Szeged, 1922. május (3. évfolyam, 100-124. szám)

1922-05-09 / 105. szám

egyik régebbi beszédében, hogy ö Dugovics Titusz szerepét fogja tel­. jesiteni Magyarországban s magával , akarja rántani azt is, aki minket a SZBQBD ségbe lezuhanni, hanem fönti akar­juk tartani a nemzetet. Mi rámuta­tunk az útra, amelyen haladnia kei, togy tie kerüljön-az orom széléré, , mélységbe akar taszítani. Mi azon- ? ahonnan lezuhanna Ehhez 'a tnüií­. ban nem Dugoviós Tituszként aka-v kához kérem az Önök támogatás* JJ runk odaállni, nem akarunk a mély- ['(Éljenzés és taps.) Ugrón Gábor beszéde. Ezután Ugrón Gábor mondotta a következőket: L' Azután a két beszéd után, amelyek ma itt Önök előtt elhangzottak nekem már édes-kevés mondani valóm lesz és előre is megnyugtatom Önöket, láb a az idő előrehaladását, hogy rövid leszek. (Halljuk, hall­jak!) De nem engedhetem el magam­nak akkor, amikor eljöttem ide Szegedre, hogy egy pár szóval ne beszéljek Önökhöz akkor, amikor egy régi kedves jó barátomnak és munkatársamnak a jelöltségéről van szó, (Éljenzés és taps.) Engem tisz­telt polgártársaim Bárczy Istvánhoz régi szálak fűznek. Tőle 'tanultam azt, hogy miként kell várost építeni és miként kell egy várost magyarrá tenni. ? És tisztelt polgártársaim, amikor bekövetkezett a nemzeti katasztrófa, amely az én egész életemnek is katasztrófájává vált, mert elvesztet­tem egy ezeresztendős múltnak az emlékeit, ezeresztendős kötelékek szakadtak el, akkor tisztelt polgár­társaim Bárczy István volt az, aki a régi barátság révén engem a fő­' város közönségének bemutatva lehe­tővé tette azt, hogy a főváros közön­ségének előlegezett bizalmából .oda­állhattam a nemzetgyűlésbe, hogy küzdhessek azért a politikáért, amely politikát egyedül tartom alkalmasnak ,az előbb kifejtett nagy célok eléré­sére. Ezzel, tisztelt polgártársaim, egyszersmind azt is megmondtam OnÖK nek, hogy miért vallom azt a politikát, amely»ít vallofc. Mert igaz az, hogy amióta poli­tikailag gondolkodom, mindig a liberalizmusnak és a demokráciának voltam a katonája.. (Éljem és és taps). Függetlenül atftól, hog y a múlt­ban is ez volt a meggyőződésein és ez maradt a meggyőződésem, minden fölforduláson és bonyodal­mon keresztül és ez a meggyőző­désem ma is, ennek dacára is azt* mondom, hogy ha a múltban más is lett volna a politikám, ma csakis ezt a politikát vallanám, mert cél­jaimat, amelyeket magam elé tűztem, csakis ezzel a politikával vélem el­érhetni. (Éljenzés és taps.) Egész politikai gondolkozásomat, minden tettemet az az egy végső gondolat vezeti, hogy mikép lehet a nemzet integritását visszaállítani. , Azt a politikát keresem, amely ennek a megmaradt csonka nemzetnek az , egységét biztosítja. Hirdetem azt,, hogy csak nemzeti egyseg révén érhet;ük el ezt a hatalmas erőfeszi­•«st,' amely erőkifejtésből nincs ki­v zárva senki, sem osztály, sem fele­kezet, sem foglalkozási ág, aho. megvan a különböző termelési ágak kőz* az egységes harmónia, ahol minden osztály egyforma jogokat bir ebben a nemzetben es ahol egy ik osztály sem hirdet harcot a másik­kal szemben, hane.u békét es békés munkát az összefogásban és anoi nem tesznek. különbséget ember cs ember közt, csak egyetlen egy szem­- pontból, abból, hogy ki a tisztes­ségesebb ki a becsületesebb, ki a munkásabb ember. (Eljenzcs es taps.) ft választójog — szimbólum. Az a választójog, amelytől most egcsz t.i.nwgtíkei f- sziottak meg. az a választójog «ulaidonképen nem is jog. Az, hogy öt esztendőben egy­szer ad egy szavazatot, édes Istenem, mivel lesz ezzel boldogabb az em­ber, de igenis ez a jog egy szim­bólum, alkalmas szimbólum, amely azt jelenti a nyohiorgó, kinlódÓ em-, bereknek, hogy vagy olyan ember, mint a másik (Éljenfcés és taps),, mert téged is az Isten teremtett. A szabadság Is, amit hirdetek, tisztelt polgártársaim, nem annyit jelent, hogy mindenkinek mindent szabad megenni s azt csinálunk, amit akarunk, meit a szabadságnak igenis hatalmas korlátai vannak. Azért van meg az államnak a hatalma és ereje, hogy azzal a hatalommal és erővel éljen, ázonban ne csak velünk szemben éljeh ezzel az erővel, hanem azokkal szemben is, akik ezt az állami és társadalmi rendet állandóan meg akarják bon­tání. (Taps.) ' ;*TTv " Éljen Bottka! tud. A legveszedelmesebb következ­ménye a monopóliumoknak nemcsak Magyarországon, de mindenütt n egész világon, a visszaélés és a panama. (Ugy van i) < f; r ; i' c- • í ts> Mm : i . &*ábádá*g és egyenlőség. Tisztelt polgártársaim! Szabadság I MnwnlAcAn nnllilki:. • Sxáged, 1922 május 9. vii -7 ~ ~ r~ maga jogait s amely állandóan vexálásnak van kitéve s ezzel izgat­ják az egész világ munkástársadal­mát, a kinn levó munkástársadal­mai, amely szorongatja a saját kor­mányait, amelyekben pagyon sok helyt munkások ülnek, hogy törd-' jík. meg politikailag, gazdaságilag ami biztosítja a kötelességteljesítés egyenlőségét. Ez az egyedüli, amely egységes frontba tudja áffitátr az egész nemzetet, *ez az^ egyedüli, ,amely az p&séges erőkifejtést a leg­magasabb fpkig tudja vinni, az egye­düli, amely a nemzet integritását szolgálja, ezért hirdeiek én á belpo­litikában ennek a nemzetnek/csonka nemzetnek a talpraállitása terén de­mokratikus, liberális és elsősorban nemzeti politikát. (Éljenzés.) A köl- és belpolitika. Ha a belpolitikára áll az, hogy c.-ak ez a politika az, amely az or­szágot talpraállithatja, fokozottabban áll ez a külpolitikára. Miképen kép­zeli bárki, hogy azok a testvéreink, akik tőlünk elszakadtak, hogy ide visszavágyakozzanak, ha' ezért a megmaradt Csonkamagyatfországon kevesebb jog van, mint ott, ahol most ők-élnek. Mikép vágyakoíza­• Ilik vissza azok az idegen anya­Ennek a társadalmi rendföntartás- • nyelvű állampolgárok, hógyha lát­és egyenlőség politikája az egyedük, a sérélmeket, amelyekei itt nak e megnyilvánulását, amit -— sajnos, csak nagyon ritkán —, mint ebben a pillanatban is tapasztal­hattam, példaképen állítom oda, hogy ime, tanulják meg ebben az Ország­ban azt, hogy mikép kell ezt az állami és társadalmi rendet becsü­letes és kötelességtudó férfiaknak'fön­tartani. (Éljenzés és tapsi Éljen Bottka l) Jogbiztonságot kívánunk tehát el­sősorban, azonban követeljük a va­gyonbiztonságot is. Fáj nekem, ha látom azt, hqgy embertársaim üldöz­tetnek, de ez elsősorban azért fáj, mert látom, hogy micsoda szeren­csétlenséget jelent ez külföldi viszony­latban ennek a nemzetnek. Tekintélytiszteletet követelek. Én olyan ellenzéki politikus vagyok, aki a tekintély tiszteletét és nem a te­kintély lerombolását hirdetem. A jogfolytonosság és a legitimizmus. Jogfolytonosságot követelek s ezt is az integritás érdekében, mert a jogfolytonosságnak a talaját ha ki­rúgom a láb alól, akkor nem tudok hivatkozni a területi jogfolytonos­ságra. A jogfolytonosság szerint min­den szentesített törvény — törvény addig, amig a nép akaratán nyugvó törvény meg nem változtatja. Ebből a jogfolytonosság hirdetéséből ki­folyólag legitimista vagyok az egész vonalon és pedig az integritás erde­kében, mert az a legitimizmus, amely a koronás király személyében is vallja a régi törvények tiszteletét, az a le­gitimizmus szolgálja egyedül az integritást, mert az a koronás király:' az a régi nagy Magyarországnak a koronás királya és az a szent korona, amellyel az államfőt megkoronázzák, az a régi Szent István koronája, birodalmának szimbóluma. (Éljenzés cs taps.) A monopóliumok. Követelek, kedves polgártársaim, közgazdasági biztcr.ságot, mert mo­nopóliumokkal közgazdasagi egész­séges vérkeringést föntartsni nem lehet. A monopólium mindig elköti a vérkeringést, mindig olyan irányba taszítja a vért, ahol tulajdonképer. egészséges funkciót végezni nem ják, hogy mi nemzetiségi politika tekintetében ugyanazt a politikát folytaíjuk iovább, talán ugyanannak az embernek <r vezetése alatt, amely politika nagy ilészben azt a katasz­trőfális darabokra való' szétesését előkészítette. . <> Hogyan képzelik el, hogy bizo­nvos irányban ez a nemzet támoga­tást kaphasson a nagy nyugati ha­talmak valamelyik csoportja révén, ha homlokegyenest ellenkező politi­kát csinálunk itt, mint amilyen po­litikai alaptényezőké van az ö poli- • tikájuk fölépítve, ha 'alaptételük a demokrácia éfc ha ott a liberálizmus ellen a legkisebb lépés már olyan reakció, amelyet a nemzet egész * közvéleménye elsöpör. • ti) IIÍJŐTI A munkásság. Ezeknek keressük mi a barátságát azzal a politikával, amelyet itt csi­nálunk? Hogyha azt nézzük, mire van elsősorban szüksége ennek a velük szemben elkövetnék. A mi kormányunk ezzel ellenkező bel- és külpolitikát követ Én kül­politikai téren a mai helyzetben, midőn ki van verve a fegyver a ke­zünkből, egyetlen programot tudok és ez a békés munkának a pro­gramja Másként, mint békés uton közgazdasági és kulturális fejlődé­sünk kimutatása révén, megfelelő bel­politika révén, nem lehet azokat a területeket visszaszerezni; amelyek tőlünk elszakittattak. Azonban olyan politikával, amaly állandóan szélsősé­geket követ el, minden pillanatban ki vagyunk téve meglepetéseknek, puccsoknak. Ha szélszóséges jelsza­vakat hirdetnek, osztályt osztály el­len, felekezetet felekezet ellen, vá­rost a falu és falut a város ellen izgatnak, korlátolt nemzetiségi po­litikát folytatnak, tekintélyeket le­rombolnak, királydérdést függőben tartanak, {kisántántot, nagyántántot, minden törekvésükben úgyszólván mesterségesen. elősegítenek, akkor azt kell, hogy mondjam, hogy bár békés uton lehet külpolitikát' szol­gálni, hanem az a békés ut, ame­lyet a kormány választott magának, azon az uton magyar embernek, aki hazáját szereti, járnia nem lehet. Én azt a politikát nem tudom he­lyeselni, amely viszont st ellenkező végletekig megy és azt mondja, hogy le kelt a mostani viszo­nyok közt mondani mindenről, azt a pacifista politikát is helytele­nítem, mert én megértem a pacifiz­must akkor, ha pl. a nagy amerikai demokrácia hirdet pacifizmust. De ez számnnkra nemzeti öngyilkosság lenne, amilyenre kaphatók megint nem vagyunk. {Ugy van, éljenzés, taps.) : • »•• • " • • * Tisztélt polgártársaim, végzem az­zal, amivel kezdettem : Bárczy István tisztelt barátom en­nek a politikának áll a szolgálatá­ban. ezen munkájában őt szivvel­lélekkel igenis támogatom most, a jövőben is támogatni fogom s ké­nemzetnek s tudjuk, hogy dolgozni ' rem Önöket, álljanak mellé szere­ken, munkaalkalomra van szüksége, éppen a munkástársadalom az, amely a legkésőbb kapja vissza a CU-.II tettél, bizalommal, mért egész em­bert és magyar embért fognak ma­guknak megrtyerni. (Éljenzés és taps) A szociáldemokraták szónoka. Ezután Propper Sándor, a szo­ciáldemokrata párt budapesti' kép­viselője beszélt. propper Sándor: Tisztelt polgár­társak, tisztelt munkástestvérek! Hó­napokig töprengett az ország köz­véleményé azon, vájjon a szociál­demokrata pártnak van-e a kor­mánnyal a választások dolgában titkos megegyezése. Aggódott az ország és joggal aggódott, mert ha ilyen titkos megegyezés valóban lé­tesült volna, akkor hosszú időre­még a reménye IS elveszett volna annak, hogy ezt az országot ebből a mai helyzetéből ki lehessen vezetni. Megjött a frappáns cáfolat. A szociáldemokrata párt a demokratikus megbízható ellenzékkel pártközi meg­állapodást kötött. Megállapodást kö­tött kölcsönös védelemre, kölcsönös támogatásra, közös győzelemre. (Taps.) Tehát együtí megyünk az ellen­zékkel, az ellenzéknek azzal a. ré­szével, amelynek a múltja, programja garancia, hogy velünk együtt mű­ködve meg fogja szüntetni azt a rendszert, amely rendszer a mi meg­ítélésünk szerint ujabb katasztrófába -fogja sedorni az országot. (Ugy van I) Méltóztassanak elhinni, nem sze­relemből tesszük. Mink, szociál­demokraták egyáltalában nem vá­gtunk szerelmetes emberek, mi csak tényekre építünk, <mi csak tényekre alapítunk, tény pedig az, hogy eb­ben az országban munkát; rendet, a munkának becsületet akarunk terem­teni s akkor a legelső kötelesség ezt a rendszert eltakarítani. (Ugy van, taps.) Nem lehet bizni 'egy olyan kor­mányban, amelynek olyan múltja van, amely múltnak állomásait Zala­egerszeg, a szegedi Csitlagböríön és a többi börtönök és a pótbörtönök jelzik és ha valaki azt kérdezné, mint ahogy Ugrón kegyelmes ur fölvetette a kérdést előbb, hogyan lehet Magyarország integritását visz­szaszerezni, mi szociálisták erre azt feleljüK: legelőször vissza kel sze-

Next

/
Oldalképek
Tartalom