Szeged, 1922. január (3. évfolyam, 1-25. szám)

1922-01-01 / 1. szám

2! 8ZEQBO MARGÓ Szeged, 2 január I Ennek a most végződő esztendő­nek a margójára nem sok jót lehet irni, de némi vigasztalót talán mégis szabad. Nincsen olyan sivatag, bogy egy kis oázis ne lenne rajta,- ha másutt nem, hát a végé i valahol. Ezt a költő szebben a mondja versé ben, de igy prózában is igaz. Elő­ször is senki sincs, aki ezt az évet elejétől végig csupán komor gyász­ban töltötte volna. Mindenkinek volt legalább egy jó napja, egy jó óráji, vagy, nem bánom, egy jó negyed­órája. Hiszen a szenvedés enyhüléie is öröm a szenvedőnek. Igaz, ha az emberiséget vesszük, ez az esztendő is még mindig nagy válságok éve a történelemben. Ha Európát tekintjük, nagy nyomorúság és bizonytalanság esztendeje volt 1921. Hiába irnak hiva'alosan békét, a bellum omnium contra omnes járja az egész konti­nensen. Ha Középurópát nézzük, csupa seb és csupa kin az egész földarabolt és fölvérzett teste. És ha Magyarország jut eszünkbe —pedig ez minden második gondolatunk és minden első is, öntudatlanul? — akkor keservesen nagy okunk volna elátkozni az 1921-ik esztendőt, amely ma végre sírjába roskad. És mégis. Sopron a mienk maradt, a népsza­vazás az első hajnaisugár a fekete éjszakában, amely Magyarország mai sorsát jelenti és ez a hajnali fény mégis csak a szebb és jobb jövendő pirkadását jelenti. És ezzel az évvel is valahogy közelebb jutottunk a gyógyuláshoz, a megigazuláshoz, a talp.aálláshoz, a föltámadáshoz. Sok a vétkünk, sok a mulasztásunk, de már mégis csak kezdünk magunkra eszmélni, az önismeret világánál kezdjük meglátni bűneinket és téve­déseinket. A nagy Széchenyi leiké­bő! egy szikra kigyulltd lassacskán minden magyarban és akkor mégis elmondhatjuk vele, hogy Magyar­ország nem volt, hanem — lesz! A szilveszteri este fordulóján, az uj esztendőbe átsuhanó éjfél órájá­ban, ha csak egy pillanatra is, gon­doljunk arra a csodálatos és külde­téses gyermekre, aki egy hijján száz esztendeje éppen akkor született, az apostolra és váleszre, gondoljunk Petőfire. Ez az esztendő, amelyik most jön, mintegy az adventje lesz az ó eljövetele évfordulójának. Nem art már most erősen és sokat gon­dolni reá, aki mindig a magyarságra és a jövendőre gondolt, a magyar jövendőre, ö a mi szegénységünk legnagyobb kincse, ezt nem Tehet eleget hangoztatnunk. Ö több, mint a hegyek és a völgyek, a folyók és a tavak, mert vele ezeket is vissza lehet szerezni, az ő szelleme nélkül, az ö le\ke nélkül, az ö igéi nélkül pedig leiutiiytelen és halott lenne az egész magyar világ. Éppen ezért minden pohárcsengés és zenexengés hangján tul és szomorúság és min­den nyomorúság sirámain keresztül is gondoljunk reá hittel és remény­séggel. al(i el nera csü^" gedett és halálos perében is a ha­zára és jövőjére gondolt. A szilvesz­terről újévre virradó éjuaka zajában a csillagokig érjen az ö kiáltása, amely egy rab nemzetet 'alpra állí­tott, bilincseit eltörte egy Map alatt és a világ népei előtt tiszteltet és becsületet szerzett a magyarnak Portrék, melyeket a feleségek festettek. Látogatás Aignerné, Jankyné, Kószóné és Somogyjné úrasszonyoknál. SZEGED, december 3t. (Saját tudósítónktól.) A főispán, a'polgármester, a fő­kapitány, a nemzetgyűlési képviselő, a körletparancsnok, ez meg az a tanácsnok . . . folyton ezt kénytelen olvasni a közönség és noha ezek az urak többnyire figyelmet érdemlő és érdekes .dolgokat mondanak, mégis ugy tudom, hogy a közönség unja már, ha olvassa, hogy a ta­nácsnok előterjesztése a polgár­mesterhez került, aki az aktát a főispánhoz tette át azzal, hogy kérje meg a képviselő urat — pláne ha államtitkár is; — hogy járjon közbe a kormánynál Ezt két szóba tömö­rítve városi közigazgatásnak hívják és természetes, hogy ezt már min­denki űnja és bocsánat, de én is borzasztóan unom. Éppen ezért valamivel érdekesebb és főként kedvesebb csemegével akarok ez alkatommal a szíves ol­vasó elé lépni A napokban Ai?ner főispánné, Janky altábornagyné, Kószó államtitkárné és Somogyi pol­gármesternő úrasszonyok szalonja ajtaján kopogtattam, mert valami na­gyon fontosat és nagyon érdekeset voltam bátor tőlük megkérdezni: Mi a véleményük férjeikről? A kérdés a nevezett úrasszonyokat kissé frappirszta, azonban kivétel né'kül lekötelező szivélyességgel fo­gadtak. A kérdésre kapott felelete­ket lehetőleg hűen tolmácsolom. Dr. Aigner Károlyné: A főispánné őméltósága eleinte egyáltalán nem akart hallani arról, hogy e kérdésemre választ is adjon. — Nagyon jó véleményem volt az uramról már ügyvédjelölt korá­ban is — mondotta a méltóságos asszony, a válasszal azonban egy­előre adósom maradt és azt mondta: majd holnap és Írásban. így is tör­tént, a válasz a következő: Véleményem szerint a családi tűzhely nem a nyilvánosság szen­záció éhségének kielégítésére beren­dezett közös konyha. Az uram mű­ködésére vonatkozó véleményem sem a nyilvánosság számára alakult ki, hanem egyedül csak az ő számára. Bulcsi Janky Kocsárdné: A kegyelmes asszony, aki férje katonai állásánál fogva valóban meg­lehetősen távol állónak érezheti magát a sajtótól, lekötelező szivélyességgel fogadott. Először is családi vonat­kozású dolgokról beszélt: — Ezelőtt 26—28 évvel az apósom ugyanebben az áfásban szolgált Szegeden, mint most a férjem. Dra­gonyos tiszt volt és az öreg Kun Kocsárd felszólítására lépett be a honvédségbe, melynek később ő lett Szegeden a kerületi parancsnoka. Családunk nagyrésze — noha hunyad megyeiek vagyunk — Szege­den van és már csak ezért is szí­vesen vagyunk Szegeden. A féljem háborús szereplése közismert. Végig küzdötte a háborút az olasz, ga­líciai és erdélyi harctereken és mióta házasok vagyunk legalább 18—20 különböző állomáshelyen voltunk, melyek között ausztriai és galíciai városok is szerepeltek. A férjem maga is chajtott itt lenni, Szegeden, hisz' olyanok voltunk mint a vándormadarak. Intencióival azon ban merőben ellenkezne, hogy út­jairól é.< cselekedeteiről én nyilat­kozzam, ugy hogy ezze! adósa is maradok. Dr. Kószó Istvánné: Az államtitkárné őméltósága a magyar asszonyok legnemesebbjei közül való. Csupa őszinte egyszerű­ség, szeretet és munka. Mikor be­kopogtattam, leányai, fiai és a kis unokák hangulatos társaságában fogadott, a régi, mesterkéletlen ba­rátsággal beszélgetett, a kérdésre azonban nem igen akart válaszolni. — A, ez nagyon nehéz dolog ... A mostani helyzetében csak sajnálni tudom az uramat, mert mindig sza­bad pályán volt és moit egyszerre hivatalnok lett. Ezt igazán csak a hazájáért tette. Többet nem i?en akart erről a témáról beszélni a méltóságos asz­sszony és lévén ő maga is diplo­mata az asszonyok között, hama­rosan a kis unokákra terelte a szót. A család tagjai azonban az én pár­tomon voltak, segítettek is a bajo­mon és igy sikerült még az alábbia­kat suttyomban feljegyeznem: — Annak örülnék, ha azt, amit az urántól várnak, be tudná vál­tani. Ezt még a mindennapi imád­ságomban ís elmondom. Remélem, hogy használni fog az uram a ma­gyarságnak. Dr. Somogyi Szilveszterné : Már beszélgetésünk első percei­ben is meggyőződtem arról, hogy a város első polgárának felesége, mint asszony, ugyancsak az elsők közé sorozandó. — Nagyon nehéz ám ez a kér­dés — mondotta a polgármesternő, — a nagy nyilvánosság részére egy feleségtől. Az uram, mint családapa és férj igazán a legjobb, csupán az baj, hogy soha sincsen itthon, mert örökösen a város dolgaival van el­foglalva. A házi dolgokba nem is szól. bele, aminek egyrészt örülök, másrészt viszont sokszor itthon is jó lenne az ő tanácsa. Mást nem mond­hatok az uramról... Majd néhány másodpercnyi gon­dondolkodás után: — Feleség jobb, ha nem szól semmit. Hogy is lehet ilyent kér­dezni ? • A riport kész és én ezek után jó orvosnak tartom magam, mert a kérdés fog-»s volt és mind a négy úrasszonytól azt a választ kaptam, hogy a foghúzás nem is fájt. Janoár elején szavazni fognak a kereskedők a vasárnapi munkaszünet kerdésében. SZEGED, december 31. (Saját tudósítónktól.) A vasárnapi munkaszünetői szóló rendelet előírja, hogy a teljes, illető­leg a részleges vasárnapi munka­szünetről maguk az érdekelt keres­kedők szakmákszerinti szavazás ut­ján döntsenek. A rendelet intenció­jának megfelelőleg, a szegedi köz­igazgatási rendészeti hivatal a mai napon átiratban utasította a Keres­kedők Szövetségét, hogy a rendelet­ben előirt szavazást minél előbb tartsa meg. Értesülésünk szerint a Kereskedők Szövetsége január első hetében tar­tandó közgyűlésén ejti meg a sza­vazást, amikor is szakmák szerint, külön-külön leszavtttatják a tagokat, hogy üzleteiket vasárnap mikor akarják bezárni, délelőtt tiz órakor-e, vagy pedig ki sem nyitnak. A sza­vazás eldöntéséhez kétharmad több­ség szükséges. A kereskedők han­gulatából ítélve, a fűszer-, rőfíis- és rövidáru-kereskedők kivételével, a> többiek a teljes vasárnapi munka­szünet melleit fognak dönteni. Érdekes a rendeletnek az a része, amely arról szól, hogy a piaci árusok vasárnapi munkaszünete szin­tén a kereskedők szavazatától függ. Ugyanis arok a piaci árusok, akik olyan árukat árulnak, mint azok a kereskedők, akik üzleteikben feijes ; munkaszünetet tartanak vasárnap, nem árulhatnak a piccn. Ha minden előad&son egi| élomalacoínijerhel fl BELVÁROSI MOZIBAN! CSÜTÖRTÖKÖN Kacagó-Est * a Tiszában. SNINN V-V ERSCN V. Jegyek PETŐNÉL. A CIPÓ CSIPEI csak akkor JÓ és OLCSÓ, ha -nél vásárolja Iskola-utca 16. szám alatt. Teleion 15—31 Kölcsönt kapnak a görögök Angliától. ATHÉN. dec. 31. (Athéni sajtó­iroda.) A pénzügyminiszter a kö­vetkező közleményt adta ki: A britt kormány megengedte, hogy a görög kormány Angliában 15 millió font sterlingnyi kölcsönt vegyen fel azzal a feltétellel, hogy a kölcsön legna­gyobb részét angol árucikkek vásár­lására használja; ezzel szemben a görög kormány lemondott arról az igényéről, hogy a britt kormány fo­lyósítsa részére azt az 5*5 millió font sterlingnyi összeget, amely a megállapodásban biztosított kölcsön­ből még fenmarad. Pénzügyi válság Olaszország­ban is. RÓ^A, dec. 31. (M. T. I.) A szenátus tegnapi ülésén elfogadta a költségvetési felhatalmazásról szóló törvényjavaslatot. A mai ülés elején a kereskedelmi miniszter fontos ki­jelentéseket tett a pénzügyi válságról és kilátásba helyezte, hogy a kormány legközelebb a válság megoldására nézve megfelelő intézkedéseket fog életbelépietni. Eltávolítják a jugof'ávok az olasz hajékat. RÓMA, dec. 31 (M. T. I.) Meg­erősítik annak a nirét, hogy a Spa­latóban és Zágrábban heves agitáció folyik az olatf hajóknak jugoszláv kikötőkből faló eltávolítása iránt. CCSUICICI bzcricu a iiiagyaiiioik. Ü vűiiuvi mii—- ——* Hotel Kass-szélló Szeged. A vidék legelőkelőbb szállodája, kávéháza és étterme. Kis „KASS" polgári étterem fényűzési fluxusadé) mentes, MINDEN ESTe KÁROLYI ÁRPÁD ZENEKARA HANGVERSENYEZ. -

Next

/
Oldalképek
Tartalom