Szeged, 1922. május (3. évfolyam, 100-124. szám)

1922-05-09 / 105. szám

Miután a háború óta nem építkeztünk, másfelől a háborúból visszatérő falusi népesség egy része városokban telepedett meg s végül miután a menekültek nagy tömege is a városokban keresett elhelyezkedést, mindenfelé lakásínség lépett föl. Ez ellen mit csináltunk ? Lakásrendeleteket és lakáshivatalokat. Ezzel igazságtalanul sujtottuk először a háztulajdonosokat, másodszor azokat a lakókat, akikhez másokat szállásoltak be, harmadszor azokat, akiket bezsúfoltunk idegen emberek lakásába, negyedszer azokat, akiket szégyenszemre vasúti kocsikba telepitettünk. ötödször a vasutat, amelytől rengeteg vasúti kocsit elvontunk, hatodszor az áruforgalmat, az ipart, kereskedelmet, nem is beszélve arról, hogy a kijárásnak, igazságtalan protekciónak és a korrupciónak óriási teret nyitottunk. S ma hol állunk? A lakásínség nagyobb, mint valaha s a lakáskérdést semmiféle rendelettel közmegnyugvásra megoldani nem tudják, mert ebbe az igazságtalan és embertelen lakáspolitikába olyan mélyen bementek, amelyből rövidesen kiszabadulni nem tudnak. Pedig olyan egyszerű és világos volt az egyetlen megoldás. Miután nem rendelet volt kevés, hanem lakás, ennélfogva nem rendeleteket kellett volna csinálni, hanem lakásokat, még pedig azonnal, addig és annyit, amennyire szükség van. Persze azt mondták, hogy erre nincs pénz s most is a lakóktól akarnak járulékokat szedni lakásépitésre. Hát kérem, rengeteg mindenre volt itt pénz ezalatt a három év alatt, amire kár volt pénzt adni, aztán meg jobbra-balra elment itt annyi minden, amiből 20000 lakás megépítésére is tellett volna. (Taps.) Azonkivül megemlítem, hogy itt az elmúlt években semmi sem volt olyan olcsó, mint az építkezés. A béke:rak harmincszorosán még a mult évben is vigan lehetett építkezni. Mi volt az tavaly, ami arány lag ilyen olcsó volt? Azonkivül tessék csak végiggondolni, hogy mit jelentett volna az a pár milliárd a közgazdaság föllenditése dolgában, amikor tudjuk, hogy a városokban a nagyarányú építkezések végeredményben mit jelentenek iparosra, kereskedőre, alkalmazottakra, munkásokra s hogy az igy ezer és ezer kézen átmenő milliárdok mit hoztak volna az állam pénztárába mindenféle adók és szállítási dijak fejében. Az egész pénzügyi áldozat képzeletbeli, mert minden visszatérult volna s már régen nem lenne lakáskérdés és lakás-bolsevizmus. Ez azoknak a mulasztásoknak egyike, amiket a most uralkodó kormányzati rendszer a bolsevizmus bukása után elkövetett s amelyek jórészt helyre nem hozhatók. Visszaélés a „keresztény nemzeti44 jelszóval. Akkor a bolsevizmustól remegő Európa altalános figyeiir.e felénk irányult s testék, hogy miként lógjuk kiheverni a kiáltott megpróbáltatásokat s kialakítani uj helyzetünket. Mindez számunkra olyan különösen előnyös lehetőségeket nyújtott, amelyeknek gyors fölismerésével és okos kihasznáiasával mihamar kiheverhettük volna az elszenvedett bajokat és károkat és megvethettük volna az ország újjáépítésének alapjait Ahelyett, hogy az ország legjobbjait és legkiválóbbjai; állítottuk volna a küzdelem élére e sorsdöntő időkben, a közszabadságoka: visszaál l«va, szilárd jogrendet, személy- és vagyonbiztonságot és békességet teremtettünk • iXS' - « ^resztény és nemzeti •SíL0^ buJtatott antiszemita gyűlölködéssel, munkásüldözéssel internájásokkal, egyoldalú osztályérdekek kiélezésével, a jogrend fölforgatásával a belső viszálykodás mércét szórták szét emberek, felekezetek és társadalmi osztályok közé. Amellett már említett szerencsétlen külpolitika, üres kardcsörtetések, kifelé is megakasztották a békés kibontakozást. A nemzetgyűlés idejét a numerus clausus, botbüntetés; a kormány tevékenységét a kereskedelem szabadságának minden irányú korlátozása, monopolüimok, mozirendeletek, trafik- és italmérési engedélyek revíziója és ehhez hasonlók vették igénybe Ezalatt sikerült az átmenő kereskedelmet ki- a polgári rendet. Mi a helyes politika? üldözni Bécsbe s elmulasztották mind<x*>*rnJ előttünk nyitva állt : azt a lehetőséget hogy a háború után ml lettünk volna az első ország mely teljesen talpra állott volna Most pedig itt állunk leromlott bizonytalan valutánkkal, megbénult közgazdaságunkkal, földúlt társadami viszonyainkkal, a lelki elvadulás lelohadni nem tudó kitöréseivel, a határtalan drágasággal és nyomorúsággal, guzsbakötöttpolgári szabadságokkal, - s azok, akiknek korm*ny»ü rendszerének mindezt köszönhetjük, egységes pártba tömörtHve hirdetik nekünk a társadalmi és felekezeti békét, a megértést, a demokráciát, az egyenjogúságot és Ha már most azt kérdik tőlem, hogy milyen politikát tartok helyesnek, — ugy röviden felelhetném, hogy az ellenkezőjét annak, amit az úgynevezett keresztény kurzus elmúlt korszakában csináltak. (Taps.) A napokban kezem közé jutott az a repülő-lap, amelyen nyomtatásban közreadták, hogy mit kiván a Bárczypárt. Nos tehát mit kiván a Bárczypárt ? • 1. Jogrendít: 2. Demokratikus, polgári Magyarországot. 3P A dolgozó osztályok uralmát az államban, megbecsülésüket a társadalomban. 4. Olyan közigazgatást, amelyre mindenki egyformán számithat ; teljes jogegyenlőséget a dolgozó társadalom minden tagjának. 5. A kivételes rendszabályok megszüntetését, a monopoliumok és privilégiumok eltörlését. 6. Arányos progresszív teherviselést az összes osztályok és egyének részére. 7. Munkaalkalmat a munkásnak, munkát az iparosnak, jogos mozgási szabadságot a kereskedőnek. 8. Hivatásának fontosságához mért ellenszolgáltatást, emberi megélhetést a tisztviselőnek. 9. Gazdasági beruházási politikát. 10 A szociális törvényhozás kiépítését az önkormányzati elv alapján. Igen tisztelt polgártársaim 1 Kijelentem, hogy mind a tiz pontot változatlanul elfogadom, vallom, magamévá teszem s azért küzdeni fogok teljes erőmből és tehetségemből. (Éljenzés és taps.) Én előttem a Kossuth Lajos, Eötvös József és Deák Ferenc magyar szabadelvű demokrdciáia áll követendő példaképen. (Éljenzés és taps.) Abból kell kiindulnunk, abból táplálkoznunk, azt tovább építenünk az erőteljes szociális haladás szellemében. A szociális haladás politikája alatt nem értem a közkeletű szociálpolitikai frázisok hangoztatását, nem is a munkássággal a választások idején való kacérkodást, hanem komoly törvényhozási és kormányzati intézkedéseket, amelyek a vagyontalan tömegek emberi életföltételeit minden irányban biztosítják és értem az állandó megértő kiegvenlitő együttműködést a munkássággal. (Éljenzés és taps.) Ennek az embervédö nemzeti politikának rövidre összefogott főiörekvése az, hogy minél több magyar szülessen, hogy minél több maradjon életben, egészségesen s hogy akik fölnőnek, minél emberségesebb, egészségesebb és szebb életet élhessenek. Ezt a politikát kell fokozatos tervszerűséggel kiépíteni, az állami önkormányzati és társadalmi szervezeteket ennek szolgálatába állítani s annak gazdasági és kulturális elöföltételeit megteremteni. Az igazi magyar kereszténység. Ennek a politikának- legfőbb apostola gróf Apponyi Albert, a legnagyobb élő magyar politikus. (Lelkes éljenzés és taps.) És ennek a politikának régóta hü és kitartó harcosai Szterényi József és Ugroii Gábor. Gróf Apponyi Albert, ugy mondtam, a legnagyobb élő magyar politikus, nem csupán nagyszerű lelki és szellemi tulajdonságainál, valamint nemes közéleti múltjánál fogva, hanem mert mint a legkeresztényebb gondolkodású és érzésű magyar politikus az úgynevezett keresztény kurzus sokakat elvakitó, megszédítő zavaros áradatában ugy á lo t, mint a kőszikla. Nem hagyja magát sem elcsábítani, sem megfélemlittetni. Nem vesztette el tiszta látását, fölényes politikai bölcsességét 0 nem vonult el a kritikus időben, pedig korára való tekintettel lett volna joga hozzá, hanem helyén maradt, mint a régi szép magyar államférfiúi becsületesség és hűség utolsó nagy monumentuma. És az igazságtalanul üldözöttek jajkiáltása eljutott a füléhez és a szivéhez és mindenkor föleme'te bátran a szavát, amikor arra szükség volt. Csak legutóbb egy héttel ezelőtt jelentette ki Szeged, 1922 május 9. . , — . • Kőszegen, hogy az olyan politikai rendszert, amely bizonyos irányból jövő bűntényeket két éven át büntetlenül hagy és amely végre olyan eseményekhez vezet, mint a pokolgépes merénylet, keresztény jelszóval illetni: istenkáromlás, mely ellen keresztény lelkiismeretének egész hevével tiltakozott. íme, az igaz magyar keresztény ember. „Semmiféle párthoz sem tartozom.' Igen tisztelt polgártársaim, én ez idő szerint semmiféle párthoz sem tartozom. Különös véletlen, hogy Szeged város I-ső kerületében két pártonkívüli Jelölt áll egymással szemben. Ellenjelöltem, akinek személye és tudományos működése iránt teljes tisztelettel viseltetem, pártonkívüli, de egyszersmind határtalan bizalommal van a mostani miniszterelnökiránt, akinek egységes pártjához — nem csatlakozom. Én is pártonkívüli vagyok, még pedig azért, amiért Apponyi Albert pártonkívüli s az én határtalan bizalmam nem a miniszterelnök ur, hanem Apponyi Albert felé irányul, mert benne látom minden látszólagos elszigeteltsége me'lett is a magyar nemzet Isten áldotta igazi vezérét, akinek mindenek fölött álló tekintélye külső hatalom nélkül is érintetlen tisztaságban vezércsillagként ragyog mindnyájunk szelne előtt, megmutatván az utal, amelyen haladnunk kell. Ez az ut vezet a lelkek kiengesztelödéséhez, a kölcsönös megbékéléshez, a társadalmi ellentétek elsimulásához, a jogrend sértetlenségéhez, a nemzet erőinek egyesítéséhez a gazdasági és kulturális fejlődéshez s • nehéz verejték és kitartó munka után minden magyarok legfőbb vágyának teljesedéséhez: Nagy-Magyarország dicsőséges visszaállításához. (Szűnni nem akaró lelkes taps és éljenzés.) Ottovay Károly pártelnök: A beszédet követő zajos tetszésnyilatkozatból megállapítom azt, hogy amit a kegyelmes ur elmondott, magunkévá tesszük. A kegyelmes ur is kijelentette, hogy a pártunk által előterjesztett 10 pontot magáévá teszi. Konstatáljuk, hogy megvan az a lelki harmónia által teljessé tett egység, aminek a jelölt és választói között lenni kell. Ez a lelkesültség fogja pártunk zászlaját biztosan győzelemre vezetni. (Éljenzés és taps.) A pártelnök fölkérésére báró Szterényi József mondotta el ezután beszédét. Elnézést kér gyönge hangja miatt, majd arra hívja föl a gyűlést, hogy ne zavartassa magát a közbeszólásoktól. Azután így folytatja: Hölgyeim és Uraim I Két kérdést tűzök magam elé, amely kérdésekre adandó válasszal kívánok ónök előtt foglalkozni. Az egyik kérdés: miért állunk mi, Bárczy István és Ugrón Gábor barátommal és többi társunkká! pártonkívüli politikai helyzetben, miért nem csatlakozunk valamely politikai párthoz akkor, mikor az erők tömörítése s lehető egységes front biztosítása volna politikai és társadalmi érdeke az országnak. A második kérdés: miért foglalunk Ismét magas árakat fizetek brilliáns tárgyakért, arany, ezüst ékszerekért FISCHER K., ékszerész Kárást-utca 14. szám. (Korz6-k4véház mellett.) Telefonszám 15-38. el a jelenlegi kormánnyal szemben ellenzéki álláspontot? Pártonkivflliség. A jelenleg létező pártárnyalatoktól elválaszt minket a legitimizmus s a felekezeti elfogultság. Ahol a legitimizmusban megtalálnék az összhangot, ott a felekezeti elfogultság állja útját annak, hogy bárminemű együttműködésre léphessünk; ott viszont, ahol talán kevesebb a felekezeti elfogultság s ahol inkább esik ujabban hangoztatnak bizonyos liberális fölfogást és jogegyenlőséget, ott nem találjuk a legitimizmust. Ezeréves multunk a királyhüségben telt el; ennek a nemzetnek egyik legnagyobb büszkesége, legjellegzetesebb vonása a koronás királyi uralkodóház iránti hűség volt, ezt az érzést kipusztítani semmiféle külföldi nyomással, semmiféle mesterkedéssel a nemzetből nem lehet. Ami a felekezeti elfogultságot