Szeged, 1921. december (2. évfolyam, 277-301. szám)

1921-12-25 / 297. szám

*i»gc4, \V2\ december 25 Ara 4 forrnia. Vasárnap, 11. évf., 297. »iám. Mennyből az angyal... SZEOED, december 24. A gyönyörű misztérium, am lyet a keresztény lélek bírálat nél­kül magáévá tesz, feltétel nél­kül valónak fogad el és hisz, szent varázsával ismét befogja a lelkünket, valami nagy és meleg érzést oltva belé: a szeretet érzését. Karácsony! Mennyi szépség, melegség, poézis és jóság van ebben a fogalomban. Mindany­r.vian, akik élünk és akik az undok, gondokban terhes má­giák robotosai vagyunk, valami jó, szép, meleg és költői meg­enyhülést érzünk ezekben a ka­rácsony varázsával szines na­pokban. Karácsony estéjén nincs ke­resztényi lélek, amelyben meg ne csendülne az angyal hivó csengetyüje, halkan, ezüstösen, behizelgőn: — Jöjj a szeretet mennyei fényű fája alá s akik körötte állnak, azokat Öleld szeretettel a kebledre. Varázsos est, karácsony-est. Elfásult, érzéketlen szivekben is úrrá lesz a nemes meghatott­ság. Az a szent és felséges kis­ded, ott a jászolban, akit pász­torok imádnak s akihez a csil­lag fényétől vezetve királyok sietnek, az a szent és felséges kisded, akit az Isten nagy, min­dennél nagyobb szeretete szen­vedni küldött le a siralom föld­jére, megejti az emberlelket, önáldozatával megilleti a szi­veket. Karácsony-est, varázsos est Csak az a szomorú, csak az a mérhetetlen gyászu emberi a varázsában, hogy a hangulata muló és az est multával elil­lan a szent meghatódottság a lelkekből, az isten nagy szere­tetének fájdalomra és szenve­dásre szánt áldozat-kisdede el­tűnik a szemek elől s mikor a hajsza a mindennapért, a küz­delem a másnapért ismét meg­indul, akkor újra felébred, éhe­sen és szomjason, a gyűlölkö­dés és a féltékenység. A Szeretet pedig vár-vár a jövő Karácsonyig. Szilaxy Ciaar. Városatyák a jövő közgyűléséről. Reflexiók a polgármester előterjesztésére a városi választások törvényjavaslatához. SZEOED, december 24. (Saját tudósítónktól.) Ismertette a Jzeged ür. Somogyi Szilveszter polgármester javaslatát az uj törvényhatósági választások tör­vényéhez. A polgármester eliterjesz­téséből, melyet a belügyminiszternek megküldött, négy pontra adott vála­szát közöltük: a taglétszámra, az érdekképviseletek helyes elosztására, a virilizmusra és a nők választó­jogára adott véleményét. Röviden közöljük ismét a polgármester terveit és pedig: Csökkenteni akarja a taglétszámot, az érdekképviseleteket megfelelő szá­zalékarányban akarja beho?.ni a köz­gyűlésbe, a virilizmus továbbra is fentartandó, közöttük választás utján történnek a jelölések, a nők választó­jogát pedig nyilt kérdésnek hagyta meg a polgármester. A Szeged most megszólaltatta a közgyűlés más tagjait is, hogy mi­lyennek képzelné az uj választási (törvényt és mi a véleménye a polgár­| mester előterjesztéséről. ' Dr. Dobay Gyula a következeket mondotta ebben a kérdésben: — Helyeslem, hogy csökkentsék a taglétszámot a gyorsabb eljárás és a tárgyalás folytonosságának érdekében, esetleg még nagyobb mértékben, mint azt a polgármes­ter ur javasolta. Helyes ez annál is inkább, mert minél szélesebb jogokat biztosit a választási tor­vény, annál kisebb számú testü­letre van szükség, további a kisebb testület maga sokkal nagyobb ga­ranciát nyújt az ügyek helyes el­bírálására, mint a nehezen mozgó, lomha tömeg. De a választók is sokkal nagyobb gonddal választ­ják a képviselőket, ha kevesebb van. A t-gléts/ám csökkentésének azonban egy feltétele van, hogy a megválasztottnak a tisztét el is kell] látnia és amennyiben két—három­szor indokolatlanul elmarad a köz­gyűlésről, helye újra betöltendő. — Az érdekképviseletek beho­zatala mindenesetre szükséges, de\ percentualiter meg nem valósitható. Szükséges azért, hogy az egyes tárgyakhoz szakemberek szóihas-' sanak, de megvalósíthatatlan, mert í a szavazásra befolyást gyakorolni ! nem lehet és nem is szabad ez- j irányban, meri a városi képviselet^ tagjai a város lakosságának csakis az osszérdekeit képviselhetik. Ha pedig törvényhozás utján állapít­tatnék meg az érdekképviseletek perceni uáhs részvétele, ez a leg­nagyobb közigazgatási hiba lenne, mert frakciókat teremtene a köz­gyűlésen. — A virilizmus fentartpndó azon egyszerű okból, hogy akik a köz­terhek legnagyobb részét viselik, a város éleiében szerepet is játsz­hassanak, mert ellenkező esetben a rendkívül csekély adót fizetők korlát nélkül rendelkezhetnének a város és a közönség vagyona fe­lett. A virilisták száma azonban a taglétszámnak legfeljebb ötven szá­zaléka-lehetne, akiket a virilisták önmaguk közül választanának. — A szavazás titkossága fel­tétlenül fentartandó, azonban a nők szavazati joga legfeljebb az önálló foglalkozást űző, családfentartó, vagy magasabb képzettségű nőkre lenne kiterjeszthető. — Ezek a megállapítások csak megfelelő indokolás mellett lenné­nek érdekesek, amire most terünk nincs. Annyi azonban bizonyos, j hogy a modern városi képviselet csak ilyen alapokon épülhet ki. Wimmer Flilöp a következő nyilatkozatot adta la­punknak : — Teljesen a polgármesler vé­leményén vagyok. A köztörvény­hatósáyi tagok számát lényegesen redukálni kell. Feltétlenül elég 140—150 tag. Éppen igy osztom a virilizmus iránti felfogását is és helyeslem azt, hogy a virilisták között is választás legyen. — Arra nézve, hogy a külön­böző társadalmi osztályok helyes arányban jussanak képviselethez, nincs mód. Kamarai választások­nál, ahol arrajgondolnak a mérvadó körök, Mogy a kisiparosok, a nagy­iparosok, kiskereskedők, nagyke­reskedők stb. külön-külön válasz­szartak képviselőkel, ezt meg lehet tenni, de a városi képviselők meg­választásánál ezt az osztályozást keresztülvinni nem lehet. — Ami végül a nők választó­jogát illeti, elsősorban kijelentem, hogy nem szere.ek velük össze­veszni. Mindenesetre csakis saját keresettel biró, önálló nőnek adnék választójogot. Utóvégre ma minden szobacicus tud irni olvasni, tehát intelligencia-cenzust nem lehet fel­állítani, mert akkor odajutunk, ahova az utolsó választásiknál ju­tottunk, hogy a cselédek dör.tik el a választások sorsát. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL KSIcaejrntca 6. • Telefon 13-33. Közreadjuk ezt a két érdekes vé­lerényt azzal a jámbor óhajtással, hogy, amennyiben majd megváltoz­taiják a küztörvényhatóság legfőbb intézőjének: a közgyűlésnek össze­állítását, ez az uj alakulat aktívabb, hajlékonyabb, modernebb, vállalko­zóbb és kevésbé szűkkeblű legyen, mint az eddigi volt. A t. Házból. BUDAPEST, dec. 24. Hiába is küzdUnk ellene, de ha az ember belép abba a hatalmas, nemesjót épületbe, ott a Duna partján és bejárja a széles, fényes folyosókat, ahol valaha: réges-régen országosan, sót az egész világon elösmert, súlyos és nagy politikai egyéniségek jártak s ahol most olyan léptek koptatják a szé­les piros futószönyeget. amelyek azelőtt legfeljebb a községházán koptatták az agyagpadlót, hát furcsa érzés kél a leiekben. A természetben nincsen ugrás, — igy mondja ezt a példaszó. De rosszul mondja. Igaz ugyan, hogy a nemzetgyűlés nívójá­ban a lecsuszamlás már régebbi keletű és az állandóan süllyedő irányzatot bizony már régóta figyelhetjük, de az eddigi nivóromlás fokozatos volt. — a mostani pedig ... Inkább ne is definiáljuk. Különösen a jelen ülésszakban nyilvánul meg leginkább a mi parlamenti nyomoru­ságunk. A hallgatónak, a karzatról .élvezi" a nemzetépítés ngy munkáját, bizony sokszor az a benyomása, hogy oskolaszéki tag valahol a vidéken és a Gaál Oaszton tanító ur vezetése alatt álló kisdedóvodát látogatta meg. Példákkal is szolgálhatunk. Hogy ne menjünk olyan messze, amikor a kisüstról és a ki nem jorrottságról volt szó a nemzetgyűlésen, hát csak arra a napra e mlékezünk, amikor Kállay Tibor okos és higgadt beszéde után az örök pénzügy­miniszteri önjelölt: Erekv Károly kelt Ttl, hogy valami hihetetlenül naiv beszédbe:, állapítsa meg azt, amit ó előtte már az egész ország megállapított. De szerencséje volt szegény ellenzéki Erekynek és pedig az, hogy közbeszólt a jó kormánypárti Szijj Balint. De olyan, hogy ne mondjunk egyebet: naivakat, hogy Ereky nagyon hiányos pénzügyi készültsége szinte csodá­latos masszívnak és impozánsnak tűnt fel. Vagy itt volt Szterényi beszédének az része, amikor a Hangyánál jegyzett ál'ami részesedést tette szóvá. Itt meg sokorópátkai Szabó István tette le a kisded­óvó érettségi vizsgáját. Hogy ez a jó bácsi micsoda kiváló dolgokat mc ndott, azt csak a Puck, vagy a Kire tudná kellőképpen méltatni. És mondásainak kiválóságánál csak egy, csak egyetlenegy volt kiválóbb: az önérzete. Minden falat rengető dedó­közbeszólás után egy diadalmas kör­pillantás következett: — Ilyen fiu vagyok én, a Szabó Pista bácsi! A folyosón elfogta egy pesti újságíró gróf Teleki Pált. Egy kis interjút kért Negyven-ötven sort. Teleki szabadkozott Végre is abban egyeztek meg, hogy dél­után gyorsírót küld a lap a kegyelmes ur lakására. Nem nagyon vállalta Teleki a dolgot. Még arra a biztatásra sem, hogy kik szerepelnek a lap karácsonyi hasáb­jain. Azt jegyezte meg Teleki: — En a társaságra nem adok semmit Magyarországon ma nincs se jó, se rossz társaság. Tekintély pedig . Pályadijat fogok kitűzni annak a kutatónak aki ná­lunk egy tekintélyt felledez. E sorok írója Teleki Pál karac&onyi üd­vözletét közvetíti Szeged város társadal­mának A legelegánsabb, legjobb és legtartósabb a Korondi-cipő. Kapható: A jonyi Mihálynál, Kölcsey u. I.

Next

/
Oldalképek
Tartalom