Szeged, 1921. december (2. évfolyam, 277-301. szám)

1921-12-25 / 297. szám

futball őshazájában, Albionban is hatalmas tapsorkán fogja údvOzolni és el fogja ismerni a magyar futball­sport fejlődését — Budapest után Csonkamagyar­országon a legjobb futballt Szegeden játszák és ezt nemcsak a SzAK bizonyította be, midőn az 1921-ik évben a MLSz déli kerület bajnoki cime után a legjobb vidéki csapat cimét is elnyerte, hanem a MLSz­nek Szegeden működő kerülete is, mert a kerület válogatott csapata, amelyben a SzAK legjobbjai szere­peltek, porondra terneite a MLSz nyugati kerületét. — A birkózás egyedül a SzAK-ban talált talajra. 4 SzAK birkózói 1921-ben szép eredménnyel működ­tek. A tóbbi sportágakról csak azt mondhatom, hogy ezekben is szép eredményeket értek el az u. n. excluziv sportágakat üzó egyesüle­tek. A SzUE, amely hivatott Szeged város uszó sportját reprezentálni, 19tl. évben megnyerte a legjobb vidéki uszó csapat cimét. A SzTE­ben meg mirdig az történik, ami­kor én ezelöií 30 évvel aktiv tor­rázó voltam: belső egyenetlenség akadályozza őket nagyobb eredmé­nyek elerésében. — Örömmel állapítom meg, hogy az evezés, dacára excluziv voltának, gyönyörűen fejlődik. A Szegedi Csol­nakázó-Egylet Csonka négyese o szá­gos viszonylatban is igen jó. Fölény­nyel verte a budapesti „Sirály" csa­patát. A tóbbi egyletek is szépen szerepeltek. — összefoglalva az 1921-ik év sportteljesítményeit, megállapí­tom, hogy Szeged város büszke lehet sportbéli eredményeinkre és ha a város tanácsa, élén a polgár­mesterrel, több érdeklődést és meg­értést tanúsítana és ha nem nyomna bennünket azzal a rettenetes igaz­ságtalan és terhei- vigalmi adóval, ugy nyugodtan tennők le mi, magyar sportmunkások szerszámainkat az év végén, hogy rövid két hónap múlva újra dolgozzunk barátságban, meg­értéssel a magyar egyetemes sport fej'ődésén. 5 7. E O B D Szeged. 1921 december 25 Újságírás. Befejezzük az év krónikáját a saját szakmánkról szóló rövid jelen­téssel. Nem sok jót mondhatunk, bár eléggé változatos volt a lefolyt esztendő a sajtó életébtn. Azzal kezdjük, ami az év végén történt: megszűnt a cenzúra, őszinte örö­mére minden újságírónak és minden újságolvasónak. Megszűnt ezenkívül két szegedi napilap: A Munka, a szociáldemokraták n pilapja és a Szegedi Napló Déli Kiadás cimen megjelent déli lapja. Ezzel szemben újra megindult a régi, .jónevű Sze­gedi Hiiodó és megszaporodott a szegedi napilapok száma a Szegedi Újság-gal. Eltávozott a szegedi újságíró gárdából az örökké harcos Zstrkay J?nos és az örök béke honiba tért meg a békés lelkű Újlaki Antal. Lényegesen emelkedett a lapok előállítási költsége, emel­kedett a lapok ára is, ellenben nem emelkedett az újságolvasók száma és az újságírók jövedelme sem és ha ezek dacára jobb ruhában, jobb cipőben jáikál n ost némely újság­író a karacsonyi korzón, ugy ez abban a váratlan arányú áldozat­készségben leli magyarázatát, melyet Szeged város közönsége tanusitott az ujságirók decemberi Görbe Éjsza­káján. * SZEGED A VIHAR UTÁN. Krónikás riport hetven év előttről. Irta: JUHÁSZ GYULA. SZEOED, december 24. Nyakkendő kés.-ités és javitás legszebb kivitelbe;-. SÁNDOR IBOiYfl » Mérey-utca 7, I. em 4 Telefon 961. Nevezzük csak szép hegedűszóval viharnak, ahogy Jókai nevezte, noha Petőfi forradalomnak hirdette, a csá­száriak pedig lázadásnak minősítet­ték. Igaz ugyan, hogy a szelid, de tüzes Horváth Mihály püspök ön­védelmi harcnak keresztelte, mig a magyar történelemben ugy maradt meg végül, mint szabadságharc. Akárhogy is volt, annyi szent, hogy amikor a szöregi csatát elvesz­tettük, Haynau lett az ur Szegeden és rebellis volt mindenki, akinek köze volt a nagy mozgalomhoz. Már pedig ahhoz köze volt minden jóra­való magyar embernek, aki épkéz­láb és nem vált savóvá a vére. Bevonult hát az osztrák és a muszka, de még előtte kivonult nem csupán a magyar fölkelő sereg, hanem igen sok olyan hazafi, aki gyanúsnak érezte magát az idegen tábornok előtt. Mindenki maradjon a helyén: adta ki a jelszót a távozó magyar kormány, igy hát aki csak tehette, menekült a császáriak elől. Volt akinek ez sikerült is, voltak akikről kiderült, hogy fölösleges volt el­tnenniök, a legtöbben mégis csak az ellenség kezére kerültek, kinek az Újépület, kinek Kufstein, kinek pedig a puskagolyó lett a sorsa. Mikor az ellenség bejött, Vadász fwtgármester megfogadva a távozók intelmét! csakugyan megmaradt a helyén és mint a város feje fogadta a jövevé­nyeket. (E tekintetoen ma már elég szép gyakorlatuk iehet a polgár­mestereinknek.) És akkor • elkezdő­dött az uj kurzus, az idegen beszál­lásolta magát a városha, mintha örökre itt akarna maradni. A katona­ság részére vigar, rekviráltak, ha a ; városban kifogytak már mindenből, akkor a tanyákra mentek. (Akadt ott akkor is mindenből bőven.) Haynau^ ebben a tekintetben kiváltképpen kedvelte a zsidókat, akik akkor sze­líden és szerényen mózes-vallásuak­nak hivattak. „A forradaiom alatt tanusitott igen rossz magaviseletük" volt az ok, amiért különös előszere­tettel megzsarolta őket az idegen hatalom, tetemes adót vetve ki a hitközségre. A forradalom alatt tanu­sitott igen rossz magaviselet persze abban álott, hogy a szegedi zsidó­ság lelkesen csatlakozott Kossuth Lajoshoz és a magyar szabadság zászlaja alá állott. Az idegen megszállás első nap­jaiban csak ugy virítottak a külön­féle színű és cimü plakátok a há;ak falain, minden utcasarkon. Az egyik falragasz a statáriumot jelentette be, a másik a fegyverek beszolgáltatását sürgette, a harmadik a felséges csá­szár oimützi kiáltványát tartalmazta, amelyben uj alkotmányt adott népei­nek. (Szép kis alkotmány, vigye el az ötdög, — gondolta magában t rettegő hazafi, aki végig elolvasta, de azért nem mondott egy szót sem. azt is nagyon halkan gondolta). A katonaság után, azaz vele együtt következett a polgári hatalom is, megszervezték az uj hatóságot. Persze csak gutgesint hazafiakat va.aszal­tak meg, akik nem kompromittálok ; magukat a forradalomban. Titokban• upyan hazaáruló és pecsovics volt a nevük, de hát kicsire nem néztek |e/ek és fö a várói és a haza üdve. : Akiket annak idejen, a reoellió alatt j kitették a torony alól, azok niuSt j nagy gaudiummal u ra elfoglalták a i székJket és Ítélkeztek elevenek és holtak, gyanúsak és menenekültek felett. Ne tessék mosolyogni a jelen fiának, az öreg Reiznerben olvasható, hogy a Kossuth bankjegyek elégeté­sével ..együtt indultak meg az iga­zolási eljárások, mit purifikációnak neveztek. A közéletnek minden sze­replője kimutatni tartozott, hogy az előző idők mozgalmaiban neki ve­zető szerepe és cselekvő része nem volt. Akik azelőtt üldözöttek voltak, most kegyekben részesültek s az ügyekre kiváló befolyást gyakorol­tak." Ezek közé tartozott a hires Ktemminger prépost is, aki azonbin csakhamar nagyon csalódott a csá­szári kurzusban és mint csalódott hazafi vonult vissza. Persze nagyon megszaporodtak a vádaskodók, akik személyes bosszúból vagy anyas.i érdekből adtak föl embereket és persze voltak akik a gyanú és vád alól megfelelő váltságdíj árán szaba­dultak. Az emigránsok családját és ismerőseit állandóan zaklatták, igy például a Stróbl-családot, mert az egyik tagja a bujdosó Kossuth La­jos ügynöke volt. Akadtak akik a környékben rejtőzködtek álruhában. Rózsa Sándor, aki szintén üldözött hazafinak érezte magát, hiszen ö is Kossuth katonája volt, a tanyákon bolyongott, a kukoricásban vagy a csárdákban húzta meg magát. Néha egész század zsandár fogta üldözőbe, de Sándor mindig megugrott szeren­csésen. Egyik embere, Pencz Miska, kezükre járt a pandúroknak, de a rövidebbet mégis a Miska húzta, egy napon egy kiszáradt tanyai kut fenekén találtak rá. Halott volt, va­laki keresztüllőtte. (Hiába, néha a zsiványbecsületet se tartják be.) A legnagyobb ur ekkor különben Bonyhády István ur volt Szegeden és a messze vidéken. Ő volt a megye­főnök. Nem is Bonyhády volt a be­csületes neve, hanem Ferczel, de mivel a testvére, Móric, rebellis lett (Vörösmarty tanítványa és a moóri csata hőse volt ez a Móric), Perczel István tehát fölvette a Bonyhády nevet és ezt irta bele osztrák kalli­grafiával a magyar történelem sze­gedi margójára. Az én Istenben boldogult Mári néném beszélte, hogy kiváltképpen azokra a szegedi höl­gyekre fájt a foga ö kelmének, akik a daliás Kossuth Lajost annak idején fáklyásmenettel megtisztelték. Nagy köcsögkalapban járkált, hires szela­don volt és szerette a pikáns élce­ket. Különben goromba férfiú volt, a polgármestert csak per amice szólította és ukázait boríték nélkül, egy darab papírra irva küldte el a podesztának. Különös előszeretettel üldözte a Kossu h kalapokat, amelyeket betyá­rosoknak minősített és a Kossuth szakáll iránt is nagy idioszi.ikráziát érzett. Még a pipákat is fo radal­máreknak minősítette, ha a 48-as szám volt rajtuk és el is koboztatta őket. A gyanús polgárok állandó rendőri felügyelet alatt állottak. Hogy kik voltak akkor gyanúsak, erre nézve említsük meg a rendőri fel­ügyelet alatt állók jó hosszú listájá­ból Bérezi Antal, Kárász Benő, Rónay János, Tóth Mihály, Vadász Emniánue! nevét. (Ma már hazafiúi dicsőség az, ami akkor rendőri föl­ügyeletet jelentett.) Különösen vi­gyáztak a kémek cs a spiclik, az árulók és a ' besúgók a kaszinói összejövetelekre, a színészek társa­sagára, de még a keres.teiökíin és esküvőkön is megjelent egy vigyázó mindig. (A temetéseken már nem annyira. Ott mindig egy emberrel kevesebbre kell már vigyázni.) A cenzúra természetesen javában dühöngött és pedig minden vonalon. Csak a sajtóra nem kellett vigyázni azon egyszerű okból, mivelhogy Szegeden akkor még egyáltalában nem volt sajtó. (Mégis volt forra­dalom.) Hát legalább megceruurázták a prédikációkat. De Löw Lipót főrabbi, a derék magyar hazafi nem enge­dett. Azt mondotta a Perczelből ved­leti Bonyhádynak, hogy akkor tes­sék a bibliát is cenzúrázni, mert ó onnan merit. Erre még Bonyhády is mosolygott, mire a tudós pap elő­vette Sámuel első könyvének nyol­cadik részét, a 11-ik verstől a 18-ikig és oivasni kezdte, emelt hangon a császári szolga előtt: És monda Sámuel: A királynak, aki ura kodni fog fe­lettetek, ez lesz a hatalma : fiaitokat elveszi és szekér vezetőnvé és lovasaivá teszi őket és szekere előtt futnak. Elveszi egjobb szárúófóldeiteket, szőlőhegyei teket és olajfái, kertjeite­ket és szolgáinak adja. Veteményeilekei és szőlőiteket meg­dézsmálja és főbb embereinek és szolgáinak adja ..." Bonyhády kezdte elérteni a bib­liai célzásokat és most már nem mosolygott. Elengedte a cenzúrát a papnak. A megyefőnök állandóan jelenté­seket kapott a nép hangulatáról és ezt ő továbbította Pestre. A nép hangulata természetesen mindig kielégítő volt, de soha beat volt kedvező. A vár minőig tele volt rabokkal, akik jórészben elfogott szökevé­nyek, forrada.milag kompromittáltak, rendzavarók is csendháborítók vol­tak. (A temetők csendjét nem sza­bad háborítani I) Négy évig tartott ez az állandó és általános statárium, akkor egy kicsit világosodni kezdett. No még nem virradt, dehogy, hiszen egve­lőre a Bach-korszak következett. De ezt már fönn Bécsben „alkotmányos" korszaknak 'ártották. Még egy-két ilyen korszaknak kellett jönnie, hogy végre ismét ktörjön a szabadság, no de ert se hagyták éppen az égbe nőni 1 Tempóra mutantur és história est magistra vitae. Az egyik éppen olyan igaz, mint a másik. Vagy talán nem, nyájas olvasóm? A CiPŐ CSEPEI csak akkor JÓ és OLCSÓ, ha -nél vásárolja l*koin-nl«: 1 i <iln»t. Telefon 15­•rtm I. Szegedi Ceir.ent-, Gipiz- ts Twaoetta áruk gyári. Aszfalt>allalat LANDESBERG MÓR SZEGED KISZIT mindennemű remenUri.kat. <remrnl et marván r mctaik lapokat. cement lUtiVvih ukat c».<nio»/illt e» drotni-Mte* kirína .tyu» pirtLinj ceuientcaOveket, kutKyflrüket, mükál*pc» >ket e* Korlátokat. míikA nrkerestteket keretrki i. gip't iMUxtVak.it. fiipsi t" oiükA ».ohia« inunl.ak.it stb ELVÁLLAL tr-raiiő, beton- <•» »»ttáltl>u » munkakat. taihurkolanokat !a»enre !ap.'k •' '» tnukdie' - Az '»««*e# epitkeie»i in.a^tik ato-lern .serepkjiiiMk na^f nkta/' IJSi TELEFON-SZAM SO.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom