Délmagyarország, 1919. október (8. évfolyam, 208-234. szám)

1919-10-24 / 228. szám

Ára 40 fillér. ELŐFIZETÉSI ÁRA: egész évre 96.— K félévre . 48.— K negyedévre 24.— K egy hónapra 8.— K Egyes szám ára 40 fill. Szerkesztőség: KÁRÁSZ-UTCA 9. SZÁM A szerkesztőség telefonja: 305. Kiadóhivatal: K/kRÁSl-UTCA 9. SZÁM A ¡{¡adóhivatal telefonja : 305. Szeged, 1919 VIII. évfolyam 228. szám. Péntek, október 24 Kezdődik a kibontakozás. A kommunizmus bukása óta egy pillanatig sem ingott meg a hitünk abban, hogy az az irányzat, mely ma tartja kezében az ország kormányzatát, nem állandósulhat. Nem lehetett kétséges, hogy igenis vannak az országban, akik visszasírják a Habsburgokat, akik az osztály- és párturalom melleit fognak kardoskodni, akik kedvtelve fogják szitani a felekezeti békétlenséget és akik kizárólag a szélső jobboldali irányzatnak kívánják majd lefoglalni az ügyek állandó intézését. De ezt a hiu reményt az eseményeknek ugyanaz a törvényszerűsége fogja majd teljesen eloszlatni, mely Kun Béla után Friedrich Istvánt juttatta az ország élére. Ahogy mondani szokták: fizikai törvény, hogy az inga, mely nagyon erősen kilengett balra, ugyanilyen erővel kilengjen jobbra. Azoknak is be kell azonban látniok, akik azt hiszik, hogy a társadalmi fejlődés irányát ilyen vonalak jelzik, hogy a jobbra erősen kilengett inga ebben a helyzetében sem maradhat örökké, vissza kell ismét lengnie, még pedig — balra. Ml persze hagyjuk az ingát lengeni, de azt a kormányrendszert, amelyet kizárólag a szélső jobboldali irány tart fenn, ép oly kevéssé tartjuk állandónak vagy állandósithatónak, mint azt, amely csak a szélső baloldali pártra támaszkodott Ez nem demokratikus, ez nem liberális, már pedig a kicsiny Magyarország a most már majdnem teljesen demokratikus és liberális Európában ép oly kevéssé lehet kommunista, mint reakciós sziget. Sajnos,, a kommunizmus, bukása óta is szükiben vagyunk a nagy, lélekemelő eseményeknek. Mindenki meg akarja menteni a nemzetet, fel akarja virágoztatni az országot, de az események, amelyek történnek, kevés kivétellel legalább olyan törpék, mint amilyen óriások a célok, amelyeket szolgálnunk kellene. A liberális pártok nehéz helyzetben vannak. Hogyan buktassák meg a kormányt? Mivel bizonyítsák be, hogy a lakosság többsége velük tart? Bizhatnánk-e olyan választásban, amelyet a Friedrich-kormány vezet? Lehet-e a kibontakozást a politikai élet rendes utain keresni? Ha igen, olyan kormány kell-e, amely az ország egész népét, tehát a polgárságnak a kormányzásból jelenleg kizárt részét, a munkásságot és a gazdanépet is képviseli ? És ha a kibontakozás ez egyetlen lehetséges és elképzelhető módjának útjában áll a mostani miniszterelnök, tehet-e nagyobb jót az országgal, amelyet — mint mondja — szolgálni akar, mintha távozik? Minderre a kérdésre megadták a feleletet a legutóbbi napok eseményei is. Csak csoportosítani kell őket. A Legfelsőbb Tanács foglalkozott azokkal az állítólagos eszmékkel, amelyeket legutóbb vetettek fel a politikai helyzet konszolidálása (értsd: a Friedrich-kormány megszilárdítása) érdekében. A kettő között ugyan csak annyiban .van kapcsolat, amennyiben a belpolitikai helyzet csak akkor kezdődhet el konszolidáló'dni, ,amikor a Friedrich-kormány elhagyta a helyét. Az eszmék bizonyára hivatalos uton kerültek ,az antant asztalára, legalább is valószínűtlen, ;hogy a Legfelsőbb Tanácstagjainak valamelyik újságban megjelent tudósítás adott volna alkalmat arra, hogy gyorsan összeüljenek és a magyar ügyekkel foglalkozzanak. A főeszmét, a képviselőház összehívását, ellenzi az antant. Koalíciós kormány megalakításához továbbra is ragaszkodik. Hogy pedig végre a kicsiny Magyarországtól is kaphasson békeszerződést a nagy Európa, teljhatalmú megbízottat küldött Budapestre. Értesüléseink szerint ezekben a napokban folynak a fővárosban a döntő tárgyalások. Egészen bizonytalan, hogy érzik-e a rettenetes felelősséget azok az urak, akik makacsságukkal útját állták, hogy békeszerződésünk, nemzetgyűlésünk legyen, mire a tél kopogtat. Ezzel most már elkéstek. De drágán fizeti meg a nemzet! Az irányt azonban, amelyben a kibontakozás történni fog, mindenkinek látni kell, hacsak tartós elfogultság meg nem verte állandó vaksággal, ezzel a veszedelmes utóbajjal. Az ország érdeke, hogy e bajból minél többen kilábaljanak. De addig mindazok, akik elvesztették tiszta látásukat, álljanak félre. A halálra sebzeit ország, meg Európa is parancsolja. E nehéz időkben össze kell dobbani mindenikünk szivének: polgárénak, munkásénak, paraszténak. Nyolcvan lakás készül a cserepessori katonai barakkokban. — Nem talál már uj bevételi forrásokat a tanács. — (Saját tudósítónktól.) A tanács csütörtöki ülésén több apró ügy mellett a gyermekmenhely, siketnémák intézete és a tanítóképző intézet segély iránti kérelmét tárgyalták. Nagy fejtörést okoz a tanácsnak, hogy honnan szedjen elő annyi jövedelmet, amennyiből az államtól elhanyagolt intézmények segélyezésére is teljék. A gyermekmenhely nemrég a belügyminisztériumhoz fordult, hogy utalja ki a szeptemberdecemberi ellátási illetményeket. A miniszter visszaküldte a kérelmet azzal, hogy a gyermekmenhely a várostól próbálja kérni az illetményeket, körülbelül 140—150.000 koronát. A tanács tárgyalgatta az ügyet, meghányta-vetette az összes jövedelemszerzési lehetőségeket, de kitűnt, hogy már nem lehet emelni se a tánciskolák, se a mozik vigalmi adóját, mert a tánctermek négyszögméterenként öt korona adót fizetnek és a mozik bevétele is fokozatosan csökken a nagyarányú adó miatt. Egyszóval a város sincs abban a helyzetben, hogy az államtól reárótt ilyen hatalmas terheket elviseljen és visszaadta a kérvényt a főispánnak. Ugyanilyen sorsban részesült a siketnémák és a tanítóképző segély-kérelme. A siketnémáknak 5000 korona segélyt fizet a város, ha az állam 20.000 koronát ad. Az állam azonban nem tudja egyelőre beváltani az igeretét és a siketnémák segély hijján azzal fenyegetődznek, hogy becsukják a boltot. Nem értjük, miért tegye a város attól függővé szerény támogatását, hogy az állam miként jár el. A tanítóképzőnek is megszavazott a város bizonyos évi segélyt, ha az uj épületet felépitik, de ez eddig még nem történhetett meg, mert a tanítóképzőben éveken át lovak és katonák laktak. A tanács megállapította, hogy a dohány után járt a városnak valamSnnyi illeték, de a minisztérium most egalizálta a dohánybeváltási árakat, ennélfogva ettől a jövedelemtől is elesett a város. Megpróbálják valahogy ezt a bevételi forrást helyreállíttatni. A városi alkalmazottak ruhájára 105.000 korona szükséges, már azoknak, akik a várostól természetben kapnak ruhát. A borilletéket literenkén egy koronáról—kettőre emelik és abból szereznek ruhát az alkalmazottaknak. Dr. Polgár Péter tanácsnok a Cserepessori katonai barakkokról referált. — Szegeden — mondotta a tanácsnok — katasztrofális a lakáshiány. A Cserepessoron felszabadult barakkok egyrészét a katonai parancsnokság a menekült családos katonai "altisztek számára nagyszerűen átalakíttatta. Javasolja, hogy tegyenek előterjesztést a hadügyi kincstárnak, adja el a többi barakkokat a városnak, amely azokat lakás céljaira házilag átalakíttatná. Körülbelül 80 lakást lehetne ilyen módon létesíteni, amelyekbe elsősorban a vagonokban lakó menekült állami tisztviselőket, azután pedig munkáscsaládokat helyeznének el. Egy-két szoba-konyhás lakrész átalakítási költségei 7—8000 koronát tennének ki. Felhatalmazást kér az épitési ügyosztály részére, hogy az átalakításokat a városi mérnökséggel végeztethesse. Dobay főispán szerint ezeket a lakásokat elsősorban ama családok részére kell kiutalni, akiket járásbirósági itélet alapján már ki kellene lakoltatni, de mert az ítéletet edoHg nem lehetett végrehajtani, még mindig régi lakásaikban vannak. Ezeknek is csak egy szobát kell adni, mert elvégre csak szükséglakásokról van szó. A tanács abban állapodott meg, hogy a barakkok kétharmadát egyszobás, egyharmadát pedig nagyobb családok részére kétszobás lakásokra fogja átalakíttatni és megadta a felhatalmazást az épitési ügyosztálynak a hadügyi kincstárral való tárgyalásokra. A francia városkormányzó sajtóirodájából. A Városkormányzó-Tábornok f. évi október 17., 18, és 19 én kelt elhatározásával a következő pénzbírságokat rótta ki az alább felsorolt személyekre a kiviteli tilalom megszegéseért : Gróf Gyula (Budapest) 120, Zsarkó Szilveszter (Szeged) 100, Székely Ernőné (Budapest) 200, Tokaji Klára (Budapest) 300, Ábrahám Piros (Budapest) 400, Nussbaum Szerén(Budapest) 200, Pesti Ágoston (Dorozsma) 150, Bálint Kálmánné (Dorozsma) 200, Szabó Imréné (Dorozsma) 150, Busa Kálmánná (Dorozsma) 70, Nagy Sándor (Félegyháza) 50, Ádám József (Szeged) 1500, Egri Jenő (Budapest)-150 korona. De Tournadre s. k., tábornok-városkormányzó. f GAMBRÍNUS-BUFFE Szeged, Feketesas-utca. Keleti-palota, s Telefon 836. Meleg ételek, reggelik és vacsorák, s Világhírű Szent István dupla malátasör. Tiszta, szolid és figyelmes kiszolgálás. Szabó Dezső penitenoiázik Szabó Dezső, a magyar írók nemzeti szövetségének ügyvezető elnöke, az ismert nevüjró, legújabban antiszemita proj tganda-beszédeivel keltett méltó-feltűnést. Sokan különösnek találják, hogy a Nyugatnak és a Huszadik Századnak ez a' progresszív meggyőződésű munkatársa, aki márciu ban még a kommunizmus felé kacsintgatott, nost a reakciónak szegődött szolgálatát Mi akik ismerjük tanári és irói pályáját, nem csat ÍB izünk rajta." Szabó Dezső visszaérkezett ¡oda, .honnan elindult. Első irodalmi babérait nintegy 12 évvel ezelőtt Székesvehérvárt aratta a Fehérmegyei Napló cimü kis vidék újságban, amelyben, amint maga mondta kt őbb, „antiszemita svungokat donkihotézott", konkrétebben: mélyen látó, szürke szemeivel egy Husz Ábrahámot csak Székesfehérvárt, arra szólítja fel hallja gesztiv nyelvén, hogy zsidó gyerekekel. :..' k< indcn zsidó gyerekben ezett fel. Ma, ugyanaganda-beszédeiben óközönségét az ő szugszeretettel üldözze a I • • időpont között eltelt 12 esztendő változatos > szabódezsőfordulatokban gazdag képit mutatja a ma vezéreinek. Módunk v. na rá, hogy ezt a képet a maga egész vigaszta.an s várságában bemutassuk, de oly szomorú, hogy elállunk tőle s csak egy mozzanatot emelünk ki. Ez a felekezeti kérdéssel áll kapcsolatban, amelyet oi> . mesterségesen dobtak oda a közélet forgatagába, hogy vele más, életű ¡¡{bevágó. vérein komoly problémákról Í figyelmet el Itt közöljük a Nyugit 1 n augt számának kis cikkecskéjéi amely oeu Dezső az őszinteség hangján, az ig. nat meghatottságával vonja vissza ifjúk-3 „ficamodását,,, amellyel 12 évvel, ezelőtt here retrateszi hirhedtségre .tett szert. A nyugatbeli kis cikknek hitelt adtunk akkor mindn ájan. El fog következni az \iz idő, amikor Szabó Dezsőben felülkerekedik a jobb meggyőződés és újra peniter /iázni fog és szánom-bánommal fogja visszavonni féifikori „ficamodásait". Vájjon lesz-e, aki akkor hitéit fog adni neki? .mc a kis cikk, mely Renan egy kis könyvét ismerteti : — Renan a tanulmányt igy végzi: „Az izraelita faj óriási szol} >kat tett a világnak.. Különféle nemzetekbe beleoivedva, különböző nemzeti egységekkel összhangban, azt fogja tenni a jövőben, amit tett áf múltban. Európa szabadelvű erőivel összefogva igen nagy mértékben fogja előmozdítani az emberiség társadalmi előhaladását." — Ezek a szavak volt énem ébresztik penitenciára. Korom ismerésében vakon és süketen jöttem ki az egyetemről, mint társaim. A középkor irodain művészete, sokféle energiája egy gothikus renaíssance lehetőségét szuggerálta belém. Azt hittem: csak egy ujjá tatarozott mult lehetséges jövő számunkra. És ebben nagy akadálynak láttam a zsidó fajt. Lokális körülmények egitettek és rajongó gyermekfőve! antiszemita svungokat donkihotéztam egy vidéki lapba. — Szerencsére ham; r belémnyilallott, hogy ez az első lépés: ficamoiás. — Láttam piszkos kis hitstrébereket, kik másként nem tudnak boldogulni, csak ha csepegnek az ájtatosságtől. A butaság és inimoralitás déllasséi felajánlják sunyi ökleiket Máriának. Bűnös, v riátolt vezetők köré csoportosulnak. És ezek a kis kenet-apasok titokban szentelt üvegcséiké . ; !a' töltik meg. Ker tijüket (bármily vallásnak), jó vastagra faragják, hogy bunkó ¿.„ 'essen emberfej ellen. Minden második fog c zül erkölcs és haza böfög elő, pedig teljesen ük morális nemzetközi érdek-canaille. Mikor Iát! 7(>?y az apró csőcselék hogy hálózza rá ?t: cc máját szegény GuliverMagyarországra fehr^rült bennem a kérdés: lehet jó, becsüli te il amit ez a banda akar?