Szeged, 1922. november (3. évfolyam, 189-213. szám)

1922-11-01 / 189. szám

SZEGED Szeged, 1922 november 1. Az ellenzék zászlóbontása. (A Szeged budapesti tudósítójától.) A politika teljesen elcsendesedett. A kormány egyik délutáni lapja ugyan naponkint igyekszik csemegeként egy kis szenzációt feltálalni, de ellenzéki körökben ezeket a leleplezéseket mosolyogva fogadják. A közel jövöben egyetlen politikai esemény kínálkozik, amelyről már számot adtunk és ez az ellenzék zászlóbontása. Az első megmozdulás Debrecenben Hegymegi Kiss Pál beszámolója lesz, amely u'án Rassay beszá- j mólója következtk a Tattersalban. Politikai kö- ' rökben mindkét beszámoló elé nagy érdeklődéssel tekintenek, mert az ellenzék ezeken a beszámolókon fogja dokumentálni elöször, hogy teljesen egységesen törekszik álláspontja védelmére. Politikai körökben az a hir járja, hagy ezeken a beszámolókon a keresztény ellenzék is részt fog venni, hogy ezzel bizonyítsa a kormány elleni álláspontját. Ettől eltekintve az ellenzék körében minden csendes, csak a nagy készülődés látható, de egyelőre minden érdeklődésünk válasz nélkül maradt, mert a taktikai kérdésekkel csak a zászlóbontás után akarnak előjönni. Egy bizonyos, hogy az ellenzék erősen szervezkedik az őszi kampányra. UJból indemnitást kér a kormány. A kormány körében is lázas munka folyik. Gróf Bethlen István miniszterelnököt ma felkereste gróf Klebelsberg Kuno kultusz- és Rakovszky Iván belügyminiszter, aki elreferálta a minisztrrelnöknek a vármegyei közigazgatás reformjáról szóló tervezetet, valamint bemutatta a kivételes hatalom megszűnése folytán szükségessé váló uj tőrvényjavaslatokat is. A nemzetgyűlés összehívásának időpontja, mint arról a „Világ" értesül, még bizonytalan. Minden esetre a sürgős összehívást indokolja az a körülmény, hogy decemher 15-én lejár a kormány számára adott pénzügyi felhatalmazás. Nehogy az állam háztartása menetében fennakadás álljon be, a kormány ujabb indemnitás utján kéri a maga számára a pénzügyi gazdálkodásra a törvényes jogot. A politikai közvéleményt nem érinti teljesen váratlanul a kor8 Órai Ujsig tegnap esli számában leUte gróf Czernin Ottokár volt külügyminiszlalásáról azonban ma még nem sokat lehet tudni. Czernin levele. A közölte ternek Molnár Bála volt országgyűlési képviselőhöz intézett levelét, amelyben többek között azt irta Andrássy Gyuláról, hogy .Tiszával és velem szemben, akik azt az eszmét ápoltuk, hogy Károlyit le kellene fogatni, erélyesen ellenszegült, sőt Tiszával szemben Károlyi politikai magatartásáért is k:zeskedetl. Őfelsége is állandóan fogadta őt (nyilvánvalóan azért, mert őt Andrássy mindig ajánlotta.)" Erre vonatkozóan gróf Andrássy Gyula, aki jelenleg Tiszadobon tartózkodik, a kövelkező nyilatkozatot tetle: Czernin Ottokárt nyilván tökéletesen cserbenhagyta emlékező tehetsége. Amiket a kérdéses levélben állit, sohasem történtek meg. Mindenesetre kényelmes dolog ma Tiszára hivatkozni, amikor ő már nincs az élők sorában. Abban az időben egyébként nem is voltam olyan jó viszonyban Tiszával, hogy ő állásfoglalásait az én jótállásomra építtette volna politikai dolgokban. De másrészt ki állott volna jót értem Tiszának, akiben ő nyilvánvalóan ellenfelét látta. Azt hogy Tisza le akarta tartóztatni Károlyit, még pedig Czernin óhajára, aki pedig a legjobb viszonyban látszott lenni Károlyival, csak most hallom először. Károlyi ugyan egyszer mondotta nekem, hogy Czernin biztosan megerősítené posicióját és megvédené igazát, ha erre őt mégkérné. Természetesen nem feiel meg a valóságnak az sem, hogy őfelségénél audienciát eszközöltem volna ki számára. Abban az időben erre módom sem lett volna, mert én is csak nagy ritkán jutottam be őfelségéhez, még pedig csupán valami nagyobb válság idejében, vagy hasonló alkalmakkor. Mindenesetre mély sajnálatomat fejezem ki afölött, hogy Czernin ezeket a leleplezéseket nem ókkor tette, amikor az illetők, akikre hivatkozik, még életben voltak. Ezek akkor egytől egyig megcáfolták volna kijelentéseit. Ezek közül ma már csupán Károlyi . .. .. . „ .... . . Mihály van az élők sorában, forduljunk tehát mánynak ez az elhatározása, az ellenzék állásfog- | j hozzá. A kommün rendőrkapitányát hivatalvesztésre ítélték. A közigazgatási bizottság fegyelmi választ mánya dr. Aigner Károly elnöklete alatt tegnap délu'án hozott ítéletet dr. Szakáll József városi rendőrkapitány fegyelmi ügyében és a több mint három évig tartó fegyelmi vizsgálat után hivatalvesztésre itélte. A fegyelmi ügy ismertetése után Turóczy 'Mihály tiszti főügyész tette meg indítványát. Kéri a fegyelmi eljárás fenntartását és a törvény alkalmazását. Az indítvány indokolásában elmondja a főügyész, hogy dr. Szakáll Józsefet azért függesztették fel állásától, mert a proletárdiktatúra alatt államellenes magatartást tanúsított. Mivel a kormánybiztos-főispán ténybeli vádakat nem sorolt, igy a fölmerült vádakat most sorozza pontokba. Az első vádpont szerint dr. Szakái József a proletárdiktatúra kikiáltásának a napján magát helyeztette a szegedi rendőrség élére. A vizsgálat során azonban semmi terhelő adat nem merüli fel erre a vádra vonatkozólag. Vallomását, amely szerint a rendőrség vezetésére Dettre János kormánybiztos egyenes utasítására vállalkozott, nem cáfolta meg senki, de mégis vádat kell ellene emelni, mert — ha felsőbb nyomásra is — elvállalta a rendőrség vezetését. A második vádpont szerint nem teljesítette hivatali kötelességét, amikor a polgármester rendeletére ötven főből álló rendőrszakaszt kellett volna Felsőtanyára küldenie a vörösök garázdálkodásának megakadályozására. A harmadik vádpont szerint vádat eme! Nagel Manó és társainak őrizetbevétele körüli magatartása miatt. Az őrizctbevétell különben felsőbb parancsra rendelte el, de azért mégis vétkes, amiért a parancsteljesitést nem tagadta meg. A negyedik vádpont szerint Dreyer József rendőrkapitány levele alapján összehívta a rendőrtisz'eket é:- a legénységet és arra akarta őket rábírni, hogy fegyveresen hagyják el a várost és álljanak á szovjet szolgálatába. Ebben az ügyben vádat ellene nem is emel a főügyész. Arra sincs bizonyíték, hogy levelezett volna a felsőtanyai direktórium tagjaival. Ötödik és egyszersmind utolsó vádpontként azt lehetne felállítani, hogy — mint a rendőrség vezetője — itt a városban állandó összeköttetésben volt a kommunistákkal. Védekezését, mely szerint mint hivatalfőnök nem térhetett ki látogatói elől, más terhelő adat hiányában el kell fogadni, mert bizony abban az időben bárki lett volna a rendőrség vezetője, másként nem cselekedhetett volna. Bizonyíték van arra is, hogy azért íratott be két újonnan fölvett pótrendőrt a kommunista pártba, hogy azok a kommunisták terveit előre megismerjék. A vizsgálat adataiból nem látja a főügyész beigazoltnak, hogy Szakáll fózsef dr. a diktatúra alatt államellenes működést fejtett volna ki s igy magáévá teszi a törvényszék eljárástmegszüntető végzésének indokolását. Nem tagadható, hogy Szakáll József dr. akkori magatartásából sokan azt következtethették, hogy kommunista érzelmű volt, ilyen látszatra azonban terhelő adat hiányában vádat emelni nem lehet. Ügyének elbírálásánál súlyosbító körülmény, hogy a felszínre került rétegekkel szemben nem tanúsított elég erélyt. Hivatalvesztést azért nem indítványozott, mert a vizsgálat adatai szerint nem abban vétkes, amivel vádolták. Véleménye szerint ő csak olyan fegyelmi vétséget követett ei, amelynek megtorlására a másodfokú pénzbüntetés is éppen elegendő. A vádirat ismertetése után a fegyelmi választmány tanácskozásra vonult vissza és rövid tanácskozás után meghozta iléletét, amely szerint Szakács József dr. nemcsak a vádiratban konkretizált vádakban vétkes, hanem mindazok a vádak is terhelik, amelyeket az ügyész bizonyíték hiányában elejtett. A fegyeimi választmány igy kimondotta a hivatalvesztést. Levél a múltból. Az alábbi levél pontosan nyolc esztendővel ezelőtt, egy dermesziően hideg dé'után iródo't a lövészárokban, valahol a galiciai-orosz határon. A levélíró még él; a címzett eltette a levelet és nyolc esztendő multával visszajuttatta hozzá, hogy lássa, miként vélekedett a háborúról, mikor benne volt a kellős közepében. A levél nem a nyilvánosságnak szánt harctéri írások közé tartozott, meiyeknek túlnyomó része messze a fronttól és távol a veszedelmektől készült, épen azért a hangja őszintébb és természetesebb. A megírása óta csak nyolc esztendő telt el, de a hangja ugy hat, mintha valahonnan a messze távolból, a mult idők ködös homályából csengene felénk. Változtaiás nélkül csupán a legszemélyesebb vonatkozások elhagyásával közöljük, halottak napja előtt megemlékezésül. A levél a következő : Kedves és nagyságos asszonyom, — ez a levél nemcsak magának, de Pisti bácsinak is szól. AzonkivQl arra kérem, hogy mutassa meg a feleségemnek is. Neki ugyan már körülbelül mindent megírtam, de talán mégis talál benne valamit, ami érdekli. Ismeri a régi viccet a Móricról, aki büszke arra, hogy zsidó, mert ha nem volna büszke, akkor is zsidó volna. Nos tehát mi is igy vagyunk ezzel a háborúval. Jó képet vágunk hozzá, mert ha nem vágunk jó képet, akkor is háború volna. Hanem én azt hiszem az emberek túlnyomó része másként képzelte el a háborút, mint amilyen. Lobogó zászlók, szép rohamok, vágtató huszárok és miegymás. Ehelyett higyje el, hogy közvetlen közelről ütközetben mindössze három muszkát láttam két hónap alatt, a többit legfeljebb messzelátón. Most már itt vagyunk két hete egymással szemben, egy kis folyó választ el bennünket egymástól, a távolság szinte hihetetlen 1 Mindössze 200 méter és nem látjuk egymást. Mélyen be vagyunk ásva a föld alá és ásóval, kapával, csákánnyal haladunk a folyó partjához. Mindennap elesik itt is, ott is egy-két ember, akit lesből leterítenek, megsebesül öt-tiz, — ez az egész. Hogy tulajdonképen mit csináltunk, azt rendesen egy hét múlva tudjuk meg az ujságokbóL Nappal a föld alatt vagyunk, mert ha valaki kidugja a tejét, lesből rögtön rája lőnek. Csak éjjel megyünk ki a Deckungból enni, inni és egyéb privát ügyeket elintézni. A mulatság éjjel se valami ragyogó, mert akkor pokoli lövöldözés van, hogy egyik a másikat a kosztolásban megzavarja. Ha ilyenkor egy lövés talál, arra azt mondják, hogy zufallstrener. A Deckung egy hosszú árok, amelyből oldalt annyi lyuk megy a föld alá, a^ány embere van a századnak. En a kapitányommal most már palotában lakom. A mi -érmünk két méter hosszú és két méler széles. A teteje fenyőfával, földdel és gyeptéglával van fedve, a feneke szénával kibélelve. Magassága 90 centiméter. Oldalában lyukak hamunak, gyertyának és spirituszfőzönek. Éjjelre — délután négy órától reggel hatig — az elejét befüggönyözzük, hogy a világosság ne szűrődjék ki rajta. A mi lakásunk a meleg paloták közé tartozik. Jáger ing, gyapjú mellény, zubbony, téli kabát, kézmelegitő, lábszárvédő, hósipka és dupla takaró van rajtunk, viszonylag jól lehet aludni. Hanem annál kellemetlenebb Hmenni szolgálatban a sivító hideg orosz szélbe. Mert itt mind g fuj a jéghideg szél Oroszország felöl és már erősen benne vagyunk a télben. Így élünk itt mostanában. Az élelmezés elég jó, de a hústól már kezdünk megcsömörleni. Tésztát és főzeléket szeretnénk, ami nincs. Momentán cigarettánk vl bőven, de volt idő, mikor gyufa nem volt h zzája. Kérdezze meg Berti bácsit, hogy ez milyen élvezet lehet. Egyebeket akkor mondok el a hábouról, ha hazakerülök. Berti bácsi irta, hogy a lányok készítenek meleg holmit és hihetőleg nekem is jut belőle. Teljes köszönet, de az én ruhatáram már teljes. Részint az elesett, részint a beteg kollegák holmiját elárvereztük és beszereztem darabonként mindent, amire szükségem van. Különben is az 57. számú tábori postára megint nem lehet csomagot feladni. Három héten át, Jaroslautól Tarnovig nem volt postánk egyáltalán,