Szeged, 1922. május (3. évfolyam, 100-124. szám)

1922-05-03 / 100. szám

SZEGED Még mindig nem szűntek meg a szerb kiutasítások Négy órán belül kellett a mene­külteknek lakhelyüket elhagyni. A szerb államférfiak nap-nap után nagyhangú kijelentésekkel kürtölik tele a világsajtót és a génuai tár­gyalásokat használják föl annak a hazugságnak az elhitetésére, hogy a szerb kormány a legkorrektebb mó­don viselkedik a magyar lakosság­gal szemben. Ezeket a kijelentése­ket megcáfolják azonban a szerb hatóságok brutális ténykedései. Szom­baton ujabb menekültszállitmány ér­kezett Szegedre. A menekültek : Koch János zsombolyai bankigazgató, dr. Méler Károly nagykikindai bankigaz­gató, dr. Bartal Félix újvidéki ügy­véd, Kerndcs Pál zentai hegedűmű­vész, Dolcschal katolikus lelkész, báró Papp Géza öccse, Szarvas Dá­niel földbirtokos és még többen. Ezeknek a menekülteknek a szerbek egy percnyi időt sem engedélyeztek ügyes-bajos dolgaik rendbehozata­lára és anyagi ügyeik rendezésére. A menekülteket egész váratlanul és annál lesújtóbban érte a kiürítés, mert négy órán belül el kellett hagy­niok lakhelyüket. A kiutasításra ál­lítólag az adott okot, hogy jelentős összeggel segítették azokat a magyar tisztviselőket, akiket a szerb kormány elbocsátott az állásukból. A kiutasítottak rettenetes torturán mentek keresztül, amigí magyar te­rületre értek. Megtagadtak tőlük min­den segítséget, ami utjukat egy kissé megkönnyítette volna. Az egyik me­nekülttel, akiről megtudták, hogy pénzt hozott magával, a vele levő podgyászok után 150.000 korona fekbért fizettettek. A szerbek külön­ben ezzel a menekült-szálüimánnyal olyan lehetetlen módon bántak el, hogy meg a bácskai lapok is a leg­nagyobb megbotránkozással írnak a kiutasításról és a szerb belügymi­niszter sürgős intézkedését követelik. tört aranyát eladni, a legtöbbet kap érte l4AT9n Ko ékszereit javítani, \WjLLG. üt átalakítani, a legol­csóbban az Ékszeriparba Tulajdonos: Weiszberger László. Schlachta Margit szociáldemokrata riválisa Szegeden. Kéthly Anna előadása a Munkásotthonban. — Beszélgetés a destruktív" nővel. Érdekes látogatója volt vasárnap és hétfőn Szeged városának. Kéthly Anna, az első ellenzéki, söt szociál­demokrata női képviselőjelölt jött le Szegedre és a nőmunkások gyűlésén .A nők gazdasági, politikai hely­zete és a választások" cimen két­Vigye be órás előadást tartott. Schlachta Mar­git után ö lesz a második nö Ma­gyarországon, aki a nöi választó­jogot aktive és passzive élvezi. An­nál érdekesebb ez, mert Kéthly Anna éppen az ellentéte Schlachtá­nak, éppen az ellenkező álláspontot képviseli majd a nemzetgyűlésen, ha mint az elfő kerületi lista har­madik helyezettje oda bekerül. Schlachta szerep ése sokakban meg­ingatta azt a hitet, hogy a nők po­litikai aktivitásának gyümölcsöző ereje is lehet az országra, mert sem egyéni képessége, sem programja nem emelhette őt arra az apostoli magaslatra, amely felé az 1920-iki választáson történt tevékenykedése mozgatta. Hogy Schlachta Margit mennyire nem vált be képviselőnek, bizonyítja az a körülmény, hogy a női választójog megcsonkításába szó nélkül belenyugodott. Ha Peidl Gyulát megválasztják Szegeden, akkor Kéthly Anna föl­tétlenül mandátumhoz jut. Tegnapi előadása főbb vonásokban megmu­tatta mindazt, amit várni lehet majd tőle. Ha nem is alkotóképes de biztos tudásu és helyes kritikájú nö, hogy helye a családban van, amely egy Istentől rendelt helyzet és an­nak igy kell maradnia. — A nő elnyomatása már a ne­velésnél kezdődött. A fiúgyermekkel szemben a nőket mellőztek a taní­tástól és a konyhára szorították őket. Szükséges tehát, hogv a r.ők kivív­ják egyenjogúsításukat, mert elnyo­matásuk későbbi elhelyezkedésük során még jobban érezhető. Főleg ami munkájukat illeti, sokkal rosz-j szabbul fizetik, mint a férfiakét. A' nők előretörésének jelentősége fő­ként akkor emelkedett ki, amikor a munkásság a szociálizmus fegyveré­vel indult harcba. Mig azonban a férfiak mozgalma nagy lendülettel haladt előre, addig a nők mozgal-^ mát az előítéletek gátolták. Azt hit­ték a nők, hogy anyai hivatásukat tagadják meg akkor, ha a politikai mozgalmakban résztvesznek. Pedig éppen anyai hivatásukat szolgálnák azzal, ha az anya és csecsemövé­delem megoldását forszíroznák a po­litikában. — A nők felvilágosodásának ideje a háború alatt kezdődött, amikor a háborúban harcoló férfiak sze ep­körél a nőkkel töltötték be. A férfiak száma másfélszer kevesebb lett mint a nőké és igy magától értetődik, hogy a kenyérkereset a nőkre hárult át. A nö nem számithat arra, hogy szülei eltartják, a házasság pedig megritkulj megnehezült a férjhez­aki a képviselőjelöltedhez mint á | menés. Egzisztenciát kell tehát te Magyarországi Magántisztviselők Szö- ; remteni a nőknek, amit másképen ..^.i^Xnl^^l. 11 - C" • £.IArrti nam latial mint oionl Iía««i 1 Szeged, 1922 április 3. vetségének egyik tisztviselőnője ju­tott. Vasárnapi beszédét Bebelre való hivatkozással kezdte, amely szerint a társadalom igen nagy átalakulások felé halad és a fölvetett problémák között mindinkább előrenyomul a nőkérdés. — Ez a probléma ma is megol­datlan, — mondotta — és ez a kö­rülmény és sok más, 3zt a kény­szerhelyzetet teremti, hogy a nők­nek föltétlenül részt kell venni a je- j összeült""és Tit' két értg^ne'lkiíí elérni nem lehet, mint azzal, hogy sorsának irányítását politikai téren igyekszik gyakorolni. Altér ezután a mai kormányrend­szer és az általános politikai hely­zet ismertetésére. — 1920-ban — mondotta — tár­. gyaltak a munkássággal, hogy ve- 1 gyen részt az aktív politikában. j Bele is mentünk a választásokba, de nem küzdöltük végig, mert ncm>! akartunk a többi mártir mellé fölös-i' leges mártírokat. A nemzetgyűlés len társadalmi mozgalmaiban. Nincs igazuk azoknak, akik azzal akarják a nőt a politikától visszatartani, egyedülvaluan, csodálatosan, elraga­dóan, királyi pompával és nekem ez is valami és én inkább olvasom és kedvelem az ő roskatag egedbe zendülő tirádáit, a szent őrület lázá­ban lángoló és perzselő mondatait (mindig e-zenibe jut róla, amit Börne irt Rossiniról: egy vulkán, ameiy tüzes rózsákat dobál a méhéből), mim teszem azt, dr. Köz'i E'emér kartárs könyvét a magyar regényírás történetéről, amely kétségtelenül he­lyes magyarsággal íródott, de ele­jétől végig olyan porosak a mon­datai, de olyan porosak, hogy az ember okvetlenül lelki tüdővészt kap tőlük. Az írás művészet és nem mester­ség, sőt nem is tudomány, amit tanítani és tanulni lehet. Érzék kell ide elsősorban, érzék, ami megvan néha a legutolsó riporterben és hiányozhatik a legelső akadémikus­ból, és hiába minden tüneti kezelés, aki nem született írónak, abból nem lesz iró, de még riporter se, hiába tudja, hogy az igazság uton van és nem útban Mindez korántsem jelenti azt, hogy például tudós professzor Csengeri fölösleges, vagy hiábavaló munkát végez a helyes magyarság körül. hogy a választójogi törvényt meg- ' csinálta volna. — A választójogi rendeletet viszont ! Bea™—_ —> j nyolc ur csináld meg, akik a nCk ' Ke„, hogy a mi szép-é,. gazdag ! n^X^ magyar nyelvünknek sáfára, legye- , gyermeK olyan kiköté- | nek vigyázó, és védelmező, idegen , amel ekrtFnincs péiáa az egész j inváziók ellenében. És dicséretes, | vi,á'gon ^ülönöscn a ^déken ,örté. • nik az, hogy 2—3 elemi elvégzése • hogy ilyen önzetlen és hálátlan munkára olyan is vállalkozik, aki elsősorban idegen irodalmak szép­ségeit tolmácsolja a magyarnak. Én egyszerűen csak arra akartam rámutatni, hogy az irodalom nyelve nem külsőség és nem lehet kívülről regulázni. Lényeg a forma az iro­dalomban, mint minden művészet­ben. Bánk bán r.yelve nem volt helyes az akkori nyelvészek Ítélete elóu, Kazinczy Ferer.c megrontotta nvelvüíiket a mindenkori ortoiógusok szemében, Berzsenyinek legnagy­szerűbb ízavait és kifejezéseit gán­csolta Kölcsey, r.incsen olyan nyelv­iéi emtó és nyelvújító zseni az iro­dalmakban, aki el tudta volna ke­rülni a kriliku ok mogyorófapálcáját, de hiszen jól van ez igy: van egy bizonyos mérték, amelyen fölül kez­dődik az, ami több, mint gram­maiika, több, mint stilisztika, több, mint normális, az. amit irodalom­nak és költészetnek hívnak, még ha újságírás alakjában jelentkezik is. Juhász Gyula. után már kiveszik az iskolából a gyermeket es kenyérkeresetre szo- ! ritják. Tehát a szülők rossz anyagi helyzeie miatt megbüntetik a fiatal női generációt, mert anyagi eszkö- j zök hiányában nem tanulhatott ele­get. Az anya- és gyermekvédelem oly elhanyagolt, hogy a munkásnők nem képesek három gyermeket föl­nevelni, mert azok idő előtt elhal- i nak. Megbüntetik az anyát emiatt í azzal, hogy nem adnak neki vá- i lasztójogot. — A nők egyenjogositásáért, a tökéletes rendéri, békéért, a jövő generációért nekünk is a teljes akti­vitás terére kell lépnünk és be kell jutnunk a parlamentbe. Peidl Gyula ! személyében olyan jelöltei kapott | kerülete, akire mindenki büszke lehel. Kéthly Anna beszéde után a szociál­demokrata párt titkára mondott még beszédet, aztán a gyűlés rendben föloszlott. Szedlicska Lajos párttitkár lakásán találtam meg a „destruktív" nőt. Kreol arca, szemének fekete pillan­tása, mozdulatainak kiszámilottsága, nyugodt beszéae sok férfiasságot kölcsönöz neki. Majdnem rossz né­ven vette, hogy fölkerestem, nem szerénységből, inkább okosságból. — Rossz polgári szokás — mon­dotta — hogy politikusokat népsze­rűsítenek a lapok kierőszikoit inter­júk alapján. Még nincs elég „nagy képem" ahhoz, hogy ezt a szokást szolgálhassam és primadonnát csi­nálhassanak belőlem. Hosszas rábeszélés után mégis hajlandóságot mutatott, hogy néhány kérdésemre válaszoljon. Kritikát kér­tem tőle a kormányról és rendsze­réről. — Fölöslegesnek tartom, hiszen a párt napról-napra kritikát mond a kormány fölött a Népszavá-ban. Én azt csak megismételhetném, mert különvéleményem nincs. A párt kri­tikája az én kritikám, a párt pro­gramja az én programom, mert ná­lunk az egyének nem számítanak. Ismerve a szociáldemokraták szer­vezettségét, nem is várhattam más feleletet. Lokális, jelen'őségü kérdést adok föl: — Mit szól Szegedhez ? — Nagyon kedvesen és melegen fogadtak az eivtársnök, rendkívül jól éreztem magam. — És Peidl Gyu'a szegedi jelölt­ségéhez mit szól ? — Peidl Gyula európai értékű ember. Igazán okos gondolat volt őt jelölni Szegeden. Nemcsak a mun­kásság, hanem maga a város is fő­nyereményt csinálhatna Peidl Gyu­lával. A szociáldemokraták fővárosi és vidéki listája különben is csupa értékes egyénből áll. Az is volt a célunk, hogy elsőrangú gár­dát vonultassunk föl a választá­sokra. — Ebben a tekintetben talán érez­tek némi megkötöttséget? — vetet­tem közbe Garamira és Buchingerre célozva. — Igen — felelte —, Garami és Buchinger kimaradtak a listáról, ami a választási rendelet hatvanadik pa-J ragrafusának köszönhető. Ez a pa­ragrafus különben a legszégyentel­jesebb pontja a választasi rendelet­nek, mert pusztán egyének kizárá­sára alkották. Néhány értékes poli­tikus ártalmatlannátétele végett meg­szégyenítik a jogszabadságot és a jogközösség elvét. Ez a szégyenpa­ragrafus a polgári listát is érzéke­nyen sújtotta, mert például olyan nagy értékű ember, mint Lovászy Márton sem szerepelhet a jelöltek között. A választási esélyekről mondott még néhány szót. Bizakodással várja a szociáldemokraták győze mét min­denütt, ahol jélöltet állítottak. Hét­főn délután utazott vissza a fővá­rosba. MÜIHOFFER lüLBERT Bír, aiokett és angol garnitúrák •agy választékban. - LegkomplikáK tako két lm nokik aoatUosása.

Next

/
Oldalképek
Tartalom