Szeged, 1922. május (3. évfolyam, 100-124. szám)

1922-05-16 / 111. szám

Stéged, 1922. május Ifc­ára 4 Kedd, IU. évi, UI. sz Röpiratok. A kormány a választások előesté­jén minden áron lendíteni akan a mai magyar irodalom tlgyén és eb­ből a célból eddig ismeretlen szerző­ket emelt ki a névtelenség homályá­ból az álnevüség világos-ágába. Megiratta velüt, nem azt, hogy mit kiván a magyar nemzet, mert ezt már Petőfi és Jókai elírták előle ama nevezetes március idusán, ha­nem megiratta velük azt, hogy mit kiván a magyar nemzet ezidő szerint való kor.isánya attól a néptől, amely hol nyíltan, hol titkosan az urnák elé lép nemsokára, hogy ítéletet mondjon a maga szavazatával. Ettől az itéle'töl, ugy látszik, már előre nyugtalan a kormány lelki­ismerete, azért fordul ahhoz az ed­dig szokatlan, sót példátlan irodalmi kísérlethez, hogy zöld és sárga, sőt lila és szürke bnosürák ezreit röpiti szét az országban, amelyek a külön­féle ellenzéki pártok vezető embereit igyekeznek bemártani vagy .lelep­lezni". A jóakarat erre ugyancsak megvan ezekben az álneves röpira­tokban, csak a tárgyi alap hiányzik. Szittya Bálint, Fokteőy Balázs és Látó László meg többi jóntvü tár­sain nem sajnálják a papirost meg a betűt, hogy egyrészt Andrássyt és Vazsonyit, másrészt Rassayt cs Ru­pertet és az etlenzék minden szá­mottevő tényezőjét a kicsinyes gyű­lölködés, az elvakult szenvedély mér­gével öntsék le, bár mi ezt a költ­séget es fáradságot neiu kímélő fél­hivatalos aknamunkát egészen fölös­legesnek tartjuk. A kormánypárti kurzussajtó jobb ügyhöz méltó buz­galommal már régóta csinálja ezt és ö is hiába csinálja. Ma már csak mesterségesen és meddő módon le­het terjeszteni az ilyen politikai „lég­kört", amire igazán semmi szüksége sincsen többé ennek a szerencsétlen országnak. Különben is minden józan és vi­lágosan látó olvasó, minden, a maga fejével gondolkozó választó az első pillanatra fölismerf ezeknek a zöld es sárga elmemüveknek forrását és célzatát, mint ahogy a hátulról le­döfött Aretino azonnal megismerte a római kúria stílusát. Mi csak sajná'ni tudjuk azokat, akik még mindig ilyen fegyverekkel harcolnak vélt igazaikért, jobban mondva veszélyben forgó hatalmi pozíciójuk érdekében. Akik Rassay Károlyt „forradalmi gömböc"-nek, Rupttl Rezsőt „pemzlifejü liberális"­nak nevezik, akik megállapítják, bogy „a Tisza-féle liberalizmus és a háború utáni liberalitás nem egy­kutya", azokkal nagyon bajos, sót egészen fölösltges dolo«{vitatknzni. Mi a magyar politikai és közeleti polé­miának egészmás iskoláját tanul­tuk és ismerjük. Mi még n^m felei­tettük el, hogy volt egy gróf Szé­chenyi István, aki a „Kelet népe" •imü röpirattal válaszolt egy Kos­suth Lajosnak és volt egy báró Kemény Zsigmond, aki szintén pub­licista volt, de valamivel különb argumentumokkal és emelkedettebb | juk becsülni ellenleiünkben is az szellemben dolgozott, mint Szittya I embert és a magyart. Mi nyugodt Bálinték és Fok eóy Balázsék zsol- ! lélekkel, igazsátfunk öntudatával és dos hada. Mi azoktól a régi nagyoktól és igazaktól próbálunk tanulni barc­modort és nem kérünk az útszéli csúfolódás és a vásári kikiálás meggyőződésünk Önérzetével nézünk és állunk az urnák elé. Mert ott különben se használ se nyelvöltöge­tés, se megszólás, ott lesz majd az igazi „népítélet", amelyről olyan stílusából. Mi nem izgatunk és nem furcsa és ferde fölfogásokat nallot­lázitunk személyek ellen, mi nem • funk a közelmúlt zivataros és zava­szitjuk sem a feltkezeli gyűlölet, ! ros napjaiban, sem a pártosság tüzét és meg akar- ' Szombathelyen megzavarták a miniszterelnök beszédét. BUDAPEST, május 15. Vasárnap Dunámul tett körutat gróf Bethlen István miniszterelnök és első állo­mása Szombathelyen volt A minisz­terelnök mindenütt a legitimista ellenzékkel találta magát szembe, amelynek ott erös talaja van. Meg­mutatkozott ez különösen Szombat­helyen, abol gróf Bethlen beszédét folytonos közbekiáltásokkal állan­dóan zavarta a keresztény legitimista ellenzék. Az előkelőség távoltartotta magát a miniszterelnök fogadtatá­sától, amire pedig a város na*y előkészületeket tett. Qróf Mikes Já­nos püspök bérmakömtra indult, az arisztokraták és az intelligencia pe­dig a várostól két kilométernyire fekvő Gyönyszöllös községbe ment, ahol gróf Czirdky József legitimista jelölt tartott program beszédet. A „rossz időre való" tekintettel a kultur­ház dísztermében tartották a nép­gyűlést. Hegyeshalmy kereskedelmi miniszter után beszélt gróf Bethlen István. — Országszerte megindult a vá­lasztási küzdelem, — kezdte beszé­dét a miniszterelnök. — Ugy van, — bömbölt a terem végéből egy hatalmas hang. Derült­ség támadt, sokan pisszegtek. — Az ország tudni akarja, hogy... — Mennyi lesz egy mázsa buza ára? — vágnak bele a miniszter­elnök szavába. — Ötezer korona — magyarázza egy másik közbeszóló . — A kormányt a legkülönbözőbb vádakkal illetik. Mondják persze, hogy a kormány az oka á drágaság­nak is. — Ugy van, igaz isi Arról beszél most a miniszter­elnök, hogy a kormány saját fele­lősségére fölemelt segélyeket folyósít a tisztviselőknek. — Kortesfogás I Korteskednek a tisztviselők segélyével 1 Msjd Andrássyról beszél a mi­niszterelnök, akit az ellenzékiek hosz­szasan éljeneznek. Ezután arról beszél a miniszter­elnök, hogy a királyi család jöve­delméből a legitimisták propaganda célokra költöttek. — Hát a különvonatot ki fizeti I — Hát a kormány hol veszi a propaganda célokra a pénzt! A miniszterelnök hasonló közbe­szólások között tejei be beszédét, mialatt többeket a rendőrség ki­vezetett a teremből. Ezután Patacsy Dénes beszél. Már vagy félóráig szónokolt, amikor egy öblös hang lekiált a karzatról: Ki­hez van szerencém ? Az ö beszédét is folytonos közbeszólásokkai zavar­ják. Simonyi-Semadam rövid be­széde után eltávoztak a miniszter­elnök és kísérői. A félhivatalos tudósítások szerint beszédében a miniszterelnök azt fejtegette, hogy az egységes párt erős és független Magyarországol akar nemzeti királysággal, szociális és felekezeti békét, kereszt.'ny fele­kezeti demokráciával. Nemzeti ki­rályságot akar, de a királyság kér­j dését ma nem lehet megoldani, mint nem l.het hozzányúlni mindaddig, amig ezt a kérdést ellenségeinktől függetlenül, de beiső viszályainktól is függetlenül el nem intézhetjük. — A vád ellenük az — folytatta a miniszterelnök —, hogy Magyar­országon protestáns kormány van, amely királyt akar a nemzet nya­kára ültetni. Nincs protestáns kor­mány, csak magyar. Nincs felekezeti állam, csak nemzeti, amely nem akar semmiféle protestáns királyt a nemzet nyakára ültemi. Mi pro­testánsok tudjuk, mivel tartozunk a nemzet katolikus többségének. Ezután arról beszélt a miniszter­elnök, hogy meg kell reformálni al­kotmányos intézményeinket, meg kell alkotni a főrendiház reformját és a megyei reformot. A jogrendről is beszélt a minisz­terelnök és erről ezeket mondotta: — Azt mondják, nincsen jogrend. A sajnálatos bűncselekményekért, amelyek történtek, a kormány nem felelős és nem oka ezeknek. Becsü­letszavamra állítom és vitatom bár­kivel szemben, hogy a kormány minden bűncselekménnyel szemben férfias eréllyel jár el és fog el­járni. Mi el akarunk és el fogunk járni minden egyes esetben, ám akik a kormánnyal szemben állanak, azok osztály- és felekezeti izgatást végez­nek Aki izgat, számoljon azokkal a következményekkel, amelyek ebből folynak. Az izgatás az oka annak, hogy a közhangulat még nem nyu­godott meg és hogy bűncselekmé­nyek fordulnak elő. A miniszterelnök még CeUdömö­kön és több községben tartott pro­grí»mb?s7é<>t. Vázsonyi Vilmos kispesti beszéde. BUDAPEST, május 15. A demo­krata párt vasárnap nagy választó­gyűlést tartott Kispesten. Vázsonyi beszédében többek között ezeket mondotta: — A kere^zteny kurzusnak beval­lott csődje volt, amikor szakított az általános választási joggal, amikor megszökött a néppel való találko­zástól, amikor törvénytelen rende­lettel eltörölte a nyílt szavazást. — Balga beszéd az, amely gyű­löletet akar hirdetni az emberek közt és amely a gyűlölködésben látja Magyarország jövőjét. A gyűlölködés csak arra való, hogy elválassza egy­mástól -jzokat, akik együvé valók. Apponyi Debrecenben. BUDAPEST, május 15. A ke­resztény legitimista ellenzék vasár­nap népgyűlést tartott Debrecenben, amelyre gróf Apponyi, Andrássy és Haller utaztak le. Apponyi beszédé­ben többek között ezeke* mondta: — Eljöttem, hogy a keresztény morálnak minden türelmetlenség nél­kül való uralmán kivül a nép jogai­hoz és a királyhüseghez való tánto­ríthatatlan ragaszkodásomat kifejez­zem. X Hosszabban beszélt a népjogok megcsonkításáról és szt mondotta: az egész viligon mi állunk egyedül abban, hogy itt a vizözöne!öt:i nyilt szavazást honosították meg. A választási atrocitások. BUDAPEST, május 15. A vasár­nap nem múlhatott el ismét az ellenzékkel, ellenzéki jelöltekkel szemben elkövetett atrocitások nél­kül. Monoron Koltay Sándor, a Rassay-párt jelöltje beszélt a titkos szavazás mellett. Beszéde közben a közönség Nagyatádit abcugolta, erre a szolgabíró a jelölttől meg­vonta a szót. Szeghalmon Korniczky Dezsőnek, a Kossuth-párti jelöltnek támogatására Bum Barna is beszé­det akart tartani. Korniczky és Buza Barna Ambrus Imre földbirtokosnál szállottak meg. Alig végezték be ebédjttset, egy csendörfóbadnagy je­lent meg a lakáson, aki fölszólította őket, hogy azonnal hagyják el a já­rás területét. „A program beszédet oera szabad megtartani", — mondotta a csendörfóbadnagy — föltétlenül távozniok kell." Buza Barna törvény­telennek mondotta a parancsot, amelynek nem akart engedelmes­kedni, mire csendőrök vezették ki őt és Kornkzkyt a kézségből. Hány mandátumra számit a kormánypárt f BUDAPEST, május 15. Gömbös Oyula a kormányhoz közel álló egyik esti lapban nyilatkozik arról, bogy milyen eredményt vár a kormány a választástól. A kilátások Gömbös szerint természetesen a lehető leg­jobbak. Gömbös arra számit, hogy a kormynypért és a hozzá közel

Next

/
Oldalképek
Tartalom