Szeged, 1922. május (3. évfolyam, 100-124. szám)

1922-05-09 / 105. szám

Smcd, 1922 máfta i. SZEGED illeti, van-e szomorúbb megnyil­vánulása a közéletnek, mint a fele­kezet türelmetlenség? Van-e szo­morúbb étzése az emberi lénynek, mint hogy valakivel szemben azért vagyok elfogult és lürelmétlen, mert ugyanannak az Istennek a jóvoltából élve, ugyanazt az Istent más vallás szerint imádja. Van e szomorúbb lapja a magyar történelemnek, mint mikor a felekezeti gyűlölség ütölte föl tanyáját, megbénította a nemze­tet a maga működésében, munká­jában, az egységes magyar nemze­tet széttagolta aszerint, hogy ki miként imadja a maga Istenét. Hát tisztelt Hölgyeim és Uraim, az emberi jog attól függ, hogy ki milyen vallásban született? Az em­beri jog nem egyenlő minden -val­lás számára ? Az emberi jog nem ismer különbséget a között, hogy kinek az ősei milyen vallásban születtek és milyen vallásban nevelkedtek ? A li­beralizmustól való eltérésből folyt természetszerűleg minden átok, amely ezt a nemzetet sújtotta és amely oia a liberalizmusnak terhére Iratik. Vissza kell térni és vissza fogunk térni a tisztult liberalizmushoz. Meri a liberalizmusnak is voltak hibái, a hibák azonban abban követ tettek el, hogy azokat a hibákat nem torolták meg. Vissza kell állítani a liberaliz­must a maga tisztult igazságaiban. Innen Szeged földjéröl indult ki a bolsevizmus bukási után a nem­zeti rekonstrukció s hiszem, meg­győződésem, hogy innen fog kiin­dulni Szeged I. kerületének liberális győzelméből a liberalizmus föltáma­dása. (Éljenzés és taps.) Ellenzékiség. Már most engedjék meg, hogy áttérjek a má'odik kérdésre adandó feleleteidre, hogy miért vagyok én és miért az én tisztelt barátaim ellenzékiek. Azért elsősorban, mert hiányzik az egységes kormányhatalom. Hiány­zik a kormányzati erő és hiányzik az, ami ebben az országban száza­dokon keresztül mindig megvolt, de most évek óla ninc-. Egy kormánya legyen az országnak, mellékkormá­nyok nélkül. (Élj-n/és és »aps. Ugy j van!) Hiányzik oz egységes kor- j mányhatalomnak az az ereje, hogy érvényt szerezzen a törvény uralmá­nak minden terén a közéletnek. In­nen van, hogy bűnök megtorlatlanul maradhatnak, mert bűnöket kiderí­teni nem lehet. Innen van az ere­dendő bűn, hogy nincs meg tehát a kormány tekintélye, nincs meg tehát a tarsadalmi rend. Nincs belpolitikánk, amely meg­ilyugtathatna bennünket és mindenek-, fölött a belpolitikáról szólva, nincs\ alkotmányos élet. Ha abban a sokat gáncsolt, sokat támadott közös-ügyes viszonyban, amelyben Ausztriával éltünk a múltban, csak parányi része az alkotmányon kívüli állapo­toknak uralkodott volna annyira, mint most, fölfordítottuk volna az országot és sarkaiból emeltük volna ki az országot, hogy szembeálljunk azzal a hatalommal, amely az alkot­mányon kivüli állapotot teremtette. (Ugy van 1) Képzeljék el, Hölgyeim es Uraim, ha a koronás király oktro­jált volna ránk választójogoi, mikép most a kormány oktrojál! Képzeljék el azt az állapotot, amely ebben az országban passzivitás aiapján jutott volna kifejezésre, ha nekünk nem törvényes választójog alapján kelleti tolna választcni! Amikor a Fejcr­váry uralom idején ennek a réme fenyegetett, mikép tömörült az ege-z majyar politika itt, mikép állott egy tábuiba Magyarország, hogy ezzel a veszedelemmel szembeszálljon és fölvegye vele a harcot. Es most le­nyeljük ezt a törvénytelenséget, le­nyeljük ezt áz alkotmányonkivülisé­get, lenyeljük az oktrojnak ezt a módját is? Hát nem kell ezzel szemben a legszélsőbb ellenzéki ál­láspontot elfoglalni? (Ugy van! Taps.) Minden terhet a városi la­kosságra hárítanak. Külpolitikájában kapkodás, bel­politikájában, pénzügyi és gazdasági politikájában, mint Bárczy is emlí­tette, hibáknak hibákra halmozása jellemzi a kormányi. A mezőgazda­ság é* Ipar terén az utolsó balkán államban sincs ilyen tudatlanság és tehetetlenség. S ezzel szemben mi a pozitívum ? Mi van ? Van mindenek­előtt féktelen üldözése a kereskede­lemnek és részben az iparnak. Van egy politika, amely abban merül ki, hogy minden terhét az állami élet­nek a városi lakosságra ruházza, mintha Magyarország ma nem volna tulnyomólag agrárállam, mintha Magyarországban a falunak a ter­hekben való részvéteiére nem lenne szükség. Egész gazdasági és pénz­Ügyi politikánk kimerül a városi lakosság megterhelésében, messze­messze teherbíró képességén tul, hogy ugyanabban az arányban csökkent hesse a jalu teherviselését. Bárczy István egy számot emiitett. Bocsásson meg nekem, tévesen nézte meg a számot, mikor szembeállította a cukorfogyasztási adót a földadóval. 0 350 millió koronára tette Magyar­ország földadóját Hát tisztelt Höl­gyeim és Uraim meg kellene dup­lázni a földadót, hogy 350 milliót lehessen belőle kihozni, mert a tény­leges földadó csak 165 millió ebben az évben. Magyarország egész föld­birtokára, méltóztassanak jól meg­jegyezni, 165 millió adó esik, mikor a szivarkahűvely, a szivarkapapir­adóból egymagában 70 millió adó folyik be. És van még a pozitív tételek ol­dalán, tehát az aktívumban, az ár­drágítás, amelyet senki, sem a gazda, sem az iparos, sem a kereskedő oly mértékben nem folytat évek óta, mint az állam maga. Féktelen pazarlás. És hogy még egy tételre, aktiv tételre mutassak rá: itt az a fékte­lenség u pazarlásban, amelyet az állami életben nap-nap után tapasz­talunk. Amikor azt látjuk, hogy Angol­ország a konzervativizmus hazája, kiküld egy parlamenti bizottságot az államháztartásban való takarékosság gyakorlati keresztülvitelére, amely parlamenti bizottság kérlelhe'etlen szigorral végighúzott az állami költ­ségvetésen és milliárdokra menő megtakarítást eszközölt még az an­gol tengerészeti költségvetésen is, amikor azt látjuk, hogy Németország Ersparniss Comission-t küld ki, hogy a legaprólékosabb részletekig végig­szántsanak a mérlegen, hogy a ta­karékosság elvét a lehetőségig ke­resztül vigyék, amikor azt látjuk, hogy Ausztria szintén 11-röl 7-re akarja redukálni miniszterei számát: akkor nálunk a kormány elutasítja a pénzügyi bizottságban két éven át következetesen minden indemnitás­nál tett előle .jázíésemet, hogy egy országos bizotság vizsgáljon fölül s töröljön k/-, lehetetlenül mindent, ami fölösleges, alkalmazkodjunk Csonkamagyarorázág szükséglethez és ne éljünk Kc^ymagyarország áb­rándjában. Klasseik-tn példa itt az állam v?s­ut. Az államvasutak költségvetésé­nek négy milliárd kiadása nyolc milliárdra emelkedik. Hát azt hiszik önök, hogy foglalkoztak azzal, hogy mikép állhatott elö ez a nyolc­milliárdos költség, hogy mit lehet abból megtakarítani ? Nem, hanem sokkal egyszerűbb eszközökhöz fo­lyamodtak, tarifákat emellek, oly módon, hogy a bevételeket fölfokoz­zák s a kiadásokat talán még job­ban fölfokozzák. Ez a rendszer az egész államgazdaságban. . Méltóztassanak egy futó pillantást vetni állami üzemeinkre. A mai gazdaság viszonyok mellett, a mai mezőgazdasági termények árai mel­lett, több mint 00.000 ho!d magyar föld, az ország szivében fekvő föld: Mezőhegyes, Kisbér, Gödöllö defi­cittel termelnek. Hát képzelhető könnyelműbb gazdálkodás ennél ? És mégsem tétetett még egyetlen kipérlet sem arra, hogy ezt a hely­zetet parlamenti ellenőrzés alá he­lyezzük, ezt a helyzetet a parlament, tehát a nyilvánosság közreműködé­sével megjavítsuk. Semmit sem tesznek a mező­gazdaság és az ipar javára. Mit szóljak a mezőgazdaságról általában? Hallottak Önök itt a Nagymagyar Alföld szivében arról, hogy kísérlet tétetett volna a föld­mivelés hozamának megjavítására ? Történt valami arra, hogy a magyar mezőgazdaság produktivitása emel­tessék? Holott egész gazdasági jö­vőnk túlnyomóan ezen fog megfor­dulni, hogy vájjon magyar terméke­ket ki tudunk-e vinni a külföldre s idegen valutát szerezve, a magunk pénzügyi mérlegét, fizetési mérlegét megjavítsuk Az egész magyar mezőgazdasági politika kimerül a földbirtok reform­ban, ezt halljuk reggel, ezt zengik délben és este. (Fölki«iltás: De nem hajtják végre 1) Bizony nincs még végrehajtva, nem is könnyű föladat. Mi történt az ipar terén-? Szeged városa, amelynek iparát ugy isme­rem, mint a saját házamat. Szeged város iparos közönsége ellenőrzi azt, amit én mondok. Mi történt az Önök és Önökkel az egész ország kisiparossága érdekében ? Hoztak egy ipartörvényt, amelyben behoz­ták a numerus clausust és a testi fe­nyítéket. Következetesek akartak ma­radni a kultúrpolitikához. Amott is numerus clausus, amott is botbűnte­tés. Negyven évig küzdött a magyar iparosság egy modern ipartörvény­ért s 40 év alatt — iparostársaim bocsássanak meg nekem szokott őszinteségemért — a demagógiának minden eszközével félrevezették a kisiparosságot azok, akik vezetőivé tolták föl magukat a kisiparosság­nak (Taps, ugy van!), de soha egy komoly lépést a kisiparosság érde­kében nem tettek. Hát tisztelt iparostársaim azok az állami szállítások, melyek 30 éven át — most már elszakadva Ausztriá­tól, nem lehet hivatkozni a közös hadügyminisztériumra —, amelyek­ért 30 éven át küzdelmet folytat­tunk a bécsi központi hatalommal, hogy a kisiparosságnak juttassák oda, nekik jutottak-e most a füg­getlen magyar államban ? Mind nagy vállalatoknak, ugyanazon nagy vállalatoknak jutottak, amelyek ak­kor is szállitottak. Történt-e valami a kisiparosok anyagbeszerzése tekintetében ? Tör­tént-e valami a kisiparosok hitel­ügyének rendezése dolgában akkor, amikor 100 milliókat adott a ma­gyar állam a Hangyának, adott kö­nyöradományt 10 milliót és ujabban 16 milliót Magyarország összes kis­iparosságának. Ilyen mértékben mér­nek a kisiparososztálynak. De meg­van "az ipartör7ény, minden boldo­gulásnak az alapja, megvan, le van rakva, a magyar kisiparososztálv boldog lehet! ' Ami a kereskedelmet illett, Sze­ged város klasszikus példája annak, hogy mit tud egy hivatása magas­latán álló ke<eskedelem a város és vidékének gazdasági föllenditésében produkálni. Ha Szegednek nem lett volna a régi autichton kisipara, ha nem lettek volna az ujabb — nem a legújabb — időben gyáripara s a mult századból nem hozott volna át igazán hivatása magaslatán álló ke­reskedelmet, mondják meg nekem, mi lett volna Szeged városából, azzá lett volna-e Szeged, ami ma ? Egész Magyarország gazdasági fölépítése az erős mezőgazdaságon, fejlett ipa­ros és egy szabad kereskedelmen épült föl. (Ugy van I) Privilégium és monopólium. Mit látunk ? Döngettük a kapukat a legerősebb fokosokkal, döngettük a privilégiumok rendszerét a legerő­sebb ostromágyukkal, a vár nem omlott össze. Olyan privilégium- és monopólium rendszer, mint Magyar­országon három év óta van, ezen a vi­lágon ismeretlen. Se olyan kereskede­lemellenes irányzat, olyan üldözése a kereskedő osztálynak. Miért? Mert a keresztény magyar társadalomnak derogált századokon át kereskede­lemmel foglalkozni és a zsidóság foglalta el tizt a helyet, amelyet be­csülettel magyar kereskedők tölthet­tek volna be, ezért üldözni kellett a kereskedelmet ugy, hogy a kabátot verték, de a hát érezte meg. Ez mel­lékes, amint mellékes az ország min­den ezen vonatkozásokban. Az or­szág szenvedjen, csak azok ne, akik szenvedtetik. (Ugy van I Taps I) Az a kereskedelemellenes irányzat, amely itt lábrakapoti, amely a különben legszebb, etikailag legszebb intéz­ményt, a szövetkezi intézményt is tel­jesen lejáratta, amikor a szövetke­zeteket abszolút kapitalisztikus irányba terelte, eltérítve a maga al­truisztikus irányától és etikai alap­jától. amikor a „szövetkezet' jel­szava, a szövetkezetek cégére alatt a részvénytársasági forma kapott lábra szövetkezeti téren is, a fából való vaskarika és amikor az állam tetejében még beállott maga is ke­reskedőnek a kereskedelem ellen: ez tisztelt Hölgyeim és Uraim a kormány kereskedelmi politikája. Hát egy állam költségvetésében, amelyben 25 milliárd lesz ebben az évben a deficit, ahol nyomorog a tisztviselői osztály, ahol elpusztul a középosztály, -ahol a legfontosabb szükségletekre nincs fedezet, de van arra, hogy a Hagyának több száz­millió forgótökét adjon az állam s ezzel beáll kereskedőnek maga az állam, hát ez gazdasági politika? Mite kell törekednfink? Ezek azok az okok, amelyek miatt mi sem nem csatlakozhatunk, sem nem támogathatjuk a kormányt s pártonkívüli álláspontot kell elfog­lalnunk a politikában elhelyezkedés tekintetében és ellenzéki álláspontot működésűnkben. De ellenzékis^ünk­ben is nekünk arra kell törekednünk, hogy megmentsük a nemzetet attól,, hogy széttagolódjék v politikai elfo­gultságok szerint, széttagolódjék a társadalmi, felekezeti gyűlölség sze­rint, széttagolódjék gazdasági érde­kek szerint. A miniszterelnök ur azt mondja

Next

/
Oldalképek
Tartalom