Szeged, 1922. május (3. évfolyam, 100-124. szám)

1922-05-11 / 107. szám

Szeged, 1922. május 11 4 korona. Csütörtök, 111. évi, 107. sz. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy évre 1200 kor. I Negyedévre 300 kor fii évre 600 » I Egy hóra 100 ­Megjelenik naponkint reggel. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Kölcsey-utca 6. V Telefon 13-33. Szövetségünk. Hogy miért vagyunk egy táborban a szociáldemokratákkal, ezt a kér­dést veti fö! egyik laptársunk a meg­botránkozó szemrehányás, az elkép­pedt csodálkozás hangján. A kérde­zés tónusa egyébkén? elvadult szen­vedélytől annyira tiszta, hogy ms, mikor a sajtó egy részében a vásári kikiáltók durvaságával akarják pó­tolni az elme készségének, az olva­sók iránt tartozó műveltségnek és ízlésnek hiányát, egyenesen kötelez bennünket a válaszadásra. A válasz egyszerű: összehozott bennünket a szociáldemokratákká! közvetlen céljaink közössége. Ugyan­ezért érezzük közel a pártunkhoz gróf Apponyi Albert tisztelt egyéni­ségét, noha mai pártonkiyülis^gében is távol áll attól, hogy teljes esz­mei közösséget vallana a liberális pártokkal, még távolabb gttól, hogy a szociáldemokratákkal vállalna elvi egységet. Közvetlen céljaink, ame­lyekért világnézeti különbségek elle­nére becsülettel együttharcolhatunk: a belső béke harmóniájának, a jog tiszteletének, a jogot minden oldal felé egyenlően mérő, megsértői ellen minden oldal felé egyenlően védel­mező kormányzásnak, az egymást összhangzatosan kiegészítő szabad­ságnak és rendnek megteremtése. Lehetnek távolabbi közös céljaink is, de lehet, hogy már azok kihar­colásában még sem vállalhatjuk a fegyvertársi szövetséget, ha ugy ta­pasztalnánk, hogy róiuk való föl­fogásaink túlságosan messze esnek egymástól. Hozzátartozik persze a kormány­párti hitvalláshoz az afölött való köteles elképpedés, hogy mi, ha bár­milyen helyes, hasznos, az ország érdekét néző meghatározott célra is, de mégis csak magukkal az ördö­gökkel, a kommunistákkal, a szociál­demokratákkal szövetkeztünk. Meg­nyugtathatjuk sz elborzadó kormány­pártiíérzelmeket. Az ördögök, a kom­munisták nem azonosak a szociál­demokratákkal, legkevésbé a ma­gyar szociáldemokratákkal, akik bi­zonyosan állanak ma a kommuniz­mustól olyan távolságban, mint 3 kommunizmussal való súlyos küzdelemben legedzettebb német, vagy a kommunizmust csak hírből ismerő angol szociáldemokraták. A magyar szocialistáknak vajmi kemény, yajmi meggyőző lecke volt a kom­mün. De ismételjük, mi a nagy voná­saiban elmondott közvetlen célok elérésére kötöttünk ad hoc fegyver­társi szövetséget és ezt őszintén, becsületesen, nyiltan kimondották ugy a mi vezéreink, mint a szociál­demokratákéi. Mi nem hirdetjük azt a valótlanságot, hogy mi egységesek, egyöntetűek, homogének vagyunk ®s örökkön-örökre egybeolvadunk. Mi nyiltan hirdetjük, hogy távolabbi íjainkban igen nagy különbségek, nagy messzeségek vannak közöttünk. De már most inkább talán mi kérdezhetnénk, hogy mi van az egy­séges, a homogén kormánypárt egy­ségánek mélyén. Apponyi irja ma errő! egyik fővárosi lap vezetőhelyén a következőket: „A homogén többséget csak a célok egyöntetűsége által lehet el­érni: szabad királyválasztóknak és kryptolegitimistáknak, agrár-demo­kratáknak és reakcionáriusoknak, a nyilt és titkos szavazás híveinek, a jogrendet követelő liberálisoknak és az önkényt kedvelő irányzatoknak, az ébredők mentalitása képviselői­nek és az ószabadelvüeknek egy klubba való összeterelése és ugyan­azon választási hatalmi eszközökkel való támogatása — egy lépéssel sem hoz közelebb a homogén több­séghez". Pedig a kormánypárion az egy­öntetű, egységes, homogén többség­nek tökéletesen kivívott vívmányáról beszélnek, a legszélsőségesebb irány­zatok végső egybeforrottságáról s nem egy kitűzött céíra való, múló fegyverszövetségről. Mi is csodálkozhatnánk ezen, de igazán nem csodálkozunk mert tud­juk, hogy a kormánypárti mandá­tum csakugyan értéket jelent. Azon is csodálkozhatnánk, hogy Teleki és Gömbös azonos politikája, amely legföljebb abban különböíik, hogy az előbbié tudományos, az utóbbié talán tudománytalan alapokon nyug­szik, miképen fér össze laptársunk mérsékelten liberális pártállásával. De mi ezen sem akarunk csodál­kozni. Mi nem akarunk harcot ki­élezni, csak megértetni próbáljuk pártállásunk jogosságát, amiben mi és párthiveink lelkünkből, szentüi hiszünk. Nem választat újból a kormány. Bárczy és Ügron nyilatkozatai. Tegnapi számunkban közöltük, hogy több fővárosi lap hír­adása szerint a kormánypárton az ellenzék térhódítása miatt azzal fe­nyegeíőznek, hogy abban az eset­ben, ha az ellenzéki agitáció ered­ménye kétségessé tenné az egységes párt választási győzelmét, uj válasz­tást rendelnének ei és a választáso­kat mindaddig megismételnék, amíg az egységes párt többségre nem jutna. Azt is közöltük, hogy a kor­mányhoz közel álló 8 Órai Újság félhivatalosan megcáfolta ezeket a híreket, -de a cáfolata olyan volt, hogy bátran a híresztelés megerősí­tésének lehetett tartani. Erről a kérdésről az Az Est-ben Bárczy István és Ugrón Gábor nyi­latkoznak. Bárczy nyilatkozata a következő: — Egyáltalán nem tartom komoly lehetőségnek ezt a tervet. Ez olyan vakmerő fenyegetés, amellyel szem­ben minden alkotmányos eszközzel hiábavaló volna a küzdelem és nem szabad a nemzetet nem alkotmányos ellenállásra izgatni. Olyan könnyelmű terv ez, amely minden okossággal és józan ésszel ellenkezik. Egy mód volna az ilyen megoldásra, az, hogy az uj nemzetgyűlés által hozott vá­lasztójogi törvény alapján tartanak uj választást, nem ilyen légből ka­pott, rendeleti, mondvacsinált választó­jog alapján. Az ilyen választójog alapján összeülő parlament külön­ben is csak átmeneti jellegű lehet, amely megvalósítja a legsürgősebb alkotmányreformokat, közötiük első­nek a választójogot és azután át­adja a helyét egy végleges parla­mentnek. Az különben nem ereszen alaptalan, ha a kormány ilyen ter­vekkel foglalkozik, mert bizonyos, hogy még a mostani választójogi eljárás mellett is jelentékeny ellen­zék fog bejönni az uj nemzetgyti~ lésbe és az a döntő többség, ame­lyet a kormány óhajtana, semmi esetre sem lesz meg. Ugrón Gábor a következőket mondotta: — Az ilyen terv megvalósítása nemcsak a kormányon múlik, ha­iiem a közönségen is, amely ezt eltűri. A közönség pedig ezt soha­sem tűrné el. Egy világháború és a | forradalmak után ilyen vicceket esi- j nálni nem lehet. Az ország népe ; már az első kísérletnél csúfosan megbuktatná a kormányt, amely ilyesmivel próbálkozna. Az ellenzék közös értekezlete a > választási visszaélések ügyében. A különböző ellenzéki pártokhoz nap-nap u*án jelentések érkeznek, amelyek arról szólnak, hogy ország­szerte visszaélések történnek a vá­lasztásokkal kapcsolatos adminisz­tratív természetű kérdések körül. Így a kormánypárt egyes vidéki közsé­gei túlbuzgóságból megakadályoz­zák, hogy az ellenzéki jelöltek aján ­lási ivekhez jussanak s önkényes­kedéseket követnek el a névjegyzé­kek összeállításánál, az ajánlási lapok kiszolgáltatásánál. Épp a napokban történt meg, hogy az egyik ellenzéki jelölt aláírásokkal ellátott ivét egy­szerűen erőszakkal elvették. Az el­lenzéki pártok agitációs köruijukról hazaérkezett vezérei is számos ilyen természetű visszaélésről tettek illeté­kes helyen jelentést. Olyan termé­szetű visszaélésekről van szó, ame­lyek lehetetlenné teszik, hogy az ellenzék jelö tjei a választási rende­letekben előirt formaságoknak meg­felelhessenek. Ezeket az önkényeskedéseket az ellenzéki pártok már ismételten a kormánykörök tudomására hozták, azonban fölszólalásukra megfelelő orvoslás nem következett be. Éppen ezért as eilenzék körében tanácsko­zások folynak abban az irányban, hogy legközelebb a régi képviselő­házban az összes ellenzéki pártok együttes értekezletet tartanak, ame­lyen a sajtó meghívott képviselői előtt részletesen föltárják ugy az egyes pártoknak, mint a jogvédő bizottságnak bejelentett választási visszaéléseket. Ezen az értekezleten az ellenzék tagjai pártállásra való tekintet nélkül, tehát ugy a legitimis­ták, mint a szabsdkirályválasztók, a szabadelvű éj keresztény politiku­sok egyaránt részt vesznek. Az ellenzéknek sz a szándéka, hogy a nagyérdekünek ígérkező ér­tekezletre gróf Klebelsberg Kunó belügyminisztert is meghívja. A legújabb kormánypárti kortes­trükkök Hajdumegyében. Budapesti tudósítónk telefonozza : Egyre szaporodik azoknak a normá­lis viszonyok között megengedhetetlen koriesírükköknek a száma, amelyek­kel a kormánypárton teljesen meg akarják akadályozni az ellenzéki pro­pagandát. Debrecenből érkezett je­lentés szerint az ottani Aranybika­szálló nagytermét, amely gyűlések rendezésére egyedüli alkalmas zárt helyiség, az egységes párt debreceni intézőbizottsága nemcsak vasárnapra, hanem a hét minden napjára le­foglalta, u?y hogy az ellenzéki je­löltek a választási rendeíeí értelmé­ben — más födött helyiség hijján — gyűlést egyáltalában nem tart­hatnak. Ezenkívül a kormány meg­vásárolta az összes debreceni lapo­kat, ugy hogy Orbők Attila, aki el­lenzéki, pártonkívüli programmal lép föl, közleményeit csak a „Nyílt­tér- i" rovatban közölhette, mert a lapok az ő közleményei számára más helyet nem adtak. Derecskén — ahol botrányba fult a miniszterelnök kortesgyülése — a főszolgabiró házkutatást tartatott Mezőffy agrárszocialista jelölt párt­híveinek a lakásán és az összes náluk talált iratokat, igy az aláirt ajánlási iveket, plakátokat, sőt még a magánlevelezéseket is elkoboztatta. Hajdudorogon ugyanez történt. Valószínűleg az utóbbi napok ku­darcainak a hatása alatt, hir szerint, a miniszterelnök legközelebbi kor­tesutjára nem viszi magával nagy­atádi Szabó Istvánt. Ezt a hírt azzal magyarázzák, hogy Bethlen fél az esetleges ujabb incidensektől. Lemondott az osztrák pénzügyminiszter BÉCS, május 10. Szerdán dél­után a pénzügyi bizottság ülésén Bauer szocialista képviselő rosszaló indítványt terjesztett be Gürtler pénz­ügyminiszter, amit a szocialistákból és a nagynémetekbő! álló többség elfogadott. Gürtler az ülés után azonnal bejelentette Schobernek a lemondását. Gürtlert igy már a gé­nuai konferencián is Schober he­lyettesíti. — Elutazik a határhiigazitó bi­zottság. Értesülésünk szerint a ha­tárkiigazitó bizottság valószínűleg már hétfőn Szegedről Szabadkára utazik és ott fejezi be a határkiiga­zitásnak még hátralévő munkáját.

Next

/
Oldalképek
Tartalom