Délmagyarország, 1920. január (9. évfolyam, 1-25. szám)

1920-01-06 / 4. szám

Saetred, 1920 jannár 6. DBLMAQYARORSZAO Hétfőn reggel elindult a magyar békedelegáció Neuillybe (Saját tudósítónktól.) Tizennégy hónapja immár, hogy a világháború arcvonalain elhalgattak a fegyverek. Tizennégy hónap a háborúnál is súlyosabb forradalmas fegyverszüneli idő után indult e! a magyar békedelegáció Neuillybe, hogy a világháború aktáit részünkről is lezárja. A német, osztrák és bolgár béke után megfogyolt reménnyel ugyan, de a magyarok életerejébe vetett törhetetlen bizalommal megy a Madridi kastélyba, hogy megpróbáljon változtatni a nagyon keménynek ígérkező békefeltételeken. A magyar békedelegáció tftrténplmi jelentőségű elutazásáról alábbi híreink számolnak be: A miniszterelnök búcsúja a delegációtól. Budapest, január 5. A M. T. I. jelenti: A bédedelegáció első csoportja ma d. e. 8 óra 50 perckor indult el Párisba. Az udvari váróteremben előkelő közönség gyűlt össze a delegátusok elbúcsúztatására. A kormány részéről megjelentek : Huszár Károly miniszterelnök, gróf Somsich József külügyminiszter, báró dr. Horváth Emil államtitkár, a nemzeti hadsereg részéről Soós tábornok, Mattyasovszky György rendőrfőkapitány, negyed 9 órakor gróf Apponyi Albert, fia György és Palugyay Móric Kíséretében. A békedelegáció tagjai már előzőiig gyülekeztek az udvari váróteremben. Amikor a vonat indulásra készen állott, Huszár Károly miniszterelnök megható bucsut vett Apponyi Albert gróftól. — Soha még magyar államférfiú, mondotta, Huszár nehezebb utra nem indult, mint Te, aki egy életen át ennek a nemzetnek legnagyobb fia, a nemzeti érzésnek, gondolkozásnak, nemzeti lelkületnek és nemzeti fejlődésnek lánglelkü apostola voltál. Nem adta meg Neked a sors azt, hogy megérjed ideáljaidnak, vágyaidnak, egy ezredéves nemzetnek kivirágzását. Meg kell érned, hogy ezerév alatt a legnagyobb szerencsétlenség szakadt erre a nemzetre, mikor már azt hittük, hogy szabadok, függetlenek vagyunk. Most elmész tőlünk idegen országba, a népeknek nagy tanácsától igazságot, méltányosságot kérni egy ezeréves mártirnemzet számára. Az, ami ránk vár, az nemcsak a magyarság sorsát fogja eldönteni, hanem az európai civilizáció nyugalmát, békéjét, biztonságát fogja jelenteni; — Az igazságtalan béke ujabb öngyilkossági kísérlete lesz Európa békéjének, amely nemcsak minket magyarokat sodorlkat katasztrófa elé, de az egész Európát és még az eddiginél is nagyobb szerencsétlenséget hozhat a világra. „Az nem lehet, hogy ész, erő és oly szent akarat, hiába sorvadozzanak egy átok suly alatt. Az nem lehet, hogy annyi sziv hiába onta vért, keservben annyi hü kebel szakadt meg a honért". — E pillanatban visszagondolok, amit ezerév óta szenvedtünk mi magyarok, hogy az európai civilizációt megtudjuk menteni, mindig mi voltunk azok, akik a keletről jövő támadást megtörtük, most is megtörtük az ázsiai pestis terjedését és ha Eur.'pa nem méltányolja százados érdemeinket az európai kulturáért, akkor önmaga követ el vétket és bünt. Bízunk a népek és nemzetek igazságos Istenében, a müveit nyugati népeknek erkölcsi felfogásában, akik a népek önrendelkezési jogának alapján próbálták megvívni harcaikat, hogy nem ia>znek hűtlenek ahhoz a nagy elvhez. — A nemzetnek legjobb fiát, a magyar nemzetnek büszkeségét, reménységét küldjük el erre a nagy feladatra. Kisérjen Téged az Isten szent áldása, minden magyarok hő imája és hozzon a sors bármit is reánk, mi ugy fogjuk venni, mint hőseink ezer éven át jó és balszerencsében mindig ugy viselkedtek, mint c0y nemzet, mely nem csügged el, ha balsors fenyegeti és nem hdkodiK el,'ha szerencse jut ntki osztályrészül. Tudjuk, hogy mindent megfogsz tenni, amit •^hwt. Tudjnk, hogy nem a reményünk, hogy valóra váljék, amit várunk, de hiszünk, remélünk abban, hogy a béke olyan lesz, amely a nemzetnek újjászületését, ujjáépülését és további századokon át való fenmaradását biztosítani tudja. Az Isten áldjon, vezéreljen utaitokon, minden magyar sziv imádkozni fog érietek és idehívjuk mindazoknak a letüm generációknak véráldozatait és világháborúban elhullott hőseinknek, özvegyeinknek és árváinknak szellemét, hogy segítsenek nehéz szellemi harcotokba. Adja az Isten, hogy a nemzet jobb jövőhöz jusson munkátok áltaL Apponyi válasza. Gróf Apponyi Albert, a békedelegáció elnöke a következőkép válaszolt: — Valóban nem tudom, hogy mit szóljak ebben az ünnepélyes és nehéz órában, amidőn a Gondviselés ugy akarta, hogy egy viszontagságteljes és hosszú politikai pályám kicsúcsosodjék abban a misszióban, amelyet most elvállalnom kell, amelyet éppen azért nem utasíthattam vissza, mert nthéz, mert kinos, csak ugy, mint ahogy a katonának 'nem szabad visszautasítani egy küldetést,* azért, mert veszélyes. Istenbe vetett törhetetlen bizalommal, nemzetünk igazának teljes átérzésével megyünk a mi nehéz feladatunk megoldása elé és minden attól függ, hogy adatik-e nekünk egyáltalán alkalom arra, hogy az, ami a lelkünkben lakik, ami nemcsak minket érdekel, hanetn — jól inontad — Európának jövőjét, az emberi civilizációnak legközelebbi óráját, frnndazt megértethessük és átéreztethessük. végén azonban a mai órának sötét bizonytalanságain, a béketnii^elyen, - amelyet nem tudom, nem kell-e majd idézőjel alatt nevezni — és aggodalmainkon tul, ha jövőbe nézek és azt mondom, hogy a nemzetnek sorsa nem ennél a békekötésnél fog eldőlni, bármi is legyen annak az eredménye, az életképességnek bármely feltételétől fosztanak is meg minket, esetleg igazságtalan intézkedések, aminek a bekövetkezését korántsem akarom előre jósolni, de amelynek gondolatával számolni kell, egytől i. :m foszthat meg minket: ! egy ezeréven át kipróbált törhetetlen akarattól az élethez. (Ugyvanl) — Ha nagy csapásaink után a magábaszállásnak az a szelleme uralkodik rajtunk, amely szükséges, hogy diadalmaskodhasson helyzetünk nehézségein, akkor nem féltem nemzetünk jövőjét és akkor a legrosszabb hetekben is csak egy sötét folyosón kell áthatolni, amelyen tul azonban ismét a verőfényes nap süt és a reménység sugarai ránk árasztják vigasztaló fényüket. Azt tudom, hogy nemcsak a kormánynak, hanem minden magyar embernek a szive velünk van és kisér bennünket utunkon. Azt is tudom, hogy nemcsak a magyar érdekeket,, hanem emberiségi nagy éidekeket is védünk meg. Ha ezt nem sikerű) megértetni, nem minket,, nem a magyar nemzetet fogja ezért gáncs érni és nem a magyar nemzetet fogja az igazságos Isten megbosszulni. Még egyszer köszönöm a szives bizalmat, amellyel utr.ak eresztetek bennünket. (Lelkes éljenzés.) Raffay püspök bucsujai Raffay Sándor ev. püspök búcsúzott *zután Apponyi Alberttól a Területvédő Liga nevében. Beszédében többek között ezeket mondotta: — A hatalmasoknak egy megtiport nemzet azt izeni, talán a sirja széléről, hogy ma nem kegyeket könyörgünk, csak igazságot, nem el•ézést kérünk, csak meghallgatást. De mielőtt megásott sírunkba megcsonkítva eltemetnének, vádlóinké után hallgassák meg a mi igazunkat is. Azt izenjük a hatalmasoknak, hogy egy összetört nemzetre rá lehet erőszakolni egy helyzetet, amelyben sem igazság, sem méltányosság nincsen, de annak béklyóit a történelmi élei maga fogja letörni, mert a történelem igazságtalanságot sohasem szentesit. Gúzsba kötött hőst meglehet gyalázni, de mig él, mindig talpraállhat és akkor önmaga iránti kötelessége, hogy lerázza magáról a sarat, amelyet rádobtak. Bízunk a felettünk széket ülő nagyobb és hatalmasabb népek igazságszeretetében és jobb belátásában, hiszünk az emberi érzéseik mélységében, hogy megismerve e szegény nemzet igazat, a történelem örök törvényeinek érvényt szereznek es nem csonki|ják halálra nemzetünket. Oróf Apponyi Albert erre az üdvözlésre igy válaszolt: — Már csak rövid néhány szóval akarok felelni. Ez üdvözletnek alaphangja a szerencsétlenségben is fentartott önérzetem, ami helyesen van igy. Ezen a hangon kívánunk mi is szólani, netn "hivalkodással. neai mintha fellázadnánk az ellen, ami minden nagy tusánál a legyőzőitekre nehezedik, hanem ugy, mint egy becsületében le nem győzött, kárt nem vallott nép beszél, mely a háborút nem kereste. Erre most már okmányszerü bizonyítékunk is van. A provokáció dacára, melynek nemzetünk ki volt téve, a végletekig kikerülni iparkodtuk a háborút és amikor kikerülni nem tudtuk, azt becsülettel végigharcoltuk és árulóvá nem lettünk. Ez volna a mi bününk, de áz árulás nem tartozik nemzeti tradícióink közé. Irományaink között van egy szerény okirat, amelyet odatehetek gvőztes ellenségeink asztalára, számos aláírással ellátott bizonyítványa ez az ellenséges országok ama polgárainak, akiket a háború a mi területeinken talált # és akik bizonyságot tesznek arról, hogy a legteljesebb zavartalanságot élvezték és a leglojálisabb eljárást tanúsítottuk velük szemben. Rajtunk, uraim, csorba nem esett A mi nemzeti becsületünkön nem esett folt. Hogy mi lesz eljárásunk eredménye, azt nem tudjuk, de hogy ezzel sem fog nemzeti becsületünkön csorba esni, ezért jót állunk. Apponyi Albert beszédét lelkes éljenzéssel fogadták. Ezután a delegátusok beszálltak a 10 kocsiból álló különvonatba, amely 8 óra 50 perckor indult ki a keleti pályaudvarról. A közönség kalaplevéve elénekelte a Himnuszt és csendbe szétoszlott. A különvonat 3 órakor érkezik Bécsbe és 6 órakor indul tovább Buchson és Baselen keresztül Párisban, ahova a menetrend szerint 7-én reggel 8 órakor kell megérkeznie. A delegáció tagjai. Budapest, január 5. (M. T. I.) A békedelegációnak, mint már jelentettük, egyelőre csak a főbizottság és adminisztratív szervezetei indulnak el. A főbizottság tagjai között a következők vannak: Gróf Apponyi Albert, a delegáció vezetője, gróf Bethlen István, gróf Teleki Pál, báró Lersch Vilmos külügyi államtitkár, Popovits Sándor volt pénzügyminiszter, Kállay Tibor államtitkár, báró Láng Boldizsár vezérkari alezredes és Koneck korvettkapitány, tengerészeti és Duna-hajózási előadó. Gróf Somsich József külügyminiszter nem megy ki Párisba. A békedelegáció eredeti útiránya Svájcon keresztül vezetett volna. Értesítés érkezett azonban arról, hogy az arnbergi alagút lavina-beomlás következtében egyelőre a forgaiom számára használhatatlanná vált. Ép ezért a békedelegáció Németországon keresztül fog utazni." A terv szerint a békedelegáció bizottsága átveszi a békejegyzéket és ha időközben más dispozicíók nem történnek, hazahozza és itthon fogja megtárgyalni az összes kérdéseket. Természetesen ebben az esetben a békedelegáció egy megbízottja künn marad és künn marad az iroda egy része Praznovszky Iván rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter ve etése alatt. A most induló delegációval hétfín elindul a sajtó néhány képviselője is, mint vezető dr. Fabn Henrik, a Magyar Távirati Iroda képviselője. Lapvétemények a békedelegációról. Budapest, január 5. (M. T. I.) A magyar sajtó behatóan méltatja a békedelegációnak á párisi konferenciára utazásuk jelentőségét. A lapok elsősorban örömüknek adnak kifejezést afelett, hogy végre eljutottunk a béketáigyaláson való megjelenésig és a delegáció möst