Szeged, 1922. november (3. évfolyam, 189-213. szám)

1922-11-12 / 198. szám

Szeged, 1922 november 10. SZBQBD A „nyepozvolim" országában, Lengyelországban most folytak le a választások, melyektől a helyzet eldöntését várták és ezek nem hozták meg a várt eredményt, mert sem a jobboldali blok, sem a Pilsudszky oldalán álló demokrita és paraszt párt nem tudott az uj sejmben, a lengyel országgyűlésben abszolút többséget szerezni, igy az uj parlament is ugyanabban a betegségben szenved, mely már az előző munkaképtelenségét is okozta. A merlegnyelv szerepét most a nemzetiségi képviselők jogják játszani: tőlük függ majd nemcsak az uj tormány összeállítása, hanem magának az államfőnek a megválasztása is, hiszen tudvalevőleg a most összeülő parlament munkásságát mindjárt a kormány és az államfő megválasztásával kezdi meg. A mostani választásokon mintegy husz párt állított jelölteket, de persze jelentós szerepet ezek közül mindössze négy-öt játszott: a jobboldali blok, a paraszt és a demokrata párt, a szocialisták, a kommunisták és a kisebbségek pártjai. Legtöbb mandátumot ezek közül — számszerint 170-et — a jobboldali blok szerezte meg magának, de ez a számarány nagy csalódást jelent Korfontyek számára,\kik azt remélték, hogy abszolút többséget kapnak, mellyel elsöpörhetik a gyűlölt katona-államfőt Pilsudszky Marsallt, aki szinte véletlenül, faut de mieux került az államfő magas polcára, mert a marsall még csak háborús eredményekre sem hivatkozhatik, hiszen mint a \ olt osztrák-magyar ármádia tábornokának, még csak nem is adatott meg néki az alkalom, hogy hazája felszabadításában tevőleges részt vegyen, sőt Lengyelországban azt vetik az államfő szemére Korfantyék, hogy mint Ferenc József szűkebb bizalmi köréhez tartozó ember, túlságosan rajongott a'nemrégibenl elhunyt^Burián gróf tervéért, a német és osztrák-magyar monarchia védnöksége alatt álló lengyel államért. Kétségtelen, hogy Pilsudszkyt az események sodorták az állarnfői helyre, mert a kitűnő zongoraművész, Padarevszky lemondása [után az ezerfelé huzó Lengyelországban tényleges erő csak a marsall kezében volt: ő ugyanis egy szük katonai klikkre támaszkodva, mint főparancsnok kezében tartotta a lengyel hadsereget. Sokáig kénytelen volt a volt osztrák-magyar brigadéros térdet-fejet hajtani ez előtt a szélső reakcionárius katonatiszti klikk elótt, — hiszen nekik köszönhette megválasztását — és ekkor még népszerű is volt a katonaság és a lengyel nagybirtokosok előtt, de mikor Pilsudszky a szovjettel vivott nehéz háború után, amely mármár a fővárosnak, Varsónak az elvesztésével is járt, rájött arra, hogy a munkásság elnyomásával kormányozni nem lehet alkotmányos országban és szakított a régi rendszerrel, egyszerre ellee fordultak a szélső nacionálista elemek. Pilsudszky elhatározásában nagy szerepet játszottak azok az események is, amelyek a kommunistáktól megtisztított területeken játszódtak le, ugyanis a bevonuló lengyel csapatok első dolga mindenütt pogromok rendezése volt és ez természetesen magával hozta azt is, hogy még Lengyelország leghűségesebb tutora Franciaország is avval fenyegetődzött hogy megvon az újonnan alakult államtól minden támogatást, ha ezeknek a kilengéseknek az államhatalom nem vet véget. Pilsudszkyt mindezeken felül az is vezette elhatározásában, hogy nem látott más utal a pénzügyi katasztrófa elhárítására, minthogy kibékül a munkássággal, hogy a termelő munka újból megindulhasson. Természetesen a jobboldali blok nem nézte tétlenül, hogy a kormány nem ő rájuk támaszkodva vezeti tovább az ország ügyeit és mesterségesen igyekezett maga mellett hangulatot teremteni. Ennek az eredménye volt a sziléziai guerilla háború, mely barbár lefolyása folytán olyannyira diszkreditálta Lengyelországot a nyugati államok előtt. A lengyel betörés csak védtelen német csendőröket talált magával szemben, igy kétségtelenül sikereket ért el kezdetben, ugy hogy Korj fantyt megválaszthatták a megszállott Szilézia | államfőjének és megalakulhatott egy fölkelökből ' álló minisztérium is, de a dicsőség rövid volt, mert az ántánt küldött ki csapatokat a veszélyeztetett területre és Korfantyék operett kormányának nemsokára távoznia kellett, persze nem mulasztva itt sem el a rublást és fosztogatást. Politikájának megváltoztatása után Pilsudszky a baloldali demokrata és parasztpártokra támaszkodva vitte tovább az ország iigyeit, de a lengyel parlament erőviszonydi folytán a kitört harcot máskép, mint uj választások kUrasával megoldani nem lehetelt. A most lefolyt választási harc nagyon heves volt és súlypontja a parasztok megnye.Ssére irányult, mert Lengyelországban ezek döntik el a választások sorsát. A parasztokat egyfelől a Pilsudszky-párti Vitos, Stapinszky és Thugutt vezetése alatt álló különböző demokrata- és parasztpántok, másfelől a reakciós pártok legjobb segítőtársai, a papok igyekeztek a maguk oldalára állítani. A krumpli árának és a pénzes ládának az érdeke harcolt itt a Lengyelországban igen erős klérussal és ez a harc ismét eldóntetlenül végződött. Az is kétségtelen, hogy a nemzeti kisebbségek nincsenek számarányukhoz képest eléggé képviselve az uj sejmben, hiszen Lengyelország erősen nemzetiségi állam, mert 13 millió lengyel mellett 8 és félmillió idegen nemzetiségű állampolgára van a fehér sas országának, de erről már a választási törvény és a választókerületek beosztása már eleve gondoskodott. Egyetlen eredménye a választásoknak, hogy a most megválasztott parlament nivóban felette áll a régi, javarészt parasztokból álló parlamentnek. A most lefolyt választások bizony nem sok reménnyel kecsegtetnek arra, hogy az uj parlament munkaképesebb lesz mint volt elődje, már pedig örökké egy-két szavazattöbbséggel kormányozva Lengyelország oda fog rövidesen jutni, ahová egyszer már a hires „nye poz volim" vitte . . . Forrongó hangulata városi alkalmazottak között (A Szeged tudósítójától) A városház'arUs pénzüeyi helyzete napról-napra súlyosabbá válik és a tanács szinte tehetetlenül áll A föltétlenül megoldásra váró problémák előtt. Kapkodás, tanácstalanság mutatkozik minden vonalon, de a régebbi hioákból, mulasztásokból származó lehetetlen helyzet megszüntetése felé egyetlen komoly lépés sen történik. A szombati tanácsülésen ismét két ilyen súlyos kérdés merült fel, amelyet a polgármester nem talált alkalmasnak arra, hogy a tanác tagjai nyilvánosan mondják el róla véleményüket és igy a tanácskozás színhelyét áttette a polgármesteri hivatal párnás aj ói mögé. A titkos tanácsülés több mint egy óráig tartott és a zárt ajtók mögött a Városi Tisztviselők Egyesületének két beadványa körül folyt a vita. Az elsó beadvány ismét a „nem szoros értelemben vett közigazgatási alkalmazottak'1 ügyével foglalkozott. Az egyesület választmanya arra kéri a város tanácsát, hogy a nem szoros értelemben vett városi alkalmazottak természet beni ellátást megváltó segélyct emelje fel a város legalább ainyira, mint amennyi* azok a közalkalmazottak kapnak, akiknek Két hold földjük van. Kérik ezenkívül azt i«, hogy a közalkalmazottaknak járó szén, fa, vászon, ruha, i cipők stb. megváltása fejében az egyenlő elbánás alapján állapítson meg és utaljon ki a város akkora összeget számukra, mint amennyi a jelzett cikkek kereskedelmi értékének megfelel. A beadvány ezután a következőket mondja: A városi alkalmazottak mindnyájan elismerésreméltóan teljesítették kötelességüket ott, ahová őket a város tanácsa, vagy a közgyűlés áhította. A legnagyobb méltánytalanság tehát,hogy két egymás mellett dolgozó és ugyanazon munkát végző tisztviselő közül csak puszta cimbeli különbség miatt az egyik sokkal kevesebbet kapjon ugyanabban a fizetési osztályban, mint a másik. Amig a város tanácsa nem helyezkedik teljesen az egyenlő elbánás elvi alapjára éi nem szünteti meg ezt az illetményekben mutatkozó különbözete', addig a tisztviselők között nyugalom és béke nem lesz, már pedig ezek a legelső kellékei a nyugodt és pontos munkának, ami pedig fontos arra, hogy a város ügyei zökkenés nélkül intéztessenek. Kéri az egyesület a tanácsot, hogy a nem szorosan vett alkalmazottak nagyon sanyarú helyzetét vegye a legtárgyilagosabb bírálat alá, mert ma a havi illetmények legértékesebb része a természetbeni ellátás, amitől a nem szorosan vettek akkor fordította vissza az ágyút nagy lelki nyugalommal : — Nagyon sajnálom a bizottsági tag urat, de nem vagyok abban a helyzetben, hogy vétkesnek ismerhessem el magamat a rókabögyösi iskola meszeletlensége dolgában, mivel Rósabögyösön nincs is iskola. — Ugy? — igazította meg az orrán Pillich a csiptetős pápaszemet. (Mindig ez volt nála az ágyutöllés gesztusa.) — Ime, tekintetes törvényhatósági bizottság, most sajit fülükkei hallották önök annak az irtózatos botránynak a bevallását, ho-jy Rókabögyösön még mindig nem épittetle fel a mérnökség a kultura templomát hololt erre vonatkozó javaslatomat .nár a királybiztosság idején, husz évvel ezelőtt elfogadta a közgyűlés. Nem habozom ezen eljárást gonosztettnek minősíteni és az abban vétkesek ellen fegyelmi eljárást indítványozni. Es ha ön ezen nevet, főmérnök ur, én meg fogom önt győzni arról, hogy inkább sírnia kellene. Aubbu nemr, neveteU senki> mert mindenki áltól félt, hogy Pillich Kálmán hajnali harangszóig sem fog belefáradnia főmérnök könn/einek provokálásába. Fö! lehetett rfila ientu a/ ilyesmit. Egyszer a főispán megboszantotta valamivel az öreg urat és ő azzal tromfolt vissza hogy mikor a költségvetés tárgyalása került napirendre, egymásután három napon kérésziül öntötte a választóvizet a tanácsi javasla'ra, minden délután négytől-halig. Persze a városatyák mind megszökdöstek, csak Platz Bonifác ff-igazgató, a tudós cisztercita pap győzte türelemmel a harmadik hétig. De akkor már ő is kifakadt: — De jó a bizottsági tag urnák, hogy enynyíre ráér 1 Pillich odavillF.ntotta a cvikkerét a főpap aszkéta arcára és idegesen rándult ineg a bajusz-portája. — Tetszik tudni, főigazgató ur, l-'k z legráérCbb emberek? — Ugy nézem, az ügyvédek. — Dehogy, kérem, a pap meg a kántdT. Mert a pap összetett kcz^cl, a kántor meg tátott szájjal keresi a kenyerét. Ped.g papot, újságírót soh^e bántott különben. Tudta, hogy „ki a papnak nem köszön, átesik a küszöbön" s hogy akinek újságíró a barátja, az könnyen üdvözül. * Most, mikor a közgyűlés öt perc alatt intézi el a kétszázmilliós költségvetési, estembe jut az öreg Long Tom. (A bur habom idej4t éltük aklror, s mink újságírók az angolok nagy ágyujának a nevével becéztük az öreget) Mi maradt itt a torony alatt a rettegett ir*cn ostorából, akinek tüskebokor termeile a körtéi, mert az tette legnépszerűbbé, hogy legjobban féltek tőle ? Semmi egyéb, csak a lépcsőfeljárónál a karfa. Azt annak idején azért csináltatta a tanács, hogy Pillichnek kedvében járjon vele. Panaszkodott a masztodon-testű, 150 kilós ember, hogy nehéz neki lépcsőt járni, ha nem tud mibe fogódzani és azzal fenyegetődzött, hogy kénytelen lesz elmaradni a közgyűlésekről. A jó öreg Pálfy polgármester annyira megijedt, hogy rögtön összehívta a tanácsot. — No urak, ebből mi lesz már? Az lelt belőle, hogy mindjárt hivatták a Rainer asztalost, Pillich Kálmánnak pedig megüzenték, íiogy nígjon szépen tiszteltetik, el ne maradjon a jö.-ő közgyűlésről, akkorára meglesz a katfa. Ne tessék csodálkozni, érthető dolog ez nagy un. Olyan ez, mint mikor a parasztasszony szemrehányást tesz az urának, hogy „nem szeret már kend, hiszen már egy hónapja meg se vert" 1 Ámbár az is lehet, hogy csak kifelé volt ilyen romantikus színe * tanács elhatározásának. Maguk közt igy okoskodtak a tanácsurak: — Azt még csak el lehet viselni, ha az öreg a kö.'»'yülésen lepccskondiáz bennünket, hiszen szósxeiiőésnem tör csontot. De ha nem jön el, ak' v a GzezediNapló-b&n írja ki a mérgét, attól pe i < i őrizzen meg minden teremtett lelket. rtk i. i:.d!ák már a torony alatt, hogy j ahov^ Jög nem ér rá személyesen el1 menni, <» újságírót küld maga helyett.