Délmagyarország, 1920. február (9. évfolyam, 26-49. szám)

1920-02-15 / 37. szám

DBLMAQYARORSZAQ 1920 február 221 a párisi békeértekezleten távol kell időznöm, kénytelen vagyok négyheti szabadságot kérni a nemzetgyűléstől. Egyúttal a régi képviselő­háznak egy helyes szabályát követve, amely szerint országgyűlési képviselő csak a Ház beleegyezésével vállalhat a kormánytól meg­bízást, kérem a nemzetgyűlés beleegyezését, hogy fent emiitett küldetésemet folytathassam. Mély tisztelettel 1920 február 9. Apponyi s. k. Aranyai, brilliánsf ékszereket, platinát minden mennyiségben legmagasabb érőn vásárolok riCTHPIÍ V ÓRAS ÉS ÉKSZERÉSZ ri9LfiCn «V K«n«-fciv<Mi •«ll«tt. 341 Megint kisért a széninség. — A polgármester táviratilag fordult a miniszterelnökhöz. — (Saját tuáósitónktól.) Az állandóan kísértő szénhiány pénteken váratlanul ismét igen kelle­metlen helyzetet idézett elő. A félváros vilá­gítás nélkül maradt. Mint már megírtuk, a vá­ros legfontosabb üzemeinek szénnel való ellá­tásához napi 2 és fél vagon szénre van szük­ség. Ez a mennyiség a legutóbbi hetekben tényleg rendelkezésre is állott s hogy pénteken a gázgyár üzemét felére redukálta, önkéntelenül is arra vagyunk kénytelenek gonoolni, hogy ez a hirtelen előállott üzemzavar talán egy kis presszió volt az egységáremelésre. A jelenlegi helyzet egyébként az, hogy a meglévő kötésekből néhány vagon koksz már útban van, gyöngyösi szénre is van kilátás s értesültünk arról is, hogy szombaton három vagon borsód! szén érkezett. A város világí­tása tehát néhány napra ismét biztositvan van. De ez csak néhány nap. Pedig arra volna már szükségünk, hogy a város üzemcinek szénnel való ellátása zavartalan legyen s ha csak kisebb készleteket, ha csupán a föltétlenül szüksége­seket is, de állandóan megkapjuk. Ezt, kéri a polc*Trnester a miniszterelnökhöz intézett távira­tában, amelyet itt közlünk: * Miniszterelnök urnák, Budapest. Főispánunknak Nagyméltóságod által tett személyes ígérete folytán, bátorkodom Nagy­méltóságodat felkérni arra, hogy a város szénellátását lehetővé tenni méltóztassék. Egész február hónapban egyetlen vagon szenet nem kapott a várys. A közönség.a végsókig el van keseredve amiatt, hogy már pénteken a közvilágítás szünetelt. Szombaton megszűnik működni a viziutitelen. Nem 'ehet telefonálni és sürgönyözni. I zzcl ellentétben az ország fővárosa a legolcsóbban el van látva szénnel, jtazar világításba öltözött és a villamosok csilingelnek uz utcákon. Tiszte­lettel kérem Nagyméltóságod sürgős intézke­dését. Somogyi polgármester. Itt emiitjük meg, ho*y dr. Vasek Ernő fő­ispán szombaton Budapestié utazott, hogy a város fontos ügyeit elintézze. Ezek között első helyen szerepel a város szénnel való ellátási kéidésének elintézése. Budapesten tudvalevőleg egy szénelosztó-központ működik h'au Gottlob veze'ése alatt és retjjiMtietö, hogy sikerülni fő* e kérdést kedvező & véglegesnek mondbató stadiu'í. ittatni. Epizódok Polónyi Gézáról. Irta: VÁROS3Y OYULA. KERTE8Z ANDOR k"!^önliönyvtíra Zrtaft-ulca 2. = Telefon 12—80. \Jnnvnr, német, francia könyvújdonságok. Képviselőségem alatt igen gyakran megfor­dultam társaságában. Sétáin és utazásain is társa voltam. Ez országos ember lelki világába tehát elég alkalmam nyílott bepillantanom. Sokat csalódott, az emberekben tehát nem bizott; igaz, hogy ő benne sem nagyon biztak, a poli­tikai feltűnőbb alkalmaknál én azonban aféle jobbkeze gyanánt, úgyszólván, bizalmasaként szerepeltem. Óriási képességeit mindenki megállapította. Ennél £sak nemes ambíciója volt nagyobb, mely tetteinek rugóját feszitette. A koalíció alatti pár hetes minisztersége nem képezte törekvéseinek csúcspontját, hanem a magyar haza tökéletes függetlenségének eszméje. — A népet 1848-ban Kossuthék felszabadí­tották a főurak rabságából, a jobbágyságból, — mondotta 1897 telén a Bartha Miklós tiszteletére rendezett lakomán — a nemzetet ki kell sza­badítani az osztrák bilincsekből is s a kisem­bereket a töke zsarnoksága alól. Ez nem párt­kérdés, ez pártkereten kivül minden becsü­letes magyar ember kötelessége — haláláig. Észrevevése és lelki meglátása alig ismert korlátokat. Emlékező tehetségéről és csodás ítélőképességéről bámulattal beszéltek. Ehhez járult elsőrendű szónoki készsége és hatalmas vitázó ereje. E háromas téren vetekedett Ugronnal, annak lángolása Apponyivaf, annak előkelő ma­gas színvonala is Eötvös Károllyal, ennek maró szatirája nélkül. Négy csillag a magyar égen, mely még mindig sötéten borult. Mint sok embernek, neki is végzete volt a lelki érzékenység. Olykor kicsiny dolgok miatt is hamar megbántódott, elkedvetlenedett. A Vá­zsonyi—Lengyel-féle pör idegzetét valósággal tönkretette. Ügy érezte mindig, hogy vele igaz­ságtalanság, sőt embertelenség történt. Megérte, hogy egy időben hazafiságát is két­ségbe vonták, de állithatom, hogy hazafisága és a társadalom napfényes részéből kizártak nagy tömegét is meglátó fenkölt liberálizmusa, vala­mint szilárd hithüsége minden próbát kiáltott. Nagy lelkében nem talált helyet a guny, de tele volt barátsággal, elmés ötlettel, zseniális tervekkel és hajlammal az apró dévajkodásra. Személyét illusztráló néhány töredéket róla föl­jegyzek. . • • Nagyon szerette a telt Házat. Ugy tapasztaltam, hogy minden nagy embernek megvan az a jogos vágya, hogy szavát nagy tömegek hall­gassák. Az 1897-i összeférhetetlenségi ügyet e sorok irója indította meg, de kéz alatt nagy része volt benne Polónyinak is. A vizsgálat fo­lyamán több képviselő le is mondott busás jövedelmű igazgatói tagságáról, mások lemondó­félben voltak. Bánffy miaiszterelnök ekkor hir­iapi üntrefilben felhívta őket, hogy várjanak, senki ne mondjon le. Nincs ok rá. Bánffy ez elébevágó eljárását, szelíden szólva, politikai tapintatlanságnak minősítettük és sür­gős interpellációt jegyeztem be. Polónyi intett, hogy csak röviden, nehogy tul menjek a megbe­szélt határon. A siker a rövidségtöl függ — inondá. A I láz szorongásig megtelt. Soha nem látott alakok tódultak be. Az egész konnány megjelent. Polónyi a padok végében fent és izgatottan. Hz a gyerek, ha pár s.'óval végez, mindent meg­nyerhet, szólt Géza Visontainak, de ha bele­ngi ik - vége. Csak tiz percig beszéltem. Polónyi dörgő élj.'ne vezette be az ellenzék hatalmas tetszését, bánffy provokálva felelt. Géza rohant le hozzám, hogy a főváros körútjainak Összes házaiért ne válaszoljak, mert el posványositó mellékvágány készül. Elkésett, feleltem. Sőt ujabb replikára meg egyszer válaszoltam s ekkor már valami oda nem tartozó erdélyi sóbányáról be­széltünk. Gézát a guta környékezte. — Mondtam, hogy röviden 1 Elrontottál min­dent. Háromszori fölszólalás! Interpellációban a legpregnánsabb posványt jelenti. A róka ki­szabadult. — De mikor provokált s én magyar ember vagyok! — De gyönge politikus. Haragszom. No ne sértődjél, nem haragszom már, hanem irigyellek. — Vájjon miért? — kérdém bosszúsan. — A telt Házért. Két év óta nem láttam'ilyen teli Házat s ember, te háromszor, értsd meg, háromszor is beszéltél és pedig egy 'délelőtt, zsúfolt Ház előtt. Szegény fiúként kezdte, mint vagyonos fúkális halt meg. Az ilyen tipusok rendszerint a zsugori­ság hibájába esnek, ő itt is kivételt képezett. A kilencvenhatodiki választásokból a függ. párt Ugron-csoportja összetörve, csupán nyolc taggal került ki, közte Polónyival. Az üllői-uti 2. alatti hatalmas anyapárt helyiségében csak ugy kongottunk s képviselőkből nem telvén ki a pártkör tisztviselői kara, házigazdának a min­dig kedélyes Förster Aurélt választottuk meg. Az évi lakbér 12000 K-t tett ki s elsején haladékot kértünk február l-ig. E nap estéjén pontosan beállított a 6000 ko­ronás számlával a házfelügyelő a kör társalgó­jába, hol történetesen Polónyi is jelen volt. — A kör gazdáját keresem, — szólt a szám­lát lobogtatva. Förster meglapult, majd hirtelen elhatározással Polónyi mellé lépett. — Urak, én beteg vagyok. Éljen az uj házi­gazda, Polónyi! Megyek az orvosomhoz — s eltűnt. Barátainak nem várt kitüntetése annyira meg­hatotta, hogy uj tisztségének fontos hivatásáról még beszédet is tartott. A végén kinyitotta erszényét s a számlát sajátjából kifizette. — Most jut eszembe, Géza, — lépett vissza az ajtó mögött hallgatózó Aurél, — hogy az orvoshoz csak holnap kell mennem, de ne fe­ledd, hogy a jelen parlament hátralevő idejére még 18 évnegyed esik 3000 koronájával. — Ne aggódjatok fiuk s Géza -a 18 fertályt pontosan kifizette a — sajátjából. Még jegyző­könyvi köszönetet sem kapott, mert nem fo­gadta el. Micsoda memória • volt! Az 1898. őszi nagy obstrukció végcéljául Bánffy bukását tűzte ki. Az indemnitási vita volt az alkalom, melyen a szónoki harc két, a névszerinti szavazás taktikája másfél hóig tar­tott. Az ország költségvetése cx-lexbe, törvé­nyenkivűli állapotba jutott. Bánffynak, bár sem ő, sem Tisza Kálmán nem akarta, mennie kel­lett. De ki jő helyébe s az országos zűrzavar hogyan végződik? Homo régiusnak Széli Kálmánt küldte a király. Minden pártnak és csoportnak vele kel­lett megállapodnia. Ez 1899 január husz körül meg is történt. Az Ugron-csoportot Polónyi és Bartha képviselte. Vagy husz ankéten, órákig I tartó, minden eszmecserén résztvettek. Mennyi , intrika, ellentét, keserűség és harag tombolt e j különböző felfogású képviselők értekezle.m? Es mily utakon jutott Széli a miniszterelnöki székhez, Bánffy a teljes bukáshoz, azt csak egy Polónyi esze birta megőrizni. Keddi napon, délután négytől hétig számolt be a megbeszélések és kifejlődés minden fázi­sáról pártunk előtt. Minden jegyzet nélkül, szobornyugedtsággai, az asztal végén ült s naplószerű hangon, megszakítás nélkül, három ó.* hosszat beszélt. A folyton más nevek, dá­Gyászesetben ruhák soronkivQI festetnek feketére Jli-ULCZSL Jczsef fcelmefestg és vcgylruhstisgmo ipartelepén Szeged. Kazlnczij-U. 14, o Telefon 10-75. m Fióküzletek: Mikszáth Kálmán-u. 9. Valéria-tér és paprikapiacsarok és Gizella-tér 3.

Next

/
Oldalképek
Tartalom