Délmagyarország, 1920. április (9. évfolyam, 75-99. szám)

1920-04-15 / 86. szám

2 Senkiben se legyen hatalmi vágy. Aki egyénileg akar érvényesülni, annak pusztulnia kell. (Zajos helyeslés.) Hangoztatta a két többségi párt együttműködésének szükségét. Erös kormány kell. Ma nincs külügyminiszter, belügyminiszter, nincsenek kormánybiztosok. Ez a gyöngeség határozott jele. Friedrich István: Ugy van, ugy van! Nem lehet majd ellenzéki beszédeket mondani, ha ti mondjátok el az ellenzéki beszédeket. (Derültség.) Kovács I. István: Eudig saját fizetésünk fölemelésén és a pén^lebélyegzésen kivül semmit fen csinált a nemzetgyűlés. A kormány pedig kinevezte magát királyi kormánynak. (Nagy zaj.) Ezután a jogfolytonosság és a Habsburgház kérdéséről beszélt. A királyság kérdésében is óv a puccskisérlcíektöl, mert azok artalmasak a nemzetre. (Felkiáltások: Ki aför ilyeneket?) Fölolvas egy aláírási ivet, amelyben követelik, hogy térjen vissza az alkotmányosan megkoronázott király és hívják össze a parlament két házát. (Felkiáltások: Honnan való ez az iv?) Szmrecsányi György: Tessék leleplezni tessék pozi ivumokat felhozni. Az elnök rendreutasítja Szmrecsányit. Kovács I. István ezután külpolitikai kérdésekiől beszél. Fanatikusan hisz abban, hogy az ország vissz nyeri régi határait. Beszél aztán a drágaság letörésének szükségességéről. Emelkedett szavakkal szól a nemzeti hadseregről, amelynek minden izében magyarnak kell lennie. Az indemnitási javaslatot általánosságban elfogadja. ' Az elnök ezután szünetet Yendelt, ami után rátérnek az interpellációkra. Angol-francia megegyezés Németország telje: lefegyverzése. Budapest, április 14. Hollandi lapjelentés szerint bizonyos jelekből árra lehet következtetni, hogy a francia kormány ki akarja terjeszteni Németországban a megszállást Heidelberg, Mannheim és Karisruhe városokra. Ezt a hirt német lapok már régebben közölték, francia részről cáfolták. Azt a célt, hogy Németország egységét megbontsák, aligha érik ei vele a franciák. Anglia rosszaló jegyzékének nem volt tehát hatása a francia kormányra, ha ugyan a megszállás kiterjesztésének hire beigazolódik. Sőt, ha francia jelentéseknek hinni lehet, most már megint teljes az egyetértés Franciaország és Anglia között. Amint Parisból jelenti egy távirat, Millerand miniszterelnök kedden déluián a képviselőházban nyilatkozatot tett azokról a. lépésekről, amelyeket a parlamenti szünet alatt megtett. Millerand nyilatkozatából kiderül, — irja a Journal des Debats — hogy Franciaország nem vár semmiféle ujabb jegyzéket az j angol kormánytól. Azok a tanácskozások, amelyek Parisban a hadügyminisztériumban a szövetségesek fő katonai vezetői között lefolytak és amelyek során a legteljesebb egyetértéssel megállapították Németország lefegyverzésének szükségességét, a I-ip szerint, egyébként is fölöslegessé tesznek minden ujabb magyarázkodást d'ploináciai téren. San-Remoban újból lefogják szögezni Franciaország és N'agybritánnia politikai és katonai álláspontjának Közösségét. Németország teljes lefegyverzésének végrehajtására hétfőn este igen fontos értekezlet volt Parisban a külügyminisztériumban. Lord Winston, Churchill angol hadügyi államtitkár és André Lefebre francia külügyminiszter között. Arról tárgyaltak, hogy technikailag milyen módon vigyék keresztül a versaillesi békeszerződésnek azokat a kikötéseit, amelyek a német katonai anyagnak és lövőszernek, különösen pedig a tüzérségi anyagnak kiszolgáltatására, illetve megsemmisítésére vonatkoznak. A tanácskozáson valamennyi pont tekintetében elvileg teljes | megállapodás jött létre.. ÜBLMAUYAROKSZAQ A legutóbb érkezett párisi jelentés szerint az optimista beállítású hivatalos hírekkel szemben parlamenti körökben az Anglia és Franciaország között felmerült konfliktust változatlanul súlyosnak ítélik. Ha Frankfurt kiütitésére sor kerül, akkor Millerand bukasa valószínű. Anglia még a sanremói konferencia előtt kívánja a kiürítést. ooooooooooooooooo Csanádmegye a megszáüáö alatt „A gyor3 közigazgatás". — Oláh korrupció. (Saját tudósítónktól.) A felszabadult Csanádmegyében a törvényhatósági bizottságnak, amely működésben van, Hervay alispán igen érdekes jelentést tett a megye állapotáról a megszállás alati s ebben kitűnő jellemzését adja a román gazdálkodásnak. A jelentésből a kővetkezőket közöljük: — A közigazgatási alkalmazottak javarésze paraszti eredeti!, illetve ezzel a társadalmi réteggel egybeházasodás, leszármazás révén teljesen egybeforrott. Kulturális külömbség al:g van közöttük s az iskolában vagy tanulmányuk folytatása révén szerzett külső máz nagyon vékonyan takarja közönségei.; ösztöneiket. Az ügyvédi sóiból átvedlett közi>a:gatási szaktudása is primitív, intézkedéseik kapkodók, gyá* 1 moltalanok, javarészt szóbeliek, amik kezdetben nagyon tetszetősek s az eljárást gyorsnak feltüntetők, de mihelyt az elintézést igénylő jogviszony csak kissé bonyolultabb, már nem nyújt semmi jogbiztonságot s csak kárral járó. Ebben a tekintetben eljárásuk és viselkedésük nagyban hasonlít a vármegyei kommunista direktórium működéséhez, akik szintén nagyon el voltak telve attól, hogy telefonon leadott rövid parancsokkal mennyire gyorssá és jobbá tették közigazgatást. A községek és egyesek még soká fogják nyögni ezt a gyors munkát. — A román közigazgatásban megdöbbentő a korrupciónak ; z a foka, amivel lépten-nyomon találkozott az ember. Pénzbeli indokolás nélkül s:m:nire sem mehetett a kérelmező. S -ez a felfogás, ez a inorál érvényesült nrlnden vonalon polgárok és katonák között. A kereskedő nem hozhatott be és nem vihetett ki áru', hogy £yal<ran az áru értékének meg nem felelő sápot ne osztogasson vámtiszteknek, katonai őröknek stb. Aki útlevélért folyamodott, utazót', vásárolt, el volt készülve arra, hogy rendes kiadásai mellett jelentékeny összeget szánjon vesztegetésre is. A csempészekről nem is szólván. A katonák dus aratása igazán csak itt kezdődött. Elképzelhetetlen, mi lesz ezekkel a katonákkal, ha a bőíóges életmód, könnyű pénzszerzes után visszatérnek szülőföldükre, amely az ötéves háború rettenetes gazdasági és pénzügyi bajokkal küzd, ahol az elleniétek talán még kirívóbbak, mint minálunk s ahol a hazatéső katonaság oly mételyt visz magával, amivel gyenge és fejletlen óljamszei vezet — megküzdeni nem tud. — A régebbi magyar közigazgatáshoz szokott nép csendesen megteszi az összehasonlítást sez nem nagyon üt ki a román közigazgatás javára. Ez a nép fejlett viszonyok között élt, föletj anyagi helyzete volt rendezett és jómódú. BéKetürését mihamar próbára fogja tenni az „ujal^-nak gyámügyi, rendészeti s pénzügyi közigazgatása. A sülyedés már is nyilvánvaló. Hogy a magyar nép mit tarthat róluk, fölösleges vázolni is. A magyar nép egyetemét tekintve, ideértve főleg a kulturális elemeket, a közéjiosztályt, a nemzetfentartót. Mert egyeseket, sőt nagyobb körre kiterjedő csoportokat is véve, nem egyszer láthattunk sajnalatos dolgokat, amik ha általánosak volnának, ugy ennek a nemzetnek nem lehelne feltámadása. — Szokássá vált, ha valakinek a magyar hitóság nem adott igazat, a katonai prefektura SzeRed, 1920 április 15 segítségét venni igénybe a hatóság megfélemlítésére. Az ellenséges megszállók akadtak b.'zony hízelgőkre, akik pillanatnyi anyagi előnyt elébe helyezték a nemzeti önérzetnek, volt küldöttség, amelynek egyes tagjai megbotránkoztató módon feledKeztek meg arról, hogy még magyaroknak tekintendők. Szórványos esetek voltak, az igaz, de fekélynek, fekély volt. Hisz olyanoknál is, "akikre mindez nem mondható, néha bántó volt az a közömbösség, amivel az esetleges elszakittatás vesztdelmét fogadták, bántó az, hogy az e'ső heves kif.ikadást a rekvirálás váltotta ki belőlük, bántó a túláradó nemzeti érzésnek hiánya, ami nélkül nem lehet talpra állás. Sok szomorú tanulsága van e félévnek, bár volna mind e tanulságnak javító hatást. Feloszlott a Házépítő Részvénytársaság. — Vis&zaadták a befizetett részvénytőkéket. — M?gánépitkezés nincs. — A munkanélküliségen némlkép segit a rafcpaitépltés. — (Saját tudósítónktól.) Min Jen a emlékszik még arra az akcióra, amelyet a Károlyi-éra alatt kezdtek a szegedi tőkések, hogy az akkor különös mértékben elterjedt munkanélküliségen enyhítsenek, több nagyobbszabásu építkezés által. A tőkések akkor egymásután tartottak ankétjeidet s elhatározták a Házépitö-Részvénytársaság megalapítását. A részjegyzések meg is kezdődt k rögtön, azonban váratlanul l-evés eredménnyel. A részjegyzésekből mindössze . 2,100 000 korona gyűlt össze, ami fölötte kevés volt már akkor is ahhoz, hogy a társaság nagyobb építkezésekbe kezdhetett volna. A munkanélküliség enyhítésére akkoriban más akciók is indultak, de különösen a házigazdákat sarkalták, hogy házaikat sürgősen renováltassák. Ez a mozgalom se sikerült, a házigazdák vonakodtak nagyobb javításokat eszközöltetni. A pénzünk is nagyon bizonyialan helyzetben volt abban az időben. A szerb és román területeken nem fogadták el sem a fehérpénzt, sem, a második kiadású huszkoronásokat és ennek hatása nálunk is rögtön érezhetővé lett. Mindenki a régi jó pénzeket gyűjtötte és idegenkedett annak bármily uton való befektetésétől. De az építkezések az any.g és a munkaerő nagy drágaságánál, a forradalmi helyzet bizonytalanságinál fogva éppen nem ígérkeztek rentábilisaknak. Ezért akadt fel leginkább az építkezési akció és ez volt a főoka valószinüleg annak is, hogy a Házépítő-Részvénytársaság alaptőkéje nem emelkedett fölül a 2,100.000 koronán. Ekkora tőkével természetesen nem lehetett építkezéseket kezdeni, a proletárdiktatúra kikiáltása még jobban elvette a kedvet és a lehetőséget az építkezéstől. Most ismét hallunk hivatalos helyeken egyegy röjtke szót, a munkanélküliség enyhítésével kapcsolatosan az építkezésekről. Nagy tervei vannak mindenkinek, az áliamnak, a városnál', talán magánszemélyeknek is, de építkezéseket csak elvétve látunk a városban. Talán néhány nsp múlva megkezdődik a homokhordás, a rakpart bontása, töltése és szélesítése a Tiszipartnti, ez egy kissé megélénkíti majd a város kepét. A város házilag végezteti a rakpart munkálatait s a kőművesek, földmunkások csoportjait most szervezi meg a város mérnöki hivatala. Nagy gondot okoz a mérnökségnek a töltéshez szükséges fö'd kérdése. Nagy munka megtakarítása lenne, ha a Thza homokját használhatnák fel a töltéshez, de ez valószínűleg nem sikerül s igy a városnak a távol eső Csillag-térről kell majd a földet a "^'szapartra hordatni. A rakpart munkálatainak költségeit, mint ismeretes, szükíégmunkakölcsön alakjában az állam viseli. Erre az építkezésre tehát a város 6emmit sem áldoz. Magánépitkezéseket azonban látni a városban, habár, mint azt egy mozivállalat sikerült építkezése mutatja, még a mai viszonyok között Dl ASAM _ 3 FF i> • készit mérték után a legmodernebb Bieier ciposzalonja ssjssrínsr .«— *-5