Szeged, 1920. augusztus (1. évfolyam, 1-13. szám)
1920-08-31 / 13. szám
Szeged, 1920 luguaitua 31. áru I korona. Kedd. I. évf., 13.| uám. Fejérváry? SZEGED, augusztus 10. (cvs) Az öreg Fejérváry Géza jut az eszünkbe: az izig-vérig katona, királyának és hazájának odaadó, hü szolgája, a becsületnek fanatikusa, a bátorságnak páldaképe. Divat volt s snájdig, délceg öreg urat támadni. Az ellenzéki fiatalok rajta köszörülték a fegyverüket s az öreg ur állta, közbe-közbe mosolygott is, de néha aztán odacserditett közéjük s olyankor nagy volt a hallgatás. Rég volt, a kilencvenes évek végén, nagy és keserves vits folyt, véderöről folyt a beszéd és s délutánba sót s sötét éjszakába is belenyúltak az ülések. A vita során felállt Fejérváry is, hogy megvilágítsa a honvédelmi kormánvzat álláspontját. Az öreg ur nádszálegyenes, ksrcsu alakja felemelkedik, de csak annyit mondhat: Tisztelt Házi —és kitör s vihar. Mintha a pokol valamennyi ördöge becsípte volna a fülét sz alvilág kapujába s most visítana. — Eláll I Eláll! — zengi a kórus. Fejérváry Oéza sodrott egyet a bajuszán s kommandirozó hangon kiáltjs bele s zsivajba, de ugy, hogy a hangja túlharsogja a zenebonát: — Elállók én akár reggelig is, ha az urak meg nem unjákT Előbb hangos derültség kelt, majd csend lett s a honvédminiszter elmondotta a mondókáját. Debstteri készsége szinte hihetetlen leleményes volt. Mindig oda tudott nyúlni, ahol az ellenfeiét legérzékenyebben érintette és a fegyvere, mellyel az öt éró támadásokat kivédte és amellyel azokat visszaverte, nobilis, uri fegyver volt mindig. És volt a vitamodorának egy nagy előnye: olyan meggyőző és kézzelfogható érveket dobott a vitába, bogy az ellenvéleményt a szó szoros értelmében ellapositotia, elsekélyesitette vele. Fejérvárynak székében ma Sréter tábornok 01. A figurája nem hasonló Fejérváryéhoz: karcsú, magas ugyan, de nem olyan jellegzetes, mint sz öreg ur ideális és marcons katonaalakja. A beszédmodora válogatott és fordulatokban, képekben gazdag, szóval egészen más, mint Fejérváry szaggatott mondatokba foglalt, ropogón- recsegő szónoklata. De a debatteri készsége hasonló Fejérváryéhoz. Mikor Sréter tábornok a konszolidáció hiányának szemrehányását veri vissza, azt mondja: — Igaza van a képviselő umak, hogy iit nincs rend és konszolidáció, mert sz, hogy s képviselő ur ezeket elmondhatta, bizonyítékot nyújt arra nézve, hogy nincsen jogrend. Ez a vágás Fejtrváry-s volt s azért örülünk neki olyan különösen. Az ilyen vitakon — reméljük — rajt' lesz majd Isten áldása is. Horthy kormányzó Szentesen és Hódmezővásárhelyen. SZEGED, augusztus 90. Hosszú, fáradságos munka után ujrs diadalmas, merész ívben szökken át a szőke Tiszán a Csongrád— szentesi híd, amit az oláhok 1919 nyarán, visszavonulásuk alkalmával felrobbantottak. Hatalmas vaspillérein megtörnek a hullámok, karcsú acélvázát az alföldi nap bearanyozza, a hid a maga egészében reményteljes szimbólum az újjáéledő, teremtő magyar életnek. A Közszolgálati Alkalmazottak Nemzeti Szövetsége keretében tömörült magyar vasutasok csoportja azon alkalomból, hogy a nemzeti kadsereg és a MAV vasutasok hathetes munka után helyreállították a megrongált hidat, a zászlóaljnak gyönyörű zászlót ajándékoztak, melyet megható ünnepség keretében szenteltek fel. Vasárnap délelőtt a szentesi hídfőhöz érkezett a .Túrán" különvonat a kormányzóval és kíséretével. A kormányzó a Himnusz hsngjai mellett ellépett a díszszázad előtt, megszólított néhány közkatonát, majd a díszsátornál Kelety elnök üdvözölte a közszolgálati alkalmazottak szövetsége nevében. Ezután Szathmdry kormánybiztos, majd Weiss Konrád nemzetgyűlési képviselő mondott lendületes beszédet a jelenlevőkhöz. A beszéd után kezdetét vette a tábori mise, majd a távollevő F6méltóságu Asszony helyett Szathmdry Tihsmémé mint zászlóanya mondott néhány egyszerű, meleg szót. Végül Tamdssy alezredes, zászlóaljparancsnok fogadalmat tett a zászlóalj nevében, hogy a zászló alatt mindig becsülettel, hűséggel, kitsrtással fognak dolgozni. Horthy Miklós kormányzó ekkor a következő szsvskat Intézte a Jelenlevőkhöz : — Az örökké szégyenletes korscak után, amely csak rombolni tudott, megkezdődött az egész országban az épitö munka. Alig mult egy éve, bogy Szegeden hozzáfogtunk a nemzeti hadsereg szervezéséhe* és azóta itt áll s nemzet reménye és büszkesége, a nemzeti hadsereg. Nagy, hosszú és nehéz tftunk van. Eddig is, már ebben az évben mérföldes lépésekkel haladtunk az ország felvirágoztatása felé és elértük legalább azt, hogy a magyar nép ismét becsületet és erőt jelent. (Éljenzés) Elvárom mindenkitől, hogy csen az uton odaadóan mögém áll, azokat pedig, akik eltévelyednek, eltiporjuk. A közönség zugó éljenzéssel fogadta a kormányzó szavait, majd a díszszázad diszmenetben elvonult a kormányzó előtt, azután a kormányzó és á vendégek különvonatai berobogtak Szentes állomásra, ahol a virágokkal és zászlókkal feldíszített városon át s lovasbandérium kisérte a kormányzót és s vendégek hosszú kocsisorát a vármegyeház elé. Itt Cicairkit Lajos Csongrád vármegye volt főispánja és Petrovics Soma evangelikus ősz esperes szivből jövő, megható szavakkal köszöntötte az ország kormányzóját, aki a következőkép válaszolt: — Szívből köszönöm a fogadtatást azoknak, akik szívesen fogadtak. Nem azért jöttem ide Szentesre, hogy ünnepeltessem magamat, hanem azért, hogy szembenézzek az ország ama részének népével, amelynek egyrésze a legmegtévelyedettebb volt. (Ugy vanl) Akik itt vannak, azok bizonyosan levonták a legutolsó, örökre szégyenletes kornak a tanulságát, azt, hogy a bankót megenni nem lehet, hogy a papirosból megélni nem lehet, hogy sz ember milliókkal a zsebében is éhen halhat, ha rombol és nem épít. Azok, akik ott az útszélen álltak sunyi pofával (ugy vanl) és még most is remélik, hogy visszajön az a korszak, azok ne bizakodjanak, mert a fegyvert többé a mi kezűnkből ármánnyal ki nem ütik. (Éljenzés és taps.) Belepusztul mindenki, aki azt a korszakot visszakívánja, (éljenzés) ezt akarom én egyszer már őszintén azoknak egyenesen a szemükbe mondani. — A hibákat, amelyek vannak, természetesen próbáljuk reperálni. Ott fekszik s Ház asztalán a földbirtokreform, melynek tárgyalásához még októberben hozzáfogunk. Ebben az országban egy akaratra és egy irányra van szűkség, aki nem elég hazafi ezt az irányt követni, azt kény. szeriteni fogjuk erre. (Éljenzés.) Támogatnunk kell testtel-lélekkel a nemzeti hadsereget (Éljenzés.) Ha a hazának minden egyes ép, egészséges fia lelkesedéssel megy a zászló alá, akkor ennek az országnak sohasem lesz vége. Válasszuk meg embereinknek legjobbját, legönzetlenebbjét, legokosabbját, álljoa az az élére annak a népnek, amelyben vannak olyan jótulajdonságok, mint egyik fajában sem a világnak sakkor ott leszünk, ahová jutni akarunk, a nemzetek legjobbjai között. Szűnni nem akaró éljenzéssel fogadta az egybegyűlt óriási tömeg a legfőbb Hadúr szózatát, amely után a vármegyeházán bankét volt a kormányzó tiszteletére. A kormányzó a Turánon folytatta útját délután Hódmezővásárhelyre, ahová félötkor érkezett A vásárhelyi fogadtatáson Szeged városát Bokor Pal h. polgármester és Balogh Károly tanácsnok képviselte. A díszzászlóalj tisztelgése után az egybegyűltek az állomáselőtti térségre mentek, ahol dr. Soós István polgármester üdvözölte a kormányzót. A válasz elhangzása után a vendégek a város közgyűlési termébe mentek, itt három szónok üdvözlését hallgatta meg a kormányzó. Soós polgármester az állami és városi hatóságok nevében, Papp István református egyházfő az összes hdközségek nevében, dr. Ernyey ügyvéd pedig valamennyi társadalmi osztály nevében üdvözölte s kormányzót. Horthy kormányzó a hallgatóság zugó éljenzésétól kisért, általános politikai vonatkozású beszédet mondott Elmondta, hogy az állam nyolcszázezer embert tart el s ezért fontos, hogy a pénzügyminiszter rendelkezésének mindenben eleget tegyenek. A társadalmi kérdések közül fontosnak tartja a régi beteg rendszer megszűntét, mert — mint mondotta — a protekciónak édes testvére a korrupcié. Esti 7 órakor 150 teritékes bankettet rendezett a város a Feketesasszálloda dísztermében. Az estebéden a kormányzó pompásan érezte magát, aminek mégis van a magyarázata. A felszolgálást ugyanis 40 fiatal úrhölgy és urleány végezte. A vacsora folyamán csupán egy beszéd hangzott el, ezt Szathmáry Tihamér főispán mondotta. Érdekes csoportot képeztek a régimódi magyar ruhában, csizmában és lenvászon ingben ülő magyarok. Mintegy 35—40-en lehettek és csendesen beszélgettek. Horthy kormányzó közéjük ült és egy óra boszszát elbeszélgetett velük. A magyarok hamarosan megszokták a nagy urat és leküzdve megilletödöttségüket, vitába bocsátkoztak vele. Különösen a pénzügyi kérdésekről beszélgetett velük a kormányzó és szívesen meghallgatta sz ellenvéleményeket is. Az órák multával a hangulat mindinkább emelkedetté vált. Egy 14—15 éves urleány magyar táncra perdült. A kormányzó kíséretében lévő Horthy-testőrök (többnyire fiatal tisztek) nem táncoltak. Ekkor egy hölgydeputáció ment a még mindig az öreg-magyarokkal beszélgető kormányzóhoz, aki a hölgyek kérésére a tiszteknek s táncot készségE l meg is engedte. Ezalatt Shvoy tlmán vezérkari alezredes az óriási terem egyik sarkába összetoborozts a fiatalságot és hamarosan cigányt is kerített: reggel 6 óráig vigan folyt azután a tánc. A kormányzó esti 11 órakor visszavonult az állomáson várakozó különvonatába és kíséretével együtt reggel 8 őrskor tovább utszott Csaba felé. Itt jegyezzük meg, hogy Rabinek és Sréter miniszterek csak Szentesig kisérték a kormányzót. A szegedi helyőrséget a fogadtatáson bulcsi Janky Kocsárd tábornok-körletparancsnok, Shvoy Kálmán alezredes, vezérkari főnök és Schmidt Kálmán ezredes képviselték. Bokor h. polgármester és Bulogh tanácsnok ma reggel 8 órakor érkezett vissza Szegedre. MrtMVWMVWMMArtMWftAMMWV Megbukott a kefetgaltdal szovjet. BÉCS, sug. 30. (M. T. I.) Neues Wiener Mittagsjoarnal-ntk jelentik Prágából: Lavocnén át jelentik Ungvárról, hogy a keletgaliciai tanácsköztársaság, amelyet néhány nappal ezelőtt kiáltottak ki, rövid fennállás után minden külső kényszerűsái nélkül feloszlott.
