Szeged, 1921. december (2. évfolyam, 277-301. szám)
1921-12-25 / 297. szám
Szeged, 1921 december 25 S ZBOBD MARGÓ A világ csak hangulat: mondotta Reviczky Gyula és ennek a mondásnak mélységét és igazságát különösen karácsony tájékán érezzük. Kicsiny és nagy, hivő és hitetlen egyaránt valahogy másképen látja a világot egy napra, valahogy ünnepiesebbnek, derűsebbnek, tisztábbnak és boldogabbnak. A nyomor sötétsége is valahogy megenyhül a betlehemi csillag fényének világánál és a bűn komorsága is megszelídül a megváltás gondolatának lámpásánál. Az isteni gyermekre gondol akaratlanul is mindtnki és valahogy maga is gyermekké lesz egy kicsinyég és az istenit érzi önmagában és a mindenségben. Az a csodálatos éjszaka ott messze Júdeában, 1921 év előtt annyi ragyogást hozott e földre, annyi földöntúli fényt, annyi szépséget és annyi kedvességet, hogy még ma is gyönyörködhetünk és melegedhetünk mellette. Egy szegényes istálló, egy egyszerű jászol a világ legnagyobb és legemberibb misztériumának foglalata lett. Csordapászto-ok voitak első bámulói és megértői e titoknak, egy szegény názáreti ácson és az Ur szolgálóleányán kivül. Mély és örök demokrácia sugárzik ki ebből a fönséges, ebből az isteni éjszakából, hogy a vakok lássanak, a szeretetlenek megalázkodjanak és a föld urai és hatalmasai tanuljanak. És az emberek, akik felejteni szoktak, ezt a magasztosa n egyszerű karácsonyi misztériumot kénytelenek megtartani az emlékezetűkben. * A legszebb karácsonyi ajándék a könyv —, hirdették régen, de most körülbelül ugy vagyunk vele, hogy egyúttal a legdrágább is. Egy Petőfi életrajz jelent meg most, az ára 440 korona. Egy bizonyos: Petőfi, ha élne, nem tudná megszerezni. Legfeljebb nemzeti közadakozásból. Belvárosi Mozi Ma nincs előadás. Vasárnap utoljára Az idény legpazarabb kiállítású filmje! A héf éjszaka. Attrakciós amerikai dráma 7 felv.-ban. Főszerepben: Harria Milred Chaplin. AzonUivtU: A jó szomszédok Kitfinő amerikai burleszk, játsza: 6. A szépítő intézet. Kitűnő vígjáték. Játsza : ö. Hétfőn, egy napig A legkáprázatosabb kiállítású film ttl A Megváltás. Monumentális biblia? játék 8 felvonásban. Főszereplő: DIANA CARENNA. Pazar kiállítással, 10,00u szereplővel. Ö Aionkivftl: , a bátor lovag. Kitűnő vígjáték. Előadások 3, 5, 7 éa 9 érakor. .V : BABTOSNÉ SCHÖN TERÉZ jiagr Kálvária-utca 38. az. alatti dlvattermében jutányos árban 133H készülnek utcai es hazi ruhák. Meglátogattam a művésznővel a szegedi kártyavetőnőket. Jósnők, kártyavrtönök éa egyéb cigányasszonyok, akik aokkal fon oaabb tényezői a szegedi társadalomnak, mintsem gondolnád, óh nyájas olvasó! SZEOED, december 24. Minden kornak megvolt a maga társadalmi nyavalyája, a maga öröme, bubánata, szórakozása és ezek ugy változtak, mint maga az idö és a benne élő emberek. A Biedermeyer-stilussal egvütt letűnt a köcsögkalap, a vatermörder és ezekkel 3 ;yetemben azok a régi, ártatlan tá/sastékok, amelyekkel olyan szívesen elszórakoztak nagyatyáink, sőt még atyáink is. Valaminlhogy a táncban a snimmy járja mostan, nem a minét, ugy a társaságbeli dáma unalmát is bajos lenne elűzni manapság egy jó, öreg .haragszom rád" dal. Mas kell a ma nőjének, ami felvillanyozza idegeit, elűzi unalmát és leköti az izgató mozifilmek és érdekfeszítő regények a Ital felcsigázott fantáziáját. Évekkel ezelőtt, a spiritizmus volt az az izgatószer, melyet kisebb-nagyobb adagokban, nyíltan vagy titokban élvezett a hölgytársaság, később, amikor a hipnózis ejtette ámulatba a fantasztikum felé hajló női nemet, az ikaratátvevő fenomének nimbusza elhomályosította a táncoló asztalka, a kopogó szellemekbe vetett hitet és ma, amikor már a legszebb Rex mester dicsősége sem tart három napnál tovább, egészen más fákon nyílik az asszonyi szórakozások tiltott gyümölcse. Nem nagy titkot árulok el vele, amikor elmondom, hogy Szeged asszonyai — az egészen exlusiv uri társaságtól kezdve a tanyavilág kisgazdanépségéig — kivétel nélkül, nyíltan vagy titokban, kártyavetőasszonyokhoz járnak. Temérdek ilyen szibilla él — és még hozzá milyen jól él — ma ebben az alföldi metropolisban és kamatoztatja busásan az ember, de főként az asszonyi hiszékenységet. Szinte tűrhetetlen, hogy ezt a tiltott mesterséget nálunk ma már egész nyíltan űzik és intelligens társaságokban is komolyan latolgatják-fontolgatják ezeknek a műveletlen, primitív perszónáknak a bárgyú orákulumait' Elhatá'oztam, hogy belepillantok a szegedi jósnök boszorkánykonyhájába és ha Tehet, jól sikerült gyorsfényképet prezentálok róla karácsonyi meglepetésül a SzeÍ ;ed olvasóinak. Hogy az effektus nagyobb egyen, társul vettem magam me!lé a szegedi szinház egyik temperamentumos művésznőjét és az alábbiakban leszek elmondandó, hogy mire mentem vele. Az első kudarc. Restelkedve kell bevallanom, hon mindjárt első utunk kudarccal járt. A Telekyutca 12. szám alatt lakik özvegy Mogyoróstné, egy közismert szegedi jósnő. Öt kerestük fel legelőször. Az instrukció szerint az öreg nagyon szereti a cukrászsüteményt. Betértünk tehát a Lányi cukrászdába és vásároltunk számára jó pár darabot. Aztán nekiindultunk felfedező utunknak. Találomra benyitottunk a 10-es számú házba és ott kerestük az érdemes asszonyságot. Rögtön megmondták, hogy a szomszéd házban lakik. Ismeri mindenki az egész utcában. Arra is figyelmeztettek, hogy ne a kapun menjünk be, hanem közvetlenül az utcáról; a pincelakásba. Könnyű volt ráakadni. Benyitottunk a pincébe. Elöl ment a művésznő, utána én. Társaságunk másik két tagja: a művésznő férje és egy ujságirótársam az utcán maradt. Rettenetes büz ütötte meg az orrunkat. Nagymosás volt a pincében. Amenynyire a sürü párán keresztül ki tudtam venni, egy virulóan szép fiatal leány állt a teknő közelében. Az ajtóban egy kis kutya csaholt felénk barátságosan. Této vázva álltunk it.eg az utolsó lépcsőfokon. Itt elénk toppant a vén szibilla. Ráncosképű, kövér öregasszony, bekötött fejjel, hatalmas ókuláré a szemén. — Magához jöttünk, drága jó nénike, — fuvolázott feléje a bájos művésznő, de az öreget ez nem lágyította meg, sőt egyenesen harcias magatartást tanúsítva, dörmögte az orrunk alá: — Menjenek, menjenek ... — és az ajtóra mutatott. — De magához jöttünk ... — próbálkozott meg ismét a szegedi színpad szépe, ámde hiába. — Nem érek rá, menjenek, — volt erre is a barátságtalan válasz. Szeretetreméltó segitőiársam még egy kétségbeesett kísérlettel próbálkozott : — Csak pár percre, aranyos, jó nénike, sütemenyt is hoztunk . . . Minden hiába. Az Creg kérlelhetetlen maradt és most már valósággal tuszkolt bennünket kifelé. Bánatosan ulnak indultunk. Az utcán várakozó setitő csapatunk Kárörvendő röhejjel fogadta kudarcunkat, mire a művésznő nekilátott s jósnő lekenyerezésére vásárol! sü'emenyne* és ezzel 'Wesitette az első kudarc keserveit. Igv mentünk lassan, de reménytelenül expedíciónk második állomása felé. Aki a detektiveknek jósol. Az Osztrovszky-utcába mentünk. Nehezen haladtunk a csúszós téglajárdán a 24. szám felé. Nem ház ez, csak egy deszkapaiánk. Mögötte gondozatlan udvar és jó hátul egy rozoga kis épület Itt lakik Varsányi Pálné. akiről az a hir járja, hogy legjobb a legjobbak között. Fődolog nála — igy szólt utasításunk — a diszkréció Tehát diszkréten benyitottunk. Szín: egy nem kevésbé bűzös konyha, egyben lakószoba is. Egy idős férfi tog*d es bizalmatlanul mustrál végig bennünket. — A jó nénikét keressük, — ismétli meg instrukció szerint a művésznő. — Kint van, a disznókat eteti." Nem is olyan rossz üzlet a kártyavetés, — gondoltam magamban, miközben kimentünk a disznókhoz. Hárman valának ők és mohó röfögéssel várták a vacsorát. Rövid kapacitálás után kötélnek áll a Í ósnő és bctessékkel bennünket a konylába. Jóképű öreg néni, ez is pápaszemes. Közben előkerül egy pakli mocskos magyar kártya a kredencből. — Üljön ide mellém, naccsága, vagy kisasszonykám, nem tudom minek tiszteljem. — Óh én méc leány vagyok, — gögicséli a művésznő utolérhetetlen bájjal. — De hogy vessem ki a kártyát a kisasszonynak ? Nem jó az így, férfi előtt! — szabadkozik a jó asszony. — Előtte bátran beszélhet, a bátyám, — szólt a művésznő felém mutatva. — Jól van no, nem bánom. — Akkor talán behívhatjuk még az az utcáról a sógoromat is. — Tülem begyühetnek. Kimegyek és behívom. Hangos szóval jelentem, hogy itt a sógor (a művésznő térje) és a Samu bácsi, Megkezdődik a kártyavetés. A művésznő pompásan emel. Csupa jó dolgot mutat a kártya. A jósnő beszélni kezd: — A kisasszonyra nagy szerencse vár. Hárman is el akarják venni. A magos barna szereti, de nincs pénze; a másik, az egy kicsit öreg, de nagyon gazdag, ezt fogja mag magának. Őnagysága helyeslően bólint. A férj kacag a díványon. Jósol aztán még sok egyebet. Egy kis bosszúságot, de sok jó szerencsét utána. Levél, pénz, utazás. A szokott recept szerint. Közben hozzám fordul: — A Kassból jöttek ide? Ráhagytam, hogy igen. — A szobaasszony küldte hozzám? — Igen, — mondom, majd én veszem át a kérdezés fonalát: — Sokan szoktak ide járni? — Meghiszem azt. Különösen szerdán és szombaton, akkor jönnek a tanyaiak, azok csak a jó kuncsaftok — és itt felragyog az asszony szeme —, a minap is hozott egy tanyai asszony egy libát, három ' kis libával. Liba is, disznó is, — gondolom magambam —, igazán nem rossz üzlet a kártyavetés. Az asszony egyre beszédesebb lesz: — Jár ide uri nép is, — majd bizalmasan folytatja —, két detektív is jár hozzám. — Hogy hívják őket? — Kapom el a szót. — A nevüket nem mondom meg. Az egyik rücskösképü. Ha valami nagy dolog vár rájuk előbb hozzám szaladnak és megnézik mit mond a kártya. Sosem csalódnak. Azután ismét rátér a látogatóira: — A Zerge-utca 13. alatt van egy kifőzés, mellette lakik egy asszony, ugy hivom. hogy .félszemű naccsága", mert vak az egyik szemére és olyan uri módon jár. Ez is veti a kártyát Hozzá még többen járnak mint ide én hozzám, ő pedig minden kedden és pénteken hozzám szalad és velem rakat kártyát magának. Azt mondja, én sokkal jobban értem mint ö. Mégis hozzá járnak többen ... Teljes mértékben méltányoltam felháborodását és bucsu után utnák indultunk. Mari néni, a goromba. Jól végzett munka után villamoson robogtunk a Gedó felé A Vásárhelyi-sugárut 64. alá igyekeztünk. Ott lakik Mari néni, aki arról nevezetes, hegy nagyon öreg, nagyon szereti a cigarettát és nagyon goromba 4 klienseivel. Mari néni nem volt otthon, a háziasszonya fogad bennünket és azonnal átküld az öregért a szomszédba. — Ne tesaen rá haragudni, ha megjön és dörmögni fog. Mindég dörmög, ez a szokása. Közben megérkezik Mari néni. Köszönés nélkül mordul reánk : — Minek is gyünnek ilyenkor, este se hagynak békét az embernek I — Ugyan édes jó Mari néni, ne haragudjon már no - tremolázik a művésznő. — olyan nehezen lalaltam ide magához. De Mari néni csak folytatja haragosan: — Este van már, a nap lenyugodott, ilyenkor nyugodni kell a kortyanak is. Azután meg kicsoda maga? Nein ismerem! És még hozzá férfiakkal jön ide. Nem ió dolog ez, — ucól és fürkészöen nézi végig a művésznőt. Belenyúlok a zsebembe és egv csomó cigarettat nyomok a zsörtölődő Pkytia markába. Lathatólag megnyerem vele a bizalmát. A művésznő újra kérdi. — Nézzen már meg jól, kedves Mari néni, nem ismer? Színésznő vagyok, voltam már én itt magánál régebben is. Mari néni gyanakvóan nézi: — Volt-é csakugyan? Talán bizony az Ajtaynéval járt nálam ? Szegénynek megmondta a kártvám, nem is egyszer, i szomorú halálát. Éleget beszéltem neki, hogy verje ki a fejéből azt a bolond„ágot. Megmondta az én kártyám egy másik uri naccságának is, hogy gyászos lesz a vége (Itt megnevezi egy magasabbrangu katonatisztnek öngyilkossá lett feleségét) Ugy, ugy! Nohát üljön ide. Mari néni gyertyát eyujt, egy kis asztalhoz 01 és a művésznői m*ga mellé ülteti. Elővesz egy pakli francia kinyit, megkeveri és közben megkérdezi vendégének a keresztnevét. — Irmának hívnak. Mari néni megemelteti a paklit, háromszor egymásután. Kirakja a kártyákat az asztalra, közben mutatóujjával titokzatos vonalakat rajzol a levegőben a kártyák fölött. Ajka mozogni kezd, valami imafélét mormol: Utenem, Istenem, Istenem' Ugy hangzik mint a kigyórizegés. Azután felemeli a kártyalapokat éa jógolni kezd, de nincs benne köszönet. Magának ugyan semmi jót sem mond a kártya. Kár vót idegyünni. Nem szeret maga senkit es semmit Magának — már én csak igy mondom — nincs másban öröme csak az éjszakában . . . Kínos csend. Maii néni újra kever éi újra kezdi: — Nem tudok én magának kártyát vétni, minek is gyütt ide. Akárhogy nézem, csak nem monda kártya semmi jót Sokan szaladnak maga után, de egyik sem veszi feleségül. Az a szőke tiszt, akivel találkozni szokott, most is ott várja a sarkon. Italt is mérnek abban a házban . . . Ujabb szünet, ujabb fejcsóválás — Nem mond a ktrtya magának semmit, kár volt idegyünni, mondom. Szeretni szeretik magát, de csak ugy ináról hónapra, oszlán odébb állnak. Üres maga, ugy mondom. Magának nem kell egyik se komolyan. Hanem annak a kopasznak, tudja, sok a pénze, azt kopassza meg! Ezzel be is fejezte. A művésznőnek nem nagyon tetszett az orákulum, de annál jobban a férjének, aki tizkorona külön honoráriumot nyomott Mari néni markába a kikerült jóslásért. A művésznő már nem kíváncsi. Mentünk volna tovább is, de Mari néni elvette a művésznő kedvét a jövendő fürkészésétől. Pedig lett volna még hova mennünk. Nem kerestük fel a méltóságos asszonyt, aki állítólag egy ezredes özvegye, finom úrinő, igen előkelő kliensei vannak. Nem mentünk el Török-utca 7, alá, ahol szintén lakik egy közismert kártvavetőnö. Ner.i látogattuk meg Tepsi Kuzsit a Remény utcábin. Kimaradt gyűjteményünkből a Kertész utca 14. alatt lakó bőbsszédü öregasszony is és főleg nem ruccantunk ki a cigány sorra, ahol minden jóravaló cigányasszony kártyát vet és jövendőt mond. Pedig itt leit volna csak igazán nagy a ribillió. Verme* Ernő. Orőm lesz Mzában. ha karácsonyra fűszer, csemege és italszflksépletél Glück Lipót cégnél vásárolja. Olcsó pezsgővásár!