Délmagyarország, 1919. november (8. évfolyam, 235-259. szám)

1919-11-01 / 235. szám

2 DELMAGYARORSZAQ Szeged, 1919 november 1. Miért drága Szegeden a fa. A Friss Újság szerdá í megjelent száma ilyen cimü cikkét figyelemmel átolvasván, a közérdeknek vélek szolgálatot tenni, ha erre reflektálok. Mindenekelőtt helyre kell igazitanom a cikkíró azon állítását, mintht a fainség legfőbb okozója a faszindikátus lenne. Ez nem áll. Tagadhatatlan, hogy a faszindikátus jóhiszemű hibákat követett el, melyek különösen abban csúcsosodtak ki, hogy 3000—3300 koronánál drágább tűzifát nem akart itt forgalomba hozni, mert az volt az állásoontja, hogyha ennél magasabb árakat állapit meg, akkor a nagyközönség uzsorával és Í| helyzet kihasználásával fog vádaskodni. E hp • hasábjai nem engedik meg, hogy egyszeie terjeszkedjem ki bővebben azon számtalan nehézségekre, melyek a szindikátus működését kadályozták, sőt lehetetlenné tették, csupán egyetlen egy körülményt akarok leszögezni, mely a mai sivár helyzetet megvilágítja, nevezetese! azt, hogy mikor a szindikátus közhírré t; te, hogy egy vagon tűzifát 3300 koronáért f >g árusítani, akkor a Kereskedelmi R.-T. urb' & orbi hirdette a lapokban, hogy ez hallat án uzsora, ők abban a helyzetben vannak, hog 13000 koronás árban szállítanak Szegedre fái Hogy ez így történt, hivatkozom a Szegedi í 'aplá julius 29-iki számára, mely lapban e£) t éle? támadás látott napvilágot a faszindil. tus julius 28-iki üléséről. Mindezekből egésze'1 világos, hogy a Kereskedelmi R.-T. által sug ¡mázott hirlapi közlemények céltudatos mar vriro.ások voltak, melyek a szindikátus „spi ngolását" célozták. A szindikátus tényleg leibe mlott és átengedte a teret azoknak, akik a*300C koronás ,fa beszállítását írásban és sz val hirdették. És most rátérek a Kereskedni F; |T.|ii zelmeire. Alighogy a faszindikátus beszünti ie működését, a fentemlitett társaság nyomt m fölemelte a tűzifa árát 4500 koronára. A ürelmes közönség megfizette a 4500 koronát lés megfizette azölenkénti 780 koronát is, a it 5000 koronás árnak felel meg. Mi — szaké nberek — mindezeket elnéztük, eltűrtük és erjedtük kisded, de veszedelmes játékukat végigjátszani, annál is inkább, mert semmiféle eszköz nem állt rendelkezésünkre, hogy ezt m gakadályozzuk. Ami azonban az 'uiéjpi napokban tőrtént, amikor Szegeden egy v. -on másodrendű vegyes tűzifáért a tisztelt Polg mester ur asszisztálása mellett 10.000 koronái ,ierés;;elnek követelni és egy öl fáért 2000, kettő ízer koronát, ez olyan botrány, amelynek jellc- nzésére az én tollam képtelen. Ez egyenesen kereskedői tisztességbe ütközik és az embernek megáll az esze, hogy Szeged város polgárn estere ezt a páratlan visszaélést az ő tekintél ével fedezte. Én nem akarok itt a Friss Ujnág szerkesztőiével vitába bocsátkoz ii a tekintetben, vájjon a Kereskedelmi R.-T.-u § és a Braun-cégnek 5730, vagy 7460 korona ába került-e egy vagon fa. Nem terjeszkedem ki a Polgármester ur által delegált szakértő Jeményére sem, mely szerint az egész küldeményből 25 százalék hiányzott. Egyet azonbn tulok, nevezetesen azt, hogy a Kereskedelnf R. T. és a Braun E.-cég ezt a korhadi fáí már hónapokkal ezelőtt vásárolta kürülbelü! 2200 koronás árban és hogy ma is, október 30-. n 3500 koronás árban annyi fa kaph jfíó iz állomásokon, amennyi tetszik és ha a: Friss Újságban részletezett minden néven elnevezett költségeket hozzáütjük, akkor sem terülhetett a fa többe, mint maximálisan 72CK—7500 koronába. A Polgármester ur azonbarf 10.000 koronát állapított meg, amelyből kit következtetést lehet levonni. Az egyik az, hegy a Polgármester ur által kiküldött „szakértcf" nem szakértők, a másik pedig, hogy a többször emiitett cégek tudatosan félrevezették a Polgármester urát Ezt a botrányos dolg< t azonban nem lehet és nem szabad abbahagyni. Minden tisztességes fakereskedő élesei tiltakozik az ellen, hogy az ilyen illegitim fakereskedelem itt lábra kapjon. A Polgármester urnák^ "kötelessége saját lelkiismerete mngnyugtatása végett is, hogy ez ügyben sürgős vizsgálatot rendeljen el. Tessék három szakértő fakereskedőt, mint aminők dr. Biedl Samu és Bach Jenő urak bekéretni, velük a számadatokat megvizsgáltatni és ha ezek az urak azt fogják konstatálni, hogy egy vagon fa tízezer koronás árban való elárusitása a jelen esetben okadatolt volt, akkor a nagyközönség ebbe bele fog nyugodni, de ha ennek az ellenkezőjét állapítanák meg, ami kétségen felül áll, akkor mindkét céget kötelezni kell arra, hogy a jogtalanul beszedett pénzeket haladéktalanul fizesse vissza, annál is inkább, mert bizonyitani tudom, — és ez jellemző az egész szomorú esetre — hogy egy nappal a 10.000 koronás ár publikálása előtt a Braun E.-cég csak 1600 koronát követelt egy öl fáért, amelyet másnap a Polgármester ur intézkedése folytán a Kereskedelmi R.-T.-gal egybehangzóan 2000 koronára emelt föl. Minthogy pedig a Braun-cégnek 50 vagonban körülbelül 300 öl eladó fája volt, ennélfogva ezen intézkedés folytán 120.000 ko.rona „haszon"-ra tett szert. Vigh S&ndor. Olcsó ruházatot kell biztosítani a tisztviselőknek. (Saját tudósítónktól.) Az olyan tisztviselő számára, akinek egy kis családiháza és 400— 600 négyszögölnyi kertgazdasága van, az életfentartás és a gondtalan nyugalom kérdése kétharmadrészben már megoldatott. A tisztviselő a fizetéséből — mivel a konyháját a kiskertjéből főznivalóval, gazdaságából szárnyas-, nyul- és sertéshússal bőségesen eltudja láfni — ruházatról, fűszerről, tűzifáról, világításról, gyermekei iskoláztatásáról és kulturális életszükségleteiről is gondoskodhat. A szükségletek között legsúlyosabb tételt a ruházat, a fehérnemüek beszerzése. A tisztviselők között, a háború előtt sem bírtak a családfők 2—3 rend ruhánál többel. Sőt ennyival sem. Szegényesen, többnyire kopott, elnyűtt ruhákban jártak és járnak, amelyeken térdtől kezdve ott csillog a viseltesség ragyogása: a tisztviselői pálya egyetlen igazi fénye. A feleség, a leányok, a fiuk ruházata állandóan vita, sokszor civódás mellett döntődik el, amely szinte lehetetlenné teszi azt, hogy a tisztviselő egy derült, boldog napot tölthessen. Az örökös számolás, részletezés, a hitelre való vásárlás, amely a háború alatt meg is szűnt, a most nekem nem jut, most neked nem jut és egyikünknek sem jut kérdése a lelkizaklatások egész sorozatát vonja maga után. Ennek természetes következménye az, hogy a tisztviselő, akinek - igy sohasem lehet elég a jövedelme, akaratlanul és észrevétlenül csatlósa lesz a tisztviselők ama gárdájának, amely nem ismer mást, mint önérdeket, alattomos csuszást-mászást, törtetést, besugást, csupán azért, hogy 2—300 korona fizetéstöbbletet egy évvel, talán csak egy félévvel előbb érjen el, mint keményebb karakterű, őszintébb, egyenesebb lelkű, talán értékesebb kartársa. Ez a szolgalelkűség, ezek az egészségtelen, erkölcsi tünetek is el fognak tűnni, mihelyt az állam a tisztviselő-kérdéseket a szociális haladás utján erős kézzel, kellő gyorsasággal fogja elintézni. A ruházat kérdését a közalkalmazottak részére az egyenruhák természetben való szolgáltatása mellett eddig igen rosszul intézték és intézik. Az állam által kiosztott egyenruhákban a közalkalmazottaknak eddig nem sok örömük telt. Mérték után készültek, de mindig alakíttatni kellett. A közalkalmazottra ezzel is kiadás hárult. Az egyenruhákat tömegesen rendelték meg különböző egyenruha-szállitóknál a téli járandóságot tavasszal, a nyárit télen. A szállító vagy elkészült velük, vagy nem és igy igen sokszor megtörtént, hogy a téli ruhát nyáron, a nyárit télen kapta meg az alkalmazott. A háború alatt pedig az állam által igy biztosított természetben való ruhaellátás úgyszólván teljesen csődöt mondott, hogy ne is szóljunk arról a siralmas helyzetről, amelybe most vergődik mindenféle egyenruhaellátás. A legjelentősebb posztógyáraink a zsolnai, brassói megszállás alatt vannak, produktumunk alig van, behozatal úgyszólván semmi, a hozzávaló nyersanyagokkal is csehül állunk. Most látjuk és érezzük azt, amire már a háború alatt is rájöttünk, hogy a nagy magáncégek, gyárak istápolása mellett az államnak mint vállalkozónak, munkásai, alkalmazottai és katonáinak ellátására régen fel kellett volna egy hatalmas posztó-, szövögyárat állítani, amely nemcsak az egyenruhás alkalmazottak, hanem a tisztviselők és családtagjaik részére is polgári ruhákhoz való szöveteket, sifonokat, vásznat stb. gyártott volna. A posta-, vasút-, vám-, börtön- és egyéb alkalmazottak oly nagy számban vannak, hogy az azok részére szükséges egyenruházati kellékek előállítása mellett feltétlenül kifizette volna magát egy létesitendő gyár • keretében a polgári ruhaszövetek szövésére való berendezkedés is. A tisztviselők a bevásárlók táborát állítanák a gyár mellé, hogy az, ha az önköltségi ár fölött csak 15—20 percentes haszonra dolgoznék is, az államnak óriási jövedelmet hozna. A tisztviselők pedig olcsó, jóminőségü anyaghoz jutnának, amelyet ugyancsak a tisztviselők által berendezett olcsó műhelyekben, ugy varratnának meg a saját és családtagjaik számára, hogy örömük is telne bennük. Csak egy példát hozunk fel abból a célból, hogy a tisztviselő mennyit takaríthat meg egy öltözet ruhánál. A háborút megelőző évben a brassói gyártól önköltségi árban igen jóminőségü gyapjúszövetet lehetett 8—10 koronáért kapni. Egy öltöny ruhát készítéssel együtt igy 36—40 koronáért szerezhetett be a tisztviselő. Miért ne lehetne az államnak talán még redukáltabb áron nyújtani azt az olcsó ruházatot? A tisztviselők talán nem érdemlik meg a róluk való ilyeténképeni gondoskodást ? Mi azt hisszük igen. Egy ilyen gyár felállításával nemcsak a tisztviselők, hanem az állam a saját gazdasági érdekeit szolgálná elsősorban, bizonyságot téve egyben arról, hogy szociális érzéke is van az alkalmazottak javára. Kulinyi József. HÍREK = Kiss D. paloía =Tóíh Péterrel szemben. Valódi Cotty, D'orsay Houbigant Arys oueidy és Ro parfümök es ger—Gallet féle kimérve és eredeti üvegekben. bigant- pouderek - Houminden szinben és illatban. Royer-Gallet-félefo * rémekés szappanok «»• ápoló szerek. Borotva és maniciir-készletek ízléses kivitelben. Hajviz, Menthol szájvíz, eredeti kölni vizek, mindezekből dus választék. 274 Művészi kivitelű selyem lámpaernyők 2387 W • készülnek E^eJs©tess-js-ua-tcau II. S- sz. euLa/bt. — Megállapították a fa árát. Az árvizsgáló-bizottság csütörtökön délután rendkivüli teljes ülést tartott. Az ülés elég viharos lefolyású volt. A bizottság a tűzifa árának megállapításával foglalkozott. Hosszas vita után a kemény tűzifa árát métermázsánként 81, ölenként pedii -1476 koronában állapitolta meg. A decemberr érvényes faárakat november 25-ig fogja a bizot ság közhírré tenni. — Az árvizsgáló-bizottság egy hatósági pékműhely tervével is foglalkozott, végleges elhatározásra azonban még nem jutott. Nem is fog jutni, amig magától le nem száll a kenyér kilójának ára két koronára. — A reformáció emlékünnepe. Pénteken délelőtt 10 órakor díszes emlékünnepet rendezett a szegedi református egyházközség a reformáció négyszázkettedik évfordulója alkalmából. A templom ismét kicsinynek bizonyult a hivők befogadására, zsúfolásig megtelt és az ünneplő közönség áhítattal hallgatta ugy az imákat, beszédeket, mint a szavalatokat <' ! az előadott ének- és zeneszámokat. BerecK Sándor lelkész nagyszabású beszéd kíséretében méltatta a reformátusok küzdelmét, szólott a magyar reformátusok jövő feladatairól ai ország ujjáépilése körül, egyben fájdalmasar emlékezett meg gróf Tisza István meggyilkolásáról, kiben a magyar reformátusok főtáma szukat, vezérüket vesztették el. — Egy vonat fa érkezett. Tudtára adjuk mindazoknak, akiket illet és akiket érdekel, hogy a város számára ismét egy vonat tűzifa érkezett. A várvá-várt gőzös csütörtökön futott be fával megrakott vagonokkal Rókusra. A vonat nagyon messziről jött és a hosszú uton néhány vagont kilévő tűzifa eltűnt. Ez már külömben — mint mondják — nem is föllünő, mert minden vonat hiányosan szokot megérkezni, pedig minden vagonra vigyái néhány fegyveres kisérő. Értesülésünk szerint a hiányzó fát nem annyira ellopják, mint inkább a vonat fűtésére használják. Miután a hiány5 csakis a közönséggel lehet meg fizettetni, az árvizsgáló-bizottság kihajtatott i pályaudvarra megáliapilani, [mennyi a hiány és majd ehhez képest fogja a fa árát megszabni, nehogy a fogyasztókon kivül bárki más ráfizessen. — Gyászünnepély a hősök sírjánál. A szegedi temetőkben sok katona alussza örök álmát. Vagy csatákból hozták őket ide gyilkos sebbel, vagy már holtan tértek meg, ha a szerető kegyelet honi földbe helyezhette őket. Halottak napján a hősök emlékének áldoznak a szegedi katonák. Gyászünnepély lesz, amelyre a kerületi parancsnokság főpapi hivatala a következő meghívást közli: Háborúban elhalt hős bajtársaink lelkiüdvéért novemebr 1-ér délután 3 órakor a belvárosi római katolikus temetőben a hősök sírjánál gyászünnepély fo tartatni, melyre az elesett hősök hozzátartoz meghivatnak. — A bőrfeldolgozó iparosok ülése. Ipartestület üléstermében csütörtök délu értekezletet tartottak a szegedi bőrfeldolgc iparosok. Az értekezleten a keleti konzorciu ' bőrkészleteinek megvásárlásával foglalkozta , A bőrfeldolgozók eljártak a francia paranc nokságnál, ahol kérték,, hogy a keleti kot zorcium által kiárusítandó bőranyagot kizárólag a bőrfeldolgozó iparosok kapják meg, nehogy az értékes készlet lártckereskedők kezére kerüljön. A bőriparosok — akik kő rülbelül négyszázan vannak — elhatározták, hogy az árverésen öt százalékkal tuligérik a legmagasabb Ígéretet, hogy ilyen módon a maguk számára szerezzék meg a bőrkészleteket. Megbízták Cserzy Mihályt annak ellenőrzésével, hogy a vásárlók közé ne furakodjanak kőzvetitők és láncosok. Egyúttal pedig tiztagu bizottságot választottak, amely az előleges befizetcsek felvételére jogosult. — Striegl ¿Józsefet internálták a románok. Striegl József volt szegedi gimnáziumi tanárt és internátusi igazgatót, aki Temesvárott a Délvidéki Gazdasági Egyesületnek volt elnöke, három előkelő temesvári polgárral együtt a románok internálták. Striegl Józsefen kivü internálták még Blaskovics Ferenc apátkanono kot, dr. Muth Gáspár «««"¿^ - ^ temesvári függetlenségi ügyvédet, párt vo elnökét é