Szeged, 1920. augusztus (1. évfolyam, 1-13. szám)

1920-08-31 / 13. szám

Szeged, 1920 luguaitua 31. áru I korona. Kedd. I. évf., 13.| uám. Fejérváry? SZEGED, augusztus 10. (cvs) Az öreg Fejérváry Géza jut az eszünkbe: az izig-vérig katona, királyának és hazájának odaadó, hü szolgája, a becsületnek fanatikusa, a bátorságnak páldaképe. Divat volt s snájdig, délceg öreg urat támadni. Az ellenzéki fiatalok rajta köszörülték a fegyverüket s az öreg ur állta, közbe-közbe mosoly­gott is, de néha aztán odacserditett közéjük s olyankor nagy volt a hall­gatás. Rég volt, a kilencvenes évek vé­gén, nagy és keserves vits folyt, véderöről folyt a beszéd és s dél­utánba sót s sötét éjszakába is bele­nyúltak az ülések. A vita során felállt Fejérváry is, hogy megvilá­gítsa a honvédelmi kormánvzat állás­pontját. Az öreg ur nádszálegyenes, ksrcsu alakja felemelkedik, de csak annyit mondhat: Tisztelt Házi —és kitör s vihar. Mintha a pokol vala­mennyi ördöge becsípte volna a fülét sz alvilág kapujába s most visítana. — Eláll I Eláll! — zengi a kórus. Fejérváry Oéza sodrott egyet a bajuszán s kommandirozó hangon kiáltjs bele s zsivajba, de ugy, hogy a hangja túlharsogja a zenebonát: — Elállók én akár reggelig is, ha az urak meg nem unjákT Előbb hangos derültség kelt, majd csend lett s a honvédminiszter el­mondotta a mondókáját. Debstteri készsége szinte hihe­tetlen leleményes volt. Mindig oda tudott nyúlni, ahol az ellenfeiét leg­érzékenyebben érintette és a fegyvere, mellyel az öt éró támadásokat ki­védte és amellyel azokat visszaverte, nobilis, uri fegyver volt mindig. És volt a vitamodorának egy nagy előnye: olyan meggyőző és kézzel­fogható érveket dobott a vitába, bogy az ellenvéleményt a szó szoros értelmében ellapositotia, elsekélyesi­tette vele. Fejérvárynak székében ma Sréter tábornok 01. A figurája nem hasonló Fejérváryéhoz: karcsú, magas ugyan, de nem olyan jellegzetes, mint sz öreg ur ideális és marcons katona­alakja. A beszédmodora válogatott és fordulatokban, képekben gazdag, szóval egészen más, mint Fejérváry szaggatott mondatokba foglalt, ropo­gón- recsegő szónoklata. De a debatteri készsége hasonló Fejérváryéhoz. Mikor Sréter tábornok a konszoli­dáció hiányának szemrehányását veri vissza, azt mondja: — Igaza van a képviselő umak, hogy iit nincs rend és konszolidáció, mert sz, hogy s képviselő ur ezeket elmondhatta, bizonyítékot nyújt arra nézve, hogy nincsen jogrend. Ez a vágás Fejtrváry-s volt s azért örülünk neki olyan különösen. Az ilyen vitakon — reméljük — rajt' lesz majd Isten áldása is. Horthy kormányzó Szentesen és Hódmezővásárhelyen. SZEGED, augusztus 90. Hosszú, fáradságos munka után ujrs diadalmas, merész ívben szök­ken át a szőke Tiszán a Csongrád— szentesi híd, amit az oláhok 1919 nyarán, visszavonulásuk alkalmával felrobbantottak. Hatalmas vaspillérein megtörnek a hullámok, karcsú acél­vázát az alföldi nap bearanyozza, a hid a maga egészében reményteljes szimbólum az újjáéledő, teremtő magyar életnek. A Közszolgálati Al­kalmazottak Nemzeti Szövetsége ke­retében tömörült magyar vasutasok csoportja azon alkalomból, hogy a nemzeti kadsereg és a MAV vas­utasok hathetes munka után helyre­állították a megrongált hidat, a zászlóaljnak gyönyörű zászlót aján­dékoztak, melyet megható ünnepség keretében szenteltek fel. Vasárnap délelőtt a szentesi híd­főhöz érkezett a .Túrán" különvonat a kormányzóval és kíséretével. A kormányzó a Himnusz hsngjai mel­lett ellépett a díszszázad előtt, meg­szólított néhány közkatonát, majd a díszsátornál Kelety elnök üdvözölte a közszolgálati alkalmazottak szövet­sége nevében. Ezután Szathmdry kormánybiztos, majd Weiss Konrád nemzetgyűlési képviselő mondott lendületes beszédet a jelenlevőkhöz. A beszéd után kezdetét vette a tábori mise, majd a távollevő F6­méltóságu Asszony helyett Szathmdry Tihsmémé mint zászlóanya mondott néhány egyszerű, meleg szót. Végül Tamdssy alezredes, zászlóaljparancs­nok fogadalmat tett a zászlóalj nevében, hogy a zászló alatt mindig becsülettel, hűséggel, kitsrtással fog­nak dolgozni. Horthy Miklós kormányzó ekkor a következő szsvskat Intézte a Jelen­levőkhöz : — Az örökké szégyenletes korscak után, amely csak rombolni tudott, megkezdődött az egész országban az épitö munka. Alig mult egy éve, bogy Szegeden hozzáfogtunk a nem­zeti hadsereg szervezéséhe* és azóta itt áll s nemzet reménye és büszke­sége, a nemzeti hadsereg. Nagy, hosszú és nehéz tftunk van. Eddig is, már ebben az évben mérföldes lépésekkel haladtunk az ország fel­virágoztatása felé és elértük legalább azt, hogy a magyar nép ismét be­csületet és erőt jelent. (Éljenzés) Elvárom mindenkitől, hogy csen az uton odaadóan mögém áll, azokat pedig, akik eltévelyednek, eltiporjuk. A közönség zugó éljenzéssel fo­gadta a kormányzó szavait, majd a díszszázad diszmenetben elvonult a kormányzó előtt, azután a kormányzó és á vendégek különvonatai berobog­tak Szentes állomásra, ahol a virá­gokkal és zászlókkal feldíszített vá­roson át s lovasbandérium kisérte a kormányzót és s vendégek hosszú kocsisorát a vármegyeház elé. Itt Cicairkit Lajos Csongrád vármegye volt főispánja és Petrovics Soma evangelikus ősz esperes szivből jövő, megható szavakkal köszöntötte az ország kormányzóját, aki a követ­kezőkép válaszolt: — Szívből köszönöm a fogadta­tást azoknak, akik szívesen fogad­tak. Nem azért jöttem ide Szentesre, hogy ünnepeltessem magamat, hanem azért, hogy szembenézzek az ország ama részének népével, amelynek egy­része a legmegtévelyedettebb volt. (Ugy vanl) Akik itt vannak, azok bizonyosan levonták a legutolsó, örökre szégyenletes kornak a tanul­ságát, azt, hogy a bankót megenni nem lehet, hogy a papirosból meg­élni nem lehet, hogy sz ember mil­liókkal a zsebében is éhen halhat, ha rombol és nem épít. Azok, akik ott az útszélen álltak sunyi pofával (ugy vanl) és még most is remélik, hogy visszajön az a korszak, azok ne bizakodjanak, mert a fegyvert többé a mi kezűnkből ármánnyal ki nem ütik. (Éljenzés és taps.) Bele­pusztul mindenki, aki azt a korsza­kot visszakívánja, (éljenzés) ezt akarom én egyszer már őszintén azok­nak egyenesen a szemükbe mondani. — A hibákat, amelyek vannak, természetesen próbáljuk reperálni. Ott fekszik s Ház asztalán a föld­birtokreform, melynek tárgyalásához még októberben hozzáfogunk. Ebben az országban egy akaratra és egy irányra van szűkség, aki nem elég hazafi ezt az irányt követni, azt kény. szeriteni fogjuk erre. (Éljenzés.) Tá­mogatnunk kell testtel-lélekkel a nemzeti hadsereget (Éljenzés.) Ha a hazának minden egyes ép, egészsé­ges fia lelkesedéssel megy a zászló alá, akkor ennek az országnak soha­sem lesz vége. Válasszuk meg em­bereinknek legjobbját, legönzetle­nebbjét, legokosabbját, álljoa az az élére annak a népnek, amelyben vannak olyan jótulajdonságok, mint egyik fajában sem a világnak sakkor ott leszünk, ahová jutni akarunk, a nemzetek legjobbjai között. Szűnni nem akaró éljenzéssel fo­gadta az egybegyűlt óriási tömeg a legfőbb Hadúr szózatát, amely után a vármegyeházán bankét volt a kor­mányzó tiszteletére. A kormányzó a Turánon folytatta útját délután Hódmezővásárhelyre, ahová félötkor érkezett A vásárhelyi fogadtatáson Szeged városát Bokor Pal h. polgármester és Balogh Ká­roly tanácsnok képviselte. A dísz­zászlóalj tisztelgése után az egybe­gyűltek az állomáselőtti térségre mentek, ahol dr. Soós István pol­gármester üdvözölte a kormányzót. A válasz elhangzása után a ven­dégek a város közgyűlési termébe mentek, itt három szónok üdvöz­lését hallgatta meg a kormányzó. Soós polgármester az állami és vá­rosi hatóságok nevében, Papp István református egyházfő az összes hd­községek nevében, dr. Ernyey ügy­véd pedig valamennyi társadalmi osztály nevében üdvözölte s kor­mányzót. Horthy kormányzó a hallgatóság zugó éljenzésétól kisért, általános politikai vonatkozású beszédet mon­dott Elmondta, hogy az állam nyolcszázezer embert tart el s ezért fontos, hogy a pénzügyminiszter rendelkezésének mindenben eleget tegyenek. A társadalmi kérdések közül fontosnak tartja a régi beteg rendszer megszűntét, mert — mint mondotta — a protekciónak édes testvére a korrupcié. Esti 7 órakor 150 teritékes ban­kettet rendezett a város a Feketesas­szálloda dísztermében. Az estebéden a kormányzó pompásan érezte ma­gát, aminek mégis van a magyará­zata. A felszolgálást ugyanis 40 fiatal úrhölgy és urleány végezte. A vacsora folyamán csupán egy beszéd hangzott el, ezt Szathmáry Tihamér főispán mondotta. Érdekes csoportot képeztek a régi­módi magyar ruhában, csizmában és lenvászon ingben ülő magyarok. Mintegy 35—40-en lehettek és csen­desen beszélgettek. Horthy kor­mányzó közéjük ült és egy óra bosz­szát elbeszélgetett velük. A magya­rok hamarosan megszokták a nagy urat és leküzdve megilletödöttségü­ket, vitába bocsátkoztak vele. Külö­nösen a pénzügyi kérdésekről be­szélgetett velük a kormányzó és szívesen meghallgatta sz ellenvéle­ményeket is. Az órák multával a hangulat mindinkább emelkedetté vált. Egy 14—15 éves urleány magyar táncra perdült. A kormányzó kíséretében lévő Horthy-testőrök (többnyire fiatal tisztek) nem táncoltak. Ekkor egy hölgydeputáció ment a még mindig az öreg-magyarokkal beszélgető kormányzóhoz, aki a hölgyek kéré­sére a tiszteknek s táncot készség­E l meg is engedte. Ezalatt Shvoy tlmán vezérkari alezredes az óriási terem egyik sarkába összetoborozts a fiatalságot és hamarosan cigányt is kerített: reggel 6 óráig vigan folyt azután a tánc. A kormányzó esti 11 órakor vissza­vonult az állomáson várakozó külön­vonatába és kíséretével együtt reggel 8 őrskor tovább utszott Csaba felé. Itt jegyezzük meg, hogy Rabinek és Sréter miniszterek csak Szentesig kisérték a kormányzót. A szegedi helyőrséget a fogad­tatáson bulcsi Janky Kocsárd tábor­nok-körletparancsnok, Shvoy Kálmán alezredes, vezérkari főnök és Schmidt Kálmán ezredes képviselték. Bokor h. polgármester és Bulogh tanácsnok ma reggel 8 órakor érkezett vissza Szegedre. MrtMVWMVWMMArtMWftAMMWV Megbukott a kefetgaltdal szovjet. BÉCS, sug. 30. (M. T. I.) Neues Wiener Mittagsjoarnal-ntk jelentik Prágából: Lavocnén át jelentik Ung­várról, hogy a keletgaliciai tanács­köztársaság, amelyet néhány nappal ezelőtt kiáltottak ki, rövid fennállás után minden külső kényszerűsái nélkül feloszlott.

Next

/
Oldalképek
Tartalom