Szeged, 1922. július (3. évfolyam, 148-174. szám)

1922-07-12 / 158. szám

SZBQED föl a kormány kiindulási pontját és célkitűzését t;védésnek tartja és kötelességének érzi, hogy a legélesebb harcot folytassa ellene. Megtörtént az a ha tatlan eset, hogy a volt nemzetgyűlés által elfogadott választójogi törvényt rendelettel módosi ották és másfél millió embert ütöttek el a szavazástól. — Mondhatom — jelentette ki Andrássy —, hogy politikai pályafutásom alatt ilyen természetű erőszakoskodást még nem tapasztaltam s ennek a következménye az volt, hogy a titkos területek nagy többséggel ellenzéki képviselőt választottak. Ezeknek a választásoknak az az eredménye, hogy itt egyetlen olyan képviselő sincs, akinek az a meggyőződése lenne, hogy ez a választás tiszta volt. Bogya János: Kinevezelt képviselők ! Andrássy: Minden áron többséget akartak teremteni. Gömbös Gyula: Minden áron ? Grieger Miklós: Hidegvérű lovakkal. Andrássy. Igazolja ezt az is, hogy visszatértek a nyilvános szavazás rendszeréhez, amely gyakoribb volt a titkos szavazásnál. Az egész magyar társadalom hibákat követett el, de ezeket a hibákat újból elkövetni öngyilkosság. A kormány mégis elszánta magát a nyilt szavazás behozatalára, n^ha a nemzetgyűlés többsége a 'kos szavazás mellett vot Barla-Szabó: Maguk akadályozták meg! Grieger Miklós: Oktrojisták! Andrássy: Ragaszkodtak a nyilvános szavazáshoz, hogy maguknak biztosítsák a sikert. Vulkánon táncolunk, kérdés, hogy vájjon nem fogja-e fölrobbantani egy szikla a vulkánt. Varsányi Gábor: Budaörs! Rakovszky István : Orgovány t Andrássy: Hogy a helyzet ma ilyen, ennek az a következménye, bogy Magyarország koronás királya az integritás eszméjéért nem szállhatott sikra. Gömbös Gyula: Sokkal jobb kezekben van az I Az el enzék oldaláról többen Gömbös felé kiáltoznak. Gömbös: Mi nem akarunk amnesztiát senkitől I Rothentsein Mór: Pedig már rászolgált! Andrássy: A helyzet veszedelmes nálunk, mert veszedelmes egész Középeurópa he'yzete is. A betegség oka az, hogy egész Európában nincs életképes állam. Azt tudom, hogy törvényes ítéletet kritizálni nem lehet, dc erről a legutóbbi ítélet indokolásárol szeretnék beszélni. Az indokolás szintén a betegség jele. Azt mondja a biróság, Ugy kötelessége volt a gyilkosoknak a parancsot teljetiteni, mert ezzel följebbvalói bízták meg őket. Olyan rendkívüli időkben eltünk akkor, hogy nem leheteti a parancsnak ellenszegülni. Ez nem mentő ok, csak enyhitő körülmény. Ilyen dolgok és ez az indokolás veszélyeztetik a jogrendet és az életbiztonságot. Andrássy követeli, hogy az időszaki választásokon ne történjenek atrocitások. Ha a főispán politikai büntettet követ el, mozdítsák el állásából. Majd a drágaság kérdéséről beszél. Európa gazdasági válságának legfőbb oka, hogy a termetéi felérc apadt. Ezután a pajirpénz forgalmával foglalkozik. — Nem n papirpéuznyentissdl. — u.üiidotta — hdne.n a nemzeti produkálás emelésével khet az emHázat! FöldetTÖzleíet! !íft.\Í5*SBSÍS Szabó ingaüan iroda által, Takaréktár-utca 3. Telefonszám: 10—54 Szolid és a tegmegbizhatóbb. - Állandó nagy elójegyzéa háxak, fftldek és flzUfk eladására. 1002 bereken segíteni. A drágaság igazi oka az, hogy nincs annyi szükségleti cikk, amely az igények födözésére elegendő volna. Majd a „B" listáról beszél. — Sajnálja, hogy nincs jelen nagyatádi Szabó István, akinek igen ügyes politikai taktikája van, mert különböző miniszterelnökökkel tudott együttműködni. Károlyi Mihálynak bizalmasa volt, most pedig Bethlen Istvánnak minisztertársa. Ez mindenesetre kvalitás, ügyészségi bizonyítvány, azonban nem bizonyítja azt, hogy a n agyar mezőgazdaság nagy kérdéseit meg tudja oldani. A tárca élére egy kiváló szakember kell, hogy álljon. A kivileli engedélyek tekintetében tiltakozom, hogy pártpolitikát vigyenek be. Drózdy Győző: Ne párttitkárok kapjanak kiviteli engedélyt! Andrássy: Be kell mutatni a kiviteli listákat. A legkisebb visszaélést is súlyosan meg kell büntetni. Amennyiben a kormány kibékülni óhajt, hajlandók vagyunk a harcidőt kitolni. Precizirozta a miniszterelnök ur, hogy milyen áldozatokra hajlandó és mi boldogok vagyunk, ha enyhe harcmodort használhatunk. Az indemnitást nem fogadja el. Az elnök napirendi indítványa után az ülést negyed háromkor zárják be. Több tisztviselő kilépett a város szolgálatából. Azok, akik 1921 április inán állottak szolgálatba. — Az egyenlő elbánás elve a gyakorlatban. — „Hát hagyják itt a várost* — mondja a pénzügyi tanácsnok. Az utóbbi időben nagyon sokszor kerül napirendre a városházán a városi tisztviselők valamilyen szociális ügye és úgyszólván minden egyes alkalommal az .egyenlő elbánás" elvét hangoztatják az illetékes intéző tényezők. Az egyenlő elbánás elvének szigorú keresztülvitele és minden egyes esetben való alkalmazása lenne { az az eszköz, amellyel eleve élét vehetnék minden méltánytalanságból származó elégedetlenségnek. Azonban sok esetben az egyenlő elbánás elvét csak hangoztatják, annak alkalma- | zása nélkül, ami az állandóan ki- t kitörő elégedetlenségen kívül nagyon súlyos és föltétlenül megfontolást érdemlő következményekkel jár. Közvetlenül a választások előtt — mint ismeretes — a kormány át- ; meneti segélyeket utalt ki a köz- ' alkalmazottak számára. Hogy ennek a segélynek mi voit a tulajdonképeni j politikai célja, az most nem tartozik i ide, hanem hogy erre a segélyre , égető szükség volt már, az kétség- ! [ telen. Az átmeneti segélyekről szó.ó j rendeletnek van azonban egy olyan ] paragrafusa, ami erös csorbát ütött ; az egyenlő dóánás elvén. Ez a szakasz ugyanis kimondotta, hogy az átmeneti segélyekben nem tésze- ' sülhetnek azok, akik 1921 április j elseje után léptek közszolgálatba és akik sok másféle segélyt éa pótlékot már különben sem kaptak, sot nagyrészük még a természetbeni ellátástól is elesett. A városi tisztviselők egyesülete — mint ann^k idején közö'tü* is — két izben nyújtóit be kérvényt a város tanácsahoz, amiben azt kérte, hogyha az áliam mar megtagadta az 1921 április után fölvett alkalmazottaktól a segélyt, vállalja ozt magára a város közönsége, hiszen az általuk végzett munka értéke nem kisebb, mint a hasonló beosztású, de hoszszabb idő óta szolgáló városi alkalmazottaké. Az első kérvényt a tanács ridegen elutasította, még pedig azzal a véleményünk szerint helytelen indokolással, hogy az átmeneti segélyeket azért nem vállalhatja a város, mert a kormány csak az egyenlő elbánás határáig áldoz és ha ezen a határon a város túllép, akkor a differenciát a kormány levonja. Az egyesület második kérvénye, amely egyszersmir d fölebbezése volt az első határozatnak, hasonló sorsra jutott. A tanács nem terjesztette a juniusi közgyűlés elé azért, mert a juniusi közgyűlés a kormányzói látogatás előtti napra esett és igy nem akarták a tárgysorozatot túlterhelni. Ez a kérdés pedig van olyan fontos, mint a citekföldek eladása, vagy akár az alsótanyai kántorlak pincéjének újra vakolása. A tanácsnak ez az eljátása az érdekelt alkalmazottak körében nagy elketeredébt keltett Mivel az ,aktasülyesztés" iulajdonképem oka sokak előtt nem ismeretes, különbözőképen magyarázgatták a kérdést. Igy azt is hallottuk, hogy a kérvény alaphangja nem tetszett a pénzügyek tanácsnokának, azt a tanácsi tekintély megsértésének minősiieite és ezért tárgyalás nélkül küldötte az aktákat az irattárba. Mindezeklő! a helyes, vagy helytelen kombinációktól eltekintve, a halogatásnak .oár is súlyos következményei vannak. Több ilyen mostchán kezelt városi alkalmazott ugyanis kilépett a szolgálatból, ottSzeged, 1922 jtülns 12. hagyta gazdáját, a várost, amely nem akart kenyéradó gazdája lenni. Az egyik számvevőségi tisztviselő, aki már megvált állásától, elsején mindössze 1030 koronát kapott kézhez. Ez az 1030 korona pedig az éhenhaláshoz is kevés ma, amikor egy kiló kenyér majdnem 50 koronába kerül. A távozóit száma az eddig eltávozottakkal még nem telt be, mert az elhatározás már több alkalmazottban megérlelődött, csak arra vár némelyikük, hogy valami más kenyérkereseti lehetőséget szerezzen magának. Azok, akik már is elhagyták a várost, mig ezt sem váriák be. Valószínűleg ugy gondolkoztak, hogy 1030 koronát c omaghordással is megkereshetnek egy hónap alatt. Balogh Károly pénzügyi tanácsnok, akinek hivatalosan referáltak ezekről a halálosan komoly és veszedelmes tünetekről, csak ennyit mondott: — Én nem csinálha ok semmit. Ha nem tetszik, hát hagyják itt a várost. Mi pedig azt kérdezzük, hogy mi lesz a várossal akkor, ha az éhező tisztviselők megfogadják a .város urá"-nakezt a könyörtelen tanácsát ? A szerbek ürügyet keresnek a további kiutasításokra. Közölte a Szeged, hogy Jugoszláviából körülbelül kétszáz olyan intelligens magyar embert utasítottak ki a legkegyetlenebb módon, akik a magyar állampolgárságot optálák. Ürügyül a kitoloncolásra az szolgált, hogy Pécsett egy szerb tisztet inzultáltak, aki az ottani konzulátus tagja, mert szerb katonai egyenruhában mutatkozott, ami a nemzetkö7í jogszokásba ütközik, ha a belügyminiszter nem ad rá engedelmet. Mint az Az Est irja, a pécsi affér hetekkel ezelőtt valóban megtörtént s annak szereplője egy llics nevű szerb tiszt volt. Ezt az affért azonban mindkét részről régen befejezték, az inzultusért teljes elégtételt kaptak. Teljesen indokolatlan ezt az ügyet újból és újból fölmelegíteni a szerbek részéről, amikor ürügyet akarnak keresni a magyarokkal szemben elkövetett eljárásuk indokolására. Egészen világos, hogv most is csak jogcímül használják föl ezeket a híreket, amelyeket a jugoszláviai magyarság körében valószínűleg célzatosan terjesztenek. Hiszen nem kellenek semmiféle sérelmek ahhoz, hogy a jugoszláv hatóságok rosszul bánjanak magyar alattvalóikkal. A jelek szerint ítélve a szerbek most ki akarják toloncolni mihdazokat a magyarokat, akik magyar állampolgárságot optáltak. Erről adnak hirt a legutóbb érkezett jugoszláviai lapok is. A békeszerződés értelmében még egy évig kellene megengedni ezeknek az ott tartózkodást, de a szerbek nem törődnek a békeszerződés rendelkezéseivel. ooo< A Szegedi Kenderfonógyar R.-T. keres a munkásügyeket a gyári irodában elintéző osztályba az ilyen munkákban némi gyakorlatimul tal biró rZZZZ nsi tisztviselőt. mmmsm^mt <