Szeged, 1922. július (3. évfolyam, 148-174. szám)

1922-07-02 / 149. szám

Szeged, julius Vasárnap, 111. évi., 149. sz ELŐFIZETÉSI ÁRAK: évre 1440 kor. I Negyedévre 360 kor. évre 720 » | Egy hóra 120 • Exlex. A magyar nemzetgyűlés tegnap minden különösebb izgalom, fölháborodás és érdeklődés nélkül belesétált a költségvetésnélküli állapotba, közismert nyelven mondva az exlexbe. Figyelmes krónikások följegyezték, hogy ennél a fontos eseménynél, amely az ülés megnyitásakor önmagától beállott, a honnak összesen tizenkét atyája volt jelen. Az apostoli szám nem jelentette azonban az apostoli buzgalmat is. Apró személyi botrányocskák nagyobb hatásokat váltanak ki, mint az a körülmény, hogy az ország pénzügyi , gazdálkodás tekintetében törvényen kivüli állapotba jutott. Igaz, hogy az exlex tekintetében már van némi gyakorlatunk. Mikor még Bánffy idejében első izben történt meg, hogy a kormány nem tudta idejére megkapni az indemnitást, a kritikus január elsejei dátum előtt és utána napokon keresztül egyébről sem volt szó sajtóban, parlamentben s az egész közéletben, csak az, hogy mi lesz, ha az országnak nincsen költségvetési törvénye. Még a legjobban viharedzett politikusokat is valami babonás félelem fogta el. Nem lesz az adófizetés, ne n fizetik a tisztviselőket, megakad az állam gépezetének a kereke, talán összeomlik az egész épület. Mindez nem következett be, zekkenéssel ugyan, de minden haladt tovább a maga utján. Mindössze szegényebbek httünk egy illúzióval, vagy fikcióval. Az exlex lehetősége és tényleges következése kikezdte azt a hitünket, hogy a törvényszerűség az állami élet mi-den megnyilatkozásának igazi alapja. Érdemes volna és nem is volna lehetetlen kin utatni, hogy az első exlex és az utána következő exlexek sorozata erkölcsileg mennyiben járu.t hozzá az utolsó évek fölbomlási proceszszusár.ak az előkészítéséhez. Sajnos, azóta az exlex majdnem évelő jelenség a magyar közéletben. Az utolsó két esztendő alatt pláne nem is kétszer, hanem háromszor is élvezhettük. Már-már senki sem törődik vele. Az ellenzék tudja, hogy az indemnitás megtagadása nem fegyver a kormánnyal szemben. A kormány pedig annyira nem tulajdonit fontosságot az egész indemnitási kérdésnek, hogy akárcsak a választójogot húzta-halogatta a mult nsmzeigyíilés föloszlásáig, most ugy várt az hdemnitás beterjesztésével a legutolsó pillanatig. Mintha csak mondani akarla volna : szavazzátok meg, vagy tagadjátok meg, ha nektek jgy tetszik. Láthatjátok, engem nem érdekel az egész história. Fölösleges tovább folytatni ezeket az e'mélkedéseket és még fölöslegesebb fölvetni a kérdési, hogy vájjon hány embernek jutott eszébe, hogy az ex'exre való hivatkozással máiól kezdve rregt gadhatja a forgalmi adókönynek a vezetését, vagy a sokféle adó valamelyikének a befizetésé'. Az egyszerű polgár már túlesett ezeken a naivitásokon és már nem meri hazafias üpgyé avatni az adó megtagadását. Holnap éppenugy fog instanciázni adóhivatalban és pénzügyi^azgatóságnál, mint tegnap és tegnapelőtt. Nagyon jól tudja ugyanié, hogy ha ma nem fizet, akkor néhány hét múlva esőstől szakad rá az áldás. Nem is ez a fontos a költségvetésen kivüli állapotnál, hanem az a rendszer, amely egész pénzügyi politikánk tekintetében folyik. Mialatt Hegedűs Lóránt egy heroikus erőfeszítésnek az izgalmaitól kimerülten fekszik egy berlini szanatóriumban és megán érzi a magyar átkot, ame'y a legjobbbakra nehezedik a legerősebben, idehaza, akár van költségvetés, akár nincs, a kormány a parlament ellenőrzésétől függetlenül intézi az államháztartás ügyeit. Ha van költségvetés, minden tétele fiktív, mert a fölhatalmazás nélküli kiadások minden előirányzatot'megcsúfolnak, ha nincs, akkor pedig elegendő az utalványozás önmagában. A többi pedig az Orell Füssli cég dolga Zürichben. Nem vagyunk olyan gyermeteg lelkűek, hogy a mai viszonyok mellett olyan költségvetést és a költségvetít nek olyan betartását kívánjuk meg bármely kormánytól, aminő szokásban volt a boldog béke esztendőiben. M?, amikor a pénzértékik úgyszólván napról-napra viharszerüen ingadoznak ide-oda, nincs Az indemnitási javaslat tárgyalása. Rupert az indemnitás ellen. az a kormány ét nincs az a pénzügyi d ktálor, aki meg tudná mondani, hogy a tegnap megállapított keretek közö l tudja-e holnap teljesíteni a kiadásodat. A koronának minden filléres esése mi Hókkal szaporítja adósság-terhünket, elijesztő százalékkal drágítja az é'etet és te«zi szükségetsé a tisztviselők javadalmazásának uj meg uj rendezését. Mindez azonban csak a pillanatnyi helyzethez való kényszerű alkalmazkodást teszi szükségessé, de az ellenőrzést mm teszi feleslegessé. Sőt. Az ellenőrzés éppen ilyen pénzügyileg válságos időkben s legszükségesebb. llyenkur kell kettős nyomatékkal rámutatni mindenre, ami feleslegesen pazarolja ÍZ ország energiáit, ilyenkor kell számonkérni az olyan vasúti tarifaemeléseket melyeket üzemi kimutatással nem indokoltak, a Hegedűs Lóránt távozása óta ismét rohamosan szaporodó állami autókat, a megcsonkított országban luxus jellegével biró és mé*.is folyton sokasodó hivatalokat és sok minden egyebet, ami a takarékosság jegyében elkerülhető lett volna. Azt szokták mondani, hogy s magángazdaság abban különbözik az állami gazdálkodástól, hogy az előbbinél a kiadásokat szabják s bevételekhez, az utóbbinál pedig megfordítva : a bevételeket a kiadásokhoz. Ezt az elméleti megállapítást ujabban minden állam hatványozott módon viszi át a gyakorlatba. Ha már benne vagyunk az exlex ben és esö után köpönyeg Lsz is a megindu ó indemnitási vita, az ellenzék szónokainak e rendszer folytatása ellen kell fölemelni tiltakozó szavukat. BUDAPEST, julius 1. A nemzetgyűlés ülését Gaál Gaszton pontban 10 órakor nyitja meg. Jelenti, hogy Bónya, Huszár Elemér, Dréhr Imre és Édes Antal mandátuma ellen érkezett petíció. Az indemnitás vitájában első szónok Rupert Rezsó, aki kijelenti, hogy főleg a választójogi rendelettel kiván foglalkozni, amelyet törvénytelennek tart. Nincs tehát abban a helyzetben, hogy magát törvényhozónak tekinthesse (Fölkiáltások a jobboldalon : Akkor mit csinál itt? Nem törvényeket, hanem csak határozatokat hozunk, amelyeket a hatalom életbelépte!. (Fölkiáltások a kormánypártból: Rendre!) Az elnök figyelmezteti a szónokot, maradjon a házszabályok által előirt keretek közt. Rupert Rezső: Ami itt folyik, az tragédia. A miniszterelnök megtudta Genuában, hogy nem szabad osztálypolitikát fo'ytatni, sem felekezeti politikát é3 hogy szükségűnk van a külföld barátságára. De azért osztályérdekek előtérbe helyezésével a főrendiház összeülését követeli. A miniszterelnök jogrendet és társadalmi békét igér, de semmit sem tesz. Hirdeti a békét, de a főispánok egyre másra kapják az utasításokat, hogy ezek, meg ezek a mandátumok ellen panaszt kell beadni. Hirdeti a miniszterelnök ur a felekezeti békét is és csakugyan véget kellene már vetni annak a humbugnak, ami két év óta folyik. Kereszténynek és nemzetinek mondották a kurzust, hangulatos jelszavakkal dolgozlak, de ma már mindenki tudja, hogy ezek a jelszavak panamát és bűnt takarnak, mindenki tudja, hogy ez az irányzat, amely itt uralkodott az utóbbi években, nem volt sem keresztény, sem magyar. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: KOIc«ey-utca 6. V Teleion 13-33. Ezután a komir unizmus alatt elméletben megtévelyedettekről és az emigránsokról bestéi. A heroizmus álláspontjára — úgymond — gyarló ember nem tud fölemelkedni. Meg kell nekik bocsátani. Kuna P. András: Sokat ér I Patay Tibor: Haza akerja hozni Kun Bélát I (Nagy zaj a kormánypárton.) Rupert Rozső: Gyilkosok, rablók számára azonban ne legyen mentség. Azokat el kell ítélni I Az emigránsok közül nem beszélek a gyilkosokról, rablókról és őrültekről, akikről a szocialisták is azt mondották, hogy őrüllek voltak. Nem ezeket akarom hazahozni. Hanem ott van Garami Ernő, aki európai nívójú ember . . . Esztergályos Sándor szociáldemokrata : Garami több, mint az egész egységes párt. Rupert Rezső: Garami első volt, aki megtagadta a kommünt . . . Peyer Károly: De Tomcsányi végig szolgálta a kommünt!., Rupert Rezső : Ott van Lovászy Márton, de különösen Garami, akinek értékes szolgálatait, még az ellenforradalmi emigránsok is igénybe vettek annakidején. Egy hang a kormánypártról: Viszszajöhet 1 Csak nem küldünk érte deputációt I Rupert Rezső: Amig el nem következik, hogy egy polgárt szabadságától csrk a független bíróság itélele foszthat meg, amig egy szolgabitó, rendőr internálhat embereket, addig sok tisztességes magyar ember nem jöhet vissza. (Nagy Lps a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ezután az egyéni szabadság korlátozásáról beszél, a közrendészeli szolgálatra 1921—22-ben egymilliárd van előirányozva. Majd a merényletekről beszél. Szól az erzsébe városi körben elkövetett bombamerénylettől, amelynek tetteseit mai napig sem fogták el. Rassay Károly: Egy szobával odébb voltak a tettesek! Rupert R.: Politikai hüntanyákat kerülgettek, nem mertek hozzányúlni egy szervezethez, amelyre pedig megvolt az alapos gyanú. Lehet-e konszolidáció ott, ahol titkos, fölfegyverzett erők vannak. Rakovszky István: Ugy van 1 Bandagazdálkodás 1 Rupert Rezső: Magam is tapasztaltam keiületemben, hogy Gömbös lehozatta különítményét, az úgynevezett K. 5 öt, ezek revolverrel fölfegyverkezve kezdetben megverték az embereket, azonban ezzel a tisztelt K. 5-tel már első megmozduláskor elbánt a nép. Rakovszky István: Nagyon helyes, ütötték volna őket agyon. Rupert Rezső: Nyugták estek ki a zsebeikből, amelyekből kitűnt, Gyapjufonalakaí, férfi, női ruhákat, köppenyeket művésziesen fest és vegyileg tisztit meglepő olcsó árak mellett. Gyászesetben festés 24 órai alattkéwfll. Kérem a cimre mindenki saját érdekében figyeljen. Lichtnei* Ápitlill (hÚTpÍocI^L íSStf lUtt