Délmagyarország, 1920. február (9. évfolyam, 26-49. szám)

1920-02-29 / 49. szám

DBLMAQYAROR8ZAO Sut«d, 1980 február » szivekből e gyermekbánat gyönyörűsé­ges szavait többé ki nem törölheti. Temesvárra gondolunk, ahol Szabolcska Mihály a „Grand Caféban" és a kis Demeter Rózsika poétájának lelkét akarja cenzúrázni idegen tollvonás. Versecre száll a gondolatunk, ahol a Fekete lovas költője született és Bánát és Bácska arany búzát és arany embereket termő tájaira, amelyek a mienk voltak és a mienk maradnak. Jól esik lelkünknek a Délvidéki Liga ünnepe, fogadalma, zászlóbontása, mert ez igazán és egészen mayyar ünnep, amely tul a napi politika mindenféle hangzavarán és zűrzavarán minden érző és gondolkozó magyart egy érzés, egy gondolat lobogója alatt egyesit. Hiszen polgárnak és munkásnak, minden rendű és rangú és minden felekezetű és poli­tikájú magyarnak legfőbb érdeke, hogy az erőszakosan elszakadt hazai területek, hogy szép országunk most lekapcsolt részei a mienk maradjanak, hozzánk tar­tozzanak, mert különben megáH az or­szág egész vérkeringése, mert különben eláll a sziv és elsorvad az agy, mert különben nem lesz itt se béke, se nyu­galom, se rend, se termelés, se alkotás, se kenyér, se ruha, se szén, mert külön­ben a Balkán csúszik föl ide és a Bal­kán tűzfészke gyullad ki itt és az orszá­S unk Inferno lesz, a nemzetünk mind­alálig halálos csapásra föl^zülten. De nem, nem, sofía nem békélhetünk meg a gondolattal, hogy a Bánátot és Bácskát és a. többi testvéreit tőlünk az erőszak jogán végleg elszakítsák! Erre tesz ma szentséges esküt és méiységes fogadalmat a Délvidéki Liga égisze alatt az egész magyarság és ez az eskü és ez a fogadalom olyan szent és olyan őszinte és szilárd, mint Petőfié volt negyvennyolcban ... KERTESZ ANDOR kOlcsBnkOnuvIára Zrtnwt-utca 2. a Telefon 12—80. Magyar, német, francia könyvújdonságok. Brilliánst, régi ékszert, órákat magas naptáron vásárol Szeged, Széchenyi tér 2. sz. 345 Interpellációk a nemzetgyűlésen. Végleg elfogadták a kormányzói hatalomról szóló javaslatot. (Budapesti tudósítás.) A nemzetgyűlés szom­bati fllésén harmadik olvasásban is elfogadták a kormányzói hatalomról szóló javaslatot. A szombat interpellációs nap. Az interpellációk között főkép a hadifoglyokról szóló keltett ujabb érdeklődést. Bottik József alelnök 11 óra után nyitotta meg a mai ülést. Jelenti, hogy gróf Széchenyi Viktor összeférhetetlenségi bejelentést tett ön­maga ellen. Ezután az interpellációs könyvet olvaslák fel. Interpellációkat jegyeztek be Cserty József, Hermann Miksa, gróf Széchenyi Viktor, Somogyi István, Szij Bálint, Tankovits János. Ezután harmadszori olvasásban is elfogadták az alkotmányosság helyreállításáról és ax állami főhatalom gyakorlásának ideiglenes rendezéséről szóló törvényjavaslatot. Az elnök felhívta a figyelmet a házszabályok 319. §-ára, amely az egyeztető bizottságról intézkedik. A bizottságnak főrendiházi tagjai voltak, azonban a mostani helyzetben a ház­szabályoknak a főrendiházzal kapcsolatos összes intézkedései természetesen érvénytelenek. Mégis szükség van egy bizottságra, amely a törvény­javaslatokat kihirdetésük előtt megvizsgálja. Inditványára a Ház egy ilyen bizottságot alakí­tott. Ezután 5 perc szündet rendelt el, majd a szünet után megválasztotta a Ház a bíráló­bizottságok tagjait, mire a szavazatok össze­számolásának idejére újból szünetel rendelt el az elnök. A bizottság tagjai leletlék az esküt, majd a kifogásolt, illetve panaszolt megtáma­dott megbízóleveleknek a bizottság között való kisorsolására került a sor. A megtámadott megbízólevelek kisorsolása után az elnök a legközelebbi ülést március 1-ére tűzi ki. Az elnök napirendjén szerepel: Magyarország kormányzójának megválasztása és a kormányzó eskütétele. Ezután áttértek az interpellációkra. Az első interpelláló Cserty József. Interpelláció­ját a hadügyminiszterhez intézi abban az ügy­ben, hogy a katonai parancsnokságok az önálló mezőgazdákat, akik a háborúban egyébként is fel voltak mentve, katonai szolgálatra, főleg karhatalmi szolgálatra hívja be. Ez a munka­elvonás veszélyezteti r. mezőgazdaság kedvező eredményeit. Kérdi a hadügyminisztert, van-e tudomása erről és nem volnq-e hajlandó az öregebbeket a fiatalabhakkal felcserélni. Friedrich István hadügyminiszter azonnal válaszol az interpellációra. Igaz, hogy most ilyen behívások történtek, azért hívják be az idősebbeket, mert ez a megbízható elem és ilyenre van szükség. Sajnos, a fiatalabb év­járatban nincs annyi megbizhafó ember, mint amennyire nekik szükségük van. Ez azonl an provizórikus jellegű intézkedés, 8 hét múlva a gazdák otthon lesznek. Kéri a választ tudo­másul venni. Cserty József szerint a fiatalok épp oly meg­bízhatók, mint az idősebbek, épp ezt tudva tet'e meg interpellációját. A hadügyminiszter válaszát nem veszi tudomásul. Az elnök szavazásra teszi fel a kérdést. A Ház a választ az interpelláló képviselő és egy társa kivételével tudomásul veszi. Gróf Széchenyi Viktor a hadifoglyok haza­szállítása ílgycbeii terjesztett elő interpellációt. Nemcsak érzelmi okokból kötelessége ez a nemzetnek, de gazdaságilag is rendkívül fontos kérdés, hogy százezernyi olyan munkaerő biz­tosíttassák, amelyek különböző helyeken van­nak. Értesülése szerint fösép anysgi akadá­lyai vannak a hazaszállításnak. Azt hiszi amban, hogy a szükséges péazt t*>n kellene előteremteni. Felemlíti, ><» Budapesten sem színházban, sem mtriaft. helyeken nem lehet helyet kapni. Ahol 14 h»­ronás hely a legolcsóbb, ott lelne arra is hogy a messze idegenben sínylődő hadifog­lyok hazaszállítására pénzt adjanak össze. Addig nem szabad nyilvános szórakozásnak lenni ebben az országban, mig egyetlen hadi­fogoly kint sínylődik a nagy világban. Ezután a következő interoellációt intézte a külügyminiszterhez: 1. Kérdem a külügy­miniszter urat, mekkora hozzávetőlegesen azoa magyar honos hadifogoly száma, akik még jelenleg Orosz.-, Olasz- ée Franciaországba* fogva tartatnak. 2. Mely intézkedések tétettek hazaszállítása és kiadatása iránt. 3. Mikorra van kilátás arra. hogy az oroszországi, olaszországi és franciaországi hadifoglyaink hazájukba visszatérhetnek. Somsich József külügyminiszter válaszolt az interpelláló azon kérdésére, hogy mikor kerül­nek haza a hadifoglyok, sajnos, pozitiv választ nem tud adni, azonban tekintve azt, hogy az egész külföld érdeklődése fel van keltve és piédig nemcsak Európa, de Amerika is. reméli, hogy minél előbb hazakerülnek az idegenben sínylődő véreink. . Gróf Széchenyi Viktor köszönettel tudomásul veszi a választ Megkapta az a kijelentés, hoey a monarchiára eső 1,245.000 hadifogolyban 704.000 a magyar. Ugyanilven arány áll fena a hősi halált szenvedettek és a rokkantak so­rában is. Megnyugvással tudomásul veszi a választ. Azután Korányi pénzügyminiszter szólalt fel. aki nagyon üdvösnek tartaná, ha a társadalom segítene a hadifoglyok hazaszállítása dolgában. Sokat remél attól, hogy az amerikai magyarok segítségére lesznek az akciónak. Somogyi István keresztény nemzeti egvesülés­párti interpellációt intéz a' miniszterelnökhöz, hajlandó-e gondoskodni arról, hogv a kommün vértanúi is díszsírhelyhez jussanak és meg­interpellálja a belügyminisztert azért, hogy hogyan történhetett az, hogy a főváros dísz­sírhelyet adott Somogyinak és Bacsónak. Huszár Károly miniszterelnök nyomban vála­szol. Teljesen egyetért azzal, ami a kommün vértanúinak kegyeletére vonatkozik. Ennek A áldozott a nemzetgyűlés első ülésén elhangzott beszédében, azonban ebben a pillanatban az a véleménye, hogy nem .tett az interpelláló jó szolgálatot, hogy megbolygatta ezt a sírt. Benlczky Ödön belügyminiszter szólalt fel utána. Kijelentette, hogy a főváros nem adott díszsírhelyet Somogyinak és Bacsónak. Tény az, hogy a szociáldemokrata-párt pénzért vette meg azokat a helyeket, ez elől nem térhet ki a fővárosnak illetékes közege. Bottlik József elnök a Ház tapsai kö<.t vissza­utasítja az interpelláció azon kité'elét, mintha a magyar delegátusok Neuillyben léhány kapa­vágásnyi földért könyörögne. A magyar béke­delegáció az igazságot keresi. Tankovits János a közélelmezési minisztert interpellálja arról, hogy a malmok 15 százalék lermészetbeni dijért őrölnek. Nagyatádi Szabó István szerint a magas dijat anyagdrágaság miatt fönn kell tartani. Szij Bálint a rekvlrálások és egyes vidékeken történt rekvirálási visszaéiések ellen interpellál. Nagyatádi Szabó István: Nem barátja a rekvirálásoknak, de most a kényszer viszi rá a kormányt. Ennek kell azonban az utolsónak lennie. A legszigorúbban bünteti a visszaéléseket. Huszár: ruiroly: Szükségesnek ".rtja, hogy aláhúzza, amiket a közélelmezési miniszter mondott. Lrről a helyről hivja föl nyomatéko­san az antantot, hogy Budapest élelmezésére nyissa meg a határokat. Az ülés fél 3 órakor ért véget. Óráját és ékszereit szakszerűen Javítja a jóhtrnevü Elsőrendű nagy l-jf- |XyC0f müórá.é»tk.zeré*x,Du*onl«-tér 11. javítóműhelyt • IMÍ* JO£>ei n^^^^n** JL*u*mMm.y iUnHa (lAUtniO ' » " " lalU 4. M Mi . .. .. __ Ajt«q« pontosan hscwnbályozott óráit U modern ékt errakOrát TArOtt

Next

/
Oldalképek
Tartalom