Szeged, 1922. július (3. évfolyam, 148-174. szám)

1922-07-12 / 158. szám

Szeged. 1922. julius 12 Ára 6 korona. Szerda, III. év!., 158 sz ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy évre 1440 kor, I Negyedévre 360 kor Fél évre 720 » I Egy hóra 120 » A drágaság. „Fölrobogtak hadvész ülte kép­pel" a választás után a honnak az atyái. Szörnyű összecsapásra készü­lődles jobbról is, balról is, a harc­nak azonban váratlanul egészen uj fordulatot adott egy harmadik ellen­félnek, vagy inkább ellenségnek, a drágaságnak a megjelenése. Nem jött zajjal, nem jött lármával, hanem már megszokott taktikáját kö­vetve, surranva lopakodott bele még mélyebben a magánosok háztartá­sába és az államnak a kasszájába egyaránt. A (isztviselő, aki elsején kapott pénzét szétrakosgatta, hogy belőle mennyi jut a kedvezményes ellátás­ban kapott élelmiszerekre, tejre, viz­dijra, villamosra és egyebekre, már néhány nap múlva kénytelen volt észrevenni, hogy valami ismeretlen lolvaj dézsmálja csekélyke pénzkész­ettét. Az iparos rájött, hogy a vál­atl munkát nem tudja a megállapi­Itot áron elkészíteni. A kereskedő aszt tapasztalia, hogy a gyárak szám­lái tekintélyes emelkedést mutatnak. Még a Mari nénik és Zsuzsi nénik keismegbeszélést tartottak a tehenek­és tyúkokkal és kiadták nekik ez uaitást: n — Mától fogv huszonhat koro­áért tadjátok a tejaet és tizenkét ko­ronáért tojjátok a tojást! Jó termés van. Tömött keresztek sorakoznak országszerte. Mégis a buza ára, amely elseje körül átme­netileg lement 3600 koronáraf ve­szedelmesen emelkedik az 5000 ko­ronás színvonal felé. A kenyér ki­lója a piacon 46 korona és minden­nek az ára e legfontosabb értékmérő színvonalának megfelelően emelke­dik. Csak a korona sülyed, sülyed, akárcsak a viharban .'éket kapott, törött kormányu és tépett vitorláju hajó. Mindnyájan u^y érezzük, mintha egy seholsem látható, de mindenütt jelenlevő, embeifeletti hatalom fojto­gatna bennünket. Hideg ujjai vas­kapcsok módjára mélyednek bele egyre jobban a torkunkba. A meg­élhetés gondjai nehezednek ránk és e gondokkal szemben el kell né­mulni minden politikának, azt az egyel kivéve, amely magát a meg­élhetést kívánja biztosítani. Ezért szorullak a háttérbe a nagy politi­kának egyéb kérdései; ezért nyomult előtérbe az indemnitás vitájának során a drágaság kérdése és ezért kelieit a drágaság ügyét a kormány­nak is n .pirendre tűzni. Mert hiába mondanak bármit is, a felsőháznál nagyobb ur és fontosabb kérdés a — gyomor. Az egyszerű polgár a legfőbb tör­vényhozó és kormányzó fórumok megmozdulásának láttára feszült fi­gyelemmel várja a történendőket. Fi­gyelmében van ugyan némi szkep­szis, m*rt eddigi tapasztalatai arra tanították, hogy a drágaság ellen megindított hadjáratok nem nagyon mutattak föl eredmények. A harcnak rendesen nem az egyik félnek győ­j zelme, vagy mindkét félnek kimerü­! lése vetett véget, hanem a küzdő fe­lek rajta, illetőleg egyre lappadó er­szényén oszioztak meg zsákmány gyanánt. Most is az! kérdezi bizo­nyos aggódással, hogy lesz a kor­mánynaK annyi erélye, leleményes­sége és ölletessége a drágaság el­elleni hadjáratban, amennyit az el­lenzékkel szemben tudott alkalmazni a választási hadjáratban. Ami eddig történt, nem sok re­ménnyel kecsegtetheti. Egyes mi­niszterek nyilatkoztak, hogy a kor­mánynak legfontosabb föladata a drágaság letörése. Bethlen István kijelentette, hogy a kormány „tudni fogja a kötelességél". Nyomban utána megjelent az uj lakásrendelet, amely a boltbérek és üzlethelyiségek bérének emelése révén drágítja meg az életet. A nemzetgyűlés külön al­bizottságot küldölt ki a drágaság kérdésének tanulmányozására. Nyom­ban a bizottság kiküldése után is­mét Bethlen István beszélt. Amit mondott, volt olyan katasztrófális jelentőségű, mint mikor Tisza Ist­ván elismerte, hogy elvesztettük a háborút. Egyetlen pozitív tény gya­nánt csendült ki Bethlen beszédé­ből, melynek az árak leszorítása volt a programja, hogy a kormány emelni lesz kénytelen a vasúti tarifákat. Az­óta már megjöií a posfaíar;fák eme­lésének a híre is. Mindez nem ugy fest, mintha olcsósági hullám volna készülőben. Bethlen után nyilatkozott a drá- | A szociáldemokraták javas­lata a drágaság ellen. Andrássy fölszólalása a nemzetgyűlésen az orgoványi ítéletről. gaság kérdéséről a kurzusnak má­sik vezéralakja, Gömbös Gyula is. Hogy milyen minőségben, nem tud­juk, mert Rakovszky István szerint az ő közjogi helyzete még nincs tisztázva. A nyilatkozata annyiban érdekes, hogy 6 katonás nyíltsággal, melyet még a politikai ellenfeleinek is tisztelni kell, megmond olyan do'­gokat, melyeket a miniszterelnöknek, akit köt az állás felelőssége, el kell hallgatni, vagy legalább is megéde­sített labdacs formájában kell be­adni. Gömbös Gyula határozottan pesszimista. Megmondja, hogy a nemzetgyűlésnek a drágaság tanul­mányozására kiküldött bizottságától ne várjunk eredményt. Bizottságok­ban az ügyek csak ellaposodnak és elsekélyednek. Ha komolyan tenni akarunk valamit a drágaság ellen, diktátort keil megbízni az ügyek in­tézésével. Ebben az esetben teljesen igaza van Gömbös Gyulának. Mi vagyunk az elsők, akik sláirjuk a szavait. Az eltérés közöttünk csak ott kezdődik, hogy mi alkalmasint nem tudnánk vele megegyezni a drágasági dik­tátornak a személyében, se pedig a reá ruházandó föladatkör tekinteté­ben. Mi ugyanis ezt hisszük, hogy minden gazdasági politikának a he­lyes elvekre fektetett általáno? poli­tika és a közállapotok milyensége az alapja. A drágasági diktátornak először ezen a téren kellene nagyon alapos rendet teremteni. BUDAPEST, julius 11. A nem­zetgyűlés mai ülésén Gaál Gaszton elnök bejelentette, hogy Kállay Ti­bor pénzügyminiszter nyíregyházai mandátumáról lemondott. Az elnök intézkedni fog az uj választás ki­írása iránt. Jelenti azután, hogy Kiss György Béla nagyváradi lakos Frá­ter Pál képviselő ellen összeférhetet­lenségi bejelentést tett. Nagyatádi Szabó István főldmíve­lésügyi miniszter három rendeletről tett jelentést ezután, amelyeket mi­nisztériuma a kivételes törvény alap­ján ujabban kiadott. A rendeletek közül kettő a haszonbérletekre és egy a rézgálicra vonatkozik. Mind­hármat kiadják az újonnan megvá­lasztott bizottságnak, amely azokat " meg fogja vizsgálni. Az indemnitá8i vita. Farkas István szociáldemokrata volt az indemnitási vita mai eíső szónoka. Polemizál Viczián János kormánypárti tegnapi beszédével. Viczián képviselő ur, ahelyett, hogy tanulmányozná a szocializmust, egy sereg újságcikket olvasott föl azekbói, amely a szabadgondolko­dásról, a szabadkőművességről és hasonló kérdésekről szólnak, abban a hitben, hogy minden szabadgon­dolatot eltemethet egy sötét kriptába, amelyből nincsen föltámadás. Ez az egész kormányzópárt téves fölfogása. Majd az emigránsokról beszél: — Mi csak azokat valljuk ma­gunkénak — mondja — az emig­ránsok közül, akik velünk azonos célokért küzdenek és akiknek meg van az erkölcsi jogosultságuk, hogy ezekért az ideálokért harcolhassanak. Ezután áttér a gazdasági kérdé­sekre és azt mondja, hogy a mai helyzetnek az oka először a háború, azután a forradalom, majd utána a kurzus és Orgovány. Varsányi Gábor: Orgovány majd jön, bJvitett rs javított kiadásban! Hot váth Zoltán: Szép kis program / Farkas István; A szociáldemo­krata párt vígcélja az osztályuralom megszüntetése. Majd a drágaságról beszél. — A buza — úgymond — el­érte az aranyparitást és most azt akarj,üt, hogy a háziurak is érjék el o.z aranyparitást. Minden cikk ara emelkedett a buza áremelkedésével. Ezután beszél a kormány rossz gazdasági politikájáról, beszél a mcnopoliumokról. A panamák egész SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Kölcsey-utca 6. V Telefon 13-33. sora támad és ez mindegyre drá­gítja az életet. Ezután határozati javaslatot nyújt be pártja nevében a drágaság enyhítésére. A javaslat szerint 1. Utasittassék a kormány a mezőgazdasági termé­nyek árának szabályozására. 2. A kormány már ez évben foglalja le a cséplésnél 100 holdnál nagyobb bir­tokokon a kenyérmagvakat. 3. Rend­kívüli hitelek utján szaporittassanak a közlekedési eszközök. 4. Szállítsák le a legfontosabb élelmicikkek szál­lítási díjtételeit. 5. A behozatalt a legszükségesebb cikkekre korlátozzák, de azoknak vámmentességet biztosítsa­nak. 6. A félhivatalos magánvállalatok monopoliumát szűntessék meg. 7. Az adózás súlypontját a kereske­delmi, ipari és mezőgazdasági értékek (föld, ház) igénybevételére helyezzék át. 8. Terjesszen elő a kormány törvénjavaslatot a föld ér­tékének emelkedésével egyenlő mér­tékű adóemelésről. 9 Terjesszen elő javaslatot a forgalmi adó eltörlésé­ről. 10. Adóztassa meg erősen a kormány a deviza- és valutaüzletből származó hasznot. 11. Csökkentesse­nek a fogyasztási adók. 12. Terjesz­szék ki a kedvezményes ellátást mind­azokra az alkalmazottakra, akiknek keresete meg nem haladja a 25 ezer koronát. 13. Állapítsák meg a bel­földi fogyasztásra szánt mennyiséget. 14. Biztosítsa a kormány a munká­sok és alkalmazottak szervezkedési jogát, hogy a drágaság emelkedésé­vel meglegyen a munkabérek emel­kedésének lehetősége is. Farkas István ezután a választási visszaélésekről hozott eseteket. (Be­szédét az ellenzéken nagy tetszéssel fogadiák). Bottlik István szólalt föl ezután. — A közélelmezés a legfőbb program, — mondta — mert ettől függ nemcsak a társadalmi béke, hanem a pénzügyi, helyzet is. A pénzügyminiszter expozéjában azt mondotta, hogyha a pénzügyeket 3—5 év alatt rendbe nem hozzuk, elkerülhetetlen az államcsőd. Énhez még csak azt fűzi hozzá, hogyha a drágaság meg nem szűnik, akkor az államcsőd még hamarább fog be­következni. Örömmel üdvözli az őrlési adónem eltörlését. Ez volt a legigazságtalanabb adónem. Az ebből származó deficitet arányosan el kell osztani az ipar, a tőke és a gazdák között. Ezután a tisztviselők és az állami alkalmazottak súlyos helyzetéről be­szél. A fajvédelem jelszava alatt nem szabad meglévő dolgokat tönk­retenni. Teremtsünk keresztény Ma­gyarországot, de ennek alapja a krisztusi szeretet, ne a gyűlölködés legyen. Az indemnitást elfogódja. Ezután szünet következett, amely alatt Kállay pénzügyminiszter fo­gadta a bankvezéreket. Szünet ulán Gróf Andrásey Gyula emelkedett szólásra. A maga részé-

Next

/
Oldalképek
Tartalom