból lengeri fürdő: kellene csinálni, a közgyűlésen meginditványozták, hogy ha már a hercegprímást nem lehet idetekpiteni, legalább a csanádi püspököt kel ene idecsalni s mikor hire járt, hogy Óbudán rábukkantak Árpád sírjára, akkor itt harmadik ház ellen fundamentumásás közben megtalálták az Attila vasból öntött arcképét. Igaz, hogy irigy pesti tudósok kimutatták, hogy az bizony nem hunn ereklye, csak rozsdás kályhacsempe s nem Attilát ábrázolja, hanem egy vasas németet, hanem azért az utcát mégis csak Attila-utcanak nevezték el róla. Föl van jegyezve Pillich Kálmánról, hogy a legszebb ideát mégis csak ő vetette fel Tisza Lajos előtt, azt, hogy a Szent István jobbját le kell hozni mihozzánk, mert az Szegedet jobban illeti, mint Budát és minálunk jobb helyen is lesz. Bohóság persze, mindez bohóság, de megilletődött szivvel kell rajta mosolyognunk. Mert ne felejtsük el, hogy a nagy akarások és nagy áH odoz4sok e naiv korszaka nélkül nem értünk voina oda, ahol most vagyunk s hogy a mi nemzetünk annak a búzának a kenyerét eszi, amelyet a Pillich Kálmánok vetettek el. És ami a Szent Jobbot illeti, ki tudja, nem jobban meg tudta volna-e védeni az országot, ha mi köztünk lakik, a mi mezeink virágából vetett párnán, mint a babiloni város nyüzsgése felett hallgató kápolna arany vánkosán. * Közéleti fénykorát mégse a rekon 'rukció alatt, hanem sokkal ké-őfcb élte Pillich Kálmán, tizenot-husz esztendővel ezeiőtt. A királybiztosság megszűnt, a nap — Tisza Lajos — lement, fényudvarát maga u*án buz a s a he ybéli csillagok maguk közt maradtak Az uralkodó bolygó mindenki által elis • érten Pillich. Kálmán volt közöttük. Ámbár sarkcsillagnak is mondhatnám, mert másfél évtizeden keresztül ő körülölte forgott mind.-n, aki beleszólt mindenbe és mindent megellenzett, ha jó volt, ha n m. Hiszen éppen abban volt az ereje, hogy nem kereste, igaza van-e, vagy nem, hanem örök dongásban volt, mint egy óriási cséphadaró és szétverte, ami az útjába került hatóSzeged. 1922 november 12. így jóval előbb, centiméterre megiósolták a vízállások magasságát a folyók minden szakaszán. A Dunabizottság különben hatáskörét a Tiszára is kiterjesztette és a Tiszát is nemzetközi folyóvá nyilvánította. Ezzel minden érdekelt államot kötelezett arra, ho^y a viziszolgálat zavartalanságát biztosítsa. — A halállományt valóban a kipusztulás veszélye fenyegeti, mert az ártereknek az anyamederrel nincs meg a szükséges összeköttetésük és igy, ha apad a viz, az apróhalak kinnrekednek és elpusztulnak. A halászati törvény pediá előírja, hogy az ártereket csatornákkal kell összekötni az anyamederrel, de ez rendkívül nagy és költséges munka lenne és így mindig elmarad. — Árvizveszedelem azonban nem fenyegeti a Tiszamenti városokat. A védőtöltések közel másfél méterrel magasabbak, mint a Tisza maximális vízállása. A Tisza legmagasabb 1919 májusában volt, amikor elérte a 921 métert. A védőtöltések ellenállóképessége is kifogástalan. Azt a hibát, amit a kereskedelmi iskola melletti fö dcsuszamlás okozott, már teljesen kijavították. A töltések tehát kibírnak minaen ostromot és aggodalomra senkinek nincs otta — csak a halászoknak. Magyar László. Ismét ötven százalékkal drágul a trafik. A dohányárak, amelyeket csak nemrég emeltek körülbelül száz százalékkal, holnap ismét hat'Imasan feltörnek a drigaság létráján. A pénzügyminisztérium ugyanis vasárnaptól kezdve ismét váratlanul megdrágítja a trafikot. Az áremelkedések körülbelül 50 százalékosak lesznek. A drágításra vonatkozó rendelet vasárnap jelenik meg és azonnal érvénybe is lép. Az árak a következők: Szultán Flor 100 gram 1400, Khir 700, Purzicsán 600, Hercegovina 550, Regália Favorit egy darab 52, Operas speciál 52, Trabuco special 46, Regalia 49, Regalia Media 46, Koronás 25, Sphinx 20, Kedive 12, Princessas 8, Legfinomabb török25 gram 100, finom hercegovinai 25 gram 67. A közönségesebb dohdnynemüek drágulásinak szemléltetését az alábbiakban adjuk: Szivarok: Regalitas 36, Trabuco 32, Britannica 32, Milares 29, Operas 25, Cuba Porforico 23, Portorico 15, Rosita 17, Cigarilos 12, Pannónia 7. Cigaretták: Nflus 10, Stambul 9, Sultán 6, Memphis 8, Király 5.50, Mirjam 5.50, Hölgy 5, Simphonia 3, Duna 1.80, Magyar 1.30 korona. A fegyverszünet negyedik évfordulója alkalmából Angliában ma országszerte ünnepet tartottak. Délelőtt II órakor mindenütt megállta munka, nemcsak az anyaországban, hanem a tengerentúli gyarmatokon és kolóniákban is. A király, a walesi herceg és a forki herceg koszorút tett a névtelen hőiök síremlékére. A közönség a nap emlékére flandriai pipacsot hord gomblyukában. sági szándék, ha tisztabuza volt, ha konkoly. Különösen a mérnökséget üldözte oíyan szenvedéllyel, amilyenhez foghatót talán soha se fog többet látni ez a terem. Még a vadászattal is fölhagyott, hogy minden energiáját a mérnökségnek szentelhesse, amelynek ha házi kápo'nája lett volna, ott egy inspekciós mérnök éjjel-nappal azt könyörögte volna, hogy „Pillich Kálmán haragjától ments meg, uram, minket." Igaz, hogy ő emiatt is interpellációt jelentett volna be a polgármesterhez: van-e tudomása róla, h gy a mérnökség idegen hatóságnál intrikál a városi autonómia ellen. Azt tudom, hoey az első mérnöki botrány az volt Magyarországon, mikor Dömösön összedőlt a királyi pa'ota és agyonnyomta Béla királyt, — hogy ez utolsó melyik lesz, azt nem tudom, hanem az bizonyos, hogy a szegedi mérnökök a Pillich Kálmán uralkodása alatt a magyar mérnöki kar minden mult és jövendő vétkeiért megvezekeltek. Persze nagyon sokszor szenvedtek ártatlanul is. Egyszer másfél óráig mortifikálta a főmérnököt amiatt, hogy a rókabögyösi iskolát már három esztendeje nem meszelték. Elmondta mindennek, csak destruktívnak nem, de hát ebben nem ő volt a hibás, mert még akkor ez a bün nem volt kitalálva. Nagyon flegma'ikus ember volt a főmérnök, kivárta, mig a vihar kitombolja magát, csak